Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-26 / 250. szám
1951 Oktober 27, szombat 3--------------------------------------------------------------------------------------------------- UiUoísaiók Héftc . A gyakorlat győzte meg a dévaványai „Dózsa“ tszcs tagjait: a szovjet módszerek alkalmaznia magasabb teriiieseredinenyekliez vezet »Veseük négyzetesen a kukoricát« — Egy pillanatig csend támadt a dévaványai »Dózsa« tszcs1 kultúrtermében, aztán annál zajosabb lett a hozzászólás. Volt, aki; a javaslat mellett beszélt, volt, aki nem értett egyet vele. Baice István, az akkori elnök meg is mondta kereken: nem lesz az jó és, hegy nem terem többet, hót. ő be is bizonyítja. Háztáji gazdálkodásán a régi módszerrel vet, úgy méri össze erejét Bak Imre brigádvezetővel, aki a javaslatot tette. Eleinte nem ment a dolog, pedig 14 holdon az ugar jó ágy lett volna a kukoricának. Bak Imre, meg Mile Ferme elvtársak a két brigádvezető nem hagyták annyiban a dolgot, egyénenként beszélgettek minden taggal. Elérték, hogy 14 holdon mégiscsak négyzetesen vetnek Hozzá is láttak, mivel lágy volt a föld tavasszal, eső után, kis kapával kapálták be az ugart. Az egyik napon aztán mégis abbamaradt.1 Molnár István, meg Mákra Imre tehenészek kijöttek a földre s addig magyarázták, hogy nem lesz ez így jó, mig Bak Imre, meg Furka András elvtárs egyedül maradtak. A végén négy Íróidat négyzetesen vetettek, tizet meg újra szántottak, aztán meg sorvető géppel vetették a kukoricát. A nyári hónapokban már meglátszott a különbség v sokkal jobban lehetett művelni és jobban is fejlődött a négyzetes vetés. A törésnél meg azután minden szónál ékesebben beszélt .a termés. A 10 holdról, ahol sorba vetettek, 18 mázsás átlaggal 180 mázsát törtek le. A négyzetesen vetett kukoricán a -j-j ___ n égy holdon termett majdnem ennyi — 120 mázsa. Baics István termését nem is lehet egy napon Bem említeni vele. Most már nem vállalja senki, hogy a tavaszon ellenezte volna p négyzetes vetést. Bebizonyosodott hát a gyakorlatban a dévaványai »Dózsa« tszcs tagjai előtt, hogy a szovjet módszerek kipróbált módszerek, több termést hoznak. Ezek után mindenki azt hinné, a »Dózsa« csoportban okultak ezen és most mór 100 százalékig úgy végzik a munkát, ahogy az megfelel a szovjet agrotechnika követelményeinek. Hát nem egészen úgy van. A búza alá ugyan 25 centiméter mélyen szántottak, de a keresztben-hosszában vetést, azt már nem alkalmazták. — Tudjuk mi, hogy akkor több is terem, meg sem dől, — magyarázza Bak elvtárs, aki már azóta a csoport elnöke lett, — de.... és itt aztán az következik, hogy kevés az idő, nem volt elég vetőgép, meg tagja sincs elég a szövetkezetnek, nagy a terület. Na, meg sietni is akartak. Nem egészen helytálló az elnök elvtárs érve, mert egy vető- g'éppel és a meglévő munkaerővel is lehet keresztbe-hosszába vetni. S az idő, a munka sokszorosan megtérül a magasabb terméseredményben A szovjet elvtáraak a brigádszervezésre is tanítanak bennünket. Meg is szervezték a »Dózsa« csoportban, de a területet majd a tavaszon osztják fel... Állattenyésztése is van a csoportnak s 15 ak elvtárs hallott már a háromszori fejesről, még sem vezetik be. Pedig egyrészt a csoport jövedelmét növelné, másrészt meg a tejellátást javítaná, ha többet fejnének. A csoport tagjai nem egy esetten ellenzik az újitások bevezetését, mert nem látják mindnek még úgy gyakorlatban a jelentőségét, mint a négyzetes kukoricavetésnek. A csoport pártszervezetére vár tehát az a feladat, hogy megmagyarázza minden egyes tagnak, az új módszerek a terméshozamot emelik, — ezen keresztül az életet teszik szebbé, növelik a jövedelmet. Nem sok párttag van a »Dózsa« csoportban, de ha munkához látnak és gyakorlati példákkal bebizonyítják a csoporttagok előtt a szovjet termelési módszerek előnyeit, meg is tudják győzni őket és az eredmény a magasabb terméshozamban mázsákkal mérhető le. Burgonyabegyiijtési tervünk teljesítéséről sem feledkezhetünk meg A gabona- és kukoricabegyiijtée mellett sokkal nagyobb gondot kell fordítani megyénkben a tanácsoknak, a földmű vessző vétkezőteknek a burgonyabegyüjtésre. Burgonyából október 24-ig mindössze 54 százalék ten teljesítettük előirányzott tervünket. A 23-i értékelés szerint a gyulái járás érte el a legjobb eredményt: 99.5 százalékra teljesítette tervét és ezzel az első helyen áll a megyében. A szeghalmi járás dolgozó parasztjai 78.6, a sarkadi járás 62.5, a békési járásban 56.1 százalékban teljesítették burgonyabeadási kötelezettségüket. Bár történt emelkedés az elmúlt napokban a mezőkováce- házi járásban, mégis csak 51.1 százalékban teljesítette előirányzatát. Mindent el kell követni, hogy a Gyűjtsük az erdei fák magvait A minisztertanács felhívta az | hetőleg fedél alatt, szellős heország minden dolgozóját, elsősorban az ifjúságot, hogy szervezett társadalmi munkával vegyenek részt az erdei fák és cserjék magvainak gyűjtésében. Október a maggyüjtés hónapja. Hazai fafajtáink nagyrésze akkor érik. Októberben gyűjthető többi között a bükk, tölgy, gyertyán, hars, juhar és -kőris magja. Ügyelni kell, hogy lehetőleg egész jónövésű és kedvező tulajdonságokkal rendelkező, ne túl öreg fákról gyűjtsenek magot. Lehullott nagy és középnagy magvakat kell szedni. Azoknak a lombos fáknak a magját, amelyeknek lombhullását “nem lehet bevárni, a fáról gyűjtsék. A fenyőfélék toboztól is a fáról kézzel szedjék le. A magvakat lehetőleg száraz időben gyűjtsük, célszerű a reggeli harmat felszikka- dását is megvárni. A nagy magvakat szikkasztani kell, majd leBérelszámolásban jártas, gyors- és gépírni tudó megbízható női munkaerőt felveszünk Cím a kiadóban lyen, 15—20 centiméter vastag rétegen kell szétteríteni.« Egyes fa- és cserjefajtákat dugványok útján szaporítanak. A dugványok decembertől februárig szedhetők. Ügyelni kell, hogy a dugványokat mindig fiatal fákról, vagy anyatelepről szedjék, mert az idős egyedekröl szedett dugványok nem jól gyökeresednek. A lelkiismeretes és szervezett maggyüjtés egyik feltétele a minisztertanács fásítási határozata végrehajtásának. lendület továbbfokozásával a járás hamarosan az élenjárók közé kerüljön. Az orosházi, szarvasi és gyomai járásokban még az 60 százalékot sem érték el. Az orosházi járás 49.9, a szarvasi járás 46.6, a gyomai járás csak 10. 8 százalékot teljesített. Békéscsaba város 21.8 százalékra teljesítette előirányzatát. Az elmaradást valamennyi járásban az okozza, hogy sem a tanácsok, eem a földművesszövetkezetek nem ismerik fel a burgonyabeadás fontosságát. Ezt bizonyítja az is, hogy Szarvason a szövetkezeti termény- felvásárló 150 kiló burgonyát küldött vissza azzal, hogy nem veszi át, hozzanak helyette inkább búzát. Kondoroson a földművesszövetkezet arra hivatkozva, hogy nem rendelkezik megfelelő tárolóhelyiséggel, nem vese át a termelőcsoporttól 96 mázsa burgonyát. Ahol ilyen felületesen intézik a burgonyabeadást, ott nem csoda, ha a járás az utolsók között kullog. De más községekből is lőhetne példákat felhozni. Almáskamaráson például ezideig egyetlen mázsa burgonyát sem adtak be »C« jegyre a dolgozó parasztok. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a burgonyabegyüjtéere, mint eddig. Ennek teljesítése éppen olyan fontos, mint a gabona, kukorica, vagy más termény begyűjtése. Begyeinek meg mindent tanácsaink, földművesszövetkezeteink, hogy megyénk ezen a téren is az elsők közé kerüljön. A kukoricabegyüjtés élharcosai HORNOK ISTVÁN, hétfiddas endrődi dolgozó paraszt 139 kikilogramm kukorica helyett 352 kilogrammot adott he és ezzel 266 százalékra teljesítette kötelezettségét. LÓZIK JÁNOS, hétiholdas tótkomlósi dolgozó paraszt 382 százalékban teljesítette kukoricabeadási kötelezettségét. KÖVES ANTAL, 9 holdas csanádapácai dolgozó paraszt Í62 százalékban tett eleget kukoricabeadási kötelezettségének. FUTAKI FERENC nyolclwldas murányi dolgozó paraszt 120 kilogramm kukorica helyett 360 kilogrammot adott be. 300 százalékot teljesített. KISS BÉLA, négyholdas kamuti dolgozó paraszt 130 kiló kukorica helyett 455 kilogrammot vitt be a földmiívesszövetkezet raktárába. RAFFA1 JÁNOS, csabacsüdi 15 holdas dolgozó paraszt 648 kilogramm kukoricát adott be és ezzel 155 százalékban teljesítette beadási kötelezettségét. Botyánszkiné többet, jobbat termel... Egész termet betöltő zümmögés, hatalmas, lassan forgó textilhenge- ji'ek s jónéhány serényen mozgó asz- szony: ez a kép fogadja a Kötöttáru körhurkoló üzemrészébe lépőt. Aztán lassan eligazodik a tekintet s megnyugszik a gépről lágyan omló anyagon, orsókon, halkan surranó fonalon, majd a falitáblán mindjárt a bejárat mellett. Itt van feltüntetve az üzemrész dolgozóinak teljesítménye. Botyán- szki Pálné 120 százalék, Stefanik Jénosné 122 százalék ... Botyánszki Pálné a délelőtti műszakban dolgozik, éppen ott kerülgeti gépeit. Nyolcat összesen, mert annyit kezel. Lelkiismeretesen, pontosan. — Csak egy kicsit ne figyeljen az ember, mér kész a baj. Eltörik egy tű, elszakad valamelyik fonal, vagy lefogy az orsó és már hibás az ara. — Márpedig minőségben kifogástalannak kell lenni. Ezt vállalta még tavasszal, hosszúlejáratú verseny-szerződésben: »Vállalom, hogy 1951 évi tervemet 60 nappal előbb befejezem, a kilogramon- kénti hibaoentit 6.5-ről 6-ra csökkentem, a hulladékot 0.45 dekáról 0.40-re csökkentem.« Nem kis dolog ez a vállalás. Azt jelenti, hogy még jobban kell figyelni, ismerni Ijell minden apró szerkezet működését, hogy szinte együtt dobbanjon a szivünk a gép lüktetésével. Verseny! Minőség! Komoly küzdelmek fogalmai. Hogy mennyire az, bizonyítja Botyánszkiné eredménye. Hosszúlejáratú versenyvállalását teljesítette. Ez évi tervét október 18-án befejezte, a hibacentit 6.5- rői 6-ra csökkentette. S megállt a verseny? Dehogy. Most kezdődik igazán. Párosversenytársa, Stefanik Jánosáé két százalékkal előbbre van a tervteljesitésben. »Hát lehet ez? Hagyhatom?« Már nem fürge- lábú, tüzes menyecske Botyánszkiné, meglett asszony, férje, gyermeke van, dohét a verseny nincs korhoz kötve. November 7-e tiszteletére újabb vállalást tett: » 1952 január 20—i tervemet november 7-én befejezem. A hibaoentit 6-ról 5.80. ra csökkentem. Párosversenyre hívom Stefanik Jánosnét Ez áll a papíron, de a valóságban is. — A csávókét már úgy rakom fel, hogy egy-egy gépre egyforma jusson. Akkor hosszabb ideig nyugodt vagyok a csévék felől, jobban figyelhetem a tűtörést, szálszakadást ... — mondja és máris megy a másik géphez. Mindig ugyanazon útvonalon halad, minden gépnél egyforma idő esik az ellenőrzésre. Minden gépnél megáll, megvárja, mig az anyag körbefordul s látva, hogy ez teljes kerületében hibamentes; megy tovább. Egyik-másik gépnél igazgat, vizsgálgat. — Figyelem, hogy nem szoros-e valamelyik béléskerók, vagy kefe. Jobb előre szólni a művezetőknek, mig kicsi a hiba, mert a kis hibából nőnek a nagyok. Vozár Pál, művezető megvizsgálja, igazit rajta, aztán már megy is. Jó szakember, kommunista. — Újra körüljárja gépeit, igazgat, csévét cserél, aztán folytatja: — Hja jön a váltóm, Stefanikné, í«y menetközben adom át a gépet Elmondom neki, hogy mit tapasztaltam a műszakban, melyik gépén mire kell jobban ügyelni, milyen fonalat fűztem be és hát, ezei mást, ami fontos, hegy ő is tudja — Ezért nemes a verseny köztük. A cél elsősorban nem egymás leha- gyása, hanem a jobb munka, a gép jobb kihasználása. Segítik egymást és úgy vetélkednek a jobb eredményekéit. Botyánszkiné kilo- gramonkénti hibacentije 5.4, ma már január 15—i tervét teljesíti. Javult ismét a minősége, növeke- ’idett a termelése, nem áll ellentét-! p&n a kettő egymással. A terv túltel jesitésével többet, jobbat. Ez a jelszó. Gépállomásaink, traktoristáink az őszi tervért A buc&ai gépállomás DlSZ-fcri- gádja napi tervét állandóan 100 százalék felett teljesíti. Legutóbb is 110 százalékot értek el. Bor- hi János fcrigádvezetöhelyettes — mivel a brigádvezető iskolán van, — a brigádtagoknak igyekszik segít-, séget nyújtani. Jó munkaszervezéssel elérték azt, hogy az üzemanyag- fogyasztásokat már 96 százalékra csökkentették. A brigád tagjainak maga Borhi János mutat jó példát: napi tervét 150 százalékban teljesítette 96 százalékos üzemanyagfogyasztás mellett. Borhi János kezdeményezésére most valamennyi traktornál bevezettek egy űjitást: az újtipusú izzó kúp alkalmazását, amellyel tovább« jelentős üzemanyagmegtakaritást érnek el. * Az ecsegfalvi gépállomás Dar-, vasi brigádja napi tervét 179 százalékban teljesítette. Segítette ezt a brigádvezető jó irányítása, aki, állandóan kint jár a gépek között és segíti az esetleges hibák! kijavítását. Hiányosság azért mégis van a brigád munkájában. Az üzemanyagfogyasztás még mindig. igen magas: 108 százalék. Ezen úgy igyekeznek változtatni, hogy az üresjáratokat lecsökkentik, valamint a bucsai gépállomás »Dézsa« brigádjának példájára bevezetik az újtipusú izzó kúp alkalmazását. Nem minden traktorista érti meg azonban, hogy az őszi munkák elvégzése milyen fontos feladat. Szép számmai vannak gépállomásainkon olyanok, akik nem vigyáznak a gépeikre, napokon keresztül ápo- latlanuN kelletlenül huzatják azokat, ami azt eredményezi, hogy eltörnek az egyes alkatrészek és műszaki hiba miatt kiesik a traktor* Sokat huzatnak feleslegesen és így a megengedettnél jdval magasabb az üzemanyagfogyasztás. Ilyen traktorista Darvas István, az ecsegfalvi gépállomáson. Tervét csupán 45 százalékban teljesiti, üzemanyagfogyasztása pedig 110 százalék. Darvas Istvánnak is mindent el kell követnie, hogy munkáját megjavítsa, mert csak igy járulhat hozzá ahkoz, hogy megyénkben az őszi szántást-vetést mielőbb elvégezzük. Bereczki Mihály volt csendőr szemetes búzát akart vetni, hogy jövőre kevesebb legyen a termés A csorvási dolgozó parasztok is megindították az utolsó »hajrát« az őszi szántás-vetés gyors befejezéséért. Azok, akik saját területükön elvégezték a vetést, elmennek az elmaradt dolgozó paraszttársaiknak segíteni. Az ellenség azonban Csor- váson sem pihen. Mindent megtesz, hogy hátráltassa a községet terve teljesítésében. A napokban leplezték le Bereczki Mihály volt csendőrt, aki jelenleg 11 hold földön. gazdálkodik a csorvási határban, Bereczki úgy igyekezett kárt okozni népgazdaságunknak, bogy szemetes, piszkos búzát vetett a földjébe. Arra számított, hogy jövőre azon a területen nem lesz jobb termés, ezzel is hátráltatja ötéves tervünk teljesítését. A talajt sem munkálta meg az előírásnak megfelelően. Leleplezték és majd a bíróság előtt felel tettéért.
