Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-16 / 241. szám

1951 október IS, kedd _________________________________ {/iUat&auUt Hcfit . P urpur György tanácstag példát mutat 3 »Szorgalmas népek lalaxak a mi fal mik bun a — mondogatják Kót- egyházán az emberek. Ez azonban nem mindenkire egyformán érvé­nyes, mert hisven a múlt héten a búza vetés előirányzatának csak 15 százalékát vetették el a község egyéni dolgozó parasztjai. De akik szorgalmasak, azok kö­zül is az egyik legszorgalmasabb» dolgozó paraszt a hatholdas Pur­pur György tanácstag. A jók kö­zött new« elsőnek wan felírva a tanácsházán lévő dicsérőtáblán. Purpur bácsi nem fiatal már, de azért mindennap kint dolgozik a földeken. Az őszi árpát már több mint 2 hete elvetette, igen szépen zöl­déi. A múlt héten a búzát is a »földbe tette«, »ügy van vele, — mondta el Purpur néni félje gon­dolatát, — hogy csak minél hamarább földben legyen a vetőmag, mert jöhet az esős idő és milyen' jó akkor, ha már ott találja. Gyor­san kikel és még az ősszel, a jó időben szépen megnövekszik.« Igaz, sokan vannak Kétegyházán is, akik úgy »szorgalmaskodnak«, bogy a szántás-vetés gyors elvég­zése helyett a kukoricaszárat már most hordják hazafelé. Pedig in­kább azt tehetnék, hogy előbb csak a föld szélére raknák le, hogy a vetőszántás után mielőbb végleges helyére jutna a vetőmag. Ezzel már több mázsa gabonatöbbletter- més tenné meg első lépéseit e dolgozó parasztok kamrája felé. Több pedig caak akkor terem, ha idejében elvetik a magot. Purpur György azonban nem a szárhordással bajlódott, ráér arra később is — gondolta. Persze ő is volt kint valamennyi kukorioa- ezárért a földeken, de nem haza, hanem a közös silózóba vitte. SO mázsát silóztat A Nagyváradi-utca környékén, — de a falu más részén is hasonló a helyzet, — sokan bizalmatlanok a silózás iránt. Várakozón tekin­tenek afelé: hogy sikerül Pur­puréinak ? Az biztos, hogy csakis ők veszik hasznát, mert minden 10 kiló silózott takarmány után egy liter tejjel többet ad a tehe­nük. Mikor aztán a silózást elintézte Purpur bácsi, továbbfolytatta és végzi a szántás-vetés munkáját mások részépe És nagyon helyesen teszi. Annak a törvénynek tesz eleget ezzel, hogy minden fogatos még másnak is szántson a magáén kívül; máso­kat is hozzásegítsen a bővebb ter­méshez. Ugyanekkor ezzel a békét is védi. Szóbeszéd közben, — amint az napjainkban mindig len­ni szokott, — Purpur néni a bé­kéről is említést tett. — Tán’ nem tudják elég biztosan, mégis úgy igaz: hogy ilyet! egyszerű,• min­dennapi tettekkel, a korai szán­tás-vetéssel, a silózás,sál, mások segítésével a békét védik. Ezért helyes lenne, ha Kétegyházán a tanácsnál az olyan bókehareos dolgozók nevét, mint Purpurt György tanácstag, szebb, díszesebb táblára imák fel. És mellé még1 azt is oda tennék, hogy miben mutatnak példát. A táblát pedig olyan helyre függesztenék az ud­var felöli helyről kívülié, hogy aki csak arra megy, mindenki lás­sa meg messziről és fogja el a vágy: »bárcsak a mi nevünket is már holnap odaírnák.« (í. g.) Hogyan valósítja meg a kevermesi tanács a minisztertanács növénytermelésről szóló határozatát ? Ke, érmés község pálosverseny. társa Domfiegyháza. Le galábbis így mondják Kevermesen, a tanácsházán a dolgozók, ha meg­kérdi valaki. A tanácsháza fa­lán lövő táblákról ezt ugyan senki mer nem tudja. De úgy látszik, a kevermesiek nem nagyon kérdez­getik: hogyan folyik a verseny a két község , között? De minek is kérdenék? ,Hogy nem folyik, hanem áll, az abból is meglátszik, ami nincs kiírva. Pedig ki kellene írni; melyik község hol tart. Megtudnák azok, akiket illet, az árpa sincs Leddig még elvetve, pedig hol van már a határidő: szeptember 15? Búzából meg alig néhány holdat vetettek, még több mint 2100 hold, ami vetni való. A vetószúntás csak 20 százaléknyi volt még a múlt héten, pedig nincs már messze ok­tóber 25, az az időpont, amikorra az egyéni parasztoknak búzaveté- eiiket el keli végezni. Kevermesen most még úgy van­nak. hogy a minisztertanács hatá­rozhat, a tanács — úgy látszik, — *y.t nem sokba nézi; a dolgozó pa­rasztok meg csak úgy gondolomra végzik a napi munkát. Most éppen a kukoricakórót hordogatják, pe­dig vetni kellene. Peisae. tud róla a tanács, de mit is csinált eddig? Bizonv. főbb mindent megtehetett volna. A minisztertanács azért ha­tározott. hogy azt végre is hajtsák. A szeptembervégi tanácsülésen fog­lalkoztak vele. Petró Mihály, az állandó mezőgazdasági bizottság el­nöke, akkor jól szólott arról ie, hogy a vetés alá 20—22 centire szántsanak, — ahogy azt a törvény előírja, — mert úgy lesz igazán jó, bőséges terméé. Azóta pedig? Mindettől nem sok­kal több történt. Szombaton még egy példamrftató tanácstag neve eom volt a dicsőségtáblára kiírva. Nem is tudnak arról a tanácsban, hogv csak egy is lenne ilyen a tanácstagok közül. Kit kövessenek hát akkor a kevermesi dolgozó pa­rasztok, ha nincs példaadás? Egye- i dűl Kun Szabó Pál nyolcholdas dolgozó parasztról tud csak a ta­nácstitkár, (de ő nem tanácstag) aki elvégezte már az ősziárpa, meg a búza vetését. De Kinyi fáradtsá­got nem vettek hozzá, hogy nevét kiírják. \ tanácselnök elvtárs úgy védi: »hát csak nem részletezzük, nem kérdezzük személyesen, hogy a ta­nácstagok hogy végzik a munkát, díszen sok időbe telik. Majd, ha je­lentik a dűlőfelelősök, akkor meg­tudjuk.« Most aztán itt az ered­ménye. Egyet még megtehetnek a tanács vezetői és ez igen fontos, nem mellékes dolog. A vb. tagjai ßs akik a tanácsból legjobban meg­értik, beszéljenek a többi tanácstag­gal arról, hogy mi a tennivaló. Biztosan megértik, ha jól megma­gyarázzák és akkor majd elmondják választóiknak is. így a több mint száz tanácstag meg póttag felvilá­gosításával is már nagyban előre- londül a szántás-vetési munka. Kovar mese n. most akik szántanak is, 10—12 centinél mélyebbre nem eresztik az ekét. Sok helyen az a mondás járja, a kulák terjeszti: »csak annyira szánts, különösen a búza alá, hogy az elvetett mag hallja a haJ angszót.« A tanács azon­ban mit sem tett ez ellen. A leg­utóbbi vb. ülésen még szó sem esett arról, hogy a miniszterta­nács határozata 20—22 centi mély­ségű vetőszántást ír elő és ellen­őrizni kellene. Hét kulákob, Né­meth Józsefet, Hevesi Józsefet és másokat szabotáláson értek, nem ve­tettélv el időben az ősziárpát. De, hogy milyen mélyen szántanak a vetés alá, ezt a kulákoknál sem nézték meg, még csak nem is gon­doltak rá. Most »megkapták a magukét«, de nem elegendő a kulálcokat csak megbántani, le is kell leplezni min­denki előtt. Akkor gyűlölik meg őket a dolgozó parasztok, a szán­tást, vetést is akkor végzik el időjében a minisztertanács hatá­rozata szerint, ha megértetik ve­lük, hogy a korábbi és mélyebb szántás több vizet tárol, erő­sebb lesz a növény, nagyobb lesz a termes. Es jgy látják meg, a bő terméstől akarja a dolgozó­kat megfosztani a kulák. A kevermesi tanácsnak gyorsan keH'-ceetekedni, sok múlik rajtuk. A törvények végrehajtásáért a ta- ~ náes a felelős. A tanács munká­jáért meg a községi pártszervezet. (*>■ 3-) Az 1952-es tervismertető termelési értekezletek előtt •Az elkövetkező napokban, októ­ber 17-tól 24-ig tartják üzeme­inkben az 1952-es tervet ismertető termelési értekezleteket. A szocia­lista munka alapja a tervszerű termelés. Uj társadalmat építünk, elengedhetetlen, hogy összességében és részleteiben jó tervekkel in­duljunk nagy feladataink megvaló­sítására, annál inkább is, mert az 1952-es évben még a folyó évinél js nagyobb célkitűzések, hatalma­sabb tettek megvalósítása vár ránk. Különösen fontos tehát, hogy üze­meinkben jól szervezzék meg a ter­melési értekezleteket, amelyek a jövő év tervét hivatottak előkészí­teni. A termelési értekezletek meg­szervezése elsősorban üzemi bizott­ságaink feladata. Szakszervezeti funkcionáriusaink a nagyobb ered­mények biztosítása érdekében a vál­lal atvezetőséggel együtt külön ter­vet dolgozzanak ki az értekezletek előkészítésére. Határozzák meg eb- betp a tervben az értekezletek ide­jét, helyét, előadóját. Részletesen foglalkozzanak az agjtáeióval, hogy az üzem, vállalat valamennyi dol­gozója legalább három nappal az értekezlet előtt ismerje a napiren­det, az értekezlet célját, jelentősé­gét. A bizalmiak segítségével egyéni agjtáeióval, szemléltető agitációval, hangoshjradón keresztül biztosítsák', hogy a dolgozók minél nagyobb számban vegyenek részt az érte­kezleten. Jó előre készüljenek fel, hogy javaslatokat tehessenek a belső tartalékok fokozottabb kihasz­nálására, a terv teljesítésének fel­tételire. Minél nagyobb szómban vegyen részt az értekezleten az ifjúság, de nagy gondot kell for­dítani arra, hogy megjelenjenek a sztahanovisták, műszakiak. Be­széljenek munkájukról, a felmerülő nehézségekről és tegyenek javasla­tot azok leküzdésére. Az 1952-es tervről szóló beszá­molókat a vállalatvezetők, több üzemegység - esetén műhelyfőnökök, építésvezetők tartsák meg. A be­számolóban ismertetni kell a mű­hely, üzemrész 1952. évre előirány­zott tervót. Ezen belül elsősorban a termelési tervet, emellett azon­ban nagy gondot kell fordítani s műszaki fejlesztés, önköltségcsök­kentés, anyag- és munkaügyi ter­vek ismertetésére. A tervek is­mertetésénél arra kell törekedni, hogy a legfontosabb számokat te­ttessük a dolgozókkal. A beszámoló ne legyen száraz felsorolás, hanem élő, helyj példákkal alátámasztott'. Különösen fontos, hogy mozgósít­suk dolgozóinkat a belső tartalékok fokozott feltárására. Ismertessük az üzem Gazda-mozgalmának eddigi eredményeit, mutassunk rá arra, hogy egyszerű ötletekkel, újabb módszerekkel milyen óriási erőfor­rásokat sikerült felszínre hozni. Ugyanitt ismertessük azokat a mű- ’ szaki fejlesztési intézkedéseket, amelyeknek segítségével a tervet teljesíteni lehet. Az értekezleteket feltétlenül úgy kell megs zár veznj, hogy a dolgozók hozzászólásaikban maguk tárgyalják meg a termelés, .ernielékenység, anyagtakarékosság problémáit, feltárják a hibákat s javaslatokat tegyenek azok meg­szüntetésére. Csak ilyenformán ér­hetjük el, hogy maguk a dolgo­zók alakítsák kj — természetesen a törvényben lefektetett irányel­veknek megfelelően, — az üzem tervét-. A dolgozók javaslatait ter­mészetesen nemcsak a jövő évi terv elkészítésénél kell figyelembe venni, lianem törekedni kell arra, hogy az értékes módszerek, ötletek minél előbb megvalósuljanak és már az 51-es tervünk teljesítését is segít­sék. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a mostani terv- ismertető értekezletek sikere felté­tele az 1952-es év teljesítésének. Éppen ezért üzemi pártszervezete­ink fokozottabb segítséget - adja­nak az értekezletek jó előkészít tétében, megszervezésében s mint minden egyéb feladatnál, úgy itt is feltétlenül érvényesüljön a kom­munista példamutatás. „Sztahanovista műhely66 lett a Pamutssövő automatassövő üzemrésze Vasárnap déhsfáa vagy ünnepre gyii\tsk össze a békéscsabai Pa­mutszövő dolgozói. A pamutszövőiparban, elsőnek érték el, hogy egy egész üzemrészük: az automata-szövő sztahanovista műhely lett. A békéscsabai Vigadó nagytermében megtartott ünnepségen résztvelt K. Nagy István elvtárs, Pártunk MegyehizcMsága részéről, Lipták Pál élvtárs, a békéscsabai Városi Pártbizottság titkára. Elsőnek Gönci elvtárs, a köny-1 egyik feltétele volt, hogy 18 gé­nyűipari minisztérium kiküldött» szólalt fel. — Mikor utoljára itt voltam, a szakéaervezet kongresszusi zász­lóját adtam ót az üzem dolgozói­nak. Akkor ígéretet tettek, hogy tovább fokozzák az eredményeket és sztahanovista műhellyé fejlesztik asi automata szövőt. Rendkívüli ered­mények születtek azóta. A »Szta- bánov-műhely« óim elnyerésének A kukorica begyűjtés élharcosai RAU JÓZSEF, mezöberónyi tizenkétholdas dolgozó paraszt 16 mázsa 29 kg kukorica beadásával 160 százalékot teljesíteti U. TÓTÉ IMRE, köröstarcsen IS holdas középparaszt 452 kg-os kötelező beadás helyeit 13 mázsa 18. kg kukoricát adott be » ezzel 290 százalékos a teljesítése. O. BALOGH JANOS, murányi nyolcholdas dolgozó paraszt, 6 mázsa kukorica beadásával kötelezettségét 400 százalékra tel­jesítette. SKORKA PALNÉ, esabacsüdi négyholdas parasztasszony 278 kg kukorica helyett 596 kg-ot adóit be s ezzel 214 százalékot tel­jesített. K. KOVÁCS ISTVÁN, nagykamarás^ 8 holdas dolgozó paraszt 10 mázsa 87 kg kukorica beadásával kötelezettségét 340 szá­zalékra teljesítette. EABÓ GYÖRGY, békésszerrtandrásj tízholdas dolgozó paraszt 412 kg kukorica helyett 12 mázsa kukoricát adott be s eázel telje­sítése 291 százalékos. pes rendszerről 20 gépre térje­nek át. Ma 24 gépes rendszerben dolgoznak Emelkedett a géphatásfok, a terme­lékenység s megmutatták az ered­mények, hogy mennyi tartalék van még az üzemben. Az eredmények mellett azonban vannak még hiá­nyosságok. Szüntessék meg azokat, hogy tovább haladhassanak a dol­gozók most már a »Szfcahánov­gyár« büszke óiméért, — mondotta többek között. Beszéde után az új sztahánovisták okleveleit osztot­ták ki. Szabó Györgyéé, Gyeb- nár Mihály, Kovács Pál, Molnár Károlyné és a többiek meghatód­va, zengő taps közben vették át a sztahanovista okleveleket. Bo- tyánszki Ilona sztahanovista szövő­nő a következő szavakkal vette út a kitüntetést: — Nagy örömmel veszem át, mert érzem, hogy értékelik, meg­becsülik a dolgozók munkáját. Tu­dom, hogy ez csak olyan ország­ban lehetséges, mint a miénk, ame­lyet olyan Pált vezet, mint <* Magyar Dolgozók Pártja. Ezért vállalom az Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére, hogy évi tervemet november 20-ra befejezem, 98 százalékban első osztályú árut gyártok. Botyánszki Ilona egyéni fogadalma mellett ismertette üzem­része vállalását is: »... november 30-ra befejezzük évi tervünket. 740 ezer méter anyagot gyártunk terven felül, 96 százalékról 98 és fél szá­zalékra emeljük minőségi eredmé­nyünket.« A sztahanovista oklevelek kiosz­tása után Gönci elvtárs átadta Ma­jor Andrásnak, az automata szö­vő teremmesterének a »sztahano­vista műhely« címet igazoló okle­velet. K. Nagy István elvtárt* ezekután a »sztahanovista-üzem« cim elnyerésének jelentőségéről beszélt. Majd felhívta az új sztahánovisták figyelmét, hogy a sztahanovistát nemcsak saját eredménye után Íté­lik meg, hanem abból ifi, hogy milyen széles körben adja át munkamódszereit dolgozó társainak így érhetünk csak el általános emelkedést. Beszéde után még több felszólalás következett, végezetül Névé Mária, az üzemi DlSZ-szer- vezet titkára beszólt az ifjúság, feladatáról: — Nem bízzuk el magunkat és továbbfolytatjuk küzdelmünket, hogy a »Sztahanovista műhely« cim elnyerése után megszerezhes­sük a »Sztahanovista gyár« címet. Ezután az üzem kultúrgárdája vette át a szót és szavalatokkal* az üzem életéből vett jelenetekkel szórakoztatta a réfizvevőket.

Next

/
Thumbnails
Contents