Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-31 / 254. szám
VIHARSAROK NEPE 3 Íratlanul Jugosz'ííviátao bukkant íJ. Mi már a fények ismeretében oio tudtuk, hogy Zilliácus azért merít ki Jugoszláviába, hogy megpróbálja Titot, akinek múltját és szerepét az angol titkosszervezet jól ismerte, tisztára mosni. A valóban ZiUia us nagy kamánvba kezdett és azóta is egyre- íásia állítja ki az erkölcsi bizo- yitványfc Titonak és bandájának, izöta azt is megtudtuk, hogy ó olt az, aki ÍSMT-Iien csehszlová- i.ii útja alkalmával, az odautazott «agyar szociáldemokrata kémokoí, •i ándókaf iu truát’.;:i. Többok kö- ötfc átadta a. mák a Labour Meg alrarok emlékezni a hatóiba« ©gy házzal való megegyezésül i«. Hz a mee egyezés 'kébégkí- • üt a népi demokrácia helyes, tó-* elmos politikájának jó eted ménve. Az imperialista háborús us/.ítók ■r\ ik legfontosabb e-.fló-a a vaii- váui papi reakció. Az imperialisták unn kímélték a fáradtságot, bogy i magi a • katolikus egyházat en- iek inogCe'rdóou maguk mellett .sorakoztassák fel. A béke iriíSgvéiTé- -énck gondolata azonban nópiirtk- •ew ér obi le'iil a katolikus Írnokáén is olyan érés, hogy nálunk nem »ikerült ez a szándék. Iáileukezűleg. Partynak az utasításait, amelyből hivatalosan, ki volt zárva. Nekünk tanulnunk kell ezekből az eseményekből, fokoznunk kell az éberséget. De vigyáznunk kell arra is, hogy a becsületes, volt szociáldemokrata, munkások és funkcionáriusok tízezrei, akiknek vezetőik aljasságáról és árulásáról természetesen sejtelmük sein volt,- nyugodtan .építhessék velünk vállvetve a szocializmust. Az elvtársak az egyesülés óta tapasztalhatták, hogy Pártunk ebben a szellemben dolgozott és ugyanolyan bátran léptette elő a tehetséges volt szociáldemokratákat, mint a kommunistákat. V néppel összeforrott- katolikus papok százai lépitek fel a béke megyédé-ének ügye mállóit. Iiz a fellépés csak egy mutatója volt annak, hogy a magyar katolikusok zöme átallott a népi demokrácia és a béke meg v édesének ol dalá ra. Ezeknek a népi demokrácián- , kát támogató hívüknek a követelése birta rá a katolikus egyházfőket arra, hogy végül megegyezzenek a népi demokráciával. A vatikáni reakció világosan kimutatta előződet lartwégét őzzel a rnegiista sajtó pedig egyszerűen fegyverletételről beszél. Természetesen nem eriőt van szó. A népi demokrácia, mint a többi egyházzal, a római katolikus egyházzal is a kölcsönös engedékenység és megértés szellemében kötötte meg az egyezményt. Meg lehet állapítani, hogy a hívők nagytöbbsége örömmel és helyesléssel fogadta ezt a megegyezést. Ennek a tanácsválasztásokon rengeteg megnyilvánulását láttuk nemcsak abban, hogyr a tanácstagok közó megválasztott katolikus papok népszerűsége rendkívül megnőtt, hanem abban is, hogy nagyon sok helyen a választásra a katolikus papok maguk vezették híveiket. Ez nem azt jelenti, hogy- a magyar katolikus egyház vezetői most már kivétel nélkül, szívvel-lélekkel a népi demokrácia mellé állottak. A megegyezés végrehajtása közben lepton-nyomon tapasztaltuk, hogy sokan ,a megegyezést inkább fegyverszünetnek tekintik, ami módot ad nekik arra, hogy »átvészeljék a nehéz időket«. Mi ezt is szá- moutartjuk és nem fogunk aludni. A megegyezés szellemét és betűjét betartjuk, de okulva a tapasztaltakon, résen leszünk. Nem engedjük, hogy a megegyezés elaltassa éberségünket és hogy az egyház palástja mögül a reakció egy szép napon újra támadásba mehessen át. dott ellenség tudatosan zárta ki ezrével a Pártból a parasztokat, hogy így meggyengits© befolyásunkat a falun. De a legnagyobb kárt az okozta, hogy a falu szocialista építésének kérdésével kapcsolatban, falusi, süt járási és megyei szervezeteink figyelme is elsősorban a szocialista szektorra, szövetkezetekre, gépállomásokra, állami birtokokra összpontosult és emiatt kezdték az egyénileg dolgozó parasztokat elhanyagolni. A mi vidéki szervezeteink lassanként rátértek arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztot, különösen a középparasztot figyelmen kívül hagyták. Pedig a középparaszíság ma is dolgozó parasztságunk zöme. Ha ezt az óriási tömeget figyelmen kívül hagyjuk, ez Pártunk befolyását feltétlenül csökkenti. Különösen érezhetővé vált az, hogy kevés Pártunkban a középparaszt, a termelőszövetkezeti mozgalom őszi fejlesztésénél. Rengeteg helyről érkezett az a megállapítás, hogy ahol a faluban a közóppa- raezt kommunista párttag lépett fel a szövetkezőt mollatt, ott ennek megás volt az eredménye. De ahol írem földműves, hanem a kisiparos, vagy a községi írnok párttag agitált a szövetkezés mellett, ott gyakran elmaradt az eredmény. Márpedig ránk is áll az a megállapítás, amit Sztálin elvtárs a Szovjetunióban a mezőgazda ág kollektivizálásának a kezdetén mondott, hogy lehetetlen úgy építeni a szocializmust, hogy gazdaságunk C j vik lába, az ipar, szocialista talajon áll, a másik, a mezőgazda« ■g, paraszti magángazdálkodásra támaszkodik. Ismétlem, nekünk tehát előtérbe kell újra állítani a tagfelvételt, Pártunk növelésének kérdését. Változtatnunk k»Il elsősorban a falun, ahol — mint mondottam — a középparasztok legjobbjainak a Pártba való felvételére is irányt kell venni. Az utolsó két évben ezrével tűntek fel az olyan közéi:; a . dók. akik bebizonyították, lm- hű támogatói népi demokráciánknak *. élenjártak a termésbcalásbon, o kölosönjegyzé •’ on, a szerződé éli betartásában a tanácsróla-ztási »kn 1» s akiket a falu szeret és megbecsül; Ezekro is irányt kell ve r annál inkább, mert ők is irányt vesznek Pártunkra. Ez természete rm ne jelentse azt, hogy a termei .... portok , a gépállomások, alkum birtokok legjobb dolgozóit vi -orít- suk, de jelent ;e azt, hogy kijavítjuk azokat a hibákat, amelye’ :t az elmúlt kót e-zlendő föl amá i a középparaszt sága al szemlen ezen a téren elkövettünk. egyezéssel. Az amerikai nnperraA február 10-i határosatok megerősítették Pártunkat Nem engedjük, hogy a katolikus egyházzal roló megállapodás eltiltássá éberségünket Áttérek most Pártunk. a Magyar dolgozók Parija problé- dira. Ez év február 10-én Központi Vezetőségünk elhalározla. hogy újjáválaszt ja a helyi vezetőségekéi. E választások kapcsán gondoskodik róla. hogy leljes érvény l szerezzen a pártdemokn»4 ciának, eltávolítsa a vezetőségből azokat, akik a demokrácia szelleméi megsértve liasáskodlak. k isk ir á 1 y k od i al>, lni rí ikra 1 ál; k á vállal, és ezzel gátolják Párluilk fejlődését, adottak népszerűségének és elszigetelték a dolgozó lő, megcklől. A v e ze I őség v á! a sz I á s I arra is fel kívántuk használni’, hogy megjavítsuk Páriánk vezető re legének szociális összetételéi, valamint vógelv essünk annak a káros fluktuációnak, ami sokban akadályozta kádereink fejlődését. .A vezelöségválaszlások I»paszta kilui azl mulatják, hogy mindezeken a hibákon jelentékeny mértékben javítottunk. Az új vezetőségikben több lett az ipari munkás és kevesebb a kispolgár. A tagság a legtöbb helyen örömmel élt a páridemoktíicia- adta lehetőségekkel a bírálat jogával és ez megjavította az úi vezetőségé minősegét. r.sökkenl a fluktuáció is. Dolliba volna azt gondolni, hogy minden rendbejött e téren. Még min dig nagyon sok a panasz, a bürokráciával kapcsolatban. Hogy mi fordulhat elő még ezen a téren, arra egyetlen esetet elülitek: Most. október közepén, a volt «jtombathelyi járási titkár szekrényében JOG darab Lagkönyv és lagjclőltigazolvány feküdt, jóré- sz.e már egy év óla elintézetlenül. Még mindig akad elég b.nsás- koiló is. akivel szemben Pártunk kénytelen keményen fellépni. Ennek dacára a február 10-i határozatok kétségkívül komolyan megerősítenék Pártunkat. Megerősödtek az év folyamán « megyei pártbizottságok is és végre nagyban és egészben már jót ellátták megyéjük ügyét. Az időn a megyei pártbizottságok megerősödése után rátérünk a járási bizottságaink megerősítésére is.' Erre a többi között az a tűnőnkéi. hogy a megvétóztál súgok sok esetben nem tudták a Párt utasításait a falvakba és az aiapsze evez elekhez eljuttatni és hogy ezek az tdasíiások legtöbbször a járási pártbizottságokban megakadtak. A járási pártbizottságok megerősítését parancsoló»» megküve teile’a járási tanácsok megnövekedő,11 hatásköre fs. A jártisi párt- bizoiláígökat számbelileg is meg erősítettük és gondoskodunk róla, hagy járási titkáraink valóban a járás vezetői lehessenek. Megyei titkárainkat, jó munkájuk eredményeképpen a köztudat már elfogadja, mint a megyék vezetőit. Most ugyanezt keli elérnünk a járási titkároknál is. Gondoskodni kelt róla, hogy jó munkájuk következtében meglegyen a tekintélyük. Reméljük, hogy járási bizottságaink ezentúl már biztosílaai tudják, hogy Pártunk politikája a legkisebb falusi szervezetbe is gyorsan eljut és végrehajtódik. Pártszervezeteink megerősítésének kővetkező fonlos lépése az fesz, Tiogv járási bizottságaink színvomtmká jónak megjaví- tüzzük ki célul. Hogy Pártunk mennyire megerősödött, azt jól láthatlak éppen most a tanácsiálaszlásokkal kapcsolatban, amikor ezt a nehéz és bonyolult munkát hasonlíthatatlanul könnyebben, simábban cseredményesebben végeztük cl, mint 'például a tavalyi országgyűlési wí- iaszlásokut. Ilozzá kell tennem* hogy ebben a roo.ooo főnyi lelkes pártonkivüli aktíva is nagyi segítségünkre volt. Aiszont az, hogy ilyen aktíva állt rendelkezésünkre, mutatója annak, hogy mennyire szoros Pártunk és a; tömegek kapcsolata. Amikor ezeket megállapítom, rá kell mutatnom arra, hogy ugyanakkor komoly hibák is vannak* Legfőbb hiba most szervezeteink beállítottsága az uj lagok felvételével szemben. Az elUársuk tudják. hogy tavaly júniusban a tag- zárlat megszüntetésekor azt tűztük ki óéiul, hogy igAo 'égéig 70.000 uj tagot és tagjelöltet veszünk fel a Pártba. Ezt a 70.000-e» számot csak az idén júliusban, értük el. Szóval majdnem héthónapos kc.éí.el. megszilárdítása melleit az alapC'jra előtérbe kell állítani a tagfelvételt, Pártunk növelésének kérdéséi pusziidat is rákétty szérűéit hm-[szervi titkárok politikai Halának és tását Mik ennek a jelenségnek az okai.’ Az alapoka kétségkívül egy bizonyos önelégültség és önteltség. Sok «Ív társnak az az ar/.ése, hogy mi most már elég erősek vagyunk igyr is, nem kell. törni magunkat azért, hogy Pártunkat tovább erősilsük. Az utolsó két esztendőben egész új generációk jelentkeztek a Párt kapujánál. A termelésben kittint munkások, ifjak, a politikai öntudatra ébredt nők, a demokrácia feli forduló értelmiségiek, technikusok és nem utolsó sorban annak a több mint százezer épitőmunkásnak a java, aki az utolsó két esztendőben került a faluból, vagy a családból az ipari munkások közé. A mi pártszervezeteink, amelyekben tavaly nyárig tagzárlal volt. ahelyett, hogy igyekeztek volna ennek a sok uj erőnek Pártunkba való bevonására, nem tartották fontosnak a tagfelvételt és inkább gátolták, mini elősegilették Páliunknak az uj tagokkal való fel- frissítését, különösen falun. Ha az okokat vizsgáljuk, ezek részben tárgyiak: a -falusi párttagok egy része elvándorolt, ipari munkássá vált, otthagyU a falul. A termelőszövetkezetekbe rendszerint a falu legaktivabb kommunistái léptek be és ez legtöbbször azt eredményezte, bogy a falu össz- problémái helyett munkájukat és figyelmüket a Urmelőrsoporlra irányították. Emiatt a falu párl- szervezele meggyengült. Lényegében hasonló folyamat játszódod le azoknál a kommunistáknál, akik gépállomásokra, vagy állami bir- lokokra mentek dolgozni. Ezen okok melled azonban voltak egyebek is. Tapasztaltuk, hogy helyenként, például Somogy megyében a sorajnk közé beiurakoHa a termelésben, kiilesötijegyxésben, tanáesválasstáson kitünteknek segítünk, akkor Pártunk növekedése újabb lendületet vess Ezen túlmenően végre kell hajtanunk a február 10-i központi vezetőségi határozatoknak azokat a részeit, amelyek feladatunkká teszik, hogy a termelésben kitűntek, az ifjak, a. hűk, a technikai értelmiség és az építőmunkások legjobbjait bevonjuk Pártunkba. Ezt a feladatot mogkönnyíti az, hogy a termelésben, a kölcsön jegyzés és a tanácsválasztások idején, valamint a begyűjtésnél soktizezer ifjú, nő, sztahanovista, középparaszt tűnt ki jő munkájával, úgyhogy nem lesz nehéz a válogatás. Bizonyos, hogyha ezeket a kitün- teket nem engedjük újra visszacsúszni, eltűnni, liánéin számba- .vesszük őket és segítünk nekik megtalálni az utat Pártunk soraiba, akkor Pártunk növekedése újabb, egészséges lendületet vesz. Most, hogy megalakult a Komszomol mintájára az egységes ifjúsági szerNe engedjük as 1 tovább hátié Kezd kialakulni a pártmunkásoknak olyan típusa, amely mindent szervezéssel akar megoldani, amely lebecsüli az agitáció jelentőségét. Lebecsüli azért, mert már nem tartja fontosnak a tömegek meggyőzését — és ami ezzel elválaszthatatlanul összefügg — a dolgozó tömegekkel való szoros kapcsolatot, Az világos, hogy a legjobb agitá- ciót is meg kell szervezni, hogy a szervezés és az agitáció elválaszthatatlan kölcsönhatásban állnak egymással. Éppen ezért a szervezés soha nem helyettesítheti az agitáciőt. Es az a körülmény', hogy erősen ülünk a nyeregben, egyáltalán nem csökkenti az agitáció jelentőségét, annak a ézü kiségességétj, hogy minden újonnan felmerült kérdést egyszerűen, közérthetően, meggyőzően, a helyi viszonyokra alkalmazott érveléssel világosítsunk meg és fogadtassunk el a tömegekkel. A szocialista építés folyamán és különösen a tanácsválasztásokkal kapcsolatosan az áj agitátorok egész sora tűnt feL Nem utolsósorban ezeknek a lelkesen, talpraesetten agitáló népnevelőknek és pártmunkásoknak volt köszönhető a tanácsválasztás átütő sikere. vezet, külön ki kell dolgoznunk a DISz-ből jelentkező utánpótlás nevelését. Pártmunkánknak másik hibájiv hogy elsorvadt benne az agitáció Amíg a harc a hatalomért ol nem dőlt és amíg uom ültünk biztosan a nyeregben, addig rá voltunk kényszerítve, hogy propagandánk mellett szakadatlanul agitáljunk is. Ennek az agitáeiónak volt nem utolsósorban köszönhető, hogy meg tudtuk győzni a dolgozó tömegeket Pártunk ügyének igazáról. Mióta azonban hatalmon vagyunk, gyakran akadnak olyanok, akik nem látják szükségesnek, hogy a nap-nap után felmerülő új kérdéseket minden oldalról megvilágítva, népszerűén és közérthetően, a helyi viszonyokra alkalmazva magyarázzák meg a tömegeknek. itáeió munkáját e szorítani Moet az a feladat, hogy ne engedjük az agitáció munkáját tovább háttérbe szorítani. Szólni akarok röviden még; tömeg-szervezeteinkről. Szakszervezeteinknél gyakran kénytelenek voltunk szóvatenni, hogy sok még bennük a szociáldemokrata maradvány. Ez a maradvány abból az időből származik, amikor a Szociáldemokrata Párt alapját és anyagi bázisát elsősorban a szak- szervezet alkotta. E hagyománynak hatása alatt' mind. a inai napig érezhető, hogy a ßzaksaervezet néhol az í*zemeken belül a párt- szervezettel egyenrangúnak tekinti magát, vagy éppenséggel nagyobb fontosságot tulajdonítanak- neki, mint a Pártnak. Ugyanakkor, lépteii-nyomon tapasztaljuk, hogy a szakszervezet alsó funkcionárusiai, különöseit az üzemi titkárok, távolról sem végzik el azt a feladatot, ami a szocializmus építésében rájuk hárul és a Párt kénytelen a szakszervizetek feladatait is elvégezni. Még mindig gyakori az az o» ', amikor a szakszervezeti funkcionáriusok a. kellemetlen, vagy neon népszerű feladatok alól, mint a munkafegyelem megszilárdítása stt>. (Folytatás a 4. oldalon.)
