Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)
1950-11-07 / 259. szám
Lenin, SzÉálin zászlaja Rákosi Mályás vezetésével előre a alatt, i^éke megvédéséért! Felajánlásunkat teljesítettük: Uj harcba iiMluIisnk! Amikor közéletiéit a Nagy Okiul eii Szocialista Forrada'otn 33. évfordulója, megmozd it'ták az üzemi dolgozók a mezőhegyes) gépjavítóban. V népnevelők fokozott agitáéióval mutattak rá ennek nagy napnak jelentőségére. »33 esztendővel ezelőtt csillant fel a szabadság csillaga és ez a csillag mar miránk is hinti fényét« erről beszélek a népnevelők, egy - szemen, ngy, anogy egymás között megszólják szaktársaikkal. A brigádok összejöttek, megtárgyal Iák, megforgatták: milyen nuinkafel- ajánlást legyenek november 7-re? A Szovjetunió iránti hála és s/e.ictet legszebb niegnyilvámilása a jő munka, az, hogy legjőaaük a tegnapi eredményeket és alapot teremtünk a holnap még szebb termelési sikereinek. Kerekes Sándor elvtárs és négytagú öntő-brigádja is tisztában van ezzel. — Szaklársak, azt hiszem, már tudjátok, mit akarok mondani —- ez volt az első szava Kerekes elv- társnak a brigádé rlekez leien. A brigád tagok szemében meleg csillogássá sűrűsödött az öröm, amikor Kc.el.es elv társ arról IHiszel t. hogy az évi tervük teljesilésével ma már az 51-es terven dolgoznak Tehát a vállalást, a ibékefelajánlást;, ahogy Kerekes elvtárs möriHjMVa£ .if-'fe tervelőirányzatra, káli inégléAVií; ‘Félnlérik a lehető- ségcLc!: — Van egy nagy akadály szak- társ ik! — A vasolvasztó kupola samottozása kimerült, kiégett. Alidig nem tudunk az öntözéshez újból hozzákezdeni, inig ezt meg nem javítjuk. Tóth Gyula, a brigád egyik tagja sokáig ráncolta homlokát, gondolkodott, mig aztán előjött a dologgal: beszéljünk a kőművesekkel. Nekik is szép vállalás lenne rendbehozni a samottozást és a mi munkánkat is segítenék ezzel.« — Elvtársak, vállalom, hogy a va-solvaszfókupola samollozását november /|-rc elkésziteml Eddig egy ilyen kisamoftozást két hétig csináltak. Májcr elvtárs pedig kilenc nap alalt vállalta. Az. öntők boldogok. Hogyne! Tel- jesHcni tudják a vállalást, azt,' hogy november 7-re leöntik az i’í i -es tervév első félhónapjának előirányzatát. Másnap a gőzekejavitó műhelycsarnokban gyűllek össze a dolgozók. A inre János elvtárs, pártlit- kár szavai után egymásután emelteitek a kezek magvasba, a dolgozók bejelentették vállalásaikat. A vállalásokból kibontakozik az, hogy a gépjavítóban ma már egészen mas a helyzet, mint néhány hónappal ezelőtt volt. Iía megkérdezzük valakitől: szaktárs, mit tettél ma a békéért? — akkor nem hallgatna, egyikük sem. A munka- verseny egyre terebélyesedik, bár meg megvan az a hiba, amiről Rákosi elvlárs beszélt, hogy kampányszerű. A sikerek után. bizonyos lanyhulás áll be, de most megígérték: november 7-e után nem lanvhul az iram, hanem még inkább fokozódik. Itt jelentette be vállalását a Kerekes-brigád és Májcr elv'árs is. Másnap megindult a fokozol! harc azért, Irigy a vállalások valósággá váljanak,1 teljesítsék azokat. Majer él vtáYs '’áigofidoJía fel- adalát és nekikezdett a nagy kupola samotlozásának. Pőrék Sándor fiatal segédmunkás szorgalmasan segitett neki és arra gondolt, hogy most, ennek a vállalásnak a teljesítésével' akarja ki- ordemelni a DISz-lagságot. Az ön- léík a formákat készítették, nagy hajrá indult a magkészitőbcn is. November 3-ára már mindent elő- kcsziletlek az öntéshez. Azután ugyanezen a napon este Májcr elv társ odaállt Kerekes elvlárs elé: — Elvtárs, a kupola-samottozás készen van! Ez volt az első siker, az első győzelem. Pasek Sanyi arcán is örömfény tükröződött: vállalásunkat egy nappal hamarabb teljesítettük! Még egy nap — ki kellőit várni a samottozás teljes száradását, az* tán beíütötték a nagy kupolát A kupola mellett sorakoztak a földön a gondosan előkészített formák, aztán izmos karok ragadták meg az izzó vassal leli edényeket, sisteregve ömlött az olvasztott vas a formákba, hogy gépalkatrészekké, niolorpajzsokká merevedjen. A naptár november 6-át mutatóit és ezen a napon az önlőbrigád is bejelentette: — Felajánlásunkat teljesítettük. Most uj harcba indulunk az 5i-Cs tervelőirányzat további teljesilésé- értl Teljesítjük, amit a tervért vállaltunk Az orosházi Magasépítő NV lakatosüzemének Mengyel-brigádja Rákosi elvtárshoz intézett levelében jelentette be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésére tett vállalását. Megígért'k Rákosi elvtársnak, hogy a: Októberi Forradalom méltó megünneplésére vállalják: az október 30-tól november U-ig előirányzott tervüket egy nappal hamarább teljesítik a jó minőség fenntartásával. Ugyanezt vállalták a következő, november 7-ét magába/őg- laló hétre is. Men gyei Béla, Tóth Ferenc, Kalácsi Mihályné, a brigád tagjai Rákosi elvtársnak teli igéietükst teljesítették, iay ünnepelték meg a budapesti Békekon- giesszust és így ünneplik meg az Októberi Forradalom 33, évfordulóját. A Mezőhegyes) Cukorgyárban 681.443 forint érlékben telje- site Hók a dolgozók nowembcr 7-i nnmkafclajánlásajkat. Elért eredményeik a következők: 1950. évi tervüket november 4-re teljesítették. A kampány alatt 190 vagon szémneglakarilást értek el. Vállalták az Októberi Forradalom megünneplésére, hogy az üzem-utáni víztelenítési és tisztaságii munkálatokat az eddigi ld nap helyeit 7 nap alalt végzik el. Ezt a vállalásukat is teljesítették1. A iiiészkcmcnee három műszakának dolgozói vállalták, hogy a m-uttévi szén fogyasztással szemben 1 százalék megtakarítást érnek el. Vállalásuk teljesítésével 1575 forintot takart toltak meg. Az ^égetett mész helyes ‘kezelése által minidén üzemi hét alalt 100 mázsa égetett mész megtakarítását vállalták novernJjer 7-e tisztek; térő és vállalásukat teljesítve, 9468 forintot takarítottak' meg a mészégető dolgozói. Ezekkel a kiváló eredményetekéi a Mezőhegyes) Cukorgyár dolgozói nagyban hozzájárultak ötéves tervünk teljesítéséhez. rr o is a munka, hasé! Október 29-én történt. Bcnkő eszébe: a vízállásmérő elcsat- Búlint orosházi íőniozdony- lant! Egy pillanatig várt: azonvezető tehervonatot továbbított Orosháza—Mezőhegyes közötk A szerelvény lassan, méltóság; leljesen gördült ki az állomásról. Aztán egyre gyorsabban csattogtak a kerekek a vágányokon, húsz... huszonöt... harminc, vé- gtrt 1 fii ár liarriiüteöfklló méteres sebességgel rohant a mozdony előre, Benkő Bálint néha összc- uiosolygolt a két fűtővel. Valamennyien arra gondollak, hogy teljesítették november 7-ére telt vállalásukat. Állandóan felemelt menetsebességgel * közlekednek Beukű Báiiuték, úgy tűnt, mintha a kerekek is ezt csattoglak volna: »Teljesítettük... teljesítettük.. .« ^ nyílt pályán jártak már. Egyszeresük forró gőz és víz csapódott Benkő Bálint arcába: Villámgyorsan ötlött az nal működésbe lépnek az önműködően elzáró golyók! A víz. és a forró gőz azonban egyre nagyobb mennyiségben tört ki a nyíláson. Benkő Bálint rádöbbent: a golyók nem működnek! Fejében egymást kergetlek a gondolatok. Valamit csinálni keliI A tűz halalinas erűvel ég, a nyomás egyre emelkedik a mozdonyban. Hamar bekövetkezhet a robbanás! ^z izgalmas percekben nem veszítette el a 'fejét. Egy célt látott, maga előtt: megmenteni a mozdonyt, az egész szerelvényt! Kabátját, hirtelen levette, fejére húzta. Aztán élete kockáztatásával elzárta a csapokat. Forró gőz égette az arcát. A szerelvény lelassult, majd megállt. Kezét, arcát a forró gőz és víz összeégelte. Dé a mozdonyt, ezt a nagy értéket sikerült megmenteni a felrobbanástól! j^Jeujen haza Benkő szaktárs. hiszen beteg — mondoLla másnap Huszár elv- társ politikai tiszt, amikor llenkő Bálint szolgálatra jelentkezett ö lenézett hólyagos, összeégett kezeire, aztán határozott hangon válaszolt: — Ez semmiség elvlárs. Ettől uyngodtan teljesíthetem a szolgálatom! Az a fő, hogy a mozdony megmaradt épen, nemzet- gazdaságunk nem károsult. Wp s ment a mozdonyhoz, végezte munkáját, úgy, ahogy szokta. Becsületesen, pél- dainutatóan. Szaktársai büszkék rá: Benkő Bálint nagy lépessel közelebb került ezzel a tettével a hős szovjet mozdony verőtökhöz. (Ä. K.) állok... gyökeret eresztett lábbal. .. szemben Vele. . . Hányszor voltál értem a halál torkában, inig eljöttél hozzám f főhadnagy. Újságíró. Sztálin nyelve, mint kristályforrás csobog. A hősi harcokról. A Volgáról. Kétszázezer fasiszta hullámsírjáról. A hömpölygő Dnyeper vízíerömü- vér'öl. Hősökről. Oleg Koscvoj anyjáról. Kozseduhról. Malinov- szkij tábornokról. Az új Viharsa- r rokról. A Pártról. A bolscvikok- ról. Sztahánov 102 tonnás szén- fejtéséről. A Iraklorra szállt muzsikokról. Kolhozmczökről. A munka forradalmáról. Az atomenergia igába hajtásáról. A közösség óceánjáról. Izzik a főhadnagy hangja... »... hogy a blokád minket máig meg nem öli még, hogy el nein emészted az izzó csata, azért lehetett csak, mert értek volt s mérték Lenin gondolata.« Térkép terül szét az asztalon. Mutatóujjával masírozunk Berlin felé. S most fordulunk és az Oh folyó pariján megállunk. Ezt a folyót megfordítjuk. A Kara-Kum sivatag feleli gyapot virágzik majd a harcok után. Erőművel meglovagoljuk a Szir-Darját és az Amu- Darját... A Turgaj hegykaput megmozdítjuk, mert így akarja a Bolsevik Párt. Az Élet. Mao-Cc- Tunggat a tengerparton rohamozunk, A tanító tolmács a főhadnagyhoz hív. Bemutat. Ű Andrej Vla- gyimirovics. Sas orra, piros arca. merészen ívelő álla, sudár teste — élő szobor. Sztálin fia. — Te is írsz? — A váratlan kérdés meglep. — Csak forgalom a tollat. — Csak magad ellen ne fordítsd, mert a toll fegyver. És ez a fegyver a dolgozó népé. Vele menj tűzön, vizen át. Vezérével, Rákosi Mátyással. 'Te csak le- kottázod, amit a nép szíve kiver. Tervben meg-megábnodik. És esztergapadnál, tárna alján, gvapot- földőn, felhő felé ugró házfalakon megvalósít. Az újat. A honfoglalást. Az osztályharcot. A bekét... A mi békénket. Ha afroul el is csitul — az arany újra vérre éhes. Véredre. Alkotásodra. Az új Békéscsabára. A Pártra. Fényoszlopotokra. De a harcok után új harc lobban. A munka csatája. És csak ezzel győzzük le a hullahegyekre éhes napnyugat! dollármaharadzsákat. Százmilliók erejével. Kint az eső veri a ház falát. Vodkásiiveg kerül az asztalra. S máris öt pohárban gyöngyözik. A kakukkos óra éjfélt üt. Elhal a szó. A főhadnagy feláll. Öt po bár a magasba lendül. Az arcokon áhilat. A szívekben Sztálin szíve dohog. A szemek tűzben égnek... Lenin tüzében... Gondolatban Péterváron robogunk. A Narva kerületén át a Vulkán-gyár fényben úszó óriási udvarára. A forradalom tüzes fáklyájáért. Fegyverért. Az ének bátor, tiszta hangja száll. Elragad aggot, közömböst, ifjút. Ma szülő anyát. »Nem lesz a tőke úr miraj lünk...« Ez a nép hangja. A Télf Palotában Kerenszkij incgremeg. Indul a had. Az új hadsereg. Lenin serege. Az ó-ember ellen. Megyünk velük. Az út véres, — de nagyszerű. »Föl, föl te éhes proletár« — zúgja a szcszlorecki gyár vörös gárdája. A viborgi kerületben ágakat tép november orkánja. Üvölt a balti szél. Mint a villám,, villognak a szablyák. Ropognak a géppuskák. Vak mélység tálja véres torkát. A Pu- lyilov-gyár élcsapata, a szkoro- hodi üzem rohamosztaga feszí- lővassal reccsend a ládák tetejét. Fegyver kell ide. »És búcsút intünk az éjszakának.« Rohamra feszülnek a mellek. A gyáva is hős. Az ujjongó is forradalmár. A puskák szórják gyilkos magjukat. Vágtat a város ereje. A bilincsét széliépeit ember. A világtörténetemben először önmagáért. A nagy Oroszország ereje — a szovjetekért... és allot korbács csattan a meztelen hátra. Előre! Leninnel, Sztálinnal! Mint delej körül fordul, izzik, születik vérben a szabadságom. Az új hazám. Az új Csepel. Nem rémít a síri alkony. Saját vérünk a mi szabadságmik ékköve. Zászlónk színe. A Mil- linoája-utca és a Sándorkert felől duzzad a roham. Dörög a Péter-Pál erőd ütegsora. A bolsevikok szavára az Auróra cirkáló új fényjelzést ad a történelemnek. Inog a cári sas a palota homlokán. És fonnyadt levélként a porba hull. Győzött a Nagy Októberi Szocialista F'orradalom. Lenin Sztálinnal a földgolyó egy- hatodán sárba taposta azt a vadállatul, mely vérrel öntözte meg a fAdet... éhségbe és elvadulásha vitte az emberiséget. A tökét. Az aranyborjút. És új haza támadt. 27 évvel később a Dnnatájon. A szmolni palotában Lenin keze kinyúlt jövendő századokba. Október elején Szarvasra. Öt nappal ezelőlt Kőrösre.,, és.holnap Paris utcáira. — Emeljük poharunkat a Holnapra. A romokból feltámadó új Magyarországra. Erejére és erőnkre — a ma Leninjére: Sztálinra. A Vörös Téren a díszmenetben ott dobog a mi lábunk is. Ki mondta, hogy Lenin mfjjhaUt Lenin él! A legnagyszerűbb népi tervekbe* mi Sztálin h Ihatatlan esküjében KI! t : A bölcs sztálini beszédekben KV. Minden sztálini győzelemben mi
