Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-23 / 247. szám

Űjabb 31 tszcs és tsz fejezte be az őszi vetést

Begyűjtési tervünk teljesítést még fokozottabb munkát

kíván tanácsainktól

:

M

B É K É S M E

El

R T B I Z O TTS ÁGÁN A K

LAPJA:-!

. *•»’*.

is.íí október n, kedd

Ára 50 fillér

VII. ÉVFOLYAM. 217. SZÁM

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a bányászértekezleten

A bSnytew'feriaea.fco»» részvevőinek hatalmas ldlilceaedéao köztem emelkedett szóiá»!-* Rákosi Mátyás ©Ívtál-». Beszédében a köv®tkezók-et mondotta:

— A mai lapokban olvashatták Központi Statisztikai Hivatalunk közlését a harmadik negyedév tenr- te-ljesitéséről. Ebből a közlésből kiderült, hogy iparúink a féléméül tervet a harmadik negyedévien 99.4 százalékra teljesítette, do a l«ánya- ipar ezen belül csak 90 százalékra teljesítette a tervet. A bányaipar ebben az évben 16.2 százalékkal adott több szenet, mint tavaly. De mert gyorsan fejlődő iparunk szükséglete ennél sokkál többet követel meg, a londoni inti dús okait komolyan ki kell vizsgálnunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a széntermelés, amely szocialista építésünket és szocialista fejlődésünket fűti, behozza ezt a komoly Lemaradást.

— Ennek a mai tai íácsk ozásma k egyik legf onte-abb eredménye, hogy mindannyian megállapították, hogy tervünk, amelyet kidolgoztunk, reális és teljesíthető. Clank a mi saját jó munkánktól függ, hogy az utolsó százalékig végre is hajtsuk. Ismétlem, a tanácskozásnak ez az egyik legfontosabb eredménye,

— Az előttem többen szólották, köztük elsősorban Czottuer elvtárs, bányá- és energiaügyi miniszter, felsorolták a hibákat és rámutattak azokra a tennivalókra, amelyek a műszaki vezetés, a fejlettebb szovjet technika elsajátítása, a gépesítés, a slzewiazés és a műnk »verseny terén ránk várnak. Az előttem szólók legtöbbje a munkafegyelem hiányára, az igazolatlan kimaradásokra mutatott rá, mint a szén termelésben mutatkozó komoly lemaradások legsúlyosabb okára.

A munkafegyelem kérdését eddig nem kezeltük azzal a komolysággal, amelyet megérdemel

és nem abban a formában nyúltunk hozzá, ahogyan most ezen a hány ászér te kéz létén meg nyíl vénült,

Wdmillik A telSWffiHBfilt, jől1 itefe

gozó, példamutató bányászok szemszögéből. Mi magunk is nem egyezer voltunk tanúi annak, —a báteremtsülik végre rendet. Az elvtársak itt. ezen a konferencián egv sor hasonló követelést liall- hattak icgjonlt bányüizakik szájából, akik elmondták, hogy ez a kérdés ma széntermelésünk

győződhettek meg róla, hogy' a fegyelmezetlenség, a rendbontókkal, a kártevőkkel és a leleplezett, vagy le nem leplezett, nyílt ellenséggel szembeu a fellépést elsősorban a bányászok legjobbjai maguk helyeslik Cs követelik.

A tanácskozáson azt is hallottuk, hogy ami a bányászság hangulatát illeti, e téren valóságos fordulatról beszélnek Niekümk kötelességünk, hogy ennek a követelésnek érvényt szerezzünk és érvényt is fogunk szerezni. Hallottunk itten arról, hogy hogyan intézték el a tatabányai Xll-es aknán azt a három lógóst, aki javíthatatlannak bizonyujlfll. Takács elvtárs 'tatabányáról, Lelki elv társ Várpalotáról mondott er- revonalkozólag megfelelő példákat. Mi erről a fegyelmezetlenségről e ddig is beszéltünk. De az az erőteljesen jelentkező követelés, ami ezen az értekezleten is a fegyelmezetlen. megjavíthatatlan lúgosok és a termelést dezorgani- zálók ellen megnyilvánult, azt mutatja, hogy nem végeztünk jó munkát és hogy ezen a téren ép- pen a hányást elvtársak követelésére és az ő érdekükben* keményász elvtársakkal való beszélgetés közben, — hogy a jó, fegyelmezett vájár milyen elkeseredéssel és felháborodással beszélt a fegycl- metlensógekről. Arról, hogy amikor a fejtést meg kellett kezdeni, kiderült, hogy minden előzetes bejelentés nélkül, minden indokolás nélkül a csapatnak egyik, vagy másik tagja hiányzott és emiatt a szakképzett vájárnak kellett a csillét tologatni, vagy olyan fenntartási munkát végezni, amelyet légy ke- vósbbé szakképzett munkás elég jól elvégeztetett volna. Ezek az elvtársak nemcsak azért voltak elégedetlenek a fegyelmetlenkedőkkol szemben, mert, magatartásuk a csapat többi tagjának anyagi kárt okozott, megrövidítette őket, hanem ezen túl menten a legöntudatosabb bányász érezte, hogy az ilyen magatartás a csökkent szénte: melésan keresztül az egész országépítés ügyének árt.

A mi elv-társaink, pártfunkcionáriusaink a bányákon belül és a bányákon kívül eddig nagyon kesztyűs kézzel és kényszeredetten nyúltak ehhez a kérdéshez, ha egyáltalán hozzányúltak, Féltek attól, hogy a fegyelmezetlenek, a termelést zavarók magatartásának felvetése népszerűtlen feladat lesz. Most azonban, amikor az itt bőven ismertetett szénhelyzet ezt a kérdést előtérbe állította és elvtársaink bátrabban nyúlnak hozzá, meglepetéssel tapasztalják, hogy a fegyelem kérdése nem népszerűtlen a becsületes bányászok között. Ellenkezőleg, minél öntudatosabb és fegyelmezettebb volt a bányász- lmllgatóság, amely előtt ezt a kérdést napirendre tűzték, annál egységesebben helyeseltek azt a követelést, hogy ezen a téren

egyik rákfenéje, amelyet bátran és szélesen a bányásznyilvánosság elé kell vinni. Az elvtársak ezen az értekezleten is maguk

annál is inkább, mert a fegyelem leién szeptemberben a helyzet változatlanul rossz maradt

Mindjárt hozzátehetem, hogy mi a fegyelmi rendszabályoknál hason! í t ha táti an ul font osabbnak tartjuk, hogy a bányászok között — és hozzátehetem, egész dolgozó népünkben — kifejlődjék és megerősödjék az öntudatnak, a fegyelemnek :az a légköre, amely a hanyagokat, a lustákat, a lógósokat magától megbélyegzt, amely nem elnéző és türelmes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés zavaróival szemben.

A felszabaduló» után, amikor a bányák megfelelő mű szaki értelmiség nélkül maradtak, vagy amikor a műszaki értelmiség egy része politikailag megbízhatatlan volt, vagy ingadozott, a kollektiv, közös vezetésre, az üzemi háromszögre és egyéb ilyen vezetési formákra voltunk kényszerülve. Ennek idestova hat-hét esztendeje és közben a helyzet megváltozott. Technikai értelmiségünk zöme, látva a népi demokrácia sikeres munkáját és szilárdságát, rendesen és lojálisán dolgozik velünk együtt. Kinőtt az

uyebben, erélyesebben kell eljárnunk. Megígérhetem, hogy e téren az eddiginél szigorúbban fogunk fellépni és

Az elmaradókkal való komoly foglalkozás ds a nevelő munka mellett ennek az öntudatos, fegyelmezett légkörnek a kialakítására, teli irányulnia Pártunk, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és a szaksáét* vezetek munkájának. Minél gyorsabban és minél egy te gesebl «esi,

tudjuk kialakítani ezt a légkört,) annál kevesebb fegyelmi rendszabályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebten a légkörbe» a mostani legyei mezettenek és lógósok jórésze fegyelmezett, rendes, pontos szakmunkássá változik. En- hek a közhangulatnak a kialakítása lesz a legfontosabb feladatunk a jövőben.

Ezzel a kérdéssel szorosan össze-1

íügg

új értelmiség is, a mi nevelésünk, amely lelkesen és őszintén támogat bennünket. Ilyen viszonyok mellett helyre lehetett ée helyre kellett állítani az egyszemélyes vezetést. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a bányaigaagató, a főmérnök, vagy a munkacsapatvezotó a maga területén egyénileg felelős a jó munka elvégzéséért és mi biztosítjuk számára ehhez a megfelelő hatáskört és jogokat, hanem azt is, hogy ő maga köteles gondoskodni saját intézkedéseinek végrehajtásáról.

A népi demokrácia kormánya ena fegyelem javíthatatlan megbontói és a termelés állandó dezorganf/ulói, a hányában található ellenség ellen keményen el fogunk járni,

az egyszemélyes vezetés és a hányák technikai vezetőinek, az igazgatóknak és főmérnököknek, a mérnököknek, az üzemvezetőknek, a csapatvezető vájároknak, a lőmestereknek. a főaknászoknak stb. egyéni felelőssége

riök megfelelten megerősítette az igazgató, a’ főmérnök, a mesterek és munkavezetők hatáskörét, és rendelkezésükre bocsátotta azokat a fegyelmi eszközöket is, amelyek elősegítették, hogy az egyazoroélyoíl vereté« és irányítás tényleg meg í» valósuljon. Azok a munkások azonban, akjk a felszabadulás utáni esztendőkben el-zol.te le a fegyelmezett egyszemélyes vezetéstől, nem egyszer szembesaá Utak a vezetők termelést emelő, d© egyben növekvő fegyelmet megkövetelő intézkedéseivel. Viszont ez odavezetett, hogy « termelésért felelősiek, az igazgató, a csapatvezető vájár is gyakran nem mertek, v agy nem akartak élni azokkal a jogokkal, amelyeket a itöbbtermelé» és a szocializmus építése érdekéi»» a népi demokrácia számukra biztosított. Amikor a fegyelem megjavításáról beszélünk, erről a kérdésről sem szabad megfeledkeznünk.

Gondoskodnunk kell róla, hogy

a. műszaki és technikai vezetők élhessenek és éljenek ezekkel a jogokkal és ebben a működésükben maguk mögött tudják a párt ee a kormányzat teljes támogatását. Ehhez mindenekelőtt m kell, hogy pártszervezeteink ée párttagjaink erőteljese» támogassák őket és támogassák törekvéseiket, melyek * termelés emelétséra, a fegyelem megszilárdítására irányulnak.

A bányászok helyes osztáiyér- zékkal a felszabaduló» első napjától kezdve zömükben egységeson álltak a magyar kommunisták mögött. A bányászoknak ma is körülbelül negyven százaléka pártunknak tagja. Ha ez a negyven százalék példamntatóan teljesíti feladatát, akkor azok a nehézségek és bajok, amelyekről itt az értekezleten annyit hallottunk, gyorsan é» simán megoldhatók tesznek. Mi nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy

a jó kommunista politikai munkát és pártmunkát elsősorban a termelés eredményein lehet lemérni

Es ha azt látjuk, hogy a szén- termelés körül bajok vannak, bi..to— sak lehetünk abban, hogy hiba van a bányászok közt végzett pártmunka területén is.

És valóban, erre vonatkozóisg van is elég adatunk. Hallottuk itt, hogy például az ajkai üzemi párt- titkár azzal védte a fegyelmezetten párttagot, hogy kommunista lógóst csak a kommunista párttitkár büntethet meg. Takács elvtárs, a tatabányai pártbizottság titkára ugyancsak említett itt hasonló eseteketNem egy afepsaervi, vagy merni titkárunkra hallottunk olyan panaszt, hogy a fegyel menetk-netídl védi, hogy a fegyelmezetlenek kel szómban liberális, ellenzi a kémény fegyelmező rendszabályok«(, gátol ja az egyszemélyes vezetést. Miközben menti a fegyelmezetleneket, héfc- szánira nem mutatkozik a hányában, nőm foglalkozik a termeié» kérdéseivel, nem foglalkozik a isá- nyászrdlátáiS kérdéseivel. E tét©» feltétlenül változtatni Íveli.

Elsősorban a kommunista párttagoktól és funkcionáriusoktól kell megkövetelni azt. hogy mindenütt, a termelésben, a fegyelemben, a versenyben példamutatóan élenjárjanak

A mi elvtársaink tűnjenek ki ott, ahol a munka nehéz, ahol különös fegyelemre, kitartásra, áldozatvállalásra van szükség. Segítsek tanáccsal a többieket, hívják fel idejekorán a vezetés figyelmét a hibákra, az előre látható nehézségekre, támogassák bátran az egyszemélyes vezetést, a vezető tekintélyét, az újításokat és minden olyan lépést, amely a termelése megjavítását célozza.

Semmi kétség, hogy a kommunisták példamutatása, fegyelmezettsége az összlányászságot magával fogja ragadni. Annak a légkörnek a kialakításában, amelyben minden dolgozó kötelességének tartja a fegyelmezett, szervezett, tervszerű ée pontos munkát és elítélendőnek, megvétendőaok tartja a fegyelmezetlenséget, a lógást, az igazolatlan elmaradást, a kommunistáké a döntő szerep.

A bányászoknál és hozzá telietem, az egész ipari munkásságnál külön kérdés gyanánt jelentkezik az új munkásokkal és az ifjakkal való foglalkozás. Két hónappal ezelőtt több mint ötezer új munkást küldtünk a bányákba. 'Ezeknek jelentékeny része fiatal. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új, fúrtál munkások között legnagyobb a fluktuáció. Ezeket a mmikásobat, akiknek zöm© soha életében azelőtt bányában nem dolgozott, nem egyszer már a toborzásoknál igyekeztek elijeszteni a bányászattól. Minden bányász ismeri azt a bizonytalan, szorongó érzést, amely az ilyen új munkást elfogja, amikor éleiében először a bánya mélyébe lemegy. Az ismeretlen viszonyok és a szokatlan körülmények meglétet difik, elcsüggesztik az ilyen munkást fis ha tetejébe még azt tapasztalja, hogy az elhelyezés, vagy az ellátás meg nem felelő, hogy kultúr- igényeit nem tudja kielégíteni, nincs szórakozási lehetősége, senki sem foglalkozik vele, akkor ezeknek az új munkásoknak jelentékeny része meginog és előbb vagy utóbb otthagyja a bányát.

Az is gyakori, hogy a l>e-tanitá<*- nál nem foglalkoznak az új munkással. Az is előfordul, hogy megijesztik, rosszindulatúan kezelik, ahelyett, hogy támogató ál; és bátorítanák. Ezekért a hibákért gyakran a l»ányaigazgutók is felelősek, akik egyrészt siránkoznak a munkáshiány miatt, másrészt pedig nem becsülik mag, nem támogatják, nem nevelik az új munkásokat, akiket rendelkezésükre bocsátunk. Ezért nekünk, kommunistáknak és hozzátehetiem, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének, a szakszervezeteknek,

fokozottan kell foglalkozni ezekkel az új munkásokkal,

akiknek túlnyomó többsége, ha átsegítjük őket a kezdet nehézségein, ha bátorítjuk őket, ugyanúgy megszereti a banyásznu^iterséget^ ugyanolyan jó bányamunkások tepsinek, miuft a régi gárda tagjai.

Itt egy sor felszólalás hangzott el, amelyek azt bizonyították, hogyha az új munkásokkal jól foglalkozunk, azok hamarosan lelkes, rendes, jól dolgozó és jól termelő bányászokká válnak. Egyik-másik párt és szakszervezeti funkrionáriu-