Viharsarok népe, 1950. december (6. évfolyam, 279-301. szám)
1950-12-17 / 293. szám
4 VIHARSAROK NÉPE Párt és pártépítés Akik gg&zzlzmht uiszik igazát A szobában villanylámpa ont.ja ti fényt. Tizenöt-tizenhat ember (ül a padok Irií-i s figyelmeeen hallgatják a beszélőt. Középfokú politikai iskolán vagyunk Eleken. A 'jelenlévők nagyrószcnek néhány évvel ezelőtt még gyertyafény is ídig-alig jutott. No, dekát az urak Magyarországán «ez volt, a rend». Maradjon csak a koldus, koldusnak, aa úr meg úrnak. Ez n világ sorja s ez jgy jól is van — könyvelték el maguk számára aa úri - Magyarország hatalmasai. 13a a világ mát elmúlt, de azért a bűzös istállót, a szolgai úton (szerzett kenyeret, meg a lyukas csizmát, a rossz ruhát, az éhesen siló gyermekeket. Miénk lett a föld, az üzemi, a könyv, a villanyfény, minden, minden, amit két dolgos kezünk termel. Kemény küzdelemben tudunk előre haladni, »le harcolunk, mert. miénk a győzelem ára, a szebb, a jobb jövet .Vezeti, irányítja harcunkat a Párt. Éppen' orrúi beszélnek az elvneui szabad elfelejteni társak, a «Párt és pártépités elvi és gyakorlati kérdéséii-ről. Egyszerű, értelmes szavakkal beszélnek. Az újtipüsú Pártnak Lenin elvtárs adta meg az. alapját A második Internäo,ionálé pártjai tőle voltak opportunizmussal, megalkuvó elemekkel —- beszéli egy ölvtárs a hátsó sorokban. Szavai nyomán megelevenednek a távol és közelmúlt eseményei, az 1905-ös Az üzemi Komsxomol-esoport A Komszomol Központi Bizottsága jé egy évvel ezelőtt határozatot hozott saz tlzemi K om szóm ol -csoportok ni n nk áj ú- Jtafc megjavításáról«. A határozat hangsúlyozz#, hogy a. Komszo- mOl-csoporl olyan fontos hLueszem, olyan eszköz, amelynek segítségével a Koinszomol-szer- vezelobiick meg kell szerv'ezniök az -ifjúság körében végzett munkát és b!e tort! vonniuk az ifjúságot a tevékeny társadalmi életbe. A határozat nyomán a Kom- szornol-cso])oriok tevékenyen részlvesznek a mimkatermelér toenység fokozásáért folytatott karéban. Bevonják az egész ifjúságot a munk a versen ybe és arra törekszenek, hogy mindén ,egyes ifjúmunkás teljesítse és túl tel je sí (se normáját és szigorúan helarlsa a termelési fogyd nie I. A szocialista munkaverseny az ifjúság kommunista nevelésének hatalmas eszköze. A munkaver- «my Sztálin elvtárs meghatározása szerint a szocializmus épí~ •1 ősének kommunista módszere, amely a dolgozó tömegek millióinak legmagasabbfoku aktivitásán alapul. A nnmkaverscny átalakítja az ember'tudatát, segít legyőzni a munkára vonatkozói régi nézeteket, a Idapitai- lista mull osökevényeit és a munkát -a becsület dolgává, dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dolgává változta!ja«. zottságának teljes ülése rámutatott arra is,_ hogy a kulturális tö- megunmka az ifjúság kommunista nevelésének egyik legfontosabb része s a Komszomolnak kötelessége a kommunizmus építéséért küzdő, kultúrált embereket nevelni. Piámuíatotta Központi Bizottság arra is, hogy azok a Komszomol- csopovtok érik el a legnagyobb sikereket, amelyek gondot fordítanak a kulturális tömegmunkára. Az ifjúsági sajtónak is komoly Szerepet kell játszania a Kom- szomol-csoporlok tevékenyrégének megjavításában. Számos ifjúsági lap rendszeresen megvilágítja hasábjául a Komszomol-cso- portok életének legfontosabb problémáit, népszerűsíti az élenjárók lapasz laiatait. A Komszomol-csoportok komoly alkotószellemű életet élnek és hozzájárulnak a Komszomol- munkatapasz tálatok kincsestárának gazdagításához. A Komszo- mol-szerrek és az ifjúsági sajtó kötelessége, hogy figyelemmel kísérje, ehnélyültcn tonulmányoz- za és széles körben terjessze ezeket a tapasztalatokat. E feladatok sikeres megoldása elősegíti a Komszomol-szeevezetek egész tevékenységének jelentős mértékű megjavítását és az ifjúsághoz fűződő kapcsolatok további megszilárdítását. orosz forradalom, » ml 1919-es Tanácsköztársaságunk 6 a felszabadulás utáni kemény haro az opportunista, megalkuvó jobboldali szociáldemokratákkal. Majd kitron- feikozik a győztes Nagy Októberi Szocialista Forradalom. — A Párt megerősítéséhez kellett az is, — szól hozzá az előbbi kérdéshez Pataki elvtárs —, hogy maga köré tömörítse a munkásokat, dolgozó parasztokat. — Röviden ennyit mond Pataki elvtárs, de ebből megértik a többi elvtársik, hogy a munkás-paraszt szövetséget a Párt hozta létre Biró elvtárs erről így beszél: — Pártunk erejének, ütőképességének ez a gerince. Mimkás-para-zf szövetség nélkül nem tudott volna a Párt előre haladni, világot átformáló erővé válni. Peregnek a szavak, a világot átformáló események s itt vagyunk a jelenben, a mi Tanács-Magyar- orsz-,ígunk világában. Erről Lukács elvtárs beszél. — A Párt ép a tömegek közötti kapcsolat megerősödött a tanácsokkal, mert ez a legnagyobb tömcgszörveaot, amely minden dolgozó réteget magába foglal, párttagot és pártonkivíilit egyaránt. A Párt vezető, irányító szerepe ki kell, hogy domborodjék mindig és minden illőben. Bo- doki elvtárs beszédéből ez jön ki: hogy a 'Párt vezető, irányító ereje minél jobban kidomborodjék, ahhoz a kommunista példamutatás is nagyban hozzájárul. Persze, a legdöntőbb a Part akarategysége. Az elvtársak elég jól megfogták a kérdéseket Persze, vannak viták is a sze-mimf- riumokon. így volt tré'a tagjelölt- kérdésnél is. Szabó elv tárt véleménye az volt, hogy a tagjelöltet csak szükségszerükéből kell nép- nevekínnmkára beosztani. Lustyik elvtárs meg egyszerűen amellett foglalt állást, hogy nem szabad egyáltalán népncvelőmunkát bízni a tagjelöltre. Több hozzászólás után maguk a hallgatók döntötték el. hogy a ixíi tszenozet köteles figyelőmmel kísérni a tagjelölt fejlődését, mert csak akkor tudja az átminősítést a taggyűlésnek javasolni. Már pedig a tagjelölt párt- munkáján és tanulásán keresztül tudja bebizonyítani a Párthoz és a dolgozó néphez való hűségét. Tél van, de tavaszra új élőt fakad a határban. Tavaszig a Párt tovább neveli az új embertípust;, aki győzelemre viszi «Lenin igazát». Az eleki példa is ezt mutálja. Sí. I. Agitáeiós munkánk hiányosságait a páríesoportvezeíők aktív munkájával is segítsük felszámolni népnevelő a Párt követe, a Párt akaratának, hangjának szóvivője, összekötő kapocs a Párt és a pártonkivüli tömegek között. Népnevelőink agitáöiója nagy segítséget nyújtott eddigi eredményeink elérésélten, mert megtudta rajtuk keresztül a Párt dolgozó népünket győzni az előttünk álló nagy feladatokról, amely orszég- épitő munkánk során várt és vár a dolgozókra. Ma miár a szocializmust építjük. Ez a tény újabb és újabb nagy feladatokat ró iánk. Epitő munkánk sikere érdekében tovább kell fokozni az eddigi lendületei, ki kell munkánkból az észlelt, hiliákat küszöbölni, meg kell javítani népnevelő-, agitáeiós munkánkat és politikai tartalommal kell azt megtölteni, vigyázni kell arra, hogy a szervezi'« mellett ne sorvadjon el az agitáció, amelyre Rákosi elvtárs október 27—i beszédében is rámutatott. TM" ikor az agitáeiós munka megjavításáról beszélünk, nőm szorítkozhatunk csak az agitátorok munkájára, nemcsak az agitátorokról kell szólnunk. Nem választhatjuk el az agitáeiós munkától a pár! csoportvezetők munkáját, mert ez szorosan összefüggő, szerves résao agitáeiós munkánk megjavításának. A fennálló hibáknak nem kis rész» van a pártceoportveze tők, pártbizalmiak hiányos munkájának, amely abból fakad, hogy pártszervezeteink, amint arra Pártunk Politikai Bizottságának határozata is rámutat: «A pártbizalmiak munkáját mereven különválasztják a népnevelők munkájától» Nézzük meg gyakorlatban, milyen formán megy ez a merev különválasztás' m. ' agitáció rovására. Vegyük például a napjainkban foly ó-takarmé niybogyüjtús kérdését. Kimegy a népnevelő agitálni, a takarmány-begyűjtés aaa- zatgazdasági szempontból fontos kérdését tudatosítani. Tud-e az agitátor kellő eredményt elérni akkor-, há egvos párttagok is beállnak a siránkozók kozó és ők is azt hangoztatják, amit az osztály-ellenség1, hogy kevés termett», Vagy nézzük mag a termelési szerződéskötések kérdését. Ha egyes párttagok félrehúz ódnak a szerződési; ütéstől, gyengítik a népnevelők agitáeiós munkájának eredményét. Ugyanez megnyilvánul a eorbanállásoknál is. Az ellenséges hírverés háborúról beszél és azt hireszteli, hogy ez Vagy az a közszükség lot 1 cikk már kifogyóban is van. Tud-e a népnevelő kellő eredménnyel agitálni, amikor a hiszékenyek, a sorbánállók között látják egyes párttagjainkat is. Ennek láttán hiszik is, nem is a félrevezetett emberek az- agitátor szavát, hogy az ellenséget segítik a sorbanállással.. tyí indezek azt mutatják, hogy agitációnk csak akkor tud az eddiginél sokkal jobb eredményt hozni, ha párosul a párfc- osoportveztítők pártoiibelüli nevelő munkájával. A feladat tehát az; pártszervezeteink titkárai és vezetői niapo-an tanulmányozzák át a Politikai Bizottság határozatát és tegyék a pártc-soportvezetők munkáját a népnevolőmunka szerves, részévé. Vagyis: 1. A pártesoport- vezetők be kell, hogy töltsék az összekötő kapocs szerepét a pártvezetőség és a párttagság 'között« 2. A pártcsoportvezetők végezzenek aktív, nevelő munkát a párttagság körében. Személyesen ismerjék mg a csoportjukba tartozó elvtár« minden problémáját és gyengéjét. 3. Egy-egy nagy jelen-> tőségfi munka végrehajtásakor a púrtosoportveaetők vita «rák meg az elvtársakkal a tennivalókat. 4, Tartsanak a pártcsoportvezetők havonként legalább egyszer pártcso- portértekezletei, kéeriteék fel o párttagságot a tagjry ülésre, tárgyalják meg; a taggyűlés napirendi pontjait, amelyet a titkár elvtál« üss/,» kell, hogy állítson a párt- csoporté- vtekczletokro. p ártszermaetemk vezetőinek feladata a pártcsopart-veze.- tők minői előbbi aktivizálása hogy azt a feladatot, amelyet a Párt megszab számukra, elvégezzék. Pártcsoport-vezetőink elsőrendű kötelessége kell, hogy tegyen, a párttagság kommunista ■példamutatásra való nevelése. Meg kell tamtamok az elvtársakat áldozatot hozni a dolgozó nép nagy ügyéért, a-szocializmus építéséért, alkotó munkánk biztosítékáért, a békéért. Mindezek a feladatok mutatják, hogy a pártesoport-vezetők munkája nem kis dolog. Az ő munkájuk is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Párt élcsapat szerepe mind jóiban kidomborodjék. Az ö feladatuk is. Pártunk soraiból az ellenséges behatóiéi1» klüzú-», a párttagság nc- veljósóvol a behatolást mogakndú- fyozni. a Pártot, soraink szorosabb- ra fűzésével mind erősebbé tenrn ré újabb nagy győzelmek fölé vinni. Az előttünk álló feladat nem köny- nyű, de megoldható és meg is ke,, valósítani. Mint látjuk, a népnevelők és ft pártcsoport-vezotők munkája szorosan összefüggő dolgok és nem választhatók cl egymástól. Szüld Imre. A T^dií nweite A Komszomol igen fontos feladata az oktatás és politikai felvilágosítás. Komszomol Központi Bizottságának IV, tel ins illése arra kötelez le a Koniszomol-szervczete- ket. Jiogy összpontosítsák figyel- müket az esti iskolák meüi.ivílá- sáro. állandóan aondoskódianak arról, hogy megteremtsék a szükséges előfeltételeket az ifjúság tanulásához és megakadályozzák a lemorzsolódást. E munkának sikere ,a Kom- fizomol-csoporllól függ. A lenin- grádi Szlálin«-gyár 1. számú műhelyének Komszomol-esoporljá- bau a fiatalok észrevették, hogy Anja Hodosonko elmarad a csoporttól. A .Komszomol inlézke- deU és javaslatára áthelyezték egy másik műszakba, foglalkoznak vele s így Anja sikeresen be is fejezte a tanévet. A Komszomol Központi Bi1925-ben indult el. Egy csöppet sem sajnálta az ócska, rozzant viskói, amiben élt. Az sem az övé volt, nehéz lakbéreket kellett volna érte fizetni, de miből? A kutya szentségét, miből? Otthagyta, elment szerencsét próbálni gyalog. Hosszú kilométereket liagyotl maga után. naponta, míg eljutott Mezőhegyesre. Olt virult elölte a zöldéiő búzamező, a kukorica is kezdőit kibú jui a földből, a hó már mesz- sze tűnt, tavasz volt Nagy reményekkel jött Mezőhegyesre, tudta, hogy egy hatalmas birtok s azon bizony, kell a munkás. Csalódás érte. Napokat kójrorgotí az utcán, aztán hetenként kilincselt, míg végül éhbérért leszerződött, örült is. nem is. Mégis csak' jobb a sern• « « minél —• gondolta. Aztán este ő is megcsinálta az istálló egyik sarkában fekvőhelyét. Hajnidban kelt, késő éjjel feküdt, örökös robotban teltek napjai, igyekezeti. szorgalmas volt, mégsem becsülték semmibe. Négy éven keresztül lökték ide-óda, 1929-ben a gazdaság tehenésze lelt. Aztán, mint tehenész kezdte meg a vándorlást a gazdaságban. Volt Külső- és Belsö-Peregpusztán, 5ő- os, 11-cs majorban, majdnem minden üzemegységet végigjárt. A háta mögött elismerően 1 részéi lek munkájáról — mert már akkor is mindene volt a becsülete. — De szemébe mégsem mondták. Minden reggel elsőnek ment be az istállóba, .sokszor nem hányta álomra a szemét. Míg a többi munkások aludtak, ő akkor is dolgozott. Szerette volna, ha egyszer elismerik, ha értékelik a munkáját... — Minden hiába — töri fel belőle egyszer a sóhaj —, dolgozhat az ember úgy«, hogy akár a belő is kiforduljon, nem jut a darab száraz kenyérnél és az ócskapiacon vett ruháknál több. Míg egyedül volt, többet eltűrt, de mikor látta, hogy családja is uyomorog, belőle is kitört: »Nem érdemes dolgozni!« Tellek a napok, hónapok cs •évek, csak Sipos János keserű napjai nem változtok, 1931-ben az egyszerű cselédlakásban öröm- nap volt Sípos Jánosoknál. A mezőhegyes! cselédnek egy leánygyermeke született. Kimondhatatlanul örültek mind a kelten. Mégis csapásnak érezte a gyermeket Sipos János, mikor arra gondolt: ugyan mi is lesz a lányból? Cseléd, mint a lobbi nincstelen dolgozónak gyermeke. A gyermek nőtt, nőit, mindig kisebb darab kenyér jutott a szülőknek. Aztán jött a második, harmadik, negyedik, ötödik gyerek, a szülők már enni is alig merlek. »Kell a gyermekeknek a kenyér« — így mondták egymásnak. Sokszor, nagyon sokszor hajtották éhesen, fáradtan fejüket pihenőre a lö órás robot után. Hosszú keserves évek robotjában érkezett el Sípos János is 1945-höz. Mikor az első harckocsi végigfutott a . gazdaságon, amikor meglőtte az első szovjet katonát, akinek sapkáján, mint az égő nap, csillogott a vörös csillag, még akkor nem tudta, hogy« a2 ö boldogságát, az ő szebb és jobb életét hozták a szovjet tankok, a szovjet emberek. Tudta, hogy a régi rendnek most már puszi ülni kell, de többet semmit. Reggel már a/, egész gazdi—
