Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-27 / 276. szám

1951 november 27. kedd {tiUais-áuUt Hépe 3 Ha minden tanácstag példát mutatna a baromfi- és tojásbeadásban és népnevelőmunkát végezne, Csorvás sem maradna szégyenben Zsótér Péter 11 holdas dol­gozó paraszt a csorvási tanács végre haj tóbizottsXgának tagja. A nép bizalma választotta meg erre a megtisztelő, de felelősségteljes posztra, mert ismerték, tudták; mindenben példamutató. Az elő­legezett bizalom nem volt hiába­való : terménybeadási kötelezett­ségét a legjobban teljesítette a községben, ezért a Nagy Októberi Forradalom ünnepén a nép ál­lama jutalomban is részesítette. Terménybetakarításban is az el­sők között volt, terméseredménye kimagasló, holdanként 300 mázsa cukorrépát termelt. Az árpát is a búzáját is idejében elvetette, már a mélyszántást végzi fiával összefogva. Most a község tojás- és ba­romfibeadási tervének teljesítésé­ért harcol Zsótér Péter. Azzal kezdte, hogy először ebben is példát mutatott i már november 7-re 100 százalé­kon felül teljesítette tojás- és ba- romfibeadási kötelezettségét. — Kötelesség a terv teljesíté­se... Nekem elsősorban mint ta­nácstagnak... — mondja Zsótér Péter. Igyekezett a beadás fon­tosságát megértetni az alsócsár- da-dűlőbea lakó szomszédaival is. Elbeszélgetett velük, felvilágosí­totta őket a tojás- és baromfi­beadás jelentőségéről, arról, hogy ez épp olyan kötelesség, mint a terménybeadás. — Lemaradunk az évi terv tel­jesítésében — mondotta, — köz­ségünk tojásbeadási tervét 43.6, a baromfibeadást csak 12.6 száza­lékra teljesítette. Felvilágosító munkájának meg is latt az eredménye, szomszédai; Petrovszki Pál 5 hol­das, Panyi István és Puskás 'Fe­renc 7 holdas dolgozó parasztok is 100 százalékig teljesítették kö­telezettségüket. De, mint ahogy a eleget hazafias kötelességüknek. Ezek közölt van Virág János 6 holdas, Varga István, Papp Dé­nes és még sok dolgozó pa­raszt is. Ha Csorvás község tanácsának minden tagja, mint ahogy Zsó­tér Péter, meg Varga Ádárn —, aki Zsótér Péter versenytársa — ennyire átérezné a tanácstagság­gal járó kötelezettséget, ha min­den tekintetben példamutatók lennének és a példamutatás mel­lett széleskörű felvilágosító munkát is végeznének, akkor község baromfibeadási kötelezelt- Csorvás község dolgozó paraszt­ségének százalékadatai is mutat­ják, vannak még sokan, akik rész­ben, vagy egyáltalán nem tettek sága a tojás- és baromfibegyüj- tés teljesítése terén sem marad­na szégyenben. R gyulai állami gazdaság állattenyésztő brigádjának dolgozói munkafelajánlással készülnek december 21-re Állami gazdaságaink dolgozói munkavállalásokkal készülnek Sztá­lin elvtárs születésnapjára, decem­ber 21-re. A munkavállalások az állattenyésztési határozat végrehaj­tását segítik elő. A terv mielőbbi teljesítésére a gyulai állami gaz­daság eertósnevelő telepéinek dol­gozói az alábbi vállalást tették: A telepen a minisztertanács határozata által megengedett 1.3 százalékos elhullást 0-3 száza­lékra csökkentik. A határozat által előirt 20 kg-os havi súly- gyarapodást 16 kg-ra emelik* a takarmányozás pontosabb, jobb kihasználásával. Vállalják, hogy december 21-re, 136 darab ser­tést adnak át terven felül, 130 kg átlagsúlyban. A sertések je­lenlegi súlya 106 kilő, a válla­lást express hizlalással teljesítik. A sértőé gondozókhoz hasonlóan a szeregyházi tanya tehenészei is tettek vállalásokat. Seres Ferenc fejőgulyás vállalta, hogy a gondo­zása alatt álló hét darab tehén fajési átlagát 7.8 literről 9 literre emeli. Hajdú György tehenész 7 tehénnél a napi ötliteres fajési át­lagnak 7 literre való emelését vál­lalta december 21-ig. A nagyréti 2203-as tanya lakói tudják, mit kell tenni a békéért és a hazáért BÉKÉSCSABA HATÁRÁBAN: Nagyréten, a 2203-as tanyaház szo- báj ában -együtt van Kovács János kflencholdás dolgozó paraszt csa­ládja. Kovács János megigazítja szemüvegét, azutáni kezébe veszi a Szabad Népet és betűzi annak a va­sárnapi közleménynek a sorait, amelynek a címe: »A Magyar Nép­köztársaság kormányának nyilatko­zata az Amerikai Egyesült Á mamolc kormányának sorozatos bea vatkozási kiséAleteiről, államellenas összees­küvések és fasiszta bandák szerve­zéséről és támogatásáról.« Kovács János néha megáll ol­vasás közben, csóválja a fejét. Mi­előtt újra kezdené az olvasást, Bzinte úgy magának mondja a né­hány szót: »Az amerikaiak veszé­lyeztetik békénJcet, a kis unokám nyugodt életét.« Aztán, amikor vé­gigolvassa a közleményt, fölvetődik a kérdés:- HÁT MIT KELLENE TENNI? Gondolkozik a család. Kovácsék a kötelezőn felül nyolc mázsa bú­zát adtak be, teljesítették tojás-, baromfibeadási, zsír- és élőállatbe­adási kötelezettségüket is. Sőt: élő­állatot (sertést) 43 kilóval többet adtak be. Miért? Mert úgy tartják, hogy a hazát erősíteni kell, mert erős haza jobban tud harcolni a békéért. Meg azért -teljesítették jól a kötelezettségüket, hogy soha töb­bé vissza ne térjen a J urcsek-rend- ezer, amely kegyetlenül nyúzta a dolgozó parasztokat, — a háború céljára, urak érdekeiért. Kovács Já­nosnak is két testvére pusztult el a háborúban. . . Most a Jürcsekek, Szálasi tábornokai: a kisbamaki Farkas Ferencek, Zakó Andrások, a háborús főbűnösök Németország amerikai megszállási övezetében a tőkések vérrel és szennyel szerzett dollárain új háborút forralnak, hogy visszahozzák a Kovács János-féle dolgozó parasztok nya­kára a jármot, az elnyomást, ura- aágokat, nyegle jegyzőket. — Hát nem — igy mondja Kovács János — nem engedjük ezt. Aztán öröm van az arcán. Meg­találta, most mit kell termi. A Sztá­lin Vasműért, saját még jobb éle­téért, a háborús gonosztevők ellen. Már beszéli is: »Sürget bennünket a mélyszántás. Nekem is van két lovam, azon kell lennem, hogy mi­nél többet felszántsak azoknak a dolgozó paraszttársaimnak, akiknek nincs lovuk. Igaz, eddig is szántot­tam a lovaimmal' másoknak, szóval nem másoknak csináütam végered­ményben, hanem magamnak is. Gajdos Jánosnak is kihordtam a trágyát a főidre, de a földjét is felszántom. Aztán Novak Mihály- náJl is elvégzem a mélyszántást.« Ifjabb Kovács János közbeszól: En kukoricatöréskor szerel bem le a ka­tonaságtól s tudom ám én is, hogy minden darab felszántott föld meg­nehezíti a háborúra spekulálók ter­vét. BESZEL MEG TOVÁBB A CSALÁD. Beszédük lényege az, amit Népköztársaságunk kormányá­nak nyilatkozata igy* fejez ki: Or­szágunk függetlenségét és szuvere­nitását az Egyeeislt Államok kor­mányának hatálmaskodásával éa be­avatkozási kísérletével1 szem lien kö­vetkezetesen megvédelmezi. Válasz Vetró József orosházi levelező elvtársamnak Amikor november 24-én olvas­tam felhívásodat: »Fogadjuk meg, hogy Sztálin elv társ szüle­tésnapjára járásunk első lesz a levelezőversenyben« — megállapí­tottam, hogy levelezőgárdánk jó­val csökkent. Pedig kezdetién elég szép számmal voltunk, akik me­gyei lapunkat leveleinkkel tájé­koztattuk, a 4olgozók eredmé­nyeit, a munkában megmutatko­zó hibákat megírtuk. Én, mint a nagyszénási »Lenin« termelő- szövetkezet levelezője, aki már közel járok a 60 évhez, nem csüggedek, egész nap dolgozom kint, este pedig fáradhatatlanul teljesítem megyei lapunkkal, a dolgozó néppel szembeni köte­lességem. Igyekszem levéllel ís segíteni békeharcunkat, mert mentői sűrűbben vesszük kezünk­ig a tollat és megírjuk, kik az ellenségeink, hogyan gátolják elő rehaladásunkat, hogyan akarják ötéves tervünk megvalósítását megakadályozni, annál jobban se­gítjük pártunk harcát. Én csat­lakozom Vetró József elvtárs fo­gadalmához! s néhány szót szólok felétek, levelező elvtársak. Mutassuk meg mi, orosházi járás levelezői, nemhogy elma­radunk a levelezéstől, hanem újabb levelezőkkel erősítjük pár­tunk és népünk közötti kapcsola­tot. Én idős ember vagyok, de megtartom ígéretem és meg is fogadtam: minden dologról ér tesítem lapunk szerkesztőségét Ezt a levelem is hajnal 3 érakor írtam, mert nem akartam válasz nélkül hagyni Vetró elvtársam le­velét. Czellár Sándor levelező Nagyszénás, »Lenin« tsz. Az I-es téglaprés a tervért Fent a garatnál Urbán Pál és Orvos Pál etetik a mohó, nagy­torkú gépet. Laczkó András ée Sükei József szedegetik a nedves grim iszalagon csuszkoráló nyers­téglák százait, ezreit s für­gén rakják kocsira hármasával, né gyesével. Nehéz munka, de meg­tanulták a fortélyát. Sükei bácsi 46-tói van a csabai téglagyárban, Laczkó elvtárs meg éppen új párt­vezetőségi tag, kell, hogy ■ tudja. S a többiek is; Zahorán Mihály, Domokos Gábor, Seben János ugyancsak igyekeznek. Egy bri­gádba tartoznak, egyik sem akar, a kis közösség kerékkötője lenni. De ezt mutatja a brigád verseny­táblája is: Tervteljesités hétfőn 136 százalék, kedden 165 százalék, szerdán 176 százalék, csütörtökön 156 százalék. Igazán szép eredménj^ ez, de a brigádtagok nincsenek vele megelégedve Miért? — Hát, mert lehetne több is. — így mondja ezt Laczkó elv­társ, — tegnap, pénteken egyórás állásunk volt. Termelnek a bányá­ban elég anyagot, mégsem kerül ide rendesen. Hát igen, sok baj van a szállítással. Hol a vontató romlik el, máskor meg a csillék siklanak ki. Kedden például három váltó romlott el egyszerre. Vala­mennyien itt hagytuk a gépet és mentünk kiemelni a kocsikat. Mi­csoda kiesés ez?! 10.800 tégla ve­szett el az egy órai állással. S még fokozza a mérgünket, bogy a bányamester nem ismerte el ■ az egy órát és csak felet igazolt* — Mindehhez még Sükei bácsi is elmondja érveit: — Pedig versenyben vagyunk a Il-es préssel, a múltkor is azok győztek le bennünket.... — szó­val van még tennivaló az anyag- ellátás, anyagszállítás terén is, de azt valamennyien elismerik, hogy ilyen esztendő még nem volt a téglag3'úr történelmében. Máskor már október közepén befejeződött a nyersárugyártás és csak az ége­tés ment még két három hónap­pal tovább. Most annak ellenére, hogy november vége felé járunk, teljes lendülettel működik a tégla- prés is. A jobb szervezés, a meg­erősödött tervszerűség, előrelátás és a dolgozók fokozottabb munkalen- diilete tett© lehetővé azt a »cso­dát«, hogy még novemberben is gyártják a téglát. ígéretet tettok Rákosi elvtársnak, hogy december 21-re 24 százalékkal túlteljesí­tik tervüket. Nem maradt légbe­szaladt szó az ígéret, komoly har­cos tettek követték. November 23- án már 144 százalékra teljesítet­ték fogadalmukat, befejezték évi tervüket és már valahol 1952 derűs-napos június havában járnak. Azonban itt sem fut simán a ha­ladás kereke. A téglaprős dolgozói­nak munkájában is vannak prob­lémák, melyek akadályozzák a még jobb eredményeket. íme a példa: — Több hónapja szóltam Zd«~ ük elvtársnak, mag a vállalatvezető elytársnak is, hogy csinálják meg a felvonóhíd kilaznlt tartóoszlopát. Mindezidáig nem történt semmi a javítás érdekében. — Lipták Já­nos mondja ezt, de Laczkó elv­társnak is van hozzátenni valója: — Két hete szóltam ugyanodat Zdoük Bandi bácsinak, a karban­tartók művezetőjének, hogy a a nyerstéglakocsik rakodódaszkáii meg kell javítani, mert átlagosan minden »fuvarnál« két rossz deszka leszakad. Naponta 900 darab tégla kerül igy a selejtbe. — Általában az a vélemény, hogy a művezetők most már mindent megtesznek a zavartalan üzemmenet érdekében. Változtassák meg a fenti hiá­nyosságokat is, hogy csorbitatla- nuí jó vélemény alakuljon ki a művezetőkről. Szpevár Imre, a tég­laprés dolgozóinak csoportvezetője a DISZ-szervezet működésének hiányát tapasztalja — Rendes fiatalok vannak itt, mint Osató Kálmán, Zdolik And­rás, Kovács József, meg a töb­biek. Munkájukat, példájukat, is­mertetni kellene az egész gyárban és főleg ismertetni kellene a ha­nyagok, fegyelmezetlenek előtt. Ta­nítani, öntudatra nevelni kellene itt több fiatalt, akkor Ondrejrsik Pál meg még egynéhány időlopó ném ücsörögne fel munka közben a kocsi tetejére. — 8 nagyon iga­za van Szpevár elvtársnak, mert ez a tapasztalat a többi üzemré­szekben is. Javítsa ki a a tégla­gyár vezetősége a gazdag eredmé­nyek mellett mutatkozó hibákat is, hogy még szabadabban, még zavar­talanabbal erősödjön az üzem dol­gozóinak egészséges munkalendü­lete, mert munkájuk gyümölcse nem egy, de sokmillió tégla új életünk építésében. II, A ballonjai gépállomás vezető­sége a 10 napos premizáláson fe­lül három versenydíjat tűzött ki azoknak a dolgozóknak, akik a november 20-161 december 10-ig tartó versenyszakaszban a legma­gasabb eredményt érik el az őszi terv teljesítésében. Gondot fordí­tott a vezetőség a verseny nyilvá­nosságára *s. A versenyt minden héten értékeli' és ezt sokszorosí­tott példányokban eljuttatja min­*r***r*r**r*rrrr^rer*-rr***r***r*****r**r****r*****r*****r*rrr A kukoricabegyüjtés élharcosai ENGELSART DEZSŐ clctárs, kaszaiperi kétholdas dolgozó pa­raszt kukoricabeadási kötele kitettségét 1300 százalékban tel­jesítette. HORVÁTH JÓZSEB, dombiratost kétholdas dolgozó paraszt ku­koricabeadási kötelezettségét 1142 százalékban teljesítette. MAOHNICZ ANDRÁS, kmiágatai néayhaldm dolgozó paraszt kötelezettségén felül 5 mázsa 95 kg kukoricát adott be és ezzel 620 százalékra teljesítette beadási kötelezőit ségét, KISS GÁBOR, dombiratost négy holdas dolgozó paraszt 526 száza­lékra teljesítette kukorioabeadási kötelezettségét. NIDERMÁJER JÓZSEF, battonyai négyholdas dolgozó paraszt 153 kg kukorica helyett 608 kg-ot adott be. Kötelezettségét S90 százalékban teljesítette• SOVÁK PÁL, va/ybánhegyesi kétholdas dolgozó paraszt kuko­ricabeadási kötelezettsége 284 kg. Ezzel szemben 11 mázsa 34 kg-ot adott be és ezzel 398 százalékét t"ljesitett. AZ ŐSZI TERVÉRT den trakíoristálioz. Ez a módszer már eddig is nagyban hozzá járult ahhoz, hogy az idénytervét eddig 183 százalékra teljesítő Tóth Pál traktoros példáját követve, Dávid János 162.2, Horváth János 134. Németh György 129, Güntler Mi­hály 122 százalékra teljesítették idénytervüket. * A békés-tarhosi gépállomás dol­gozói közül Csatári Mihály, ke- repcczki Sándor és Rózsa Sándor traktoristák 100 százalékig teljesí­tették őszi idény tervük el. Eddig elért eredményükkel nem elégsze­nek meg: vállalták, hogy tervüket december 10-re í20 százalékra teljesítik. * A terv teljesítése azonban nem minden traktorista szívügye. Van­nak. akik tervüket még 50 szá­zalékban sem teljesítetlek. Ilye­nek a szarvasi gépállomáson Pé­csi Mátyás, aki 39, a mező heré­nyi AMG-nél Gobány Pál, aki 37, a dobozi gépállomáson Me­gyeri Sándor, aki 16, a ballo­njai AMG-nél Szakái Gábor, aki 5.3 és Frank Ferenc, aki 5.9 szá­zalékra teljesítette őszi tervét.

Next

/
Thumbnails
Contents