Viharsarok népe, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-10 / 185. szám

l*5i augusztus IC., péntek VikauoMk Vlépe A BEGYŰJTÉS ÉLHARCOSAI Ambrus Imre békésszentand- rási dolgozó paraszt, tanácstag. A vasárnapi tanácsülésen a kö­vetkezőképpen szólalt fel: — A begyűjtés hatalmas fel­adatát kell megvalósítanunk. Én a múlt tanácsülésen felajánlot­tam, hogy 150 százalékra telje­sítem beadási kötelezettségemet. Azóta, már behordtam és újra számítást tettem: 180 százalékra fogom teljesíteni. Felhívom tá­ti icstagtársaimat, ők is tegyenek számítást és beszéljenek erről a környékükön lakó dolgozó pa­raszttársaiknak. Bővebb ipari cikk ^ellátásban csak akkor ré­szesülhetünk, ha teljesítjük kötelezettségünket államunk iránt. Ezzel a békét is szolgáljuk és egy nagy csapást mérünk az imperia­listákra. •. Én Szító Károlyt kihívom versenyre. — Elfogadom ... 200 százalékra — ez volt o válasz. Aztán meg Ősik Vince tanácstag szólt: — Én meg Bagi komát (Bagi'Lajos tanácstagot) hívom ki... — Elfogadom én is .. . * * • Később kitűnik majd: ki lesz az első a versenyben. Mjert Ambrus Imre tanácstag nem hagyja magát. Ha a csépléskor még egy számítást tesz, biztosan túlhaladja Szító Károly 200 száza­lékát. Ilyenformán lesz a többieknél is. Hazafias tettek ezek, jó példák: becsületbeli ügy követni! Pauük János elvtárs 6 és fél­holdas dolgozó, paraszt, a kon- dorosi tanács tagja. Nyolc má­zsa búzabeadási kötelezettségén kívül még 12 mázsát adott be C jegyre. Árpabeadási kötelezett­ségét 200 százalékra teljesítette. Pauük elvtárs a hazája iránti kötelezettség teljesítésében azzal is példát mutatott, hogy a C jegyre beadott gabona érát, 1000 forintot adójába fizette be. Kulcsár Mihályné elvtársnő cséplőbrigádot szervezett Magyarbánhegyesen a Szent István-utcateli dolgozó parasztok asztagjahoz nem állt ki* a cséplő­gép, Kulcsár Mihályné elvtáYsnő számolgatni kezdett: egy géppel kevesebb dolgozik a község hatá­rában, mint amennyiről ő a párt- szervezetben hallott. — Csak nem irányították más községbe ezt a gépet — kérdezgette férjétől. De ő sem tudott rá határozott választ adni. — No, majd a tanácselnök megmondja. — Nem is időzött so­káig, hanem a tanácsháza felé vette az útját. — A mi utcánk mikor kap csép­lőgépet? — tért mindjárt a tárgyra, amikor az elnökhöz benyitott. — Már régen küldtünk volna, csakhogy egy cséplőmunkás sincs ahhoz, a géphez. — Ez bizony hiba, gondolkodott Kulcsár néni. — Vagy talán nem is az? Annak a jele, hogy nincs munkanélküliség. Néhány évvel ez­előtt hajbakaptak az emberek az­ért, hogy egész héten át 80—100 kiló búzáért esépelhessneek. Jól em­lékszik ő az ilyen időkre. Sokat megélt 65 éves koráig. — No, de a gabonát el kell csé­pelni, mert most mind egy szemig a mienk, a népé, nem állhat ott asztagban az időjárásnak kitéve. És ha mi utcabeliek kalákában csépelnénk, odjahuzatják a gépet ? — De még mennyire, hiszen mi is azt akarjuk, hogy minél előbb biztonságba kerüljön a termés. Kucsár néni sietett vissza a Szent István utcába. De nem - tért be a házuk kapuján, hanem sorra járta a szomszédokat. — Akarják-e, hogy a héten el legyen csépelve a gabonájuk? — kérdezgette sokat- mondóan. Akarják-e, minél előbb megkapni a gyorsbeadási jutalmat, meg a »C« beadás után járó va­sú ’á i utal áívt? . e íki em telelt nem-mel, hiszen a saját e i e ükről, egészévi mun­kájuk gyümölcséről van szó, Esl egyetlen egy sem akadt köztük, aki aratás közben ne gondolt volna arra, hogy az idei bő termésből bőven szállítanak be a nép raktá­raiba a béke, az ötéves terv érdeké­ben. Ezárt aztán hamar egyetér­tettek Kulcsár Mihályné elvtárs- nővél. A hirtelen összetoborzott cséplőbrigádba beálltak Móra József, Mari Pál, Kovács József, Páger István. Annyian, ahányan a géphez kellettek. S mire Kulcsár néni »cséplőbrigádja« munkához lá­tott, Mari Mihály, Szőrfi Imre, Pintér Mihály és még több dolgozó paraszt állt össze egy másik esép- lőbrigádba. Úgy számoltak, hogy amint a kezdeményező dolgozó pa­rasztok végeznek a ceépléssel, ők állnak a cséplőgép mellé és elcsé­pelik saját gabonájukat. Az el­múlt héten már át is vették a gé­pet, s tfnost javában dolgoznak, mert rajtuk kívül még két Szent István- utcabeli kaláka vár a gépre. Közben pedig nem kis elismeréssel emle­getik Kulcsár néni nevét, csak úgy, mint azok, akik ruhát vásároltak a gyorbeadásért kapott pénzért, a »C« vételi jegyre beadott búza után kapott vásárlási utalványokra. A Kötöttárugyár dolgozói átvették az é!üzemkitüntetést A békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói ünnepélyes keretek kö­zött vették át az élüzem kitünte­tést jelképező versenyzászlót és csillagot. Az ünnepségen Bara­bás Béla tolmácsolta Kiss Árpád könnyűipari miniszter üdvözletét és elmondotta: sA Kötöttárugyár élüzem-kitüntetése újabb bizonyí­téka annak, hogy a munkásosz­tály megértette Pártunk szavát és minden akadály legyőzésével szilárdan megállja a helyét a békéért folyó harcban.« A volt élüzem, a Szentgott­hárdi Selyemgyár küldöttei ez­után átadták az clüzemzászlót Já­nosi Pálné sztahánovistának, majd Barabás Béla elvtárs Vi- dovenyecz Ilonának és Molnár Jánosnak nyújtotta át a sztaha­novista kitüntetést. Molnár János, amikor köszönetét mondott aki- tüntetésért, bejelentette, hogy évi tervét 70 nappal a lm táridő előtt fejezi be. Nyemcsok Pálné elv- társnő, az üzem párttitkára mon­dott még rövid beszédet, majd az üzem kultúrcsoportjának szí­nes műsora tette emlékezetessé az ünnepséget. Kendergyári munkások az alkotmányért A Mezőhegyes! Kendergyár dolgozói eddig 86.6 százalékra teljesítették augusztus 20-i vál­lalásukat. Összesen 128 dolgozó tett felajánlást, ebből 51 már teljesítette vállalását. A tilózók közül Hankó Lászlóné 161, Mer- lák Erzsébet 137, Rekeny Má­ria 134, Csabai Etelka 133 száza­lékot ért el. A törtkenderbehor- dók 132 százalékot, az I. számú törőbrigád tagjai 107, a II. szá­mú törőbrigád tagjai 119 százalé­kot értek el. Az áztatók vállalták, hogy augusztus 20-ig 12.786 má­zsa nyers kendert áztatnak, jelen­leg 7849 mázsánál tartanak. Az anyaghordók vállalták, hogy mindenkori normájukat legalább 115 százalékra teljesítik. Július havi átlagos eredményük 182 szá­zalék volt. Eredményüket to­vább fokozzák. Szebb az étet éti, aUot nem ugatnia az etnbee uáttát az egyéni gtazdálUodás ezecMfí gond fa... Sokan megfordultak vasárnap óta Beneczkiók lakásán. Rokonok, szomszédok, ismerősök jöttek el — megkérdezni Lajost, a legidősebb fiút, mit tanult négy hét alatt a Szovjetunióban 200 társával együtt. Ezernyi kérdés és mindre győzi a feleletet... — »Melyik a legszebb élménye?... Hol tanult legtöbbet?...« Nehéz dolog a sok szép közül a legszebbet kiválasztani, de azért lehet. Mikor be­szólni kezd, szinte »eltűnnek« a mező horony i kis ház falai, a hall­gatókat a képzelet szárnya messze röpíti. Moszkva, a csodák városa — a® ember teremtő erejének csodá­ja. A Lenin mauzóleum, ahol Lenin elvtárs alussza örök álmát... — a Vörös-tér, ahol május elsején Sztálin elvtárs seregszemlét tart a béke hadserege felett... a gyönyörű házak, a Metró fa moszkvai föld­alatti) márványfalu állomásai.. . nem is lehet elbeszélni ezt.. . .... A Liszenko kísérleti telepen, a világ legjobb fejősteheneit tenyésztik. A Sztrelka nevű tehén — tiszta kosztromai fajta — 6000 liter tejet ad évente.. . ennek a leszármazottja jaroszlávi faj­tával van keresztezve már 8000 literen felül ad évente. Napontn 40—42 litert fejnek ki tőle.. . Benaezki Lajos rámosolyog a csodál­kozó hallgatókra: — én sem hittem, mig ;mog nem győződtem a két szememmel róla. Aztán a végtelen grúz mezőkről beszél. A többezer hektáron gazdálkodó kolhozokról, ahol hektáronként 25—30 mázsás búzatermés! aratnak és nem ritkaság a 70 mázsás kukorica. A szőlőkben hektá­ronként 120—130 mázsát szüretelnek. És a szovjet emberek élete .. • ezt kérdezi mindenki és erről bő­széi legtöbbet Bereczki Lajos. Elmondja, hogy Grúzia medgyuviz- hevi járásában hogy él Berasvili kolhozparaszt családja. A Nagy Ok­tóberi Forradalom előtt a legszegényebb család volt az egész járás­ban. Most egy napon sem lehet emliteni, hogy éltek a múltban és bogy élnek ma. A családból ketten dolgoznak a kolhozban es 1950- l>en ketten együtt 8300 rubelt kerestek. Terményben 45 múzsa bú­zát kaptak, főzelékfélét három mázsán felül, 800 liter bort és jó né­hány kisebb dolgot. Háztáji gazdálkodásukban egy tehén van, egy anyakoca. Hat süldőt nevelnek és rengeteg baromfit. A jószágok ele­sését a kolhozból kapják, úgy, hogy nem veszik ki mind • 45 má­zsa búzát, hanem ahelyett munkaegységek arányában szénát, vagy takarmánygabonát kapnak. Háztáji gazdálkodásukhoz tartozik még kb. egy hektárnyi szőlő, is, aminek termését szabadon értékesít­hetik a kolhozpiacon. Borasviliék háza is jólétről beszél. Szekrényükben hat öltöny új ruhája van az embernek, az asszonyok ruháit meg össze sem számolták. A szőnyeg, a villanja, a rádió, a ftép bútor Berasvi- lifcknál ■ sem hiányzik — és most új ház épitétsére készülnek. Nősül a mérnök fiú, bővül a család... Dagesztán égbenyúló hegyei közt is* jártak. Cseh község Sztá­lin kolhozának gazdagságáról is beszél. Háromszázezer hektáron több mint kétezer szarvasmarha, 960 ló és 45 ezer juh legelészik. A kopár hegyes vidéken, ahová másfél napig keil utazni a városból, modern, gyönyörű falu épült. Villanyuk van és rádióleadó állomás köti össze őket a külvilággal. Bereczki Lajos a közös gazdálkodással járó jólétről beszél. Időnként bele-belo lapoz az előtte levő füzetekbe (teleirt vagy hói­mat odakint) nem azért, mert nem tudja pontosan, hiszen minden kép be'evésődött mélyen az emlékezetébe — hanem azért, meri vé­letlenül sem akar téves számot mondani. Szebb, más az élet ott, ahol nem nyomja az ember vállat az egyéni gazdálkodás ezernyi gondja. És most már — úgy határozta még kint. a -Szovjetunióban — ő is azért harcol majd, hogy itt ná­lunk is megteremtsük a parasztság új életét, ivagv tervekkel jött haza. Uj tszes-t alakit, — dolgozó parasztok újabb tömegét akarja a jobb élethez vezető útra segíteni* Természetesen ő maga sem dolgo­zik tovább egyedül, a hat hold földön... —deák— 0 rakodófflunkacsapat és vezetése példamutatóan dolgozik A présgép nyomja, gyűri kife­lé a keményre gyömöszölt tég­laszalagot. A drótkés pedig olyan gyorsan szabdal-vagdal, hogy az ifiknek fürgén kell dolgozni, mert még leszalad a tégla a sza­lagról. Megállás nélkül haladnak a nyerstéglával megrakott csil­lék a szárító szín felé. A sínek ott már szerteágaznak a kemen­cékbe, kemencékből az állomás­ra, r akodópadra, Benkő elv társ­hoz, a rakodómunkacsapat ve­zetőjéhez. Sajben János motoros B MÁV békéscsabai távirdamüszerészei és szemaforlakatosai teljesítették vállalásaikat A békéscsabai állomás távközlő és biztosító berendezés szakszolgá­latának dolgozói igen szép ered­ményeket értek el, készülődve a Magyar Vasutas Napra és az al­kotmány ünnepére. A vonalellen­őrök közül Gáspár elvtárs példa­mutató munkát végez. Jól irá­nyítja a távközlő és biztosító be­rendezés dolgozóit, átadja munka- módszerét is. Maxim, Ondos, Máté és Kokavesz elvtársak va’ amennyien teljesítik a Magyar Vasutas Na­pig azt a vállalásukat, melyet augusztus 20-ra tettek. Hímző, Gila, Trecker elvtársak vállalták a gyulai állomás kábelezési mun­kálatainak teljesítését augusztus 20- ig, Lipcsei, Dobó, Halmazsán és Adamcsik elvtársak pedig a mező- berényi állomáson vállaltak mun­kájukon felül csatornázási munká­kat, melyet szintén teljesítenek al­kotmányunk ünnepéig. Erdősi, Je­néi, Vincze és Boldog elvtársak munkájukon felül rossz jelzőlánc- zárakból új lánczárakat készítenek. Lakos, Talpai és Huszár elvtársak pedig azt vállaták, hogy a felhasz­nálásra kerülő an}7agokból 5 száza­lékot megtakarhatlak úgy hogy teljesen selejtmentesen dolgoz­nak. Vállalásukat ők is teljesítik a Vasutas Napig, naponta hússzor is megfordt^ a Békéscsabai Téglagyár II. szá­mú telepétől a rakodóig, ahol a kiégetett téglákat átveszi tőle Benkő elvtárs és elosztja a csillé­ket a nagy vagonok mellé. A csillék párosával oszlanak el, egy hosszabb vagonsor mel­lett. Benkő elvtárs úgy osztotta he a munkát, hogy a téglákat mi­nél gyorsabban és könnyebben lehessen lerakni, hogy egy percig álljon le a rákodé anyaghiány miatt Ha egy csille kiürül, máris ott legyen egy újabb téglákkal meg­rakott csille. Benkő elvtárs nem is olyan régen, mindössze más­fél hónappal ezelőtt inég a bá­nyában dolgozott. Jó munkát vég­zett, ezért ő lett a rakodó mun­kacsapatnak a vezetője. Rövid idő másfél hónap, de máris szép eredményt ért el. Az elmúlt hó­napban is több, mint négyezer forint volt a megtakarítása, meri a vagonokra már nem kell fek- bért fizetni; jóval idő elolt ké­szülnek el a rakodással. Nemqsak a jő munkamódszer segítette a brigádot ehhez, hanem az is., hogy Benkő elvtárs gyakran be­szélget a munkacsapat tagjaival, vonalok időbeni indulásának fon­tosságáról, meg arról, hogy szá­mos heken várják már a téglá­kat, men óvoda, iskola, új üzem épül abból. A napi munka után. meg vasárnaponként a dolgozó parasztokhoz jár Benkő elvtárs, a gyár népnevelőivel együtt. A gyors terménybeadásról, silózás­ról beszélgetnek mostanában. Benkő efwtárs példamutatóan dolgozik Kommunistához illően végzi munkáját. Úgy dolgozik, mint ahogy alkotmányunk elvárj a min­den dolgozótól: »A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvéte­lükkel, a munkafegyelem foko­zásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.« Nem hiá­bavaló Benkő elvtárs munkája. Követői is vannak szépszámmal. Dohányos Judit jó eredményi ér el a termelésben, a két Ökrös- testvér az üzemi pártszervezet vándorzászlaját érdemelte ki s a többiek, akik Benkő elvlárssai együtt ».... a szocialista épí­tés ügyét szolgálják.«

Next

/
Thumbnails
Contents