Viharsarok népe, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-26 / 224. szám

195V mplcwber 28, szerda 3 \/iUa\&awU Hé^e TERVÜNK BÜSZKESÉGE A CSABAI FORGÁCSOLÓ SZERSZÁMGYÁR IS 5IC békésosabai forgácsoló szer- Bzémgyár most, az ötéves terv má­sodik évében kezdte meg munká­ját; Egyre több és több szakmun­kás tanitja itt az átképzésükét. Nagy jövő áll a forgácsoló előtt. Eddig azokat az értékes szerszá­mokat, amiket elő tudtunk volna állítani, külföldről hoztuk be drá­ga pénzért. A Horthy-rendszemek nem volt érdeke, hogy Magyaror­De ez még csak egytiacvl része annak, ami a gyárban 1955-ben lesz. A ague/,tus 20-án az üzem­nek egyrésze már termelésben állt, megindították a versenyt, páros­versenyben vannak a Mélyfúró Vál­lalat ét-képzőseivel. Százalékban még ninos kiértékelve az eredmé­nyük, de a szakmunkások, meg maguk az átképzősök is látják ki a legjobb, ki sajátította el eddig szagon . fejlessze a gé.pgyártóipait, a szerszámgyártást, olcsó volt ne­kik a munkaerő, olcsóbb volt, mint a gép. A felszabadulás- óta egyre több és több szerszámgyár indult be Magyarországon és most 51-ben megkezdte munkáját a békésosa­bai is. Az átképzősök most sajátítják pl a szakmát. A legmodernebb szer­számgépeken dolgoznak, legnagyobb szeretettel szakmáját. Nem beszélnek róla, de mindenki tudja, hogy Wagner Dusán, Szá­szak Mihály, Orbán Gyuláné és Varga Eszter a legjobbak közé tartoznak. Rájuk lehet már bízni komoly, felelősségteljes munkát, pedig még csak három hónapja ta­nulnak. A DISZ-szervezet is meg­alakult mái'. A szép kezdeti eredmények mö­gött azonban hibák is húzódnak meg. A munkafegyelem terén sok javítanivaló van, különösen az átképzősöknél. Varga Erzsébet pl. mint szervező titkár gyorsan és jól sajátítja el szakmáját, de nem mutatja meg munkája közben azt a fegyelmet, mint amit a DISZ szervező titkárától elvár a Párt és elvár a DISZ-szervezet tag­sága is. Ugyancsak változtatniok kell a magatartásukon és be kell tartaniok a munkafegyelmet Vigh Mária és Faragó István átképzé­süknek is. A műszaki vezetők is nagyobb gondot fordítsanak az át- képzősökre. Vegyenek példát Vári Gyula fiatal művezetőről, aki min­dig megtalálja' a módot arra, hogy ipari technikumra járjon, mert tud­ja, ha tanul, sokkal jobban tudja kópézni az átképzésüket. A forgácsoló saerszámgyár átkép- zősei és valamennyi dolgozója tisz­tában van azzal, hogy gyáruk, amelyben dolgoznak, az ötéves terv szülötte, a még szebb jövő. záloga. Valamennyi gép, ami benne van, az mind a dolgozó nép’ tulajdona. Tudják, hogy rájuk van bizva, fe­lelősek érte, ezért igyekeznek mun­kájukban és ezért néznek bátran a jövő egyre szebb feladatai elé. V» Az .Ifjú Gárda” tagjai példát mutatnak a termelésben Ifj. Molnár Mihály, az »Ifjú Gár­da« vezetője a csabai téglagyár­ból jött a forgácsolóba. Szavaiból határozottság tükröződik, amikor azt mondja: »Tudom, hogy itt min­den gép a dolgozó nép tulajdona, a Terv ajándéka, tudom, hogy a mi kölcsönünk is benne van és én kész vagyok bármilyen áldozatot megadni azért, hogy gyárunk to­vábbra is fejlődjön és egyre több és több szakmunkást képezzen ki.« Horváth Ödön ifjúmunkás szintén az »Ifjú Gárda« tagja. Hat hónapra van az átképzés ideje megszabva, de ő vállalta, hogy öt és fél hónap alatt teljesen elsajátítja a szakmát! számtalan új esztergapadot, köszörűt és fúrógépet adott nekik a Terv dl „25 tMM TáíJ­Kubikos ember volt világéleté­ben. öröme, bánata a kubikta- licska. Úgy is hívták a faluban: »kubikos Tólli«. De ritkán hív­ták még így is a múltban, mert ugyan kinek volt olyan sok be- szélnivalója egy kubikosról. Leg­feljebb a »bandába« »agy éppen amikor fizetésre kérni t a jso\r s a nevét kiáltották a pénzért. Ilyen­kor azlán fclvclle a néhány pen­gőt, aztán útnak indult End­rédre, a Zrinyi-ulcai lakásába. Otthon kelten is megolvasták a pénzt az asszonnyal. Hátha így ketten jobban be tudják osztani a silány keresetet. Csak gond volt a pénzzel, mert olyan kevés volt, hogy a legfontosabbra, még ke­nyérre is alig jutott. De, hogy a szegényembernek a gond, meg a baj még jobban nyííjje életét, az is előfordult: a szomszéd, aki éppen kimaradt a mpnkából, kölcsönt kért. Adóit, amikor tu­dott, mert ő is volt olyan baj­ban. így volt a múltban. És Tóth József tavaly egy szóra adta kölcsön forintjait »Az állam kérte, a mi államunk kérte, miért ne adjunk? Mi is attól kértünk kölcsönt a múlt­ban, akihez a legközelebb állot­tunk, aki hozzánk tartozott, aki a mi húsunkból-vérünkből való volt.« Azlán napokon keresztül kérdezgették: jegyeztél? Én is je­gyeztem békekölcsönt; minden dolgozónak kötelessége saját ál­lamát segíteni. Arra nem is gon­dolt, hogy nyer. Úgy volt vele: az államnak adott kölcsön any- nyi, mintha otthon félrerakta volna pénzét. De mégis több, mert ő már talán el is költötte volna. Hiszen ki állja ki, hogy otthon tartogassa a pénzét, vagy erre, vagy arra elkölti. A kötvény még alig melegedett meg a fiók mélyén, amikor már a békekölcsönkötvény »szeren­csekerekei« forogtak és ezrek­nek és ezreknek adta vissza az állam így is a kölcsönadott torinljaikat. Ezeken a napokon Tóth József Dunántúlon dolgo­zott. A húzások napján Tóthné a szomszédokkal együtt keres­gélte a kötvények számát, ’de mindig csak a kisebb nyeremé­nyek közölt. »Nézzük már a na­gyobbakat is, hátha...« — mondta szombaton. De mintha torkán akadna a szó, az 50 ezres nyeremények között ott látta az ő 100-as kötvényé­nek számát is. Elsápadt, valami forróság öntötte el. A körülötte lévők hallani vélték szíve dob­banását. Egy perc csak a meg­lepetés, aztán boldogan moso­lyog: így ígérte a Párt, így ígérte az állam, hogy nyerhetünk és én: és mi... milyen szerencsések vagyunk. Megörül a Jóska, ha megtudja. Megvesszük a házat, amit kinéztünk magunknak. Igaz, amúgy is megvettük volna, jól keres Jóska a kubikon. Még pén­zünk is marad. A szél nem jár oly sebesen Endrőd utcáin, amilyen gyorsan futott a hír: »Tóth József, a ku­bikos 100-as kötvényére 50 ezret nyert.« Uton-útfélen nyertesekbe botlottak az endrődiek. Szalóki László, Cserép Mátyás, Homok László, Majoros Imre, Tímár Miklós újságolták a hírvivőknek, hogy az ő kötvényüket is kihúz­ták. Nem volt olyan nagy ösz- szeg, mint a Tóthéké, de most így is visszakapták pénzüket, még többet is, mint adtak s a hír hallatára hogy összesereg- lettek a szomszédok együtt örültek a nyertesekkel És ahogy beszélgettek, nem vojt már kisebb nyeremény egyikük­nek sem. A 25 ezer forint, az ezer forint, a 100 forint mind eltörpült. Az összeseregleltek nézték az új napköziből kijövő boldog gyerekeket. Az utca vé­géről az új Norton-kut vizének csobbanása hallatszó tt. Egy­forma boldogok voltak a Zrinyi- utcabeliek, de valamennyien, akiknek a múltban könny és szomorúság jutott. Mert vala­mennyien hallgattak a Párt sza­vára. Ezért beszélnek úgy, a kubikos Tóth Józsefről, hogy a 25 ezres Tóth Jóska: a terv, a kölcsönadott forintjai tették azzá. lé markával növeltük a csapért jövedelmét, meg a sajáMsi is Elmondta: Horváth Lajosné, Sokmindent megértem 52 esz­tendő alatt. Egész életemen kie- resztül mindig másnak dolgoztunk a férjemmel. Mióta tsz-tag Let­tem, megváltozott az én életem is. Nem bántam meg, hogy be­léptem a szövetkezetbe. Máskép­pen megy igy minden munka, múlt amikor egyénileg dolgoztunk. Fér­jem már egy éve tagja a csoport­nak. Tavasszal én is beléptem. Nem volt elég a dolgos kéz és úgy láttam, mi asszonyok sokat tudunk. segíteni, hogy idejében meglegyen minden munka. És egy­ben saját jövedelmünket is növel­jük ezzel. Elmondottam ezt a többi asszo­nyoknak is. Tavasszal hetvenkettőn kezdtünk dolgozni. Munkánk meg is látszik most a termésen. A 60 az orosházi „Dózsa“ tsz tagja hold gyapotot mi kapáltuk egész nyáron keresztül. Jó munkánk­nak meg lett az eredménye. Hét­mázsás termésre számítunk holdan­ként. A gyapot művelése mellett a kertészetben meg a növényter­mesztési brigádnak is segítettünk. A cukorrépa nagy részét is mi egyeltük, kapáltuk. Cukorrépából 200—250 mázsát várunk holdan­ként. Jó munkánkkal a szövetkezet jö­vedelmét is növeltük, de a saját magunkét is. Én öt hónap alatt 150 munkaegységet teljesítettem, amellett a házi munkát’ is el tud­tam végezni. Saját jövedelmünket 6 mázsa búzával, 180 kg árpával, 185 kg kukoricával, 4 kg 80 dkg cukorral és 3250 forinttal növel­tem. A Terv közelebb hozta a falut a városhoz a bekötőutak építésével is NemsoJcat törődtek a múlt- rendszerben a falvak, községek dolgozóival. Szintit járhatatlan, sáros utak szakították el egymás­tól, a várostól. Arra mígket- vésbbé gondoltak az urak, hogy különösen a községekben, vagy a vidéki városokban is: milyenek az utak; vannak-e gyalogjárók — avagy »nyakig« járnak-e a sárban? Mindeeteken a területeken gyö­keres változást hozott a népi de­mokrácia. Népünk állama már a hároméves tervben is, de külö­nösen az ötéves tervben igen so­kat adott utakra. 1950-51-ben me­gyénknek jóval több, mint négy­millió forintot adott a járdák, utók építésére. A bekötőutak hosszú kilomé­teréi épültek és épülnek. 1950- ben építették többek között a tompapuszMi bekötőutat, amely három kilométer. Vgyamabban az évben a Füzesgyarmathoz tar­tozó kertésszigeti bekötőutat, amely két és félkilométeres. Idén fejeződik be a négykilo­méteres Szentetornya-árpádlialmA bekötőút és a Csudaballa—Ga­bonás közötti három km. hosszú bekötőút építése. Erre a tervéire van előirányozva a Mezőberény- Bélwegyer közötti összekötőút egy szakaszának megépítése" Utót. építettek még Pusztaföld­váron is 66 e.zer forint, Bckésen 180 ezer forint, Ecsegfalván. 60 ezer, Lökösházán 20 ezer fo­ltint összegű beruházással. Megyénk 29 községében épí­tettünk járdát 1950—51-ben. Ezek a községek: Békéss&mson, Békés- szentandrás, C sabacsüd, Bucsa, Dombiratos, Füzesgyarmat, End­rőd, Oyvma, Kétegyháza. Körös- ladány, Kunágota, Lőkösháza, Med gyesi odzás, Mezőhegyes, Nagyszénás Elek, Almáskama­rás, Békés, Kisdombegyháza, Ma- gyar domb egyháza, Végegyháza, Vésztő, Dévaványa. Kondoros, Meeőberény, Mezőmeyyer, Nagy- bánhegyes, Sarkadkor esztúr, Szeg­halom. Három városunkban is nagy összegeket fordít államunk a vá­rosi úthálózat és a járdák épí­tésére. 1950—51-ben Békéscsabán több m\int egymillió, Orosházám 335 ezer, Gyulán közel egyne- gyedmijUto foririt összeget telt ez ki. A többi hatalmas építkezések­kel együtt ez :is mutatja, helye­sen cselekedtek megyénk dolgo­zói, amikor a tervlcöhsön és a békekölcsön jegyzésével és befi­zetésével segítették államiunkat, hiszem, önmagukat segítették. I ÁTerv adta — nekünk, dolgozóknak Levelezőink a Tervről, a kölcsönről A Terv ajándéka Csorvás község az ötéves terv- h©n villanyt kapott. Itt gondolkozni kell egy kicsit: mit jelent a vil­lany egy olyan község dolgozóinak, ahol jónéhány emberöltőn át a petróleum és bűzös olajmécses égett a lakóházakban. Felépült a szülő­otthon, ahol minden dolgozó anyá­nak helye van. Kibővítették az egészségházat, mozink van, amely mindig megtelik, mert tanulni aka­runk. A terv ajándéka lesz még az ártézikút és egy 24 kilométeres hosszú bekötőút. Mi csorvásiak is látjuk, hogy államunk jól gazdálko­dott kölcsönadott .forintjainkkal, ■" Sütő Ferenc, Csorvás, 400 dolgozó házát Nagyszénás dolgozóinak is sok­féle formában visszatérőit a jegy­zett összegük. Több mint egymil­lió forint beruházással gépállomást kapott a község, amelynek segítsé­gével az idén is például a rossz, szikes »tarajk földeken 25—30 má­zsás kukorica, 180—200 mázsás cu­korrépatermést értek el. Szülőott­hon létesült, bölcsőde nyilt. A ki­osztott házhelyeken is sok ház Birkás János t Elbeszélgettem Birkás Jánossal, aki elmondotta, miért jegyzett terv- és békekölcsönt. Örömmel jegyez­tem, mert két lányom továbbtanu­lását így is biztosítom1 — mon­dotta. — Gyermekeim kedvezmé­nyesen tanulnak és forintjaimat visszakaptam. Most 400 forintot an vezetékes rádió épült, az állam által nyújtott hi­telből 56 házat építenek a terme­lőszövetkezeti tagok. A Bacsó-telep vízellátását oldja meg az az ár­tézikút, amelyet most építenek 54 ezer forintos költséggel. Október 1-én megkezdik a vezetékes rádió beszerelését, 400 dolgozó házában szólal majd meg a hangszóró, ez­zel is közelebb kerül a falu a város­hoz, Náddá Árpád, Nagyszénás. zért jegyzett... nyertem. Ebből hegedűt vettem lá­nyaimnak. Elgondolkoztam, való­ban igy vagyok én is. Nekem is két fiam ipari tanuló. Teljes ellá­tást kapnak, az állam levette vál­láráról a gondot. Hajdú Károigné, Okány, Szeptemberben kilenc siló épül Endi'ődön ,is számos építkezés történik az ötéves terv során. El­sősorban is a kultúrotthon létesí­tése. Könyvtára van Endrődnek, ahol a dolgozók tanulhatnak.1 A nyár folyamán megkezdték a vil­lamosítást, még eoben az évben Endrődön villannyal világíthat minden dolgozó. Az Ötéves terv folyamán kapott villanyt az Endrőd községhez tartozó nagylaposi Új­telep is, melynek lakói mind dol­gozó parasztok, akik ezelőtt pet­róleumlámpával, meg sok helyen mécsessel világítottak. Ebben a hó­napban kilenc silót is építenek a köz­ségben. A nép állama erre az épít­kezésre 25 ezer forintot adott az­ért, hogy a dolgozó parasztoknak legyen hová vinni a bőséges takar­mányt. Sátanyik Károly, Endrőd, Mindnyáján nyertünk! A békére adott forintjaink va­lóban a békét, a Tervet szolgál­ták. Kisebbik része az, hogy Gyo­mén, a »Dózsa« tsz-ben többen nyertünk a húzáskor. En úgy ér­zem: mindnyájan nyertünk. A kultúrotthonban valamennyien szó­lt LV USD a Viharsarok Népét! rakozunk, ‘a népboltban, a földmű­vesszövetkezetben valamennyien vá­sárolunk. A bessenyszögi rész egy­szerű dolgozói már villannyal vi­lágítanak. Parasztküldöttünk oda volt a Szovjetunióban, elhozta a hős szovjet nép gazdag tapasztala­tait, hogy mi itt a »Dózsa« tsz-ben még jobb eredményeket érjünk el. Viktor J óz&ej, Gyoma, »Dózsa« tsz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents