Viharsarok népe, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-19 / 193. szám

1151 Himus/tuK 19., vasárnap s ViUais-auk Hépi . Párt és pártépítés Muronyban így született meg az évi gabonabeadési terv túlteljesítése az alkotmány ünnepére Népköztársaságunk alkotmánya kimondja: »A Magyar Népköztár- ■aaág. a munkások és dolgozó pa­rasztok állama. A Magyar Nép- köztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.« Mnrony község dol­gozói ezt. igen jól megértették és igyekeznek ennek érvényt is sze­rezni. A pártszervezet nemcsak most, az alkotmány ünnepének kü­szöbén foglalkozott dolgozó népünk alkotmányával. Még csak nem is az aratás és cséplés idején. Ennél sokkal hamarább. Már a tavasszal, a kisgyííléseken, .a termelőcsoport- értekezleteken rámutattak ez elő­adók, mit jelent az alkotmány a dolgozó nép számára. Többek kö­zött ilyenformán: A hatalom csak ágy lesz mindinkább erős a dol­gozó nép kezében, ha állandóan! erőeitjtik, növeljük evőinket- Ennek pedig legkifejezőbb réssé, ha mun­kánkat jól elvégezzük, a termelést állandóan emeljük ée kötelezettsé­geinket teljesítjük. A kötelezettsé­gek teljesítése mutatja meg, ki hogy szereti hazáját, ki milyen Ka­mii Ahogy közeledett a gibanabegyOjté« ideje, a pártszervezetben megbeszélték a párttagok, a kommunisták: augusz­tus 20-ra teljesítik községük begyűj­tési tervét. Aztán népnevelőérte- kezWfen is megbeszélték a dot- got. Minden párttag, minden nép­nevelő magáévá tette a pártvezetők tervét. A pártszervezet kezdeménye- ■teére a tanács taejai megbeszélték ■ begyűjtési kötelezettség telje­sítésén ok fontosságát a községben tekintélynek örvendő dolgozó pa­rasztokkal. Többek között '/j. Be- reczki Gábor 15 holdas közép pa­raszttal, aki még jelenleg egyé- ailec gazdálkodik, Kovára Mihály éa Széténi-si Mátyás, az I.-ee min­tájú csoportban dolgozó középpa­rasztokkal és rajtuk kívül még má- •okknl is. A népnevelők viszont b község mindenegyes dolgozójával' beszóltok a begyűjtés augusztus 20-ra való teljesítésének jelentö- aégéről. Az egyéni beszélgetés mel­lett roóg kiogvüléseket ia tartottak. Amint elérkezett a begyűjtés Ide je, már kezdett mutatkozni az előkés?,! tőm unka eredménye. A fa­luban a legtöbb dolgozó paraszt egyenest a géptől tett eleget be­gyűjtési kötelezettségének. Ex nagyrészt a kommunista példamutatásból ered Például Lagzi János elvtárs I- es mintájú csoporttag, 240 kiló he­lyett 750 kilót adott be, teljesí­tése 312 százalék 'volt. Nem egy olyan dolgozó paraszt van s faluban, mint Hévízi íjászki. aki 420 kiló beszolgáltatás helyett 12 mázsa búzát adott be, a 60 kiló árpa helyett pedig 130 kilót. A Az öreg Gázsity %éni »mine kicsit könnyes lesz — az őröm könnyei Svek — valahányszor meébejut, hogy az 6 de­rék szép fiára már nem Méláiéiért mir. Szép fel- mrlatot híztak rá: a kicsi éélszhí a gyerekeket ta­nkja majd — any any el­mükre. Ilyenkor vissza- vissza emlékszik * múltra. Mi­lyen aggódva, féltve en- te el a kisfiúi, meg a kislányt az iskolába évekkel ezelőtt. Hiszen bántották, csúfolták őket. ha megszólaltak anya- nyelvükön. Még a cselédkenyér is Hétszeresen keserű volt ékkor, annak, akit nem magyar anya hozott a világra. He, de nagyot is fof- 4uli azóta fi V,itfíg kereke. muronyi dolgozó parasztokról a megye más helyén is példát vehet­nek, hogyan, miként kell szeretni, becsülni a hazát, tisztelni, beosUlni a dolgozó nép alkotmányát Míg mág községekben 40—50 szá­zalékot értek el szerda estig, addig n muronyi tanácsházán csütörtök reggel büszkén írhatták a verseny­táblára, hogy begyűjtési tervü­ket 133 százalékra teljesítették. De tovább kell fokozni a begyűjtési eredményt. Ez a pártszervezet és a tanács álláspontja. A szedrek egymásután gördülnek csütörtök óta is a terményraktár elé, gyűlik a raktárakban a kenyérga­bona. A III-as mintájú »Alkot­mány tszcs, alig pár napja kezdte meg a eséplést, de szerda estig máris 90 mázsa gabonát szállítot­tak be »C« vételi jegyre. Mind­ezek az eredmények arról beszél­nek, Murony község dolgozó pa­rasztjait jól vezeti a pártszerve­zet, jól megszervezte győzelmü­ket. Nem engedte, hogy elfeled­jék a múltat. Megyeri Sándor föld- birtokos magatartását sem Medve János elvtárs, sem más dolgozó a községben nem felejtette még el. Medve elvtárs emlékezetében élén­ken él az, amikor Megyeri, »kör­nyék mindenható ura milyen aljas fondorlattal fosztotta meg a dol­gozókat a munkától. Pl. minden­kit beállított a munkába és aztán ráfogta, nem jól kapál, men­jen haza. — »Én azért igyekez­tem túlteljesíteni beadási kötele­zettségemet — mondja Jelenka Pál —, mert nőm felejtettem még semmit a múltból Nem felejtettem el a kény értélén napokat. Mint I. mintájú csoport- tag a 13 hold föld után járó 14 mázsa előírt kötelezettségem he­lyett 33 mázsát adtam be.« Jelenka Pál tanácstag szavai mögött is ott jván a gönidólajt, a hála érzése a dol­gozó nép alkotmánya iránt, amely­nek igazi megteremtője és hű őríző- jo a Párt. Ezek után azt lehetne hinni, hogy Muronyban minden sámán megy, az ellenség bizonyára mélyen al­szik. Ez nem így van. Az ellenség a legkülönbözőbb módon állandóan támad és zavarni igyekszik a be­gyűjtést, különböző hazugságokkal is. A pártszervezet népnevelői ke­ményen harcolnak az ejlensóg ellen, leleplezik mesterkedésüket, célju­kat, • A murony iák a kommunistákkal az élen az alkotmány ünnepére tett vállalásuk túlteljesítésével erősítik a munkás-paraszt szövetséget, mert tudják, csakis így valósulhat meg mindaz a sok sssép és jó, amelyet ők' is az alkotmányba foglaltak. Sz. I. Szappanos Gábor bányász lesz Egymás melleti ülnek: anya és fia. Az anya arcán boldog meghatottság, a fiúén büszkeség. — Megyek édesanyám. Két év múlva már úgy bányászom a szenet, hogy őröm lesz nézni. — Nyugtalanul izeg-mozog a szé­ken, majd hirtelen az anyja felé fordul: Édesanyám, milyen öröm lesz az nekem 1 Szenet adni a hazának, a gyáraknak, mozdo­nyoknak. Mire elvégzem az isko­lát, már nálunk, Sarkadkeresztú- ron is bevezetik a villanyt és ha majd esténként kigyullad a fény a ml kis szobánkban, büsz­kén gondolja majd édesanyám: ehhez az én fiam is adja a sze­net. Az anya, Szappanos Gáborné elvlársnő 3 holdas sarkadkeresz- túri dolgozó parasztasszony, hall­gat. Két szeméből lassan két ne­héz könnycsepp gördül alá. Nem, nem a fiát siratja ő, aki ma este elutazik Dorogra, a vájáriskolá­ba. Hiszen erre olyan büszke, hogy kimondani sem lehet. Saját sorsára gondot. Milyen más a gyermek élete, mint az övé volt! ö 11 éves korában került elő­ször iskolába. Akkor kezdte jár­ni az első osztályt. Nagynehezen sikerült három osztályt elvégez­nie. És a gyerek? Az 6 számára már alkotmány biztosítja a mun­kához, a tanuláshoz való jogot. Vájártanulónak megy. Ezt ha­tározta el már egy évvel ezelőtt, csak fiatal kora miatt nem me­hetett el. Most már mehet. Ma este el is utazik. — Majd írni fogok — szólal meg hirtelen a gyerek, Szappa­nos Gábor, — megírok mindent. Hogy megy ott a varom. Olvassa majd el édesanyám a fiúknak is,, Hajdú Ferinek, meg a többiek­nek ,akik itthonmaradtak, mert azt mondják: majd meglátják, mit írok én, aztán ők is jönnek. Minél többen megyünk, annál jobb. Kell az erős munkáskéz a bányákban. Minél többen leszünk annál több szenet tudunk adni épülő országunknak, ötéves ter­vünknek. (*s. m ) lfá&tify HUIuííh tattá*' UH... any, mikor leverték a sápasztotia... de sgyekarókat, az egyko- kertel tette le a vizsgát Beliczey uradalom Idjén nem vest nézlek, Az öreg Oázsity bácsi sem nézte tétlenül a na­ry magyar, délszláv, fok múlását. Mikor ty román, hamm az*, viaszba ért a búza, levág- ry nincstelen, csali- ta, késedelem nélkül. Az- '. Aztán két évvel ez- tán nehezen várták a tt. iskolára vitték Mi- cséplőgépei,., és cséplés int. Tanár lesz belő- után a szövetkezeti rák- — Így mondták. Ele- tárba vitt első útja. Száz e úgy a szíve mélyén százalékra teljesítette a l kicsit kételkedett is: búza, az árpa beadását, ár ... 8 eltfmkél... aztán kiszámolta, mennyi I hatholdas újgazda kell fejadagnak, vetőmag­aki délszláv.. „ nak, kimérték a gép­részt, két mázsányit meghagyott, szabadőrlss- re, a 8 mázsa felesleget meg az utolsó szemig be­vitte. Mikor megkapta a pénzt, azonnal kifizette az adóját is. Úgy beszél-' ték men az asszonnyal: Az lett. Es nem is há­ti év alatt, ahogy éló­ik. Két év alatt meg •rezte a diplomát, iz, megfeszített erő- ! tanult, az utolsó na­fc, a vizsgák izgalma án eau kicsik meg is a napraforgóval, meg « kukoricával is így tesz­nek, beviszik, ami feles­leg, az utolsó szemig. A baromfi-, a tojásbeadás az asszony gondja. Oá­zsity néni kicsit restelke­dik is, ahogy mondja, hogy tartozik még 30 da­rab tojással, de beviszi ezt is ... Idejében megteszünk mindent, teljesítjük a kötelességünket. Hogy miért? Az alkotmányért, ami lehetővé telte, hogy Milutin megtanítsa a fe - ketehajú kis délszláv gye­rekeket: »A Magyar Népköztársaság a terüle­tén éló minden nemze­tiség Számára biztosítja az anyanyelvén való ok­tatásnak, és nemzeti kul­túrája ápolásának lehető­ségét.« —deák rózsi— Az CMpúr és katatooQia Amikor a fiú:,Szabó Mihály bevonulni készült a néphadseregbe, jó édesanyja bizony, adott neki néhány tanácsot: »aztán vigyázz ma­gadra, írjál, ha valamire szükséged lesz...« Elment a fiú, title a vonat a falubál n városba. Az asszony töprengve férje felé fordult: »Elment Mihály ... el... hát, minek a katona, ha békét, akarunk ?« Az ember készült valamit mondani, de aztán csak bólogatott. * Az Y egységbe került Szabó Mihály, géppuskáé lett.. Teltek a na­pok és Mihály így’ írt haza: »Vigyáznak itt ránk, a tisztbejtdrsák, akik szakasztott olyanfajta emberek, mint mi. Semmiben hiányom nincs ... zárom soraim, tisztelem szüléimét, az ismerősöket.« ...'Kelepeit a géppuska, amely mellett Szabó Mihály hasalt.Ke­ze biztosan húzta a billentyűt, arca elszánt Volt. Nem messze tőle, ott. a dombhajlatban az »ellensége lapult a bozótban és lőtte a gép­puskafészket. Mihály tói nem messze bajlársak kúsztak előre... A harcizaj néhány percre elcsendesedett, hogy aztán újult erővel tör­jön fel. 8 a néhány perc alatt villanásszerűen sokmindenre gondolt Szabó Mihály: Matroszov, a hős szovjet katona saját testével zárta el az ellenség bunkerjének kilövőnyílását bajtársaiért, drága hazá­jáért ... Nekünk, apómnak, haza ez a föld, régen nyomortanya rótt a népnek... Kerekes Bandi bácsi, aki apámmal együtt csetédéske- dett gróf Zichyéknél, tanácstag, mi bíztuk meg őt... falunkban most folyik a terménybeyyüjiés, vájjon, apám hogyan szereti ha­záját? De most újra megnyitotta a fűket az »ellenség«. Szabó Mihály tüzelt a géppuskával, míg be nem melegedett a csöve. Aztán ö is rohamra indult a többi bajtársával. Győzött az Y egység... Szabó Mihályt naptparancsban megdicsérték, példának állították a többiek elé, mint olyat, aki mindig becsületesen, kiválóan teljesíti kötelességét. Aztán nagyon nagy dolog történt: Szabó Játlós 9 hol­das egyénileg dolgozó paraszt Mihály nevű fia tagjelölt lett a nép­hadseregben. Megírta ezt ham, a szüleinek is, Az öreg Szabó Jdnosélcnáí — ez is hozzátartozik a történethez — fiuk bevonulása után nem sokkal régi ismerősök, népnevelők jár­tak. Elmondták sorjában, a beadás teljesítésének, túlteljesítésének jelentőségét: »Sok yj traktor, iparcikk, villany csak úgy jön ide, ha mi is hozzájárulunk ehhez. Az ipari munkások csak úgy tudnak nekünk pl. traktorokat küldeni, ha mi biztosítjuk kenyérellátásukat.« Nem volt nagy vita ebből, megértéti ék ezt, de az öreg Szabó fele­sége aztán csak elmondta, ami a szívét nyomta: »Nem vagyok én olyan elmaradt asszony, azt, is tüdőm, hogy békét akarunk, mert, itt a faluiban sem terveztünk volna akkor kultúrházat. mea nem akarnánk bevezetni a villanyt sem. De engedje meg a világ, éppen ezért mi- %iek a katona, miért ment el Mihály ?« Kerekes István, az egyik nép­nevelő válaszolt: — Hm... minek a katonai Mondja, szomszédasszony, ha a maga urát, tegyük azt, gazemberek akarnák megtámadni, védné-ei — Mi az, hogy védeném, minden erőmmel, mert ugye.. ■ — A mi hazánk felé gazemberek settenkednek, így jól fel ktU készülnünk éppen azért, hogy"mégriasszuk őket, hogy meglegyen • nyugalom, hűlt úrház, villany, a sok más egyéb. Ezért kell a kötöm, ezért nem kell a felesleges gabonát, a padlásra vinni. Emlékezze­nek csak vissza, a múlt háborúban a mi falunkból is 12-en maradtak oda: a Hégely-, a Frayó-fiú is, — urak bitangságáért haltak mag... a mostani katonák, a mi szeretett édes fiaink és bennünket védenek, ha kell, az életüket is odaadnák miértünk. — Szabó néni zsebkendő­jét szeme sarkához emeltó * Az öreg Szabó János bevitte Összes felesleges búzáját, 13 múzsa 60 káót. — Védjük, építjük a hazát, én itthon, a fiam meg a had­seregben... én sem vagyok utclsó ember — így mondta. Aztán megmozdult a föld. A falu északi részén Kotroczóék — az öreg Szabónak régi jó barátja — meg 41 másik dolgozó paraszt elhatározta, hogy új termelőcsoportot alakít. Fontolgatott sokat az öreg Szabó is, nehéz, nagyon nehéz volt, nekik is a döntés. Sokszor össze is zördült a feleségével, de aztán felhozta, hogy Udvarosuknak •—egyik ismerősüknek — akik a »Vörös Csillag« tszcs, tagjai, mi­lyen jó a somk, még rádiójuk is van már. Ez is hatott és az asz- szony is beleegyezett a dologba. Az öreg Horváth is egyike volt azok­nak, akik a falu délnyugati részén megkezdték egy új termelőcso­port alakítását. Nem volt könnyű,hiszem a huták sok hazugságot sut­togott, le kelleti győzni a régi megszokást is. De azWm csak győ­zött az új és a jobb és amikor már 22-en voltak HorvátJiék, az öreg levelet írt katonafiának: »...közösben leszünk mi is, hogy többet termeljünk, többet adjunk a hazának ,jobb legyen a sorunk!... A* alkotmányunkban benne van minden eddigi eredményünk, meg a szép jövőnk, hát ezért úgy határoztunk, hogy á csoportunknak: »Uj Alkotmány« tszcs, lesz a neve. A Párt vezet bennünket, amelynek tagjelölt könyvét biztosan a szíved felelt hordod...« . * A fiú nagyol kurjantott őrömében, amikor a levelet meglopta. Megmutatta azt Kállai hadnagybajtársnak. Összemosolyogtak. Majd azt mondta a hadnagy bajtárs: (volt vasesztergályos): »Te is tudod jól, ki voll Petőfi. Ö írta ezt, ami <* szívünkben van: m néppel va­gyunk tűzön-vízen át.« • (m) Megalakult a megyei könyvnapi előkészítő bizottság A hetedik szabad könyvnapot megyénkben szeptember 8—9—10- »a rendezik meg. Ez az idei könyv­nap az eddigieknél sokkal nagyobb méretű lesz, mert feladata, hogy vidékre, de különösen a falvakba juttassa el a könyvet és mindent magtegyen annak érdekében, hogy dolgozó parasztságunk fokozott mértékben könyvolvasóvá és könyv­vásárlóvá legyen. Ennek sikere ér­dekében nem elégedhetünk meg az­zal, hogy — mint ahogy az eddigi hat könyvr.a on volt —- csak a köuyvnap alkalmával -végzünk agi- táiciós munkát, hanem inár most hozzá kell fogni a széleskörű fel­világosító munkához. Ennek a fel- világosító munkának a megszerve­zését, irányítását végzi a napok­ban megalakult megyei könyvnapi előkészítő bizottság, melynek tag­jai a Megyei Pártbizottság ágit. prop, osztályának megbízottja, a MESzÖV megbízottja és az Ál­lami Könyvterjesztő Vállalat bolt­vezetői. A bizottság már meg is kezdte munkáját, melynek irányí­tása mellett a járásokban hétfőn, az üzemekben pedig szerdán ala­kultak meg a könyvnapi bizott­ságok.

Next

/
Thumbnails
Contents