Viharsarok népe, 1950. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1950-11-05 / 258. szám

6 VIHARSAROK NÉPE a cdaim műbetm&cui A béke harcos megvédésére mozgósította a méhkeréki románokat a könyvankét is A muzcum bejárata vörös drapériával van díszítve ün­nep van a békéscsabai múzeum­ban, a magyar karikaturista mű­vészet jeleseinek: Szilágyi Jo­lánnak, Szegő Gizijiek, Pályi Je­nőnek. Szűr-Szabó Józsefnek és több más ismert művésznek a rajzai vaunak kiállítva, hogy be­széljenek a békeharcról, hogy a derű és a humor, a gúny fegyve­rével tanítsák a dolgozókat a nép Hazai ellenségei és a külső bitangok elleni harcra. A díszterem falán körben van­nak a rajzok. Minden rajz kü­hn élmény a dolgozók számára. — A békefront győz — olvas­hatjuk Szűr-Szabó József egyik rajza alatt - és a rajz beszél, mondanivalója világosan érthető, a föidgömböt körülvevő munká­sok győzelme biztos, mert igy akarják a Pari tat együtt a dolgo­zók, — Az egyik kép elölt em­bercsoport áll, Toncz Tibor mun­kája. — Pályaválasztás — eny- nyit mond a felírás, de a szám hi­ten sínt és a világító szemafor! ábrázoló rajz megérteti a dolgo­zókkal azt, amit a 'Párt és a népi demokrácia lehetővé leit a nép fiai számára: Minden pá­va nyitva ifjúságunk előtt, nincs elzárva senki a tanulástól! — A rajzok mind igényesek és mon­danivalóval teltek, tanítanak. — Malik elvtárs elnököt a Biz­tonsági Tanácsban — ez van írva *‘gy másik rajz alá és az elnökhö küldött mögött a szovjet nép millióinak ereje, mutatkozik meg a támadó imperialistákkal szem- t*en, eszünkbe jut a szocializmus egyözhetellen hatalma. Szür-Szá- !*ó József komoly tartalmai adott ennek a munkának. I)e van olyan rajz is, amely mosolyt kell — Tiltakozó táviratok — ol­vashatjuk Szegő Gizi egyik rajza alatt az írást. A rajzon Truman a gaztettei ellen tiltakozó távira­tok tömkelegé alatt nyög. Szilágyi Jolán »Galt kakas« és sKulyák dala« című rajza is ko­moly tanítást s egyben maró gúnyt tartalmaz az imperialisták ellen. Szilágyi Jolán, Szamuelli Tibor forradalmi hős özvegye megtanulta »értékebii« az impe­rializmust és tudásával hivalol- tan mozgósít ellene. Gáspár Antal, Gerő Sándor. Gomboné, Héber László, Sándor Károly. Várnai György rajzai is komoly' alkotások és valóban ko­runk bősét, a békéért harcoló szocializmust építő dolgozót áb­rázolják, de rámutatnak az el­lenségre is. — Hatalmas fegyver délelőtt 10 órakor a központi szék­házban zászló- és kultúrteremarató ünnepséget tart. A hatalmas vö- rös-selyím zászló — melyre a, Szabadság-szobor alakja van hí­mezve — a vállalat dolgozóinak pénzadományaiból készült. Az avató ünnepélyen jutalmazás is lesz. A pártvezetőség jutalmazza a karikatúra — jegyezte meg az egyik dolgozó a kiállításon. — Tanít és mosolyt kelt, ostoroz és pellcngérez, de mindig a pártos művészet keretén belül. A Múzeumok és Műemlékek Zászló- és kultúrteremavatás az orosházi Magasépítési NV-nél Az orosházi Magasépítő NV ma Országos Központja és a békés­csabai muzcum vezetője jó mun­kát végzett ennek a kiállításnak a megrendezésével. A kiállító mű­vészek eleget tellek ezúttal is köte­lességüknek. Közeledtek a vidéki dolgozókhoz s munkájukkal a mosoly és derííkeltés nyelvén a művészet eszközeivel elősegítet­ték a békeharcot. a- termelésben • élenjáró dolgozókat pénzzel ró más egyébbel, azok a párttag és pártonkiviili népnevelők pedig, akik a békekölcsön jegyzés és a tanáé3vá 1 asztás idején jó agi­táció* munkát fojtottak ki, könyv- jutalomban részesülnek. A dél­előtti ünnepély este műsorral tar­kított vacsorával folytatódik. Vasárnap könyvankét volt köz­ségünkben, Méhkeréken. Mintegy 450 román és magyar nemzetiségű dolgozó gyűlt össze, hogy megvi­tassák Asztalos István: «Szél fu- vatlan nem indul» című regényét. A rengeteg hozzászólás bizony i>- totta, hogy mennyire foglalkoztatta a regény községünk dolgozóit » azt, hogy a múltban megvetett, el­nyomott méhkeréki románok ho­gyan fordulnak az irodalom felé, óivá a népi demokrácia adta lehe­tős egekkel. Nagyon tanulságos vojt a könyv, hiszen községünkben vegyesen él­nek magyarok és románok, a mi községünk!)©! is, mint ahogy azt a regény Írja, az ellenség igyeke­zett szembeállítani a magyar i» a román dolgozókat, szították a Sovinizmust, igyekeztek feltüntetni magukat a román kulákok, hogy őket nemzetiségük miatt .«üldözik», nem pedig az elkövetett szabotá­zsukért kapják a jól megérdemelt büntetést s sorolhatnám még « sok helyi példát, amelyet a fel­szólalók mondottak el. Sokat tanultunk mindnyájan aj ankéton, az eddig Ingadozók I» világosan látták meg, hogy nekünk dolgozóknak, akár magyarok, akáí románok vagyunk, egy a felada­tunk, közös a célunk: a szocializ­mus építése. Az aukciót kultúrműsor követte, melyen bevonuló újoncainkat bú­csúztattuk. Műsorunk középpontjá­ban a béke megvédésének fontos­sága állott- Mert mi, román nem­zetiségű dolgozóit, kiknek a Szov­jet Hadsereg hozta meg a sza­badságot, a lenini-sztálini nemző»« tiségi politika diadalát Magvas- országra is, tudjuk, hogy ma már van hazánk, amit védjünk, van boldog életünk, melyért elszántan harcolunk Pártunk irányításával s ha kell, készek vagyunk életünket is feláldozni érte. Lőrinczi Zoltán méhkeréki népművelési ügyvezető. LIIV-ll-SZEX Tizenkétéves volt a kis Lm-Yu-Szen Pufók arcán boldogság kacagott. Mig egy nap megjelent falujuk felett A jenki gép, mely pusztulást hozott. Az udvaron volt, a kerítést mászta. Anyja az ablakból nevette őt, Akkor Imiit, süvített az első bomba És kis házuk recsegve összedőlt. Anyja sírján magasra nőtt már a jü, Házuknak romját kiverte a gyom Mikor útnak indult a kis Lüi-Yu-Szen — Szivében düh és égő fájdalom. Ment, ment előre, küzdve fáradsággal, Merről ágyuk hangja dörgött felé, Így jutott el ő éhesen, rongyosan A nagy harchoz, Szöul város elé. Esteledett, n nap már nyugovóban, Mikor felkereste a századot, És másnap reggel Lin-Yu-Szen már A déli részen harcba állhatott Töltényt hordott, nem törődve ágyú tűzzel Korommal, füsttel, mi marta szemét Csak vitte: hordta bátran MtfkeSedve, Égő arccal a katonáknak szét. Ha vérző sebesültet hoztak hátra Elsők között szaladt, rohant oda ő És itatta vízzel telt edényéből, Amíg odaért a kötöző. Arcát, ruháját bevonta már a por Karja véres, mit ért a gránátcsapás De fogát ossz esz or it va tűrte. És akkor jött a jenki támadás. A gránát* az ágyutüz tízszeressé Váll* Túlerővel jöit, nyomult az eikxiség. De fogadta őket ezernyi hős Katona, civil, gyermek, feleség. Ott küzdöttek elszántan egymás lYi ellett« Köztük Lin-Yu-Szen, ki puskát kapott, Kipirult arccal a támadókra Fegyveréből halált o :ztogaíott. Bátrabban harcolt taíán mindenkinél. Szeme ragyogott, ha golyója talált, Sebbel, fájdalommal nem törődve, Csak védte, védte hősként Koreát. Visszaverték őket, de ütközet után, x. Hálái, pusztulás, mit játoit a szem: A halottak közt arccal a tőidnek A tizenkéléves Lin-Yu-Szen. így halt meg ő harcolva Koreáért» É® e hősnek áldozzunk egy napot, Kérem, követelem, hogy* egy napra A kis Lin-Yu-Szsn-re gciidoljatok. Követelem, hogy emléke megmaradjon Hogy égjen nttörökfk szemei Követetem, hogy emlékezzünk róla A Szabadsághősök ünnepén. Ti írók, ti költők, kiknek a nagy A harc tüze vezeti toliatokat, Követetem, hogy Un-Yu-Szcfirő! írjatok oldalakat, írjátok meg, hadd halija odaát A gyilkos tábor, mely pusztulásra érjfc Hogy erőnk hatalma7, hogy inegfizetünJr Megfizetünk a sok kis Eia-Yu-Szesté^ PUSZTAI LASZLA némuU OtláMú, KUttodáümtl ...Napfényben fürdik a tan.-i terem. Aranyküllös sugárözön- ben int felém Sztálin. Uj vilá­got teremtő karja mögött — 800 millió száj sodorja az egye karat hanghullámát... ... A béketábor légyőzh t:tlcn, A béke út ja, biztos út ... 168-as a sorszámom. Az eblök kezében inegz'izzeu sza- ázólapom. Libben a fülke füg1* fjőnya. Egy pillanat és száz goim dolnt foszlányt rejt köblébe a. kékes boríték1. Indulok az urna felé.. .Egyedül? | Nem! Hármasban. Hárman a 800 millióból- Vietnámi partit-, zánhadnagv, földfoglaló olasz paraszt Ravennábói... és én.. . Még öt lépés az urna. A bade nagy Laosz tói északnyugatra ak­naorkánban — hetedik szabad aratásunkra szavaz. A százezer holdak ellen, géppuska ugatásban száguldó olasz jobbágy — iaz arcunkon kivirágzóit pirospozs­gással. Szarvasi tervünkre. Ne­gyedmilliói új erdőfánkra. EgésZr áruházunk napfényt ivó ablakai­ra. Déespusztai és Bérényit-tUi tanyaközpontunk napra villogó villanyhuzalaira... A boríték az urna fölé hajol — és Vietnám, Ravenna első szabad hajnalára kiált igent. Szemünk hátra villan. Mögöt­tünk’áll a Jeniszej folyó pari­járól — a millió Igaz Emberből — egy... a folyófordítók közül. Szovjet ember. Az anyasas vé­dőszárnyával. Honszerzőnk. Az olasz szemében: az újrakezdés vörös lángja. A hadnagy száza­dában — az első szabad aratás. De micsoda erő sorakozik. Mao- GerTung győzelmes népe. Vörös Csepel. Zsilvöigyi bányász Var­só felhő fölé húzói. Truman HarSry — ütegeit tengerbe locs- csaubó marsé Iliéi rakodó. Dimit­rov fiai. Sheffieldi Bókevilágkon- gresszusra készülő waleszi bá­nyász. Prágai lányok. Harry Bridges matrózvezér börtön — Amerikája. Ezernyelvű, egy Szívű hadsereg. Az arányló fényzuhatag­ban szőke haj lobog, mint szélben feszülő ezüst zászló. A nyár piros csókja ég az arcún. Kacag a szeme. Rád szavazunk. Fény csillan a szovjet ember szemében. És Rád szavaz — a szarvasi körösvölgy huszonnégy­ezer választója. Járási tanácsba küldünk: Homonnai Mária. Ke­zedbe adjuk győztes zászlónk vörös selymét. De előbb meg­kérdeztük, milyen anya szült ? Honnan jössz? Válaszod egye­nes. Krakkóból. A szarvasi Mária Valéria-lelepről. Ahol már Szil- vesztereslélyén kifordult kormos héjából az üszkös kenyér. És Ho­monnai József kubikos baran­golta az országnak csúfolt óriási bordély-ház útvesztőit egy mor­zsa után.' Tiszabereeleu kiletic- venórás robot hajszáért tíz pen­gő kuncogott sovány markában. Nappal testvér testvér torkába harapott filléres előnyért. És kéjjel vigyorogta Peyer Hetényi főkapitányhelyei les előtt... nincs jobb recept a réginél. Oszd meg őket és szűrj ara­nyat verítékükből. De az est puha csendjébe, árokpartján a görnyedt csontok egymásra ta­láltaik. A vörös magvetők. Sze­der Ferenc vérebei szaglásztak. De suttogó szavukat az egy fa­lasra éhes gyomruk túlkiabálta. Nem tudom már, hol ol­vastam, hogy a századfordulón, iijoo éjfél jen harceg Eszterházi, martonvásári kastélyában arra koc­cintottak: ne változzék ioo évig; semmi. Maradjon herceg a her­ceg, szolga a szolga. Mondd, Ho­monnai Mária, mi lelt volna be­lőlünk a Fénnyel született Joszif Yisszarionovies Sztálin, Rákosi Má­tyás nélkül? Egy falat a vert ezüst tányérokon. És /iá-ben... cm­lékszcl... akkor is aranyiolt októ­ber fénye. Sóskönnyünk moszkvai mérnök arcúra hullott. Virág he­lyett, — mert még az sem volt. Először lélegeztél szabadon. Együtt, nőttél az országépitővel —, a Kommunisták Pártjával. És az él­csapat traktor kápájába ültetett. A Hofherr csikó vad, uj lovast ne­hezen tűr a bálán. A volán, sebes­ségváltó, gyertyasereg fente Rád a fogát. A masina egyhelyben ka­part. Te fiatal voltál. •) i éves. ■Szemmécsered üvegje megrepedt. A vénasszony jósok vinnyogva dör­gölték gyökérujjukat. így jár, -— aki a fakanalat cserbenhagyja. Ki­futottál a rögök közül. i>e a aues-i gyeszélben a Párt kezével —• Kiss. József, a gépállomás párltilkára megfogta a karod. — A mi utunkon nincs vissza. Te osztályhorcra jöttél. A leg­vadabb hatalom — ükanyánk vé­rünkké vált csoszogása ellen. A Párt fia vagy — és kenyeret kell teremtened Angyalföldnek. ...És Pasa Angelina toppant eléd. A világ első női Irak turis­tája. A magyar úttörő elé... ■—- Mária eivtárs, nem vagy egyedül. A Szovjet Haza vigyáz, Rád. Előre... nyomodban ezer uj Mária száll a gépre... — lijra lob­iban a gázolaj a gép szivében. A ir- radóra ioi o/o-ra cseperedett nor- niád. Alvó osztály ösztönöd felriadt. — Nem vagyok e jv etliU,..«; — és a sebességváltó tényé* re id be simult. Ategyodnapra uj- jongoll iái) százalékod. Ropogós százas, zöldkőntüsü tize ek futóin tak veled a ruhásboltban. Életedben először felöltöztél. Finomba. A hároméves terv szövetébe. De múq akkor két tűzbe égtél. íőo szá­zaléknál tartottál. A csengő forin-f- tok és osztály ösztönöd pattogó szikraesőjében. Szekrényedet teli házzá varázsoltad. Ez mind a Ho-j fberrből pattant a Párt szavárai De a túlsó mesgyevégből uiőé-j mindig esik a hétröl-hétre kővé- redő munkabér borítékod hívott. Jöjj! Sebesebben! A'ágd ki a aoa százalékot. Én nem vagyok hálát­lan. Mindenki a maga szerencsén jenek a kovácsa. A selyem neked' kígyózik a Góldbergerben. Now ingyen hullott a váltadra a kosz-* tűm. Elvégezted j kötelességed.. 4 És nincs tovább... De akkor ar, A párti miért verekszik egy fillér nélkül a DÉFOSz-bajn? Mádért, ör­vény lett agyad. És hogy örül, ha hétfőn reggel újabb ioo kar iz­ma feszül a csákányokon... Szi­vedben még dúlt a marakodás! a születő és elhaló ember között) amikor a Párt szemináriumra hí­vott. A betűsorokból Lenin szólt hozzád: »...az ifjúság jegyen a szocializmus építésének rohamcsa­pata:. Felelős vagy oszt'!; o-’ert...^

Next

/
Thumbnails
Contents