Viharsarok népe, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-10 / 185. szám
l*5i augusztus IC., péntek VikauoMk Vlépe A BEGYŰJTÉS ÉLHARCOSAI Ambrus Imre békésszentand- rási dolgozó paraszt, tanácstag. A vasárnapi tanácsülésen a következőképpen szólalt fel: — A begyűjtés hatalmas feladatát kell megvalósítanunk. Én a múlt tanácsülésen felajánlottam, hogy 150 százalékra teljesítem beadási kötelezettségemet. Azóta, már behordtam és újra számítást tettem: 180 százalékra fogom teljesíteni. Felhívom táti icstagtársaimat, ők is tegyenek számítást és beszéljenek erről a környékükön lakó dolgozó paraszttársaiknak. Bővebb ipari cikk ^ellátásban csak akkor részesülhetünk, ha teljesítjük kötelezettségünket államunk iránt. Ezzel a békét is szolgáljuk és egy nagy csapást mérünk az imperialistákra. •. Én Szító Károlyt kihívom versenyre. — Elfogadom ... 200 százalékra — ez volt o válasz. Aztán meg Ősik Vince tanácstag szólt: — Én meg Bagi komát (Bagi'Lajos tanácstagot) hívom ki... — Elfogadom én is .. . * * • Később kitűnik majd: ki lesz az első a versenyben. Mjert Ambrus Imre tanácstag nem hagyja magát. Ha a csépléskor még egy számítást tesz, biztosan túlhaladja Szító Károly 200 százalékát. Ilyenformán lesz a többieknél is. Hazafias tettek ezek, jó példák: becsületbeli ügy követni! Pauük János elvtárs 6 és félholdas dolgozó, paraszt, a kon- dorosi tanács tagja. Nyolc mázsa búzabeadási kötelezettségén kívül még 12 mázsát adott be C jegyre. Árpabeadási kötelezettségét 200 százalékra teljesítette. Pauük elvtárs a hazája iránti kötelezettség teljesítésében azzal is példát mutatott, hogy a C jegyre beadott gabona érát, 1000 forintot adójába fizette be. Kulcsár Mihályné elvtársnő cséplőbrigádot szervezett Magyarbánhegyesen a Szent István-utcateli dolgozó parasztok asztagjahoz nem állt ki* a cséplőgép, Kulcsár Mihályné elvtáYsnő számolgatni kezdett: egy géppel kevesebb dolgozik a község határában, mint amennyiről ő a párt- szervezetben hallott. — Csak nem irányították más községbe ezt a gépet — kérdezgette férjétől. De ő sem tudott rá határozott választ adni. — No, majd a tanácselnök megmondja. — Nem is időzött sokáig, hanem a tanácsháza felé vette az útját. — A mi utcánk mikor kap cséplőgépet? — tért mindjárt a tárgyra, amikor az elnökhöz benyitott. — Már régen küldtünk volna, csakhogy egy cséplőmunkás sincs ahhoz, a géphez. — Ez bizony hiba, gondolkodott Kulcsár néni. — Vagy talán nem is az? Annak a jele, hogy nincs munkanélküliség. Néhány évvel ezelőtt hajbakaptak az emberek azért, hogy egész héten át 80—100 kiló búzáért esépelhessneek. Jól emlékszik ő az ilyen időkre. Sokat megélt 65 éves koráig. — No, de a gabonát el kell csépelni, mert most mind egy szemig a mienk, a népé, nem állhat ott asztagban az időjárásnak kitéve. És ha mi utcabeliek kalákában csépelnénk, odjahuzatják a gépet ? — De még mennyire, hiszen mi is azt akarjuk, hogy minél előbb biztonságba kerüljön a termés. Kucsár néni sietett vissza a Szent István utcába. De nem - tért be a házuk kapuján, hanem sorra járta a szomszédokat. — Akarják-e, hogy a héten el legyen csépelve a gabonájuk? — kérdezgette sokat- mondóan. Akarják-e, minél előbb megkapni a gyorsbeadási jutalmat, meg a »C« beadás után járó vasú ’á i utal áívt? . e íki em telelt nem-mel, hiszen a saját e i e ükről, egészévi munkájuk gyümölcséről van szó, Esl egyetlen egy sem akadt köztük, aki aratás közben ne gondolt volna arra, hogy az idei bő termésből bőven szállítanak be a nép raktáraiba a béke, az ötéves terv érdekében. Ezárt aztán hamar egyetértettek Kulcsár Mihályné elvtárs- nővél. A hirtelen összetoborzott cséplőbrigádba beálltak Móra József, Mari Pál, Kovács József, Páger István. Annyian, ahányan a géphez kellettek. S mire Kulcsár néni »cséplőbrigádja« munkához látott, Mari Mihály, Szőrfi Imre, Pintér Mihály és még több dolgozó paraszt állt össze egy másik esép- lőbrigádba. Úgy számoltak, hogy amint a kezdeményező dolgozó parasztok végeznek a ceépléssel, ők állnak a cséplőgép mellé és elcsépelik saját gabonájukat. Az elmúlt héten már át is vették a gépet, s tfnost javában dolgoznak, mert rajtuk kívül még két Szent István- utcabeli kaláka vár a gépre. Közben pedig nem kis elismeréssel emlegetik Kulcsár néni nevét, csak úgy, mint azok, akik ruhát vásároltak a gyorbeadásért kapott pénzért, a »C« vételi jegyre beadott búza után kapott vásárlási utalványokra. A Kötöttárugyár dolgozói átvették az é!üzemkitüntetést A békéscsabai Kötöttárugyár dolgozói ünnepélyes keretek között vették át az élüzem kitüntetést jelképező versenyzászlót és csillagot. Az ünnepségen Barabás Béla tolmácsolta Kiss Árpád könnyűipari miniszter üdvözletét és elmondotta: sA Kötöttárugyár élüzem-kitüntetése újabb bizonyítéka annak, hogy a munkásosztály megértette Pártunk szavát és minden akadály legyőzésével szilárdan megállja a helyét a békéért folyó harcban.« A volt élüzem, a Szentgotthárdi Selyemgyár küldöttei ezután átadták az clüzemzászlót Jánosi Pálné sztahánovistának, majd Barabás Béla elvtárs Vi- dovenyecz Ilonának és Molnár Jánosnak nyújtotta át a sztahanovista kitüntetést. Molnár János, amikor köszönetét mondott aki- tüntetésért, bejelentette, hogy évi tervét 70 nappal a lm táridő előtt fejezi be. Nyemcsok Pálné elv- társnő, az üzem párttitkára mondott még rövid beszédet, majd az üzem kultúrcsoportjának színes műsora tette emlékezetessé az ünnepséget. Kendergyári munkások az alkotmányért A Mezőhegyes! Kendergyár dolgozói eddig 86.6 százalékra teljesítették augusztus 20-i vállalásukat. Összesen 128 dolgozó tett felajánlást, ebből 51 már teljesítette vállalását. A tilózók közül Hankó Lászlóné 161, Mer- lák Erzsébet 137, Rekeny Mária 134, Csabai Etelka 133 százalékot ért el. A törtkenderbehor- dók 132 százalékot, az I. számú törőbrigád tagjai 107, a II. számú törőbrigád tagjai 119 százalékot értek el. Az áztatók vállalták, hogy augusztus 20-ig 12.786 mázsa nyers kendert áztatnak, jelenleg 7849 mázsánál tartanak. Az anyaghordók vállalták, hogy mindenkori normájukat legalább 115 százalékra teljesítik. Július havi átlagos eredményük 182 százalék volt. Eredményüket tovább fokozzák. Szebb az étet éti, aUot nem ugatnia az etnbee uáttát az egyéni gtazdálUodás ezecMfí gond fa... Sokan megfordultak vasárnap óta Beneczkiók lakásán. Rokonok, szomszédok, ismerősök jöttek el — megkérdezni Lajost, a legidősebb fiút, mit tanult négy hét alatt a Szovjetunióban 200 társával együtt. Ezernyi kérdés és mindre győzi a feleletet... — »Melyik a legszebb élménye?... Hol tanult legtöbbet?...« Nehéz dolog a sok szép közül a legszebbet kiválasztani, de azért lehet. Mikor beszólni kezd, szinte »eltűnnek« a mező horony i kis ház falai, a hallgatókat a képzelet szárnya messze röpíti. Moszkva, a csodák városa — a® ember teremtő erejének csodája. A Lenin mauzóleum, ahol Lenin elvtárs alussza örök álmát... — a Vörös-tér, ahol május elsején Sztálin elvtárs seregszemlét tart a béke hadserege felett... a gyönyörű házak, a Metró fa moszkvai földalatti) márványfalu állomásai.. . nem is lehet elbeszélni ezt.. . .... A Liszenko kísérleti telepen, a világ legjobb fejősteheneit tenyésztik. A Sztrelka nevű tehén — tiszta kosztromai fajta — 6000 liter tejet ad évente.. . ennek a leszármazottja jaroszlávi fajtával van keresztezve már 8000 literen felül ad évente. Napontn 40—42 litert fejnek ki tőle.. . Benaezki Lajos rámosolyog a csodálkozó hallgatókra: — én sem hittem, mig ;mog nem győződtem a két szememmel róla. Aztán a végtelen grúz mezőkről beszél. A többezer hektáron gazdálkodó kolhozokról, ahol hektáronként 25—30 mázsás búzatermés! aratnak és nem ritkaság a 70 mázsás kukorica. A szőlőkben hektáronként 120—130 mázsát szüretelnek. És a szovjet emberek élete .. • ezt kérdezi mindenki és erről bőszéi legtöbbet Bereczki Lajos. Elmondja, hogy Grúzia medgyuviz- hevi járásában hogy él Berasvili kolhozparaszt családja. A Nagy Októberi Forradalom előtt a legszegényebb család volt az egész járásban. Most egy napon sem lehet emliteni, hogy éltek a múltban és bogy élnek ma. A családból ketten dolgoznak a kolhozban es 1950- l>en ketten együtt 8300 rubelt kerestek. Terményben 45 múzsa búzát kaptak, főzelékfélét három mázsán felül, 800 liter bort és jó néhány kisebb dolgot. Háztáji gazdálkodásukban egy tehén van, egy anyakoca. Hat süldőt nevelnek és rengeteg baromfit. A jószágok elesését a kolhozból kapják, úgy, hogy nem veszik ki mind • 45 mázsa búzát, hanem ahelyett munkaegységek arányában szénát, vagy takarmánygabonát kapnak. Háztáji gazdálkodásukhoz tartozik még kb. egy hektárnyi szőlő, is, aminek termését szabadon értékesíthetik a kolhozpiacon. Borasviliék háza is jólétről beszél. Szekrényükben hat öltöny új ruhája van az embernek, az asszonyok ruháit meg össze sem számolták. A szőnyeg, a villanja, a rádió, a ftép bútor Berasvi- lifcknál ■ sem hiányzik — és most új ház épitétsére készülnek. Nősül a mérnök fiú, bővül a család... Dagesztán égbenyúló hegyei közt is* jártak. Cseh község Sztálin kolhozának gazdagságáról is beszél. Háromszázezer hektáron több mint kétezer szarvasmarha, 960 ló és 45 ezer juh legelészik. A kopár hegyes vidéken, ahová másfél napig keil utazni a városból, modern, gyönyörű falu épült. Villanyuk van és rádióleadó állomás köti össze őket a külvilággal. Bereczki Lajos a közös gazdálkodással járó jólétről beszél. Időnként bele-belo lapoz az előtte levő füzetekbe (teleirt vagy hóimat odakint) nem azért, mert nem tudja pontosan, hiszen minden kép be'evésődött mélyen az emlékezetébe — hanem azért, meri véletlenül sem akar téves számot mondani. Szebb, más az élet ott, ahol nem nyomja az ember vállat az egyéni gazdálkodás ezernyi gondja. És most már — úgy határozta még kint. a -Szovjetunióban — ő is azért harcol majd, hogy itt nálunk is megteremtsük a parasztság új életét, ivagv tervekkel jött haza. Uj tszes-t alakit, — dolgozó parasztok újabb tömegét akarja a jobb élethez vezető útra segíteni* Természetesen ő maga sem dolgozik tovább egyedül, a hat hold földön... —deák— 0 rakodófflunkacsapat és vezetése példamutatóan dolgozik A présgép nyomja, gyűri kifelé a keményre gyömöszölt téglaszalagot. A drótkés pedig olyan gyorsan szabdal-vagdal, hogy az ifiknek fürgén kell dolgozni, mert még leszalad a tégla a szalagról. Megállás nélkül haladnak a nyerstéglával megrakott csillék a szárító szín felé. A sínek ott már szerteágaznak a kemencékbe, kemencékből az állomásra, r akodópadra, Benkő elv társhoz, a rakodómunkacsapat vezetőjéhez. Sajben János motoros B MÁV békéscsabai távirdamüszerészei és szemaforlakatosai teljesítették vállalásaikat A békéscsabai állomás távközlő és biztosító berendezés szakszolgálatának dolgozói igen szép eredményeket értek el, készülődve a Magyar Vasutas Napra és az alkotmány ünnepére. A vonalellenőrök közül Gáspár elvtárs példamutató munkát végez. Jól irányítja a távközlő és biztosító berendezés dolgozóit, átadja munka- módszerét is. Maxim, Ondos, Máté és Kokavesz elvtársak va’ amennyien teljesítik a Magyar Vasutas Napig azt a vállalásukat, melyet augusztus 20-ra tettek. Hímző, Gila, Trecker elvtársak vállalták a gyulai állomás kábelezési munkálatainak teljesítését augusztus 20- ig, Lipcsei, Dobó, Halmazsán és Adamcsik elvtársak pedig a mező- berényi állomáson vállaltak munkájukon felül csatornázási munkákat, melyet szintén teljesítenek alkotmányunk ünnepéig. Erdősi, Jenéi, Vincze és Boldog elvtársak munkájukon felül rossz jelzőlánc- zárakból új lánczárakat készítenek. Lakos, Talpai és Huszár elvtársak pedig azt vállaták, hogy a felhasználásra kerülő an}7agokból 5 százalékot megtakarhatlak úgy hogy teljesen selejtmentesen dolgoznak. Vállalásukat ők is teljesítik a Vasutas Napig, naponta hússzor is megfordt^ a Békéscsabai Téglagyár II. számú telepétől a rakodóig, ahol a kiégetett téglákat átveszi tőle Benkő elvtárs és elosztja a csilléket a nagy vagonok mellé. A csillék párosával oszlanak el, egy hosszabb vagonsor mellett. Benkő elvtárs úgy osztotta he a munkát, hogy a téglákat minél gyorsabban és könnyebben lehessen lerakni, hogy egy percig álljon le a rákodé anyaghiány miatt Ha egy csille kiürül, máris ott legyen egy újabb téglákkal megrakott csille. Benkő elvtárs nem is olyan régen, mindössze másfél hónappal ezelőtt inég a bányában dolgozott. Jó munkát végzett, ezért ő lett a rakodó munkacsapatnak a vezetője. Rövid idő másfél hónap, de máris szép eredményt ért el. Az elmúlt hónapban is több, mint négyezer forint volt a megtakarítása, meri a vagonokra már nem kell fek- bért fizetni; jóval idő elolt készülnek el a rakodással. Nemqsak a jő munkamódszer segítette a brigádot ehhez, hanem az is., hogy Benkő elvtárs gyakran beszélget a munkacsapat tagjaival, vonalok időbeni indulásának fontosságáról, meg arról, hogy számos heken várják már a téglákat, men óvoda, iskola, új üzem épül abból. A napi munka után. meg vasárnaponként a dolgozó parasztokhoz jár Benkő elvtárs, a gyár népnevelőivel együtt. A gyors terménybeadásról, silózásról beszélgetnek mostanában. Benkő efwtárs példamutatóan dolgozik Kommunistához illően végzi munkáját. Úgy dolgozik, mint ahogy alkotmányunk elvárj a minden dolgozótól: »A dolgozók munkájukkal, munkaversenyben való részvételükkel, a munkafegyelem fokozásával és a munkamódszerek tökéletesítésével a szocialista építés ügyét szolgálják.« Nem hiábavaló Benkő elvtárs munkája. Követői is vannak szépszámmal. Dohányos Judit jó eredményi ér el a termelésben, a két Ökrös- testvér az üzemi pártszervezet vándorzászlaját érdemelte ki s a többiek, akik Benkő elvlárssai együtt ».... a szocialista építés ügyét szolgálják.«
