Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-23 / 247. szám

Űjabb 31 tszcs és tsz fejezte be az őszi vetést Begyűjtési tervünk teljesítést még fokozottabb munkát kíván tanácsainktól : M B É K É S M E El R T B I Z O TTS ÁGÁN A K LAPJA:-! . *•»’*. is.íí október n, kedd Ára 50 fillér VII. ÉVFOLYAM. 217. SZÁM Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a bányászértekezleten A bSnytew'feriaea.fco»» részvevői­nek hatalmas ldlilceaedéao köztem emelkedett szóiá»!-* Rákosi Mátyás ©Ívtál-». Beszédében a köv®tkezók-et mondotta: — A mai lapokban olvashatták Központi Statisztikai Hivatalunk közlését a harmadik negyedév tenr- te-ljesitéséről. Ebből a közlésből ki­derült, hogy iparúink a féléméül tervet a harmadik negyedévien 99.4 százalékra teljesítette, do a l«ánya- ipar ezen belül csak 90 százalékra teljesítette a tervet. A bányaipar ebben az évben 16.2 százalékkal adott több szenet, mint tavaly. De mert gyorsan fejlődő iparunk szük­séglete ennél sokkál többet kö­vetel meg, a londoni inti dús okait komolyan ki kell vizsgálnunk. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a széntermelés, amely szocia­lista építésünket és szocialista fej­lődésünket fűti, behozza ezt a ko­moly Lemaradást. — Ennek a mai tai íácsk ozásma k egyik legf onte-abb eredménye, hogy mindannyian megállapították, hogy tervünk, amelyet kidolgoztunk, reá­lis és teljesíthető. Clank a mi saját jó munkánktól függ, hogy az utolsó százalékig végre is hajtsuk. Ismét­lem, a tanácskozásnak ez az egyik legfontosabb eredménye, — Az előttem többen szólották, köztük elsősorban Czottuer elvtárs, bányá- és energiaügyi miniszter, felsorolták a hibákat és rámutattak azokra a tennivalókra, amelyek a műszaki vezetés, a fejlettebb szov­jet technika elsajátítása, a gépesí­tés, a slzewiazés és a műnk »verseny terén ránk várnak. Az előttem szó­lók legtöbbje a munkafegyelem hiá­nyára, az igazolatlan kimaradásokra mutatott rá, mint a szén termelésben mutatkozó komoly lemaradások leg­súlyosabb okára. A munkafegyelem kérdését eddig nem kezeltük azzal a komolysággal, amelyet megérdemel és nem abban a formában nyúltunk hozzá, ahogyan most ezen a há­ny ászér te kéz létén meg nyíl vénült, Wdmillik A telSWffiHBfilt, jől1 itefe gozó, példamutató bányászok szem­szögéből. Mi magunk is nem egy­ezer voltunk tanúi annak, —a bá­teremtsülik végre rendet. Az elv­társak itt. ezen a konferencián egv sor hasonló követelést liall- hattak icgjonlt bányüizakik szá­jából, akik elmondták, hogy ez a kérdés ma széntermelésünk győződhettek meg róla, hogy' a fegyelmezetlenség, a rendbontók­kal, a kártevőkkel és a leleple­zett, vagy le nem leplezett, nyílt ellenséggel szembeu a fellépést elsősorban a bányászok legjobb­jai maguk helyeslik Cs követelik. A tanácskozáson azt is hallot­tuk, hogy ami a bányászság han­gulatát illeti, e téren valóságos fordulatról beszélnek Niekümk kötelességünk, hogy ennek a kö­vetelésnek érvényt szerezzünk és érvényt is fogunk szerezni. Hal­lottunk itten arról, hogy hogyan intézték el a tatabányai Xll-es aknán azt a három lógóst, aki javíthatatlannak bizonyujlfll. Ta­kács elvtárs 'tatabányáról, Lelki elv társ Várpalotáról mondott er- revonalkozólag megfelelő példá­kat. Mi erről a fegyelmezetlenség­ről e ddig is beszéltünk. De az az erőteljesen jelentkező követelés, ami ezen az értekezleten is a fe­gyelmezetlen. megjavíthatatlan lúgosok és a termelést dezorgani- zálók ellen megnyilvánult, azt mutatja, hogy nem végeztünk jó munkát és hogy ezen a téren ép- pen a hányást elvtársak követe­lésére és az ő érdekükben* kemé­nyász elvtársakkal való beszélge­tés közben, — hogy a jó, fegyel­mezett vájár milyen elkeseredéssel és felháborodással beszélt a fegycl- metlensógekről. Arról, hogy amikor a fejtést meg kellett kezdeni, ki­derült, hogy minden előzetes beje­lentés nélkül, minden indokolás nél­kül a csapatnak egyik, vagy má­sik tagja hiányzott és emiatt a szakképzett vájárnak kellett a csil­lét tologatni, vagy olyan fenntartási munkát végezni, amelyet légy ke- vósbbé szakképzett munkás elég jól elvégeztetett volna. Ezek az elv­társak nemcsak azért voltak elé­gedetlenek a fegyelmetlenkedőkkol szemben, mert, magatartásuk a csa­pat többi tagjának anyagi kárt oko­zott, megrövidítette őket, hanem ezen túl menten a legöntudatosabb bányász érezte, hogy az ilyen maga­tartás a csökkent szénte: melésan ke­resztül az egész országépítés ügyé­nek árt. A mi elv-társaink, pártfunkcio­náriusaink a bányákon belül és a bányákon kívül eddig nagyon kesztyűs kézzel és kényszeredet­ten nyúltak ehhez a kérdéshez, ha egyáltalán hozzányúltak, Fél­tek attól, hogy a fegyelmezetle­nek, a termelést zavarók maga­tartásának felvetése népszerűtlen feladat lesz. Most azonban, ami­kor az itt bőven ismertetett szén­helyzet ezt a kérdést előtérbe állította és elvtársaink bátrabban nyúlnak hozzá, meglepetéssel ta­pasztalják, hogy a fegyelem kér­dése nem népszerűtlen a becsü­letes bányászok között. Ellenke­zőleg, minél öntudatosabb és fe­gyelmezettebb volt a bányász- lmllgatóság, amely előtt ezt a kérdést napirendre tűzték, annál egységesebben helyeseltek azt a követelést, hogy ezen a téren egyik rákfenéje, amelyet bátran és szélesen a bányásznyilvános­ság elé kell vinni. Az elvtársak ezen az értekezleten is maguk annál is inkább, mert a fegye­lem leién szeptemberben a hely­zet változatlanul rossz maradt Mindjárt hozzátehetem, hogy mi a fegyelmi rendszabályoknál hason! í t ha táti an ul font osabbnak tartjuk, hogy a bányászok között — és hozzátehetem, egész dol­gozó népünkben — kifejlődjék és megerősödjék az öntudatnak, a fegyelemnek :az a légköre, amely a hanyagokat, a lustákat, a lógósokat magától megbélyegzt, amely nem elnéző és türelmes, nem passzív a munkafegyelem megsértőivel és az országépítés zavaróival szemben. A felszabaduló» után, amikor a bányák megfelelő mű szaki értelmi­ség nélkül maradtak, vagy amikor a műszaki értelmiség egy része po­litikailag megbízhatatlan volt, vagy ingadozott, a kollektiv, közös ve­zetésre, az üzemi háromszögre és egyéb ilyen vezetési formákra vol­tunk kényszerülve. Ennek idestova hat-hét esztendeje és közben a helyzet megváltozott. Technikai ér­telmiségünk zöme, látva a népi de­mokrácia sikeres munkáját és szi­lárdságát, rendesen és lojálisán dol­gozik velünk együtt. Kinőtt az uyebben, erélyesebben kell eljár­nunk. Megígérhetem, hogy e té­ren az eddiginél szigorúbban fo­gunk fellépni és Az elmaradókkal való komoly foglalkozás ds a nevelő munka mel­lett ennek az öntudatos, fegyel­mezett légkörnek a kialakítására, teli irányulnia Pártunk, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége és a szaksáét* vezetek munkájának. Minél gyor­sabban és minél egy te gesebl «esi, tudjuk kialakítani ezt a légkört,) annál kevesebb fegyelmi rendsza­bályra lesz szükségünk és ki fog derülni, hogy ebten a légkörbe» a mostani legyei mezettenek és ló­gósok jórésze fegyelmezett, rendes, pontos szakmunkássá változik. En- hek a közhangulatnak a kialakítása lesz a legfontosabb feladatunk a jövőben. Ezzel a kérdéssel szorosan össze-1 íügg új értelmiség is, a mi nevelésünk, amely lelkesen és őszintén támogat bennünket. Ilyen viszonyok mellett helyre lehetett ée helyre kellett állítani az egyszemélyes vezetést. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a bányaigaagató, a főmérnök, vagy a munkacsapatvezotó a maga terü­letén egyénileg felelős a jó munka elvégzéséért és mi biztosítjuk szá­mára ehhez a megfelelő hatáskört és jogokat, hanem azt is, hogy ő maga köteles gondoskodni saját in­tézkedéseinek végrehajtásáról. A népi demokrácia kormánya en­a fegyelem javíthatatlan megbontói és a termelés állandó dezorganf/ulói, a hányában található ellenség ellen keményen el fogunk járni, az egyszemélyes vezetés és a hányák technikai vezetőinek, az igazgatóknak és főmérnököknek, a mérnököknek, az üzemvezetőknek, a csapatvezető vájároknak, a lőmestereknek. a főaknászoknak stb. egyéni felelőssége riök megfelelten megerősítette az igazgató, a’ főmérnök, a mesterek és munkavezetők hatáskörét, és ren­delkezésükre bocsátotta azokat a fe­gyelmi eszközöket is, amelyek elő­segítették, hogy az egyazoroélyoíl vereté« és irányítás tényleg meg í» valósuljon. Azok a munkások azonban, akjk a felszabadulás utáni esztendőkben el-zol.te le a fegyel­mezett egyszemélyes vezetéstől, nem egyszer szembesaá Utak a vezetők termelést emelő, d© egyben növek­vő fegyelmet megkövetelő intéz­kedéseivel. Viszont ez odavezetett, hogy « termelésért felelősiek, az igazgató, a csapatvezető vájár is gyakran nem mertek, v agy nem akartak élni azokkal a jogokkal, amelyeket a itöbbtermelé» és a szo­cializmus építése érdekéi»» a népi demokrácia számukra biztosított. Amikor a fegyelem megjavításáról beszélünk, erről a kérdésről sem szabad megfeledkeznünk. Gondoskodnunk kell róla, hogy a. műszaki és technikai vezetők élhessenek és éljenek ezekkel a jogokkal és ebben a működésükben maguk mögött tudják a párt ee a kormányzat teljes támogatását. Eh­hez mindenekelőtt m kell, hogy pártszervezeteink ée párttagjaink erőteljese» támogassák őket és tá­mogassák törekvéseiket, melyek * termelés emelétséra, a fegyelem megszilárdítására irányulnak. A bányászok helyes osztáiyér- zékkal a felszabaduló» első nap­jától kezdve zömükben egységeson álltak a magyar kommunisták mö­gött. A bányászoknak ma is kö­rülbelül negyven százaléka pár­tunknak tagja. Ha ez a negyven százalék példamntatóan teljesíti feladatát, akkor azok a nehézségek és bajok, amelyekről itt az ér­tekezleten annyit hallottunk, gyor­san é» simán megoldhatók tesznek. Mi nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy a jó kommunista politikai munkát és pártmunkát elsősorban a termelés eredményein lehet lemérni Es ha azt látjuk, hogy a szén- termelés körül bajok vannak, bi..to— sak lehetünk abban, hogy hiba van a bányászok közt végzett pártmun­ka területén is. És valóban, erre vonatkozóisg van is elég adatunk. Hallottuk itt, hogy például az ajkai üzemi párt- titkár azzal védte a fegyelmezetten párttagot, hogy kommunista lógóst csak a kommunista párttitkár bün­tethet meg. Takács elvtárs, a tata­bányai pártbizottság titkára ugyan­csak említett itt hasonló eseteket­Nem egy afepsaervi, vagy merni titkárunkra hallottunk olyan pa­naszt, hogy a fegyel menetk-netídl védi, hogy a fegyelmezetlenek kel szómban liberális, ellenzi a kémény fegyelmező rendszabályok«(, gátol ja az egyszemélyes vezetést. Miközben menti a fegyelmezetleneket, héfc- szánira nem mutatkozik a hányá­ban, nőm foglalkozik a termeié» kérdéseivel, nem foglalkozik a isá- nyászrdlátáiS kérdéseivel. E tét©» feltétlenül változtatni Íveli. Elsősorban a kommunista párttagoktól és funkcionáriusoktól kell megkövetelni azt. hogy mindenütt, a termelésben, a fegyelemben, a versenyben példamutatóan élenjárjanak A mi elvtársaink tűnjenek ki ott, ahol a munka nehéz, ahol különös fegyelemre, kitartásra, áldozatvál­lalásra van szükség. Segítsek ta­náccsal a többieket, hívják fel ide­jekorán a vezetés figyelmét a hi­bákra, az előre látható nehézsé­gekre, támogassák bátran az egy­személyes vezetést, a vezető tekin­télyét, az újításokat és minden olyan lépést, amely a termelése meg­javítását célozza. Semmi kétség, hogy a kommunis­ták példamutatása, fegyelmezett­sége az összlányászságot magával fogja ragadni. Annak a légkörnek a kialakításában, amelyben min­den dolgozó kötelességének tartja a fegyelmezett, szervezett, terv­szerű ée pontos munkát és elítélen­dőnek, megvétendőaok tartja a fe­gyelmezetlenséget, a lógást, az iga­zolatlan elmaradást, a kommunistá­ké a döntő szerep. A bányászoknál és hozzá telietem, az egész ipari munkásságnál külön kérdés gyanánt jelentkezik az új munkásokkal és az ifjakkal való foglalkozás. Két hónappal ezelőtt több mint ötezer új munkást küld­tünk a bányákba. 'Ezeknek jelen­tékeny része fiatal. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új, fúrtál munkások között legnagyobb a fluktuáció. Ezeket a mmikásobat, akiknek zöm© soha életében azelőtt bányában nem dolgozott, nem egy­szer már a toborzásoknál igyekez­tek elijeszteni a bányászattól. Min­den bányász ismeri azt a bizonyta­lan, szorongó érzést, amely az ilyen új munkást elfogja, amikor éleiében először a bánya mélyébe lemegy. Az ismeretlen viszonyok és a szo­katlan körülmények meglétet difik, elcsüggesztik az ilyen munkást fis ha tetejébe még azt tapasztalja, hogy az elhelyezés, vagy az ellá­tás meg nem felelő, hogy kultúr- igényeit nem tudja kielégíteni, nincs szórakozási lehetősége, senki sem foglalkozik vele, akkor ezek­nek az új munkásoknak jelentékeny része meginog és előbb vagy utóbb otthagyja a bányát. Az is gyakori, hogy a l>e-tanitá<*- nál nem foglalkoznak az új mun­kással. Az is előfordul, hogy meg­ijesztik, rosszindulatúan kezelik, ahelyett, hogy támogató ál; és bá­torítanák. Ezekért a hibákért gyak­ran a l»ányaigazgutók is felelősek, akik egyrészt siránkoznak a mun­káshiány miatt, másrészt pedig nem becsülik mag, nem támogatják, nem nevelik az új munkásokat, akiket rendelkezésükre bocsátunk. Ezért nekünk, kommunistáknak és hoz­zátehetiem, a Dolgozó Ifjúság Szö­vetségének, a szakszervezeteknek, fokozottan kell foglalkozni ezekkel az új munkásokkal, akiknek túlnyomó többsége, ha át­segítjük őket a kezdet nehézségein, ha bátorítjuk őket, ugyanúgy meg­szereti a banyásznu^iterséget^ ugyanolyan jó bányamunkások teps­inek, miuft a régi gárda tagjai. Itt egy sor felszólalás hangzott el, amelyek azt bizonyították, hogy­ha az új munkásokkal jól foglal­kozunk, azok hamarosan lelkes, ren­des, jól dolgozó és jól termelő bá­nyászokká válnak. Egyik-másik párt és szakszervezeti funkrionáriu-

Next

/
Thumbnails
Contents