Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)
1950-11-07 / 259. szám
0 VIHARSAROK NÉPE litert üniiepli november 7-eá az i»r»s!aa%! ISarnevál IíhIIbbrcsoporíja Alig; ért végei a műszak. az orosházi Buráévá! kul- i úrcsoportjának tagjai máris ott vannak a kultúrteremben; hogy tanulják a szerepeket, dalokat, táncokat, amellyel november 7-re készülnek, — Ennek az előadásnak különbnek kell lennie, a többinél — mondta Fodor Józsefué, a kul- tulcsoporl vezetője, fis a kul- lurésoport tagjai megértették, hogy nemcsak a munkahelyen ell az eddiginél sokkal- többet, sókkal jobbat nyújtani erre a napra, haliéin a kultúnnunkában s. Hiszen az Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetik •ízt is, hogy ina az üzemben kuJ- lúrcsoporl működhet, hogy a dolgozók saját nkká tehették a kultúrát is. I kultáreuoport tagjai közül sokan dolgozlak a tőkések alatt, amelyik meg azóta került az üzembe, eleget hallott a többiektől az álkos múltról. Hogy is lehetett volna gondolni arra a régi Mezőgazdáknál, a Dénes-, vagy a Bernar- dinClli-telepen, a Barnevál telepeinek régi tőkés urai idején arra, hogy csak mozielöadásrn is elmehessenek. Kifacsarták ill az emberből az összes erőt nyomorúságos fillérekért. Jól emlékszik még Fodor Józsefivé, Ónodi KI a, IJirkás Irén. Ctele- gonya Juci, meg a többiek arra az időre, amikor egészségtelen, süléi, farkasordíló-liideg teremben dolgozlak hajnaltól késő éj jelig s ott, a munkahelyen ládára dőlve aludtak fagyott rongyokban egy pár órát, hogy aztáu elölről kezdjék az egészet... Egészséges munkahelyek, meleg termek, védőruhák, mosdók, inunkaiitáni pihenés, kultúrterem, könyvtár álomnak is túl szép lelt volna, Ma már mindez az övék. Emberek lettek, felszabadult, boldog dolgozók, akiknek szebb életéért történik minden ebben az országban. De mi lenne mindebből, ha 113 évvel ezelőtt nem győz az Októberi Szocialista Forradalom, ha nem születik meg a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg? Ezt érzik a kulhírcsoport tagjai is s ezért akarnak erre a napra még szebbet, még jobbal nyujtani, mint eddig, hogy kul- túrnuinkájukkal is meghálálják a szebb életét, az üzemet, a védőruhát, a mosdókat, a lailtúr- otlliont, a könyvtárat, egyszóval a boldog emberi életet, amelyek a 33 évvel ezelőtt született hős Szovjet Hadsereg hozott el számunkra, mindnyájunk számára. (P) Ünnepi tanácsülések és felvonulások az Októberi Forradalom 33. évfordulóién A Nagy Októberi Szocialista Forradaíom 33. évfordulója alkalmával a mai napon megyénk egész területén helyi tanácsaink ünnepi üléseket tartanak. De nemcsak ünnepi tanácsülések lesznek, hanem ünnepi felvonulások is. Békéscsaba Városi Tanácsa is ünnepi ülést tart és ünnepélyes felvonulást rendez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére és a felszabadító szovjet hOsök tiszteletére. Békéscsaba város ünnepi sorrendje: 1. Reggel háromnegyed 9 ófakor gyülekező a Városi Tanácsháza előtt. Indulás pontosan 9 órakor a Szovjet Emlékműhöz. A Kivonuláshoz a zenét a postás zenekar szolgáltatja. 2. A Magyar Dolgozók Pártja Városi Bizottsága részéről ünnepi beszéd. 3. A Szovjet Emlékmű megkoszorúzása. 4. A szovjet hősök sírjainak meglcoszorúzása a temetőben. 5. 11 órákor a «Nagy Sztálin Harcos Élete,> című kiállítás megnyílása a Városi Vigadóban. Megnyitó bestédet mond Zsidi Gyula elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja békésmegyei titkára. Uj zászló alatt vonulnak fel a tótkomlós! dolgozók az Októberi Forradalom ünnepén Apáik és nagyapáik festői viseletében sietnek a. tótkorulósi fiatalok ok iskola felé. A leánykák hajában fehér, kék, páros pántlikák lobognak, derekukon dúsan hímzett «pruszlik'» feszül, a szoknyájuk virágos, mint tavasszal a mező. A fiúk csizmában, fekete nadrágban; s a sűrű hideg eső ellen rájuk borított nagykabáíjuk alól kivillan a fehér, magasnyakú Ott menetelünk mindannyian a békéért harcoló százmilliók között Szombaton reggel kezdte meg Budapesten tanácskozását a II. Magyar Békekongresszus, hogy ott döntést hozzanak a béke legjobb harcosai, mindén becsületes, hazáját székelő dolgozó létkérdése-. a béke megvédéséért. Mi, a nagy Szovjetunió vezette n'kctábor katonái örömmel köszön tjük ezt a napot és ünnepnek tekintjük, mert tudjuk azt, hogy a békés, boldog életünk megvalósításához, szép terveink létrehozásához békére van szükségünk. Mi nap-nap után valósítjuk meg ötéves tervünk célkitűzéseit, alkotó munkánk nyomán napfényes családi házak, iskolák, napközi otthonok, új gyárak, hidak emelkednek, melyek mind a béke erejét gyarapítják. Nem igy vau a háborúra uszító nyugati államokban, ahol a tőkések hadianyagok gyártására rendezik át gyáraikat, megvonva a néptől a munkát és a legfontosabb szükségleti cikkeket, élelmiszereket. Most Koreában a bombák ezrei robbannak, anyákat, gyermekeket, aggokat szaggatva szét, az ágyúk torkai ontják a halált a szabadságukért küzdő hős koreai harcosokra. De azok hősiesen állják ezt a harcot, mert tudják, hogy a világ békcszerető népeinek szeme feléjük tekint és mindenben segíti azt az ügyet, amiért harcolnak. A II. Magyar Beltelk'ongreszr sziis küldöttei, amikor én ezeket a sorokat leírom, békére hívják fel a népekei, hogy álljanak ellen minden erejükkel a háborús gyúj tóga lóknak, hogy gondoljanak békés családi hajlékaikra, emberibb életükre, gyermekeik boldog jövőjére és ne hagyják, hogy' minden a tűz és hamu martalékává váljon. Jugoszláviában dolgoztam hat hónapon kérésziül mint kőműves 1947-ben, allot személyesen meggyőződtem Tito népelnyomó politikájúról. Láttam azt, hogyan nyög a jugoszláv nép a rabláncok alatt, hogy pusztulnak el a legjobb jugoszláv hazafiak a frissen épülő börtönökben, hogyan éhezik, hogyan rongvosodik a jugoszláv dolgozók széles tömege. Mikor erre visszagondolok,'új erő tölt el és arra késztet, hogy még lelkesebben, még odaadób- bau harcoljak a békéért, a munkahelyemen! Tudom azt hogy a 1I„ Magyar Békekongresszus és az angliai világkongresszus irányt szab minden dolgozónak a béke megvédéséhez, új erőket toboroz a békét védők hatalmas táborába, melyeknek soraiban én is otl menetelek. Puskás József a Békéscsabai Tatarozást XV újítási megbízottja. hímzett szlovák ing. Ünnepségre készülnek, nagy események napja Tótkomlós novcmlier 5-én. Délelőtt 85 ú j úttörőt avattak fal, most ünnepélyes úttörő-zászló avatás lesz. Hat-kétszáz, ember várja türelmetlenül az előadást. Az ünnepélyt Bocskai Mihály né elvtáisnő nvifja meg. —, Elvtáreak. tót komló* ink, szabad nyelvhasználatunkat, nemzetiségi iskoláinkat, virágzó, nyugodt életünket a Nagy Szocialista Forradalomnak, Sztálin és Rákosi elviűrs- nak, a Pártnak köszönhetjük. A nagy szovjet nép 33. évvel ezelőtt nűéitünk is megvívta a csatát - mondja az elvtúrsnö. A színpad előterében egy vörös- nyakkenilős úttörő tartja a felgöngyölt zászlót. Bocskai elvtársnő zászlóanya szalagja után Tóth elvtárs, a helyi MDF titkár köti a Párt szalagját a zászló csúcsára. — A szovjet pionírok példája nyomán legyetek hűséges harcosai a szocializmus építésének, legyetek a Forradalom győzelmének tovább- lejh-ztói — mondotta. Azután megkezdődik u kultúrelő- aikis, peregnek a szebhnéd-szehb niűsors/ámok. melyek äz Októberi Forradalom hőd korszakát, a nagy szovjet- nép dicső !iarcait s a nji tszes-ink vidám életet mulatták be. Az ünnepség minden mozzanata méltó előkészítése volt a Nagytó, Októberi Forradalom ünnepének és jól szolgálta a magyar-szlovák barátságán keresztül a szocializmus ügyét. Hálával lelik meg' in miien becsületes iloljjozó szili* III nálunk. Békésen a dolgozók meleg érzésektől el le]ve készüllek a Nagy vlklóbéri Forradalom évfordulójának megünneplésére. A Nagy Októberi Forradalomban született a Vörös Hadsereg, amely aztán hozzánk is eljött és széttörte a Ilorlhy-rcndsJKU' halalmát, szétverte a fasisztákat s nekünk is lehetőséget ado.lt, hogy szabadon, függetlenül építhessük új hazánkat. Az. ő küzdelmük adott lehetőséget, hogy teljesen megváltozott nálunk az. élét. i fcgy élet nem Volna eléglioszs£Ú elsorolni azokat a bűnökéi, melyekéi a régi rendszer " eljövetelt a dolgozó néppel szentben. Az Októberi Forradalom évfordulóját most fi n népéibe fc- jük hatodszor szabadon, de ugyancsak nem. lenne elég c'gy élet arra, bogy elsoroljuk azt a rengeteg eredményt, melyet ez alatt a rövid idő aluli dériünk. Ezért nagy ünnep számunkra az új életei hozó Nagy Októberi 1 or•n vadalom 33. évfordulója, ezért telik meg hálával minden becsíu, letes dolgozó szive. Fálii Jusztina, Békés. NOVEMBER 7. 11)11 november 1... Félig csupaszon... zsebemben -Sasi behívóval... selves talpául. .. vadul dohogó szívem felelt Ady, József Attila verssorokkal, újra találkoztam apám varosával, Nagykőrössel. A len- gersik homokkal. Fejem fölött pernye és szikrufergeteget kerget november szélostora. A Ceglédi-útón. lihegő csorda gázol árkon-hokron. Száz falul hajt az önkény a sír felé. Kocsitengely reccsen. Az áradás megtorpan. Fekete SS gyilkos arany szőkéim jű lányt vonszol a síró tengeriszárak közé. Jurcsek kupec csendőrrel liüszkefejű lóval, dús tőgy ü tehenet mustrát Lazul az istráng... — Rablók! Kivertelek a Iin iámból; Vigyétek a Kormost! A Dnrcás kancát! Neszlek, a pénzein ! Csak a fiamat adjátok visz- szu! Te hajtottad el... Te patkány! — fis a sápad tarcú asz- szony babos kendőjére puskalus zidiau. Lohol a féleszű polgármester a város kasszájával. Megmozdult az ezeréves szenny, flol a varos... a cseinői szőlőhegy komondorserege? Most rajtatok a sor, hogy a mi kutyánk hízzon rajtatok. Az istenek alkonya« komor gyászzenéje pendíti- agy- lulrtyámon. Alkony... éjfél... és virradás. Szülőföldem — a Viharsarok felől. Szív lépőén vijjog a sziréna. A pesli út felől ezüsztszárnyú dol- lárkcsdyíík törnek Kőrösre. A főtéren katonaszökevényre villan három puskacső és szürke kőre freccsen a velő... Nyomunk véres, mint a sebzett vadé. A báliomi szőlők puszta homokjából tölcsért kavar a geppuskasorozat. A szőlőláblák ■fölé apró csecsebecsék hullanak. .. Elül a vihar... hogy ú j viharnak ágyazzon... Bogár hátú tanyában négyen borulnak egymásra. — Oda a fiam... csak egy pár sori küldtek helyette... Könnyünk se pereg. Kiapadt. — Julis nénje... nézze csak... milyen szép babám van... Nincs időm a kis szöszkére kiáltani — dobd cl! Mert fülsiketítő robbanás rázza meg a vén eperfa koronáját, fis a szomszéd Terka kél szeme soha többé nem ragyog anyjára. Hajnalban kopognak az ablakon. Oda ugrok. Vége... Mindennek vége — zúgja a vérem. Rongyos, szőlőkapás áll az ablak előtt. Kinyitom a halszárnyát. Szélmarta arcán mély gondárok. Dióbarna szeméből könny árja patakzik. Fodrozódik a szája, de nem bir szólni. Ezt a könnyet nem az ezeréves bánat dajkálta... — Bátyám, szóljon... — Ő... csak néz a végtelenbe futó szőlőkre. — .. .Virradóra... embör lőtt az embör... — Fclsza... — nyelvem megbénul. Éjfélben még halál. Virradóra elei?! Kezem a zsebembe ront. A halál jegyét — a Sas; behívói- pózdórjává zúzza József Attila váltamra teszi kézéi... -Uj ezer év... Uj magyaroknak marad... fis a munkásság majd a sóiét gyárra szegzi az Ember ötágú csillagát.. .;< Felszabadultunk.. Szárnyon repül a nap. Szalmával tömött párnákon a szabadság mézédes álmot csókol a szemünkre, öt napja — és még egv felszabadítót sem öleltem. Aki értem indult az Ural aljából. Nyomomban felporzott a dűlőül: homokja. Ezer élmény várt a Szegfű-utcában. A havasomul Kaukázusról. A búzatengert ringató Ukrán mezőkről. A krimi napfényről. Leningrad! anyákról... Cukor.. • Nóta négy hangra... lánc... a siralomházból szüreti báltermet varázsolt. Csípős, karcos csörgött a szájakon, De felharsant a trombita s a délceg lovasok kengyelbe téptek. Őszirózsa hullatta szirmát sapkájuk mellől, fis elvágtál lak — értünk. A vaderejíí szél ónszínű felhőket hajszol. Megeredt, A délután hirtelen éjbe feketedik. Leültünk. Éjfél felé a göndörszőrű puli a kiskaput ugalja. Kezemben lámpafétiy imbolyog a vak sötétben... — Mi vagyunk, négyen — csendül a szomszéd iskola tanítójának hangja. Fordul a kulcs és a lámpa fénye szovjet ember arcát világítja meg. Acelkék szemet, sötélszőke hajat. Széles vállat. A nyelvem nem mozdul. Mennyi álom, terv dől bennem össze egycsapásra. Ezerszer kitervelt és százezerszer elmondott köszöntő. És most..,-, csak könny szökött szemembe, Életlioző... elviárs. .. testvér ne rójj meg, céltalan, törpe százay dók szüllek millió mezítlábassal,' Csak dadogni tudok. Hangja sem volt itt a szónak. Szabad szónkat Dózsával sütötték meg. Bilincs. akasztóiagyár... álomsiraló.;. bé^ restem elő... grófi latrina ez alföld. .. És forrón... némán szó* látottam meg a rég várt kezet,, Cserepes szám arcához ért. Szabad ember szemébe villan a tegnapi rab szeme a hunyorgó fény- csóvában. .. A köpenyek már a foga*^ son sorakoznak. Az aszi.it . barátságosan hív. De én csak
