Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-10 / 236. szám

VIHARSAROK VLPE 3 A kárpátukrajnai kolhosparasst-kiildöttség a békésmegyei községekben A kárpálukrajnai kolhozpa- raszt küldöttség liékés megyében tartózkodó csoportja szombaton Klek községije látogatott el, hogy átadja gazdag tapasztalatait az cleki József Altila> tszcs-nek és az egyénileg gazdálkodó kis- és k őzéppara sztoknak. V küldöttség délelőtt érkezeit a községl>e, ahol P. Nagy Mihály, a községi pártszervezet titkára, valamint Nagy Károly, községi bíró, hatalmas tömeg kíséretében fogadták a delegációt. Az üd­vözlő beszédekre Tóth István, a Sztálini barátság i-kolhoz elnöke válaszolt, majd a küldöttség el­látogatott a József Attila • tszcs- be, ahol a fogadáson a csoport tagjain kívül megjelent sok egyé­nileg dolgozó kis- és kőzéppa- raszt is. A fogadtatás után Bodor Jó­zsef, a csoport elnöke megmu­tatta a gazdaságot a delegáció­nak és kérte a küldöttség tagjait, hogy jó tanácsaikkal segítsék a csoportot, amelyek segítségével jövőre még magasabb terméseredményt ér­nek el, mint az idén, hogy ezál­tal is erősödjön a csoport, erő­södjön a szocializmust építő Ma­gyarország. Ezután a küldöttség tagjai meg'smcrkedtck a termelőszövet- k< • csoport tagjaival és a meg- jí kis- és középparasztokkal. S/.. ,-lyes beszélgetés közben a kfddö’Lség lagjai hasznos taná­csokat adlak a csojjort elnöké­nek és agronómusának, amelyek alapján meg tudják gyorsítani gazdaságuk fejlődését. Például Tóth István szovjet kolhozelnök -megmagyarázta, hogy a legrosz- szalih minőségű szalmából is a legláplálóbb állatclcdeli lehet csi­nálni a gyors silózás alkalmazásá­val, lizl úgy csinálják, hogy az ösz- szegyüjlőtt rosszminősegít szal­mát, szálaslakarmányt beszccs­agyagos földjükön 17— IS mázsás termésátlagot érnek el húsából kázzak, azt sílózólx» rakva úgy-, hogy húsz centiméter erősen le- dőngölt szecskára ugyanolyan vastagságú darát, korpát vagy ré- pa&zelctet döngölnek és azt sós lével bőven leöntik. így kell rakni, amíg a silózó meg nem telik és aztán, nehéz fedővel le­nyomatni azt. így a rosszmiuő- ségíí szálas takarmányból három napon belül elsőrendű takar­mányt tudnak csinálni. Ugyan­csak Tóth István mutatott rá an­nak fontosságára, hogy a sertés- anyakocákat egyenként kell etetni Úgy kell ezt érteni, hogy ame­lyik anyakocának több malaca van, természetesen annak több takarmány is keil. Csele Károly, a ^Bolsevik -kol­hoz elnöke, Jankó György’ nyolc­holdas dolgozó parasztnak el­mondotta, hogy ■ <>s vetésforgó alkalmazásával. Is. .• István hétholdas dolgozó paraszt a brigádok és a munka­csapatok nmnkamegszervczéséröl * kiötlőd, valamint arról, hogy részesülnek a kolhoztagok a ga­bonatermésből. Csele Károly elmondotta, hogy egy-egy munkacsapatnak kijelöl­jek egy területet, amelyet csak L művelnek meg. A gabonael- os. ‘ás pedig úgy történik, hogy a K Jlioztagok munkaegységen­ként kapják gabonájukat. Van olyant dolgozó kolhozparaszt, aki ‘23-30 j ízsa terményt is kapott, termeszt esen ezenfelül megkapta a pénzos, alékot is, amely éven­ként a végzett munkaegységek után 12 ezer rubelt is kitesz, Németh Lajos hétholdas dol­gozó paraszt a kolhozok adózá­sáról érdeklődött. ‘Bodó Ferenc, a «Határőr -kol- kolhoz elnöke elmondotta, hogy a kolhoztagok egy fillér adót sem fizetnek, csak saját teheneiket és házaikat biztosítják be és ezért évenként 10-15 rubelt fizetnek. A küldöttség valamennyi tagja jótanácsokkal látta, el az őket körülvevő termelőszövetkezeti csoport tagokat, egyénileg gazdál­kodó parasztokat és kifejezték azt a reményüket, hogy’ ezek- alapján a magyar parasztság is magasabb terméseredmény-eket ér majd el. » Délután a küldöttség tisztije­iére lalunap volt. Vasárnap a kárpátukrajnai kolhozparaszt küldöttség Orosházára látogatott el. Orosházán •1 h• >lhó:paras:t-küldötlek vasárnap Orosházára, majd Tót- •; >inl<>s és Endrőd Itö.'ségekbv látogattak el­Orosháza város a fogadás napjára zászlódiszbv öltözőit■ Végig t S/tálin-utm nagy vörös és nemzetiszinn zászlóíz, faliratok, száz 's e er szinpompás virágcsouor köszöntötte a delegáció tagjait. Az ■t két oldatán az általános iskolák úttörői álltuk sorfalat, uz •utóbuszból kiszálló küldöttek e sorfalak között mentek u város fö- erezz felállitjit záxzloilropériák'.ul, Lenin, Sztálin és Rák ni *ltr irs-dc képeivel feldíszített diszeme'oánykez. Orosháza dogozó népe, - akik most soleszázan, ezt éti összegyűllek itt a küldöttség fő- adására,— lel;?', tips ni, virág-»övei üdvözölték a kárpátukrajnai •arasztküldöttség tagjait. rasztsága megígéri, liogy mindazo­kat a tanácsokat, tapasztalatokat, amelyeket a ko'hozparaszt-KÜklöt­lektől haljanak, megfogadják és felhasználják jövőjük építésében. A delegáció nevében Lengyel József válaszolt az üdvözletekre. — Ili azért jöttünk, — mondta hogy segítsünk a magyar dol­gozó fárasztóknak, hogy átadjuk szerzett tapasztalatainkat, amivel meg akarjuk könnyíteni az előre­haladást, fejlődést, — a termelő­szövetkezetek fejlődését, munká­ját. A nagy gyűlésen felszólalt Tóth István, a parasztdeiegáeió egyik tagja. Beszédében elmondta, hogy az elnyomás alatt milyen szegény­ségben, milyen embertelen nyo­morban élt a kárpátaljai, kárpát­ukrajnai dolgozó parasztság. A fel­szabadító Vörös Hadsereg Magyar- országgal csaknem egyidöben sza­badította fel ezt a részt is. A felszabadulás óta hatalmasat lép­lek előre a kárpátukrajnai dol­gozó parasztok, mindenütt virágzó kolbozgazdaságokal, boldog em­beri éleiét látnak, Beszéde további részében beszámolt a kolhozok ala­kulásáról, az ő kolhozuk munká­járól. — Kolhozunknak — mond­ta, — 3200 hektár földje és 5oo dolgozó tagja van. A ko'boztagok brigádokban, munkacsoportokban, szakszerű ellenőrzött irányítás mellett végzik munkájukat. — Tóth István elvtárs beszélt még a gépi munkáról, a kolhozok őszi munkájáról. Egy esőt adunk a földnek — Mi a kolhozokban tavasszal már nem szántunk. A szántómun­kát mind ősszel végezzük. Az ősz­szel felszántott földbe retjük, — kullivátorozás után, — kukoricát, répát és az egyéb tavaszi növé­nyeket. Azzal, hogy tavasszal nem fordítjuk fel a földet, — mint ahogy régen csináltuk —, úgyszól­ván egy esőt adtunk a földnek, mert megvédjük a benne lévő ned­vességet az elpárolgástól. — A továbbiakban szólt a kukorica négyzetes vetéséről, a kapálásról, a trágyázásról. Különö;en kiemelte a talajjavítás szempontjából a ha­mu és lyuktrágya használatát. El­mondta, hogy egy má sa tyvJc- Irágya, vagy hamu egyenlő érték- kel bír 100 mázsa istállót/ágyá­val. Beszélt a szovjetek 'tanár-, k; irányiló, s/Crvező munkájúi :, a, ról, hogy a félutanács segíti a kolho~ok munkáját, útmutatáso­kat, segítséget nyújt a kolhoz dol­gozóinak, ugyanakkor \égzi az el­lenőrzés munkáját, is a kolhozok előrehaladása felett. — Megnéztük a tennelűcsopoi- lókat és mindenütt azt tapasztal tűk, hogy a magyar dolgozó pa­rasztság követi a Szovjetunió pék dúját. Helyes utón haladnak •— fejezte be beszédét Tóth István elvtárs. Beszéde után az orosháziak is ajándékokkal kedveskedtek a ko’-> hozparaszl-küldött ég tagjainak. Az orosházi dolgozók nevében Zatykő Jánosné hímzett diszpárnát adott át. A puszta földvári . Dózsa« tszcs tagjainak üdvözletét és ajándékát —- egy ku’acsot —- Prágai János üzemi pirttitkár hozta el. A tömcgszervezelek küldöttei ha­talmas égőpiros szeg í ü esők rokkái kedveskedtek! Kunos Sándor * DISz-fiatalok nCvé!:«:i zászlót adott át a, kárpátukrajnai komszomolis- lák részéie. Az ünnepélyt Vági József vá­rosi párttitkár elvtárs szavai zárták be. Cuncpéiy után népi lánccso- : őrlők szórakoztatták a dolgozó­kat, majd az orosháziak diszsebé- den látták vendégül a küldötte­ket. De’után Tótkomlósra indultak ! a küldöttek, hogy ott is átadják tapasztalataikat a dolgozó parasz­toknak. Vendégeket vártak, ünnepre készültek Tótkomlós dolgozói A küldötteket még a városba • e:«lő utón Sinkó Sándor városi jnáe.-e!iiök, bent a diszeroelvény elölt Kunos Bálint népfrontkül dőlt, majd Vági József, a városi pártbizottság titkára üdvözölte. f jra eljöttek hozzunk... — Mindazt, amit felszabad ujá- •uik pillanatától eddig országunk­at» «'értünk - mondta többek űzött. — azt a felszabadító nagy /ov jel uniónak. állandó támogatá- .nak és -égi i -égének köszönhet­jük... Most a felszabadulástól el­telt hat év után -tijva eljöttek hoz­zánk a szovjet, nép küldöttei, hogy újabb támogatást, újabb segítséget adjanak nekünk további mun­kánkhoz... Orosháza dolgozó pa Tótkomlós házain -magyar és szlovák zászlókat, lenget a szél. A község dolgozói ünneplőin1 öltözve csoportosan sietnek a felszalad-, Iá?i emlék mii jelé. Ä községbe vezető úton fellobog ózott, autókon, vontató­kon, virágdíszes kocsikon Pusztase-illős, Kaszaper, Pitvaros, Nagy-maj- lát, Nagykopáncs dolgozói mennek Romlás felé. Ünnep lesz itt. Vendégeket várnak; tt kárpátukrajnai paraszt7,ülcUétiséget. —■ Megjöttek... — adják szájról-szájra a hírt, mikor az autó­busz megáll a díszkapu előtt. A díszkapu, körül színpompás szlovák népviseletéi lányok, asszonyok, -pirosnyakkendős úttörők állnak. S mint mindenütt, itt is virágozom fogadja a küldötteket. Üdvözlő be­szédek hangzanak el, aztán elindulnak az emelvény felé. Az emel­vénynél súgó tips köszönti a küldötteket, aztán felcsend ül a Szovjet Himnusz: »Szabaddá tett népek örök szövetsége ...« Megkezdődik az ünnepi gyűlés Lengyel József áll a mikrofon elé. A Szovjetunió népeinek forró üd­vözletét tolmácsolja a komlósiak fotó. Aztán átadja a szót Tóth István elvtársnak, ír küldöttség másik tagjának. Ezernyi ember csendben figyeli minden szavát- So­kat tanulnak itt. A «Sztálin barát­ság > kolhoz életéről, a munkás zer- vozésről beszél. Lehóczki, Horváth, Banyeezkó elvtársak eleinte csak figyelmesen hallgatták, aztán elő­került a ceruza, papír, hogy fel­jegyezzék mindazt, amit Tóth elv­társ a brigádok, a munkacsapatok feladatairól beszél. A tótkomlósi «Viharsaroka, a «Haladás» tszcs-bön új munkamódszer születik majd a feljegyzések nyomán. Tóth elvtárs már az időben vég­zett munka fontosságáról beszél. Aszály nincs, csak elkésett munka, csak olyan gazda, aki elhanyagolta a jó talajmunkát, nem tartalé­kolta a nedvességet a földben. Buda Pál jónéháuy tótkomlósi gaz­dával együtt helyeslőén bólint rás megtanulták már ők is az elmúlt évben. Aki elvégezte idejében a vetést, az «aszály elle­nére is» 10—11 mázsa búzát ara­tott. Nekik már most is a föld­ben várja a búzájuk az esőt. A kolhoz munkafegyelméről .is szó esik. Aki nem dolgozik jól, a faliújságon kifigurázzák. Varga Mária, a kaszaperi «Lenin» tszcs egyik tagja jól megjegyezte ezt magának. Náluk is akad éppe-n olyan, aki nem nagyon szereti a munkát. Ök is felveszik majd a harcot a faliújságon özekkel szem­ben. Mikor a napköziről beszól, az asszonyok hallgatják figyelme­sebbe». Godó Mihálynó számitgatni is kezdte magában, hogy bizony ha ő a nyolc gyerekből a kiseb­beket napközibe adhatná, jóval töb­bet dolgozhatna a csoport földjén. Do biztos, ők is megcsinálják nemsokára. hiszen ugyanazon az úton haladnak, amelyen a szovjet kolhozisták. Már majdnem egy órája beszél Tóth elvtárs, do egy pillanatra sein lankad a figyelem. Hiszen most már a tanácsokról beszél. A tanácsokról, amelynek megalakítá­sára készül az egész ország, Tót­komlós dolgozó népe is, A. szavak nyomán megvilágosodik előttük a tanács munkája, az új közigazga- tás, ahol már igazán a dolgozó nép az úr. Algol is beszél, hogyan készítik fető a Szovjetunióban a választáso­kat. C.>ik Mihálynó figyelmeseb­ben hajol élőié. Mindezt felhasz­nálja népnevelőmunkája sorún. Szinte csodálkozva néznek kö­rül, mikor Tóth elytárS befejezi szavait. Elhallgatnák reggelig Is. Gondolkoznak azon. amit itt hal­ottak. Kassai István eKtárs, községi bíró kér szót: «Egészen idáig gon­dolkoztam azon, hogy belépjek a csoportba. Most, hogy meghallgat­tam a kolhozküldöttok beszámoló­ját, megláttam belőle, hogy hová visz minket a fejlődés útja. Elhatároztam — belépek Pillanatnyi csend támad s aztán felcsattanó taps üdvözli Kassai elvtárs elhatározását. Ilajta kivüi ezen a napon jónéhány tótkomlósi dolgozó parasztban érlelődött meg az elhatározás: szakítanak az egyéni gazdálkodással. A beszámoló után Tótkomló* dolgozni ajándékokkal kedvesked­tek a szovjet küldötteknek. A ka­szaperi «Lenin» tszcs tagjai ősi szokás szerint kenyeret adtak é* a vendégeknek és a sok-sok aján­dék, a színes, virágos tótkomlósi szőttesek, az ifik barna politúros kazettája, a gépállomásiak zász­lója mind-mind apré> bizonyítéka annak a forró szeretetnek, amit a magyar dolgozó nép a Szovjet­unió iránt érez. Az iinnepédy Láda András járási párttitkár elvtárs szavaival ért véget, de a. komlósiak még so­káig maradtak együtt. Mikor szovjet elv társak lejöttek az, emel­vényről. a komlósiak körülfogták őket. És Molnár elvtársi Csele elvtárs, Bodó elvtársnő szinte ki­fogy hatatlanok a szóból. Minden kérdésre válaszolnak: hogyan óra ték el hektáronként a 100 máz kukoricatermést, vagy a 20 Jú mázsás búzatermést; miért kapta!. Lenin-rendet; ki lehet a Szocia­lista Munka Hőse; hogyan szer. az­ték a kolhozt s még sok öze,m ! másra. Besötétedett, mire az autó to­vább indult a küldöttekkel, akik vitték magukkal a tótkomlósaik. •. puszta sző! lő« lek forró szeretet*' t ■* Ígéretüket: követjük példátokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents