Viharsarok népe, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-05 / 181. szám

Népnevelők, dolgozó paimziok! Harcoljatok a Párt zászlajáért, jók ózzuk és vigyük győzelemre a békebegyüjtést! Ecse&fctlvii dolgozói, vigyétek győzelemre az igaz ügyet — a kommunisták vezetésévei harcoljatok az ellenség kártevése ellen Szombat volt, június 23-a. Az eceegíalvi dolgozó parasztok szine- java »hadi« tanácskozásra üü ösz- eze. Egészévi munkájuk gyümölcsé­nek betakarításáról vqlt szó. A, »hadí«~tanác«kozásból »badk-terv született: aratási, behordásí, csép­ié«!, begyűjtési párosversenyre hív­ták ki Bélmegyert. Csak egyről feledkeztek meg: a tavasszal súlyos vereséget mértek az ellenségre — Eesegfalva tszes-falu lett. Ma már sem kasznár, sem intéző szidalmait nem szenvedik: szabad emberek let­tek, de a régi ott ólálkodik, lopa­kodik közöttük Sunyák Antal 75 holdas kulák, Sonyovszki József katolikus pap formájában. Ezek és többi társuk nem nyugszanak bele a vereségbe, hogy a régen kasz- nároktól munkát sipkagyűrve kérő zsellérek ■ biztonaágo» jővő alapjait rakták I« az fi«i jusson Es már jól benne voltak az ara­tásban, amikor észrevették, hogy az újabb győzelem kivívása nem könnyű dolog, Sunyák és cimbo­rái megvert ebek módjára sompo- lyognak-morognak s ha valaki kö­zelükbe lép, bele is marnak. Su­nyák lánya, Gál Istvánná a »Vihar­sarok« tszcs tagja lett. Ö itt mér­gezte — és mérgezi még ma is — a dolgozók szivét-lelkót, hogy visz- szaforditea az egyedüli biztos útra tért dolgozó parasztokat. Sunyák meg Sonyovszkival, a papi palást mögé bújt farizeussal, szövögette álmát, kaszát fogtak mind a ketten: hadd lássák, hogy ők is aratnak. Persze a búza egyre érett, de a kévék, keresztek nem szapo­rodtak. A krisztusi kereszt álnok hordóZÓjii'* Banyákkal együtt »Is­tennek tetsző dobognak« tartotta, hogy peregjen a szem. ök igen, de a tanácselnök, J. Erdős Sándor elvtárs nem! Éppen kaszát kalapált Sunyák, amikor Erdős elvtárs arra- jártában megkérdezte, — hogy hát »meddig akarnak aratni?« Sunyák felugrott ültéből és a kaszával verte a földet: neki ne szabja meg senki, hogy mikorra arasson le. So­nyovszki elégedetten mosolygott. És í rjeitek a hazug hírek: »Min­denkinek a III-as típusú tszcs-be keU menni; a csépelt gabona fe­lét elviszik géprésznek.« Az »Uj életű-bem is erről beszéltek. ÉS| a »hadi«-tervben előirt 9 nap he­lyett 10 nap alatt került keresztbe Ecsegfalván a gabona. Börtönbe került ugyan Sunyák, de a cim­borák ott maradtak é6 a »hadk- terv továbbra is csorbát szenve­dett, mert • kommunisták nőm voltak elég éberek Ahol éberek voltak, ott nem szen­vedett csorbát a »hadi«-terv. Az I. típusú »Lenin« tszcs-ben pL a pártcsoport rendszeresen tart nép­nevei őértekezleteket, ahol megbe­szélik a teendőket e az egész tagság tudja, mit jelent a gyors aratás, cséplés, begyűjtés. Báx náluk is »csorbát szenvedett« a »hadi«-terv, mert nem augusztus 6-ra, hanem augusztus 5-re fejezték be a csép- lést és valamennyien átlag 150, százalékra tettek eleget állampol­gári kötelezettségüknek: a begyűj­tésnek. Felhántották az előirány­zott tarlót, elvetették az előirány zott másodnövényt. De nem így az egész falu. Csütörtökön estig mindössze 25 százalékban csépelt el a falu, a begyűjtés egészévi előirányzatát pedig csak 18 száza­lékra teljesítette. A másodnövény- vetési előirányzatot sem teljesítet­ték, a tarlóhántást augusztus 1-ig mindössze 50 százalékban végez­ték ©1. Ebben persze a gépállomás is hibás ,hiszen a 2954 kát. hold buktutnivaló tarló 75 százalékát kellett volna, hogy elvégezze. A »hadi«-tervet pedig a gépállomás vezetője is aláírta. Most ugyan arról panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő, de ugyanakkor nem fo­gadták meg a -minisztertanács ha­tározatát, az utóbbi időben nem vontak be a gépállomásra női mun­kaerőket. Márpedig, hogy az ecseg- falvi dolgozó parasztok újabb győ­zelmeket vívhassanak ki, nem kis mértékben függ a gépállomástól sem. A terv nem-teljesitése elsősor­ban persze a tanács nem kielégítő munkáját tükrözi. Ennek egyik oka az is, hogy a párosversenyben lévő Bélmegyerrel eddig mind« füze kétízben cserélték ki tapasztalataikat Hiba, hogy az aratás befejezését közlő értesítésen túl a verseny ál­lásáról sem az egyik, sem a. má­sik község tanácsa nem küldött értesítést. És oka az is, hogy az állandó bizottságok kevés segítsé­get nyújtanak a munkák sikeré­hez. B hiányosságok Ecsegfalván abból is erednek, hogy a párt­szervezet nem fordított kellő gon­dot arra, hogy értékelik-e a páros­versenyt, hogy pl. a társadalmi bizottság hogyan végzi munkáját. A pártszervezet és maga Bede Ist­vánné párttitkár elvtársnő is lebe­csüli a felvilágosító munkát, ügy nyilatkozik, hogy az agitáeiós kol­lektíváknak a begyűjtésben nem sok tennivalójuk van, hiszen »egye­nest a géptől viszik be a dolgozó parasztok a gabonát.« Hogy a dol­gozó parasztok beadják gabonáju­kat, az igaz, de csak ott, ahol jó a felvilágosító munka, mint pl. a »Lenin« tszcs-ben is. Nem úgy van ez, ahol nincs felvilágosító, népnevelő munka. Elég, ha itt, a »Viharsarok« tszcs-t emlitjük meg. Például Dávid Kálmán, aki 15 hold­dal lépett be a tszcs-be, 61.09 má­zsa gabonája termett, beadási kö­telezettségét teljesítette ugyan és beadott a 11 mázsa 74 kiló kö­telezőn túl még 1 mázsa 33 kiló gabonát, de otthon még 28 mázsa feleslege maradt. A »Viharsarok« tszcs tagjainál általában ez a hely­zet. Egészen bizonyos, ha a »Vihar­sarok« tszcs tagjai tudnák, hogy a beadási kötelezettség túlteljesí­tésével hazájuk gazdasági erejét növelik, falujuk jobblétét segítik elő és hogy a nép állama külön jutalomban is részesíti a túltel­jesítő dolgozó parasztokat, akkor a legrövidebb időn belül ők is fel­ajánlanák megvételre az államnak felesleges gabonamennyiségüket. És ezt mutatja az is, hogy a csütör­tök estig elcsépelt 4122 mázsa ga­bonából mindössze 1383 mázsát ad­tak be a dolgozó parasztok. D© Kokavecz Mátyás muronyi kulák a cséplőmunkasokat romlott étellel mérgezte meg A gabona gyors betakarítását ed-1 csépelő gépnél dolgozo munkások- dig is minden eszközzel igyekez-1 nak romlott ételt adott enni, amely­tok megakadályozni a kulákok me­gyénkben is, de a legfelbáboritóbb valamennyi közül Kokavecz Má­tyás, Murony IX. kerület 138 sz. alatti lakos kulák cselekedete: Ko­kavecz Mátyás kulák megmérgezte dl oséplőmunkásekat. A gabonáját tői 12-en — orvosi megállapítás szerint — 8 napon túl gyógyuló mérgezést kaptak. A kulák szán­dékosságát bizonyítja az, hogy sa­ját maga és családja részére kü­lön ételt főzetett. A rendőrség to­vább folytatja a nyomozást. erről tenuskodik az is, hogy a 365 dolgozó parasztból 139 csak részben, vagy egyáltalán nem tel­jesítette tojás- és baromfibeadási kötelezettségét. És az agitáeiós cso­portoknak éppen az a feladatuk, hogy az elmaradottakat felkeressék, beszéljenek velük, elmondják nekik, hogy a begyűjtési kötelezettség teljesítését törvény írja elő, amely a nép törvény* s aki ennek nem tesz eleget, saját magát károsítja meg. És, hogy ép­pen ez a célja Sonyovszki József­nek. Mert vájjon van-e a .régi zsellérek között, aki ne akarná a békét? Nincs olyan! De Sonyov- szkinak és cimboráinak nem kell a béke, ők háborút akarnak. Ha nem a háborút akarnák, kijelen­tette volna-e, amikor a megyei papi bizottság ülésére meghívták, hogy »nem megyek«. Nem jelen­tette volna ki! És vájjon cirnbo- rálna-e a kulákokkal, a nép es­küdt ellenségeivel? Nem! Eesegfalva mai gazdái nem akar­nak soha többé más földjét túró zsellérek lenni még *zebb életet akarnak Ezért folyik a harc: egyik ol­dalon a dolgozó parasztok soka­sága, másik oldalon a kulákokkal szövetségben lévő klerikális reak­ció. E harcot irányítani, vezetni nem könnyű feladat. De azért van­nak kommunisták, hogy legyűrjék a nehézségeket, hogy Szétzúzzák az ellenség aknamunkáját. Vannak erre Ecsegfalván is jó tapasztala­tok, — ezeket hasznosítani kell, általánossá kell tenni, akkor újabb győzelmet aratnak régen a kasz- náröbtól sipkagyűrve munkát kérő zsellérek és újabb .csapást mérnek a szemforgató Sonyovszki Józse­fekre. Erre van olyan példa is, mint amikor Erdős elvtárs elbe­szélgetett idős Kovács Károllyal és fiával, aki a kommunista felvilá­gosító szavai után ezt mondta; »Nem hiszek én most már a ku- lákoknak.« Ezt kell elérni a többi Kovács Károlynál is, — akkor biz­tos a győzelem. —ei Hadászát Zsiváné teljesítene Ígéretét: 19 q búzát vitt be a hitelezi beadáson felül »... beérett a bura nálunk is, learattunk. Holnap hozzánk jBn a cséplígép. Nem várjuk írSmniel, mert tudjak, hogy nem nekünk érlel­te a búzát a tűid a novistádi határban. A szomszédunkban Miliczl- éktiá! még el sem csépelt a gép, már ott voltak az UDB emberei. Elvittek mindent, nem számított, bogy a négy kis gyereknek nem ma­rad elég kenyér. Még szerencse, hogy a cséplőcfknSr becsületes dol­gozó. Segített nekik Is és segit majd nekünk Is, bogy egy-két zsák búzát megmentsünk. Az életével játszik, de megteszi, mert 6 is, meg mi is tudjuk, hogy kiknek kell a búzánk — azoknak, akik újra há­borúba akarják vinni az országot... Titó gazdáinak. Fegyvereket kapnánk érte cserébe,.. Sokat gondolunk rátok mostanában. Milyen jó lehet nálatok... hallottuk, nálatok, aki be­adja a feleslegét, ruhát, cipót kap, nálunk ilyesmihez csak a kulákok jutnak, itt nekik épül minden...« (Levéltöredék Jugoszláviából.) Délutánba hajlott az idő, mikor a haitonyai közös szérűn dolgozó cséplőgép Rodos za véle osztag ja mellé áUt. Szvetozár, « legidősebb fiú heestfogott a gépesekkel, aztán hozzáláttak a munkához. — Lesz itt jó eredmény, mondogatták neki az ellenőr, meg a brigád vezető, ahogy morzsolgatták a dús kalászokat. A kévéket egy­másután nyalté él a dob, egymásután vitte a mázsáló a telt zsáko­kat a gép alól. Leszállt az este a szérűre, mire az utolsó kévét áten­gedték a dobon. Az ellenőr összeadta az eredménylapokat, öt és fél holdon lő mázsa 58 kiló búza termeit. Tizenhárom mázsa lő kilogramos termés holdanként. — Sem csoda magyarázta Rodoszát: Szvetozár, — gépállomás szántott a mi földünkön, meg idejében elvetettünké, Jőnéhányszor meg kellett fordulni a szekérrel, míg hazavitte min­det. Otthon az anyja azzal fogadta: holnap korán reggel befogsz, oszt beviszed, mert amikor az árpát beadtuk,-már akkor megígértem, hogy a búzát ie a géptől viszem — még a felesleget is. Ma már késő. de reggel bevisszük. Másnap reggel elindultak a sző vetkezet felé. begyszer fordultak. Bevitték a kötelező 21 mázsát — ennyi jár 12 hold után — és »C« jegyre is jutott 19 mázsa. Özv. Rodoszán Zsiváné teljesítette ígéretét. Úgy mondja; érde­mes segíteni azt a kormányt, amelyik minket is segít. Felsorolni is alig győzi az ember, mi minden jár a gyorsbeadás után. A »<7« jegyes beadás után 1124 forint értékű, utalványt kapták kedvezményes árú textilre. Meg is tudják venni, ami arra jár, mert csak a iC'< jegyre beadott búza után a gyorsbeadási jutalommal együtt 1100 forinton felül kaptak. Eniettett még »C« őrlésre is kanná­nak engedélyi több mint 9 mázsám, — dekát ennyi nem is kell — mondják. Elég lesz bőven 2 mázsa, azzal együtt, amit a beadás után őrölhetünk. : 1 1 Könnyebb az élet itt, mióla a dolgozóké ez az ország... Éppen ezért még aznap este, mikor összeszámolták, hogy is állnak a beadással, mennyi búzájuk marad még a fejadagon, a géprésze», meg az aratórészen felül, elhatározták, hoffy a fennmaradó 5 mázsányi feleslegből 2 mázsát meghagynák »C« őrlésre, a többit még beviszik áj« jegyre. Madd legyen bőven kenyér cserébe a traktorért, o textilért... a szebb éleiért. (deák) A békéscsabai sztaháuovisíák köszöntik a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztokat Teherautó gördül a dobozi úton a vandháti határ felé. Az. autóról a békéscsabai Ruhagyár »kullúrosainak« vidám dalait vi­szi tova az enyhe augusztusi szellő. Az üzem dolgozói jól vég­zett napi munkájuk után meglá­togatják a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztokat, hogy üdvö­zöljék a munkásosztály nevében. Rendezett kis tanya előtt áll meg a teherautó. A kullúr-brigád tagjai leszállnak az autóról. .. Guba Pál ötholdas parasztot ke­resik, aki 150 százalékra teljesí­tette beadási kötelezettségét. Ami­kor megtudja, hogy őhozzá jöt­tek az üzemi dolgozók, betessé­keli őket a tanya udvarára. Az üzemi dolgozók nevében szeretettel köszöntünk abból az alkalomból, hogy haza­fias kötelességedet teljesítetted... Mi a gépek mellett állunk helyt az ötéves tervért, a békéért foly­tatott harcban, ti a begyűjtésben elért jó eredményeitekkel erősíti­tek a béketábort. .. Fogadd sze­retettel e virágcsokrot... — mondja rövid üdvözlő beszédét Cseh József sztahánovista, aki augusztusi tervét elsejére már befejezte. Utána kezet szoríta­nak, majd Pataj Erzsébet sztahá­novista átadja a virágcsokrot. Közben az énekkar népdalokat énekelt, a táncosok pedig vidám népi táncot járnak. Guba Pál ke­zében a virággal boldogan nézi az üzémi dolgozókat s közben arra gondol, hogy a nép állama mennyire megbecsüli azokat a dolgozó parasztokat, akik a béke élharcosai. Innen Sipaki Jánoséihoz láto­gattak el, ahol Sipaki Jánosné és édesanyja elérzékenyülve könnyes szemekkel vették ót a virágcsokrokat és nézték végig a kultúrcsoport rö­vid műsorát. Meghatódottságukban szinte szóhoz sem jutottak, de érez­ni lehetett, hogy ez a meglepetés még fokozottabb munkára fogja serkenteni Sipaki Jánosnét. özv. Kundia Mátyásnó 3 holdas paraszt asszony 220 százalékra tel­jesítette beadási, kötelezettségét. Öt is meglátogatták az üzemi dolgozók. Éppen a mákgubót fejtette, amikor Pataj Erzsébet szlovák nyelven kö­szöntötte, majd Cseh József átadta neki a virágot. ,Gyakujem peknye, zse sztye na mnya hútali...' — köszönte meg szlovákul a kedves megemlékezést. Kezében virágcso­korral kísérte ki őket az ország« útra, majd a virágcsokorral inte­getve búcsúzott el tőlük. Vrbovszki Mátyás 4 holdas dol­gozó paraszt »C« vételi jegyre 5 mázsa kenyérgabonát adott be. Itt Vrbovszki néni fogadta a köszön­tőket, majd unokáját karjáta véve búcsúzott látogatóitól... Hol a virá­got, hol az unokáját nézte s arm gondolt, hogy az ő boldog jövőjéért harcolnak akkor, amikor eleget tesz­nek hazafias kötelességüknek.. Már esteledett, amikor Voter Mi­hály 3 holdas dolgozó paraszt ta­nyája előtt állt meg az autó, aki 2 mázsa kenyérgabonát adott be »G« vételi jegyre. Itt Varga Ilona mim- kaérdemnendea dolgozó üdvözölte az élenjáró dolgozó parasztot, akinek felesége ugyancsak virágcsokorral viszonozta kedves megemlékezésü­ket. Voter Mihály elmondotta a Ruhagyár dolgozóinak, hogy ő mindenkor teljesíti kötelezettségét a nép államával szemben, mert tudja, hogy csak igy tudjuk a szocialista társadalmat felépíteni. így hálálhatja meg legjobban a Párt és a kormány segítségét, hogy el­látja a dolgozó parasztokat az üzemi dolgozók által gyártott ipar­cikkekkel. Mint mondotta: ez a találkozás egyik leghűbb kifejezője a munkás-paraszt szövetségnek. ( Sz-ó )

Next

/
Thumbnails
Contents