Viharsarok népe, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-06 / 207. szám
VIHARSAROK NÉPE 3 A szeghalmi gyűlésen maguk a dolgozó parasztok leplezték le a rendzavaró osztályellenséget Háromezi/.otvcnnél többen várakoztak vasárnap a szeghalmi DÉFOSz-ban. Legtöbbjük Tordn- pusztáról jött ba a faluba, hogy magija' leas a: «Hogyan is állunk a tormehiflzovetkezeti csoporttal.» Békési János párfciitkár örömmel teljesít tto a tordanusztui dolgozó parasztok kérését és elmondta »«indán szépkés nélkül a szeghalmi tszeek eredményeit és hibáit. A hallgatók közül azonban többen köaöekia’ átok: «Arról is beszéljen, hogy lián van lépteit ki! Azt is mondja el, miért rongyosak! Meg azt is, ki viszi el a termést!» Békési János előadás közben válaszolt a közbekiáltók kérdéseire. Az előadás befejeztével mégis pattanásig feszült a helyzet. Egyszerre kiabál mindenki, többen az öklüket rázták: «Hem adjuk a földünket!» Csikós Elek tordapusztai 12 holdas középparaszt figyelmeztette a megjelenteket, hogy közbekiáltásokkal semmivol sem juthatnak előre, majd elmondta, hogyan látja ő a Isz s-vel kapcsolatos kérdést. A szilien mulasd meg, hogy mit tudsz — Nekem jó földein van. Van két lovam, tehenem, tanyám. Megélek én igy is nagyon szépért No háborgassanak, hagyjanak nyugodtan dolgozni! fin s m törődök a más bajával — mondotta a hallgatók nagy helyes é e közben. — Nekem semmi bajom sin >s a tszcs- veh No erőszakoljanak engem, hagyjanak nyugodtan! — Sokan helyeselték, sőt meg is tapsolták Csikós Eleket. Mások vi-zont, köztük Nagy József, Terei Mihály s még egy jónéhányaa Csikós Elek saemóro vetették: — Könnyen beszélsz te, mert nélkül is terem. Ne dicsérd te önmagádat, hanem gyere a Garai szikre és ott mutasd meg, hogy mit tads». — Mondtam, semmi közöm a más baiáhoa. — Nincs hét, mert már Indáknak érzi magát!«.. Csikós Elek dühbe gurult, a közbeszólókat azzal fenyegette: «Majd elintézzük odakint!» — Mit veszekednek egymással — mondta mosolyogva Békési János párttitkár. — Van valami értelme a veszekedésnek? n jó a földel, hogy dudva — Nincs! — kiáltották többen is Én is cseléd voltam... — Na ugye! fin is cse'éd voltam s tudom, hogy míg cselédek voltunk, soil a sem ve zakeüt ink eg ymás ah Ha va a’ inak valami baja volt, k idegitől tök, pádig nekünk is szűkösen volt. Akkor öaeztt r- totlunk, most mégis ve zekszünk ? Marjuk egymást, mert földet kaptunk«.. fin nagyon jól tudom, hogy Csikós lüelü nem uzt menüt:: el, ami a szivén fekszik. Napszámos ember volt ő is. Egész biztos, hogy egy porcikája som kívánta vicszn, a múltat. — Nőin bizony ... — Most mégis az «aki bírja marját», a ku'ákok hangját fújja. T" ebeszélték mindennel a fejet, i is csoda, hogy most el van kcs r d.é. De nincs oka rá. Pártnak nyíltan megmondta, hogy yí it em tzuvad kényszeríteni a termo o.soi Oitáa. A köznendás azt mondja és ez igaz is: «Bottal nem lehet a kutyát a nyúl után hajtani ...» — TTgy is van,... — ügy bizony, do az is igaz, hogy azt a kutyát, amelyik már megtanulta, hogyan kell a nyu- lafc megfogni, hiába verjük bottal, hogy no menjen, úgy is a nak ne sikerüljön. Ezért megyünk ki megmagyarázni az igazságot, egész biztos, hogy ezt jól tesszük. — Ez igaz! — ugrik fel Hogy esi Gyula ötholdas dolgozó paraszt. — Nem leszünk még egyszer cseléddé. — Nem bizony! — kiáltják töb- l>en. — Bákósf Mátyás itt m'oiidtu Szeghalmon, hogy álljunk a földnek kapával, kaszával és védjük meg a kuták, meg a földbirtokos ellen. Most is ezt csináljuk. Odaadunk és megvédjük. Nem adjuk senkinek. Nem lépünk a tszcs-be! Kitől keli megvédeni a földet? — Jól mondja Hegyesi Gyula, — szól közbe Békési elvtúrs, a hallgatók nagy megelégedésére. — Oda kell állni és meg kell védeni! De kitől ked megvédeni? Attól, aki el akarja venni. A faliaktól !... A tszcs-től nem kell megvédeni, mert annak nem kell smidnek a földje. Som a Hegyesié, sem nm é. Amit pedig a kólák ok fölajánlottak bérbe az államnak, azzal az állam azt csinál, amit a tszcs-bo, ha azt látom, hogy ott jobb, többet keresek, kevesebb munkával és jobban élek. Belépek bizony én, de azonnal!. Nem tarthat vissza senki sem engem. Ma még nem lépek be, de lehet, hogy holnap már igen. Most már megnyugodtam. Ilyen jól még senki nem világosított fel, azt hiszem egyikünket sem, mint a titkár elv- társ. — Úgy is van... úgy is van — bólogatnak többen. — De azt azért még mindig nem értem, hova tűnt a 33 forintos ing. De azt sem értem, miért beszélik azt, hogy csak a tszcs-tagok kapnak ruhát, meg lábbelit. Erre is válaszolok — folytatja mosolyogva Békési János párttit- kár. — Hogy hova tűnt a 83 forintos ing, meg az olcsó lábbeli?' Gondolkodjunk csak, Lányunknak súgták a fülünkbe, hogy háború lesz. Egész biztos, Csikós tagtársnak is mondták... — Jónéhány hétig fújta az asz- szony... — Na és ki terjesztette ezt a hírt? a kulák! Mégpedig azért, hogy így leplezze 6aját magát. Mert a kulákoknak még mindig van pénze. Összevásároltak fejenként 40—50 inget., 100 pár cipőt... De ezt olvashatták az újságban ifi. Aztán terjesztették a rémhírt... de csak azért, hogy összeveszojtsék az embereket, hogy lazítsanak,,, Nyíltan támad a kulák, de a dolgozók leleplezik — Még egy rongyos kötőt sem tudok venni — ugrik fel dühösen Farkas Bálint 32 holdas kulák, volt községi bíró a második sorban — hazugság az egész!... — Most már aztán elég! Egy szót se tovább! — hadonászik Csikós Elek Farkas Bálint kulák orra alatt. — Megmojidom én szemébe, hogy milyen gazember... A tömeg összébbhúzódik. Többen el akarnak osonni, de a dolgozó parasztok senkit som engednek ki, szinte kórusban kiáltják: »Halljuk Eleket!« fis Csikós Elek folytatja. A szive diktálja azt, amit mond: — Utolsó ember maga is! Maga is Erdeivel, meg Varga Szabóval fújja a levest, fin velem, na Ívelünk szóba sem áll. Azt sem kérdezi, hogy hogy vagyunk, filünk-e, vagy megdöglött ink. fis nem is bánták volna, hogyha meg- döglünk mindannyian. Ujia 60 fillérért akarnak arattatni, mint régen. Pöffoszkedve sétálni ki az aratókhoz és kérni egy kis pálin- kát, mert a sós szalonna-megülte a gyomrukat. Ne felejtettem én, de még a gyermek sem fogja elfelejteni. Csak kukaeos szalonnát adott, de azt is csak akkor, mikor már a kutyák bezabállak tőle. Ezt nem felejtem el soha magának, som Erdeinek, sem Varga Szabónak. Arra meg volt eszük, hogy elkérjék az a átoktól azt a kis pálinkát, ami még volt. Erire volt eszük, meg arra, hogy lázíisanak. Nyugtalanságot akartak csinálni, ugye. Igaza vau a titkár elvtársnak. Maguk beszélték tele a fejünket. Az enyémet is! Megmondom én nyíltan a szemükbe fű pedig nem lázongunk! Igaz-e emberek? — Úgy van, — És sokkal szívesebton odaadjuk a he latit, do még a kilen- codit is, minthogy mégegyszer mi kapjuk az ilyen parajoktól a huszadát. A mi földünket nem a tezcs akarja elvenni, hanem maguk. De mi megmutatjuk, hogy kik vagyunk! Meg, maguknak is, mer azoknak is, akik Koreában a gyermekeket, meg az asszonyokat gyilkolj ák, bombázzák. Megmutatjuk, de abban nem lesz köszönet, pláne maguknak, aljas alakoknak! Csak ezt akartam... — fejezte te hirtelen Csikós Elek, odament Lókési János pórt titkár hoz, karorrio ta és megindultak kifelé a tömeg élén, mint barátok, volt cselédek... A körösladányi „Dózsa”-csop őrá még c&atk. most lakarílfa ka fövedeime zömét Lázasan folyik a munka a kö- rösladányi »Dózsa« tszcs rizs- tábláján. Versenyben dolgoznak a munkacsapatokban dolgozók. Megkezdték a rizsara tásL A szélben ringó rizst áblák meghajtják fejüket a nehéz szemek súlya alatt Csak úgy roskadozik ászár a hő termés alatt A lányok piros, kék szoknyája messzire világít, a férfiak fehér ingujjait lengeti a szél. Olyan a sárgás rizsmező, mintha sok-sok tarka virággal volna feldíszítve. Az emberek sarlói nyomán egymásután szaporodnak a keresztek. Jó les? a termés. T6bb mint 25 máxsát * átlag holdanként Távolabb, a gyapotül le'- is vígan folyik a mim másulán telnek a zsá' pattogott fehér gubók A ricinusföldön is búsan bandukolnak az utolsó fuvarral. A vidáman dolgozó lermelőeso- port tagjainak Láttára a gazda elgondolkozik. Ilm... Mégiscsak* jobb nekik. Hiszen még il1 r illésük zöm-e, nagyon « lik még ebből <v meg már uir-jak egy árva fillért... Nagyot csap az *' füle közé: KG' gyek ' -
