Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1950-11-07 / 259. szám

0 VIHARSAROK NÉPE litert üniiepli november 7-eá az i»r»s!aa%! ISarnevál IíhIIbbrcsoporíja Alig; ért végei a mű­szak. az orosházi Buráévá! kul- i úrcsoportjának tagjai máris ott vannak a kultúrteremben; hogy tanulják a szerepeket, dalokat, táncokat, amellyel november 7-re készülnek, — Ennek az előadásnak kü­lönbnek kell lennie, a többinél — mondta Fodor Józsefué, a kul- tulcsoporl vezetője, fis a kul- lurésoport tagjai megértették, hogy nemcsak a munkahelyen ell az eddiginél sokkal- többet, sókkal jobbat nyújtani erre a napra, haliéin a kultúnnunkában s. Hiszen az Októberi Szocia­lista Forradalomnak köszönhetik •ízt is, hogy ina az üzemben kuJ- lúrcsoporl működhet, hogy a dolgozók saját nkká tehették a kultúrát is. I kultáreuoport tagjai közül sokan dolgozlak a tőké­sek alatt, amelyik meg azóta ke­rült az üzembe, eleget hallott a többiektől az álkos múltról. Hogy is lehetett volna gon­dolni arra a régi Mezőgazdák­nál, a Dénes-, vagy a Bernar- dinClli-telepen, a Barnevál tele­peinek régi tőkés urai idején arra, hogy csak mozielöadásrn is elmehessenek. Kifacsarták ill az emberből az összes erőt nyomorúságos fillérekért. Jól emlékszik még Fodor Józsefivé, Ónodi KI a, IJirkás Irén. Ctele- gonya Juci, meg a többiek arra az időre, amikor egészségtelen, süléi, farkasordíló-liideg terem­ben dolgozlak hajnaltól késő éj jelig s ott, a munkahelyen ládára dőlve aludtak fagyott rongyok­ban egy pár órát, hogy aztáu elölről kezdjék az egészet... Egészséges munkahelyek, meleg termek, védőruhák, mosdók, inunkaiitáni pihenés, kultúrte­rem, könyvtár álomnak is túl szép lelt volna, Ma már mindez az övék. Emberek lettek, felszabadult, bol­dog dolgozók, akiknek szebb éle­téért történik minden ebben az országban. De mi lenne mind­ebből, ha 113 évvel ezelőtt nem győz az Októberi Szocialista For­radalom, ha nem születik meg a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg? Ezt érzik a kulhírcsoport tag­jai is s ezért akarnak erre a napra még szebbet, még jobbal nyujtani, mint eddig, hogy kul- túrnuinkájukkal is meghálálják a szebb életét, az üzemet, a védő­ruhát, a mosdókat, a lailtúr- otlliont, a könyvtárat, egyszóval a boldog emberi életet, amelyek a 33 évvel ezelőtt született hős Szovjet Hadsereg hozott el szá­munkra, mindnyájunk számára. (P) Ünnepi tanácsülések és felvonulások az Októberi Forradalom 33. évfordulóién A Nagy Októberi Szocialista Forradaíom 33. évfordulója alkal­mával a mai napon megyénk egész területén helyi tanácsaink ünnepi üléseket tartanak. De nemcsak ün­nepi tanácsülések lesznek, hanem ünnepi felvonulások is. Békéscsaba Városi Tanácsa is ünnepi ülést tart és ünnepélyes felvonulást ren­dez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékére és a felsza­badító szovjet hOsök tiszteletére. Békéscsaba város ünnepi sor­rendje: 1. Reggel háromnegyed 9 ófakor gyülekező a Városi Tanácsháza előtt. Indulás pontosan 9 órakor a Szovjet Emlékműhöz. A Kivonuláshoz a zenét a postás zenekar szolgáltatja. 2. A Magyar Dolgozók Pártja Városi Bizottsága részéről ünnepi beszéd. 3. A Szovjet Emlékmű megko­szorúzása. 4. A szovjet hősök sírjainak meglcoszorúzása a temetőben. 5. 11 órákor a «Nagy Sztálin Harcos Élete,> című kiállítás meg­nyílása a Városi Vigadóban. Meg­nyitó bestédet mond Zsidi Gyula elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja békésmegyei titkára. Uj zászló alatt vonulnak fel a tótkomlós! dolgozók az Októberi Forradalom ünnepén Apáik és nagyapáik festői vise­letében sietnek a. tótkorulósi fia­talok ok iskola felé. A leánykák hajában fehér, kék, páros pántli­kák lobognak, derekukon dúsan hímzett «pruszlik'» feszül, a szok­nyájuk virágos, mint tavasszal a mező. A fiúk csizmában, fekete nadrágban; s a sűrű hideg eső el­len rájuk borított nagykabáíjuk alól kivillan a fehér, magasnyakú Ott menetelünk mindannyian a békéért harcoló százmilliók között Szombaton reggel kezdte meg Budapesten tanácskozását a II. Magyar Békekongresszus, hogy ott döntést hozzanak a béke leg­jobb harcosai, mindén becsüle­tes, hazáját székelő dolgozó lét­kérdése-. a béke megvédéséért. Mi, a nagy Szovjetunió vezette n'kctábor katonái örömmel kö­szön tjük ezt a napot és ünnep­nek tekintjük, mert tudjuk azt, hogy a békés, boldog életünk megvalósításához, szép terveink létrehozásához békére van szük­ségünk. Mi nap-nap után való­sítjuk meg ötéves tervünk cél­kitűzéseit, alkotó munkánk nyo­mán napfényes családi házak, is­kolák, napközi otthonok, új gyá­rak, hidak emelkednek, melyek mind a béke erejét gyarapítják. Nem igy vau a háborúra uszító nyugati államokban, ahol a tő­kések hadianyagok gyártására rendezik át gyáraikat, megvonva a néptől a munkát és a legfonto­sabb szükségleti cikkeket, élel­miszereket. Most Koreában a bombák ezrei robbannak, anyá­kat, gyermekeket, aggokat szag­gatva szét, az ágyúk torkai ont­ják a halált a szabadságukért küzdő hős koreai harcosokra. De azok hősiesen állják ezt a harcot, mert tudják, hogy a vi­lág békcszerető népeinek szeme feléjük tekint és mindenben se­gíti azt az ügyet, amiért harcol­nak. A II. Magyar Beltelk'ongreszr sziis küldöttei, amikor én ezeket a sorokat leírom, békére hívják fel a népekei, hogy álljanak el­len minden erejükkel a háborús gyúj tóga lóknak, hogy gondolja­nak békés családi hajlékaikra, emberibb életükre, gyermekeik boldog jövőjére és ne hagyják, hogy' minden a tűz és hamu martalékává váljon. Jugoszláviá­ban dolgoztam hat hónapon ké­résziül mint kőműves 1947-ben, allot személyesen meggyőződtem Tito népelnyomó politikájúról. Láttam azt, hogyan nyög a ju­goszláv nép a rabláncok alatt, hogy pusztulnak el a legjobb jugoszláv hazafiak a frissen épülő börtönökben, hogyan éhe­zik, hogyan rongvosodik a ju­goszláv dolgozók széles tömege. Mikor erre visszagondolok,'új erő tölt el és arra késztet, hogy még lelkesebben, még odaadób- bau harcoljak a békéért, a mun­kahelyemen! Tudom azt hogy a 1I„ Magyar Békekongresszus és az angliai világkongresszus irányt szab minden dolgozónak a béke megvédéséhez, új erőket tobo­roz a békét védők hatalmas tá­borába, melyeknek soraiban én is otl menetelek. Puskás József a Békéscsabai Tatarozást XV újítási megbízottja. hímzett szlovák ing. Ünnepségre készülnek, nagy események napja Tótkomlós novcmlier 5-én. Délelőtt 85 ú j úttörőt avattak fal, most ün­nepélyes úttörő-zászló avatás lesz. Hat-kétszáz, ember várja türelmet­lenül az előadást. Az ünnepélyt Bocskai Mihály né elvtáisnő nvifja meg. —, Elvtáreak. tót komló* ink, szabad nyelvhaszná­latunkat, nemzetiségi iskoláinkat, virágzó, nyugodt életünket a Nagy Szocialista Forradalom­nak, Sztálin és Rákosi elviűrs- nak, a Pártnak köszönhetjük. A nagy szovjet nép 33. évvel ez­előtt nűéitünk is megvívta a csa­tát - mondja az elvtúrsnö. A színpad előterében egy vörös- nyakkenilős úttörő tartja a fel­göngyölt zászlót. Bocskai elvtársnő zászlóanya szalagja után Tóth elv­társ, a helyi MDF titkár köti a Párt szalagját a zászló csúcsára. — A szovjet pionírok példája nyo­mán legyetek hűséges harcosai a szocializmus építésének, legyetek a Forradalom győzelmének tovább- lejh-ztói — mondotta. Azután megkezdődik u kultúrelő- aikis, peregnek a szebhnéd-szehb niűsors/ámok. melyek äz Októberi Forradalom hőd korszakát, a nagy szovjet- nép dicső !iarcait s a nji tszes-ink vidám életet mulatták be. Az ünnepség minden mozzanata méltó előkészítése volt a Nagytó, Októberi Forradalom ünnepének és jól szolgálta a magyar-szlovák ba­rátságán keresztül a szocializmus ügyét. Hálával lelik meg' in miien becsületes iloljjozó szili* III nálunk. Békésen a dolgo­zók meleg érzésektől el le]ve ké­szüllek a Nagy vlklóbéri Forra­dalom évfordulójának megün­neplésére. A Nagy Októberi Forradalom­ban született a Vörös Hadsereg, amely aztán hozzánk is eljött és széttörte a Ilorlhy-rcndsJKU' halalmát, szétverte a fasisztá­kat s nekünk is lehetőséget ado.lt, hogy szabadon, függet­lenül építhessük új hazánkat. Az. ő küzdelmük adott lehetősé­get, hogy teljesen megváltozott nálunk az. élét. i fcgy élet nem Volna elégliosz­s£Ú elsorolni azokat a bűnökéi, melyekéi a régi rendszer " eljö­vetelt a dolgozó néppel szent­ben. Az Októberi Forradalom évfordulóját most fi n népéibe fc- jük hatodszor szabadon, de ugyancsak nem. lenne elég c'gy élet arra, bogy elsoroljuk azt a rengeteg eredményt, melyet ez alatt a rövid idő aluli dériünk. Ezért nagy ünnep számunkra az új életei hozó Nagy Októberi 1 or­•n vadalom 33. évfordulója, ezért telik meg hálával minden becsíu, letes dolgozó szive. Fálii Jusztina, Békés. NOVEMBER 7. 11)11 november 1... Félig csupaszon... zsebemben -Sasi behívóval... selves talp­ául. .. vadul dohogó szívem fe­lelt Ady, József Attila versso­rokkal, újra találkoztam apám varosával, Nagykőrössel. A len- gersik homokkal. Fejem fölött pernye és szikrufergeteget kerget november szélostora. A Ceglédi-útón. lihegő csorda gázol árkon-hokron. Száz falul hajt az önkény a sír felé. Kocsitengely reccsen. Az áradás megtorpan. Fekete SS gyilkos arany szőkéim jű lányt vonszol a síró tengeriszárak közé. Jurcsek kupec csendőrrel liüszkefejű ló­val, dús tőgy ü tehenet mustrát Lazul az istráng... — Rablók! Kivertelek a Iin iámból; Vigyétek a Kormost! A Dnrcás kancát! Neszlek, a pén­zein ! Csak a fiamat adjátok visz- szu! Te hajtottad el... Te pat­kány! — fis a sápad tarcú asz- szony babos kendőjére puskalus zidiau. Lohol a féleszű polgár­mester a város kasszájával. Meg­mozdult az ezeréves szenny, flol a varos... a cseinői szőlőhegy komondorserege? Most rajtatok a sor, hogy a mi kutyánk hízzon rajtatok. Az istenek alkonya« komor gyászzenéje pendíti- agy- lulrtyámon. Alkony... éjfél... és virradás. Szülőföldem — a Viharsarok fe­lől. Szív lépőén vijjog a sziréna. A pesli út felől ezüsztszárnyú dol- lárkcsdyíík törnek Kőrösre. A főtéren katonaszökevényre villan három puskacső és szürke kőre freccsen a velő... Nyomunk vé­res, mint a sebzett vadé. A báliomi szőlők puszta homokjából tölcsért kavar a geppuskasorozat. A szőlőláblák ■fölé apró csecsebecsék hulla­nak. .. Elül a vihar... hogy ú j viharnak ágyazzon... Bogár hátú tanyában négyen borulnak egy­másra. — Oda a fiam... csak egy pár sori küldtek helyette... Könnyünk se pereg. Kiapadt. — Julis nénje... nézze csak... milyen szép babám van... Nincs időm a kis szöszkére ki­áltani — dobd cl! Mert fülsike­títő robbanás rázza meg a vén eperfa koronáját, fis a szom­széd Terka kél szeme soha többé nem ragyog anyjára. Hajnalban kopognak az ablakon. Oda ugrok. Vége... Mindennek vége — zúgja a vé­rem. Rongyos, szőlőkapás áll az ablak előtt. Kinyitom a halszár­nyát. Szélmarta arcán mély gondárok. Dióbarna szeméből könny árja patakzik. Fodrozódik a szája, de nem bir szólni. Ezt a könnyet nem az ezeréves bánat dajkálta... — Bátyám, szóljon... — Ő... csak néz a végtelenbe futó sző­lőkre. — .. .Virradóra... embör lőtt az embör... — Fclsza... — nyelvem meg­bénul. Éjfélben még halál. Vir­radóra elei?! Kezem a zsebembe ront. A halál jegyét — a Sas; behívói- pózdórjává zúzza József Attila váltamra teszi kézéi... -Uj ezer év... Uj magyaroknak ma­rad... fis a munkásság majd a sóiét gyárra szegzi az Ember öt­ágú csillagát.. .;< Felszabadultunk.. Szárnyon repül a nap. Szalmával tömött párnákon a szabadság mézédes álmot csókol a szemünkre, öt napja — és még egv felszabadítót sem öleltem. Aki értem indult az Ural aljá­ból. Nyomomban felporzott a dűlőül: homokja. Ezer élmény várt a Szegfű-utcában. A havas­omul Kaukázusról. A búzaten­gert ringató Ukrán mezőkről. A krimi napfényről. Leningrad! anyákról... Cukor.. • Nóta négy hangra... lánc... a siralomház­ból szüreti báltermet varázsolt. Csípős, karcos csörgött a szája­kon, De felharsant a trombita s a délceg lovasok kengyelbe téptek. Őszirózsa hullatta szir­mát sapkájuk mellől, fis elvág­tál lak — értünk. A vaderejíí szél ónszínű felhőket hajszol. Megeredt, A dél­után hirtelen éjbe feketedik. Le­ültünk. Éjfél felé a göndörszőrű puli a kiskaput ugalja. Kezem­ben lámpafétiy imbolyog a vak sötétben... — Mi vagyunk, négyen — csen­dül a szomszéd iskola tanítójá­nak hangja. Fordul a kulcs és a lámpa fénye szovjet ember ar­cát világítja meg. Acelkék sze­met, sötélszőke hajat. Széles vál­lat. A nyelvem nem mozdul. Mennyi álom, terv dől bennem össze egycsapásra. Ezerszer ki­tervelt és százezerszer el­mondott köszöntő. És most..,-, csak könny szökött szemembe, Életlioző... elviárs. .. testvér ne rójj meg, céltalan, törpe százay dók szüllek millió mezítlábassal,' Csak dadogni tudok. Hangja sem volt itt a szónak. Szabad szónkat Dózsával sütötték meg. Bilincs. akasztóiagyár... álomsiraló.;. bé^ restem elő... grófi latrina ez al­föld. .. És forrón... némán szó* látottam meg a rég várt kezet,, Cserepes szám arcához ért. Sza­bad ember szemébe villan a teg­napi rab szeme a hunyorgó fény- csóvában. .. A köpenyek már a foga*^ son sorakoznak. Az aszi.it . barátságosan hív. De én csak

Next

/
Thumbnails
Contents