Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-14 / 240. szám

IM október 14^ rasártmp ViUaitaiok Hépt _______________________________________________________________: Nem lehet elfelejteni A jugoszláv parasztság harcol Tito fasiszta rendszere ellen írta: Budo» Zalvkovieg, jugoszláv politikai menekült Hittünk egy parányi kép. A múltat ábrázolja. Hol ké- i zült? Mindegy. Az ország bár­mely részén egy volt a munkáseors: egyforma fenyegetően ágaskodott a csendőr szurony, egyforma gúnyosan kínálta a dolgozóknak a 80 fil­léres napszámot a kulák. Minden zeggel egyformán keservesen csi­kó rduHak a kubiktalicskák, az á' lo­más egy volt: a »köpködő«. Itt asíután válogathatott a kulák olcsó pénzért emberi erőt. Pocakos tes­tére vigyáaott az »úri rend.« így volt ez Kondoroson is, egy­Ez volt így emlékszik vissza Czigleczki Pál. A munkanélküliség őrjítő volt Kon­doroson is. Us a jelen? Az idős ember ősz haját simogatja, mintegy megvalósult álomról beszél arról, hogy ő, az egyszerű cselédember a kondorosi tanács elnökhelyettese le- liet. Tekintete Sztálin elvtárs arc­képére siklik, parányi ránc szökik homlokára, talán a háború borzal­mait idézi maga elé, vagy a Párt kemény harcára gondol, mikor aj­kára szökik: »köszönöm«. Nem áb­ránd már az emberi jog, sokon Kardoskúí Jő fekete föld­jének nagyrésze a kulákoknak: a líejja Istvánoknak, Fehér Sándo­roknak. Vizi Jánosoknak termett A 40—50 holdakon pirkadástól- sötét éjszakáig cselédek, napszá­mosok görnyedtek. Özön volt be­lőlük az orosházi piacon. Csak be kellett menni értük a féderes kocsin. Csak oda kellett vetni: »No, gyüsz-e napi 70 fillérért?« — s máris tízen, húszán ugrot­tak. Ha elkeseredtében valame­lyik a klilákra támadt a megcsú­folásért, a megalázásért, ott vol­tak a csendőrök, akik kutyahü- séggel őrködtek a Lillátok fe­lett. S azok, akiket a maga és gyermekei éhsége, rongyoskodása a kulákok karmai közé hajtott, nyögték a keserves igát. Pedig kivették az iskolából a 9—10 éves gyermekeiket is és kanász­nak adták. A tanvák közt szét­szórtan épült három iskolát, fő­ként a kulákcsemeték töltötték meg. A dolgozók gyermeket a ruhátlanság miatt is kimaradtak az iskolából. A Héjjá Istvánok, Fehér Sándorok volt cselédei, Máier Antal, Torzsok Pál és a többiek, akiket a kegyetlen bá­násmód, az ország más vidékére űzött most nem ismernének rá Kardoskútra. A felszabadulás boldog életet, földet adott a volt tanyásoknak, napszámosoknak. Mentesültek attól, hogy vágási engedélyért, adófizetésért, ke­resztlevélért 40 kilométer utat te­gyenek meg Hódmezővásárhely­re. Ónálló községgé lett Kardos- kai é«> az ötéves terv áldásként kaptafára kéeaült a kulák itt is, ott is, mindenütt. Nem fiatalember már Czigleczki Pál, már a 60-at ta­possa, emlékszik jól a kondorosi nincstelenek eorsára. Visákok kó­láknál, meg a többinél eltöltött cselédsors aligha felejthető. A Geieztek, a Bobzák, a Béták, a Havdárók úri birtokosok, meg vagy kétszáz kulák bitorolta a 15 ezer holdat. A féderes kocáik egymást kerülték a határban. Az intéző borízű ordítása remegtette a tá­jat, a cselédlakásokban meg remegő hangon kért kenyeret a gyerek,.. a múlt, elfelejtették, de én soha, ■— így mondja. — De nem is lehet elfe­lejteni azt az őrjöngő hajszát, amit mi egymással folytattunk egy darab kenyérért, egymást okoltuk, ha ki­maradtunk a »bandából« és erőnk­nek az ára olyan volt, mint o/lma a piacon. Ha sok volt, olc3Ó volt, ha klevés, altkor egy pár krajcárral többet adtak(, A kínálat nagy volt és ilyenkor gúnyosan hangoztatták: »eljöttök egy tányér levesért is.« Elmentünk az igaz, de ma nem, pedig ezt akarják. Szeretnék... osztogatja számukra mindazt, ami széppé és emberivé változ­tatja életüket. A boldog élet hirdetőjeként új tanácsház emelkedik szép fehér­re meszelten a kukoricaszár- kúpok közül. Előtte új Norton- kútból csobog a jó ivóviz. Odébb két sorban 19 új családi háznak piroslik a teteje. A házak között és a körülötte lévő földeken mo­solygós arcú emberek dolgoz­nak. Gyenes Itnréné fehér meszel rak a ház külső falaira. Bol­dogan mondja, hogy néhány hé­ten belül beköltöznek saját ott­honukba. Nagy István már is­tállót is épített új háza végében. Hét évvel ezelőtt csak álmodo­zott egy ilyen plroscserepes csa­ládi házról. Abban az időben még cseléd volt, csak úgy, mint ifjú Csáki Lajos, aki feleségével és apjával az új ház végénél fosztja a kukoricát. Fősz tás köz­ben számolgatja, hogy mennyit vigyen belőle a padlásra, meny­nyit kössön le szállítási szerző­désre a beadási kötelességének teljesítésén túl. Mint mondja: na­gyon sok hálával tartozik né- oünk államának, a boldog élet­ért. családi otthonért-. Ez még nem minden. Ebben az évben villany kerül az 'új házakba. Elkészül az épülőfél­ben lévő iskola. S Jámbor Fe­renc tanácselnök sorra mutogat­ja, hová épül az ötéves ílerv későbbi éveiben az óvoda, az orvosi rendeld, a kuUúrliáz, párt­ház, a DÉFOSZ-helyiség. Nagy István, ifj. Csáki Lajos, Gyenes — Hát mit akarna mást Tmyik András kulák is, oki a kieújját sem mozdította, hagy beszolgáltatásának eleget tegyen. És még egy baráz­dát sem szántott. De éjjel, a sötét­ség leple statt szállította a kuko­ricát felcetén a piacra. Mienket vit­te kocsiszámra. Bajtavesztett. Mint minden ellenség, oki a dolgozót akarja becsapni. A börtönajtó utána is becsukódott Egy volt a sok közül Tmyik András küllők, akire két héttel ez­előtt a kondorosi dolgozók ökle le­csapott. — Erősebbek vagyunk náluk — így kezdte hosszú hallgatás után. — A tizenötezer hold föld­nek a gazdái a köpködő-pilaccról jöttek, ők építettek már iskolát, utakat. Igen, így vau ez Kondoroson is- A föld gazdái az emberpiacról jöt­tek, onnan került ki Czigleczki Pál is lés soha nem akar odake­rülni vissza. Ezt zúgják a dübörgő traktorok a kondorosi határban, a feketélö földek, a zöldelő árpa­vetések. Erről beszél a jövőévi ke­nyérért folyó szorgos munka. Vá­laszolni akarnak valamennyien a Tmyik-féle kulák oknak. Lampe! István dolgozó paraszt elvetette a búzáját is már, őzv. Magyar Györgyné is, hogy jövőre még több •teremjen, hogy még több legyen a dolgozók asztalán. Grek Pálnak egy lova van mindössze, de össze­fogott a szomszédjával, elvetették a két hold búzájukat, azontúl pe­dig már 10 holdat másnak is ve­tettek. így mutatják a példát a többi dolgozó parasztok felé. így mutatják meg: gyűlölik a múltat, szeretik a jelent. (EocsJSar.) István és a többi új háztulajdo­nosok gyermekei és ők maguk is kényelmet, kultúrát kapnak az ötéves tervtől Gyermekeik már csak hallomás­ból ismerik meg, hogy szüleik 3—4 kilométerre gyalogoltak sár­ban, fagyban, rongyos ruhában az iskolába. Csak hallomásból ismerik, hogy szüleiket 3—4 ele­mi elvégzése után a nyomor, a nincs télén ség, a kulákok karmai közé dobta, ahonnan felnőtt ko­rukban a felszabadulás után ke­rültek Id. A felszabadult, szabad élet, a béke megtartásáért, az ötéves terv megvalósításáért dol­goznak ma a kardoskúti dolgozó parasztok. Ezért biztatja lovait s igyekszik a szántással, vetéssel az új házaktól nem messze Tóth Benedek Lajos és a többiek. Ezért igyekszik teljesíteni be­adási kötelezettségét ifj. Csáki Lajos s vele együtt mindazok, akik akarják a békét, gyermekeik boldog jövőjét 1— kukk — Eddig zsáké iámra gyűlt a szö­vet- és posztóhulladék az orosházi szabóipari szövetkezetben, hiszen az öltönyök kiszabásakor sok eset­ben eléggé nagy, használható da­rabok kerülnek hulladékba. Már hulladékkal tömött zsákok sorakoz­tak a raktárban, amikor a szövet­kezet dolgozói értesültek a Gazda- mozgalomról. Csik György, a szö­vetkezet ügyvezetője üzemi gyűlé­sen ismertette a dolgozók előtt o mozgalom jelentőségét és közösen A jugoszláviai fasiszta rendőr- rendszer az ország egyik legfon­tosabb problémáját, a parasztkór- dést a külföldi ée a belföldi tő­ke érdekeivel összhangban igyeke­zett »megoldani«. A Tito-klikk szándékosan halogatta a földrefor­mot, úgyhogy 1947-ben, két év­vel az ország felszabadulása után még 115 eear földbirtokos kezé­ben volt a megművelhető földte­rület 40 százaléka. A »földreform« végrehajtása után 438 ezar hektár, azaz az egész földterületnek csu­pán 5.5 százaléka jutott a szegény- parasztság birtokába, amint azt maga Karclelj is kijelentette. A titoisták beismerései szerint Ju­goszláviában a földreform és a telepítések után az ország 629 ezer kis gazdasága (legfeljebb két hek­tár földdel) a vetésterületnek mind­össze hét százalékát teszi ki. Ugyanakkor 77 ezer kulákgazda- ság a vetésterület 18.1 százalékát műveli meg. Ezek a számok meg- cáfoihatatlanul bizonyítják, hogy a Titó-klikk parasztpolitikája a ku­lákoknak, a fasiszta rendszer fa­lusi támaszainak megerősítését tűz­te ki céljául. A Tito-fasiszták számos föld­birtokostól egyetlen barázdát sem vettek ei azzal az indok­lással, hogy ezek »nem a nép ellenségei«, vagy »átrevelöd- tek«, vagy »önként fegrak köz­reműködni a szocializmus épí­tésében.« A »földreform végrehajtásakor« a titoisták számos nagybirtokot álla­mi gazdasággá alakítottak át, ame­lyek a Tito-banda főnökeinek tu­lajdonába mentek át és éppen <^lyan embertelenül zsákmányolnak ki kö­zei 100 ezer dolgozó parasztot, mint a hál iorú előtt. Ezekben a gazda­ságokban a dolgozó parasztok nap­száma alig éri el a 60—70 dinárt. Ha aztán a kizsákmányolt parasz­tok jogos követeléseikkel lépnek ftel, a titoisták a legemberteletiebbb terrorral fojtják beléjük a szót, amint azt a *Belja«-gazdaságban is tették, ahol közel 600 dolgozó parasztot börtönöztek be. A titoista törvények nemcsak nem tiltják, hanem még támogatják a munkaerő kizsákmányolását. A Vajdaság kulákjainál jelenleg több mint 30 ezer béres dolgozik. A rendkívül nehéz gazdasági körülmények, a gyakori kény­szermunka következtében 1945 és 1948 között a vajdasági kis­parasztiéinak mintegy 20 szá­zaléka kénytelen volt földjét eladni a hutáitoknak. A dolgozó parasztság fokozott ki­zsákmányolása érdekében létesítet­ték a titoisták az úgynevezett szö­vetkezeteket is, amelyekbe osupán a kulákok lépnek be önként. A Vaj­daságban például a kulákok 50 szá­zaléka (14.672 kulák közül 7.122 kulák) már 1949-ben belépett ezek­be az éIhzö vétkezőtek be, ugyanak­kor 1950-ben a dolgozó parasztok­nak mindössze 21 százaléka. Ezek­ben a hírhedt »szövetkezetekben« a tagok napi javadalmazása 10 di­nár. A szövetkezeti bevételeiknek mintegy 50 százaléka földbérlet és megvitatták a raktárban lévő hul­ladék anyag felhasználásának lehető­ségeit. Az értekezlet utáni nap egy külön brigádot állítottak be sap­kagyártásra, mely kizárólag hulla­dékból készíti a sapkát. A szö­vetkezet ilyenformán teljesen hul­ladékmentesen dolgozik, igy hajt­ja végre a minisztertanáos taka­rékossági rendeletét és igy kapcso­lódik be az egyre szélesedő Gazda­mozgalomba. Fehfonann József., fizetések címén a vezető állásokat betöltő kulákok zsebébe vándorol, A beszolgál.atúsi előirányzatok tel­jesítése után a szövetkezetei: dol­gozói számára alig marad meg a bevétel 15 százaléka. Természetesen ilyen embertelen kizsákmányolás mellett a dolgozó paiasztok töme- goeen hagyják ott a titoista álszö- vöfcközeteket, mint az a legutóbb fo záaszka Krajina Biekuje S:.tru- govo, Kosiea és Mirkovács falvak­ban történt. A Tito-fasiszták egyre súlyo­sabb adókkal sújtják a dolgozó parasztságot. 1950-ban az adók összege 20 milliárd dinárral ha­ladta mag az előző évit, 1951-ben az adók az előző évinek több mint háromszorosára emelkedtek. A belgrádi fasiszta banda «a utolsó betevő falatot is elragadja o dolgozó parasztságtól áron a eimen, hogy az a városi dolgozók számára szükséges s ugyanakkor az össze­harácsolt élelmiszeiek jelentős ré­szét a kapitalista állomokba expor­tálja, A dolgozó parasztiág már az­ért sem vásárolhat ipari termé­keket, m rt nincs mit eladnia. Ugyanakkor a kulákok hátai­ra s tórményfílvslcgekkel ren­delkeznek és 1950-b.n példái kétmill r.i dinár értékű ipar­cikket vásároltak. 1949-ben a titoisták az évi költ­ségvetés 33 százalékát, 1950-ben 50 százalékát, 1951-ban pedig 70 szá­zalékát fordították háborús készü­lődéseikre. Ezt a hatalmas terhet, valamint a külföldi kölcsönök és »hitelek« terheit a munkásosztály mellett elsősorban a dolgozó pa­rasztságnak kell viae'nie. 1950-ben a titoisták a dolgozók rovására 10 millió dinárról 30 millió dinárra, emelték az egyházi adót. így »oldották meg« a Tito- fasiszták a parasztkérdést. Az ország dolgozó paraszt­sága szoros szövetségben a munkásosztállyal, elszánt el­lenállást tanúsít ezzel az áruló és rabló politikával szemken. 1950-ben a dolgozó parasztság ellenállása következtében a me­zőgazdaság mindössze 60.8 szá­zalékra teljesítette termelési ter­vét A termés összértéke, 1949- hez viszonyítva, 27.3 százalékkal esett vissza. Szerbiában az őszi ve­tés tervet nem egész 40 o/o-ra, a hús-és zsiradékbeszolgáltaiást alig 18 százalékra teljesítették és az adóknak csak 1G százalékát fizet­ték be. Szlovéniában a burgonya- be szolgáltatást 16 százalékra, Horvátországban a jószágbeszol­gáltatást 21 százalékra teljesí­tették. A munkaerőtoborzási ter­vet az ország valamennyi részé­ben alig néhány százalékra tud­ják teljesíteni. Egyre gyakoribb a nyílt összecsapás is a dolgozó parasztság és a titoista rendőrség között, mint például Banijelvan, Kordunban és Cazin körzetében történt A Krajevo-Skup vasútvo­nalon egy alagutat, a Sztalac-Nis vasútvonal mentén egy lőszer­raktárat röpítettek a levegőbe. Prizrenben megöltek egy UDB- századost és egy másik UDB- tisztet, hét nappal később pedig Vucsiternben egy bomba 40 ti­toista vezetőt sebesített meg. Egyre szélesebb méreteket ölt ez a harc, amelyet a dolgozó parasztság szoros szövetségben a munkásosztállyal folytat mind­addig, amíg végső győzelmet nem aratnak a belgrádi fasiszta ban­da fölött Amire régben csak vágytak a kardoskiitiak a Terv meghozta nekik A Gazda-mozgalom fejlődése az orosházi szabóipari szövetkezetben

Next

/
Thumbnails
Contents