Viharsarok népe, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-03 / 205. szám

VIHARSAROK NÉPE 7 CSORVáSON ISMÉT BEBIZONYOSODOTT: a hulák mindig az ellen próbál izgatni• ami a dolgozó parasztok érdeke Több kenyeret akarlrfc adni az országnak? Ez nem az 6 érdeke! Em­lékezz; a íerménybeadáskor füledbe súgott: »dugd el a gabonád, úgyis háború lesz«. Nem hallgattál szavára — felvilágosítottak a népnevelők, akik ezt mondták: a termény begyűjtés sikere: a béke győzelme — csapás a reak­cióra. A hős koreai nép is merített kiállásodból erőt s a keleti partvidékek .sávfára szorította le az agresszorokat. A vandál csapatok imperialista gazdáit azonban a nyakuk körül egyre szorosabbá váló hurok még dühödtebbé tette s bosszújuk parancsára védtelen nőket, gyermekeket kezdtek bombázni a légi zsoldosok. De parancsuk Csorvásig is elért. A helyi reakció, G. Tarr István- féle 52 holdas kuiákok, az idős Szabados Imre 32 holdasok s a többiek —. akiket a zsizsikesea beszállítóit gabonájuk, uszításuk ellenére sem terített Ic végkép a termény begyűjtésnél ért csapás — aléJUágukból felocsúdtak s a következő munkáknál: az őszi fejlesztésnél (hűen véreikezü gazdáikhoz) még veszettebb dühvei intézik támadásaikat a dolgozók ellen. Az osztályharc éle­sedik. Nemcsak nemzetközi, de hazai méretekben is. Példa erre a reakció ciorvási aknamunkája, amelynek számos kisparaszt vált „ átmenetileg szekér­tolójává. Mi történt Csorváson ? cse Sándor érdeke, hogy több ke* nvér, ruha, cipő legyen ebben az országban, az ő érdeke, hogy legyen virágzó mezőgazdaság. Ezt nem akarja a kulák cs gálád mó­don mindent elkövet, hogy meg is akadályozza az előrehaladást A csorvási megtévesztett kis- és középparasztok nagyrésze már kiszakította magát a reakció kar­maiból és Lencse Sándor is azt válaszolja katonatiszt fiának! Eddig vak voltam, de másként fogok cselekedni, fiam ... jíkiUke ÍÜ4Jtk& BÉKÉS HEGYE GALOViCZ JA, NOS és á »brigádjá­ra büszkén néznek a sukktelepi mííszárató építkezés dolgozói. A Gallovicz ácsbri.gád 131 százalékra telje-- sitette a legutóbbi kiértékelés-szerint új normáját. Jó ered­ményüket a munka helyes megszervezé­sével érték eí. A többi épitksZés ács, brigádjai vegyenek példát 'róluk! Id. MOLNÁR PÄL segédmunkás, aki szintén a sukktt-Iepi épitkéz &nti dolgozik, p.líiakcp lehet a se- gldarnnkások előtt, tíoboái” Pál legutóbb a habarcskésiitésnél dolgozott é-s- új nor­máját 153 százalék­ra teljesítette! A GYULAVÁRI délK-smajori DHz szervezet fiataljai, a bit sz'.un néz n»j gyét k valamennyi f at. Íja. A fiatalok jó belső nfpns vetítem kát vé- g ztek, melynek ered­ményeként a tagok közül--az elmúlt hét folyamán httszjnré- gyen léptek be a közelükben lévő ter- melőcsoportba. A NAGYSZ ÉNASI «Ságvárb tszcs dol­gozói már t.lies égé-, szébrn elvégezték a doíiányszedési - mim- - káiaíok: t, ugyanígy a ricinus szedését is. Munkájukat, s o.iu- lista versenyben vé­geztéit, ami példa­mutató megyénk va- 1 mennyi csoportja felé. »Tagosítás lesz, ne trágyázd a földedet!« »Törd le zölden a ku­koricát, mert tagosítás után az már nem lesz a tiéd!« A koramá­ban, határszéleken igy suttogott a csorvási reakció. Megtévesztette a dolgozó parasztokat, igyekezett fel­lázítani őket a kormány tagositási rendelte ellen, hogy igy korri­gálja a termény begyűjtésnél ért vereségét, — A kommunisták is azt mond­ták /|f»-ben, hogy: tVédd meg a földét, mert azé az, aki megmü- Ü« — ágált Szabó Sándor kis- araszt is, aki felült a reakciónak a kuiákok játékszerévé vált. Sza­bó Sándor elfelejtelte, hogy ak­kor is jő volt hallgatni a Port Esxköxök lettek i Szabó Sándor nem erre hall­gatott, átmenetileg elvakitotta őt a kulák propagandája. De bele­került a reakció uszályába Dohá­nyos Sándor, ifjú Mclich Andrásáé is s azon a kis- gyülésen, amelyen a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről beszéltek az előadók, amelyyen felvették az »Ej élete tszcs-be jelentkező uj tago­kat,. duna közbekiáltásokkal meg­zavarták a gyűlést '• közben a báltérben o. ommel dörzsölte zsíros markát a kulák: sikerült a pecsenyesütés, y Sándor l\o holdas, akit »jó „ Kutaknak? neve/, a fala, ma is kárörvendez, ostobának teteti ma­gát, áruikor erről a gyűlésről esik szó: »Hát, hát bedőllek az embe­rek, he-he-kes — mondja. De a Szabó Sándorok, Len­csék, Melicbck, ha pillanatnyilag ■eszközzé is váltak a kuiákok ke­zében, — a népnevelők felvilá­gosítása nyomán már rájöttek erre s méginkább megvilágosult elöltük: milyen aljas, gálád és körmönfont módszerekhez fo­lyamodik a kulák, aki, hogy el­érje céljait, behálózza a dolgozó parasztokat is. Megint becsapott minket a kulák á— — Megbizonyosodott, hogy ha­zugság volt az, amivel a tagosítás e'Icn próbállak bennünket állítani ■— mondja Szabó Sándor. — Eu már le is folytattam a crérelárgya- lás t Húrom tanya között is vá­laszthattam, találtam alkalmasat, ami jobb mint az enyém. Nem­hogy kárt szenvedtem, hanem jól jyrtam, mat üvegajtós, bélelt ab­lakos tanyát kap teán az én desz­kás, vályog-tanyám helyeit. A cse­re füM is jobb. Megint bectapott minket a kálóié, csak állna egy­szer már botot érte. Az MDP békéscsabai városi párt szervezetének telefonszámai: 20—70, 2Í—93 szavára, ame’y ezzel a jelszóval a nyugatról visszaszivárgott földes­ünk ellen mozgósította a dolgozó parasztokat, hogy vérük árán isi védjék meg ősi jussukat, a földet, ne adják azt vissza a grófoknak, báróknak. Most nem a Párt szavát szívlelte meg Szabó Sándor, nem a Pártét, amely azt tanácsolja, hogy: » Feleme tizedesedet a szövet­kezeti gazdálkodásban találod még. Kipróbált ut az. A valóság, a mi tszcs-ink fejlődése, de döntően a Szovjetunió kolhoz parasztjainak élete bizonyítják fölényét a tied­del szemben, hallgasd nneg társai­dat. akik leint járlak a Szovjet­unióban és gondollcozz szavai­kon.« reakció kezében Rájöttek erre Mellchék Is. »Hogy jelen pillanatban elsodort az ái", nagyon szégyenlem — mondja Melich, — éberebbnek k el lol t volna lennünk,. Meghány- tuk-vetetlük már az asszonnyal. Hogy nem volt helyes a cseleke­detünk. Hiszen mi magunk érez­zük, hogy az ilyen, kis táblákon — mutat földjére — nem jöve­delmező a gazdálkodás. Már pe­dig számos ilyen kis táblája van a tszcs-nek is. Persze, hogy he­lyes,’ ha összevonjuk, csak úgy tudják jól kihasználni a gépierőt. Lencse' Sándort is a valóság győzte meg arról, hogy valótlan­ság volt az, amiért a gyűlésen hangoskodott. Uj földet kapott, jobbat a régi helyett és tovább­ra is bent maradt a tanyájában. Különösen restelkedett a történ­tek miatt akkor, amikor fiától, — akit népi demokráciánk ne­vel katonatisztté, — a következő levelet kapta: Eddig vak voltam, de másként fogok cselekedni f iam... »Apa. Nem tudom maga hogyan látja mindazt, ami a termelőcso­portban van? Nem gondolkodott még afelől, hogy jó lenne belépni? Sokkal jobban haladna a munka, ha közösen csinálnák, nmn? Én úgy látom, hogy közösen jobban ír nieg tudnánk művelni azt a földet. Mert csak nem úgy tudja azzal a lóval megmunkáltaim, mintha azt a traktor szántaná, Mégis csak jobban meg tudja for­gatni egy traktor azt a földel, amely aztán sokkal jobban terem, mint eddig, pláne, ha egytagbün van. Én szerintem többet érne, mint kisparCellán gazdálkodni.« Lencse Sándor már egyetért a fiúval. Most döbbent rá arra, Hogy mindig az ellen próbál la­zítani a kulák, ami a dolgozó pa­rasztok érdeke. Mái* pedig Len „Ludas Matyi“ falmjság RZ OROSHlZ! MflGBSÉPlTÉSI NV KÜZTOttTiáBflít Az orosházi Magasépítő NY szék­hazának kapuján belépőknek hatal­mas tábla tűnik a szemébe. »Üze­münk Ludas Matyi-ja! — hirdeti a táblán a felirat —, alatta pedig szépen kifestett Ludas Matyi van a libával. Közelebb menve aztán látja a szemlélő, hogy a táblán rajzok van­nak kifüggesztve, rajtuk néhány sor Írással, Reggelenként az asztalos-, lakatosüzem, szombaton pedig a vi­déki munkahelyek dolgozói csopor­tosan állnak a »Ludas Matyk előtt. Izgatottan nézik, milyen* új rajz jelent meg a táblán? Mi is as Üzemi „Ludas Matyi“ célja f Vitéz elv társ, a vállalat üb-titkára felei a kérdésre. — A »Ludas Matyin«, keresztül rámutatunk a dolgozók, brigádok, a vezetőség hibájára, tréfás rajz­zal. Aki a táblára kerül, az igyek­ezik változtatni a munkamódsze­rén, viselkedésén. Hogy eredmény mutatkozik-6? Legtöbbször. Például itt egy bizo­nyíték, — mutat Vitéz elvtárs egy rajzra, amelyen egy dolgozó lát­hatói körülötte ezerteheverő áityag- gály-rajta a. is; Csordás Fe­renc. Ez olvasható a rajzon : ez az­tán valóban »anyagkezelő«. A rajz nemrég került a »Ludas Matyi«-ra és Csordás Ferenc azóta megjavította a munkáját Az anyag mostmár nem hever sza- na-széjjel munkahelyén. Egy másik rajzon egy liáz lát­ható: »Csongrádi üzemi konyha:;, ez van ráírva. Egy óra is van rajta, amely 12 órát mutat. A konyha felé oiy körmi ve.-tanúié. fiit, Krátki Mi­hály. »Hogyan szalad ez a. Krátki, a munkában meg úgy - »mászik«, mint a poszogó bogár«, Ez olvas­ható a kis rajz alatt. Krátki Mihály, amikor szombaton meglátta, a -rajzot, elhatározta, hogy javít munkaviszonyán. Javított is, mostmár nem lazsál munka közben. Az üzemi DISz táneesoport is meg van »örökítve«. A raj­zon a lányokat gyeplővel tart­ják. »Önkéntes tánccsoport, de mégis ostorozni kell őket.« A tánc­csoport, dacára annak, hogy a rajz már régen kinn van, még. most is csak úgy működik, ha állandóan a sarkukban vannak. Sok rajz látható még a »Ludae Matyin«, amely valamennyi a .jobb munkái akarja elősegíteni. Hogy aa üzemi »Ludas Matyi« valóban be­töltse hivatását, a szerkesztőbizott­ságnak kell még jobb munkát ki­fejteni. A rajzok ne legyenek he­tekig a táblán. Igyekezzenek . úgy ■ dolgozni, hogy mindig új anyag kerüljön fel, új hiányosságok ke­rüljenek napvilágra, hogy ezen. ke­resztül a munkamenet, a munkavi­szony egyre jobb legyen minden, vo­nalon. ( Adása) Egy. úüH&tevele. Július 11-én indultam el 21 út­törő pajtásommal Budapestem ke­resztül — egy hetet töltve a Sza­badsághegyen, hogy sok szép tán­cot és éneket tanuljanak, mellyel majd szórakoztatjuk a külföldi paj­tásokat — Csehszlovákiába, hogy ott majd képviseljük a mintegy 100.000 magyar úttörőt. Nagy meg­tiszteltetés volt ez számunkra, me­lyet jótanulással és fáradhatatlan úttörő munkával érdemeltünk ki Július 19-én indultunk -el Bu­dapestről a nagy útra. Ahogy át­léptük a határt,. csorgedeaŐ pata. kok, hegyek' és búzatáblák .tárul­tak elénk. Már attól a perctől éreztük a cseszlovák nép szere- tetét, amikor Pozsonyban lelkes hurrával fogadtak‘bennünket a pio­nír pajtásojí. Majd a vonatunk to- vábbrobogott és éjjel 12 órakor érkeztünk Prágái», ahol igon szí­vélyes fogadtatás után egy úttörő szállóban nyertünk elhelyezést Reggel 5 órakor indultunk to­vább s utazásunk közien felejthe­tetlenül szép tájakat láttunk. Egy­kettőre Prachaticébe érkeztünk, ahonnan csak egy kilométerre volt a nemzetközi tábor, amelyhez igye­keztünk. Itt éleztük igazán a pionír pajtásokon keresztül a csehszlovák nép szeretőiét. Üt napot töltöttünk velük a táborban, majd új pkmir pajtások jöttek,- akiket most már mi fogadtunk. Hamar összeliarát- koztunk velük, akik sokat meséltek nekünk a pionir-mozgalomról e mi is ebnondtuk úttörő munkánkat, ki­cseréltük egymás tapasztalatait. Itt­létünk alatt sokat tanultunk. Ki­rándulásaink közbén, melyeket ■ földeken, a dolgozó parasztok kö­zött s a gyárakban •tettünk, min­denütt azt láthattuk, hogy a ma­gyar és csehszlovák nép barátsága egyre mélyük. Nehezen búcsúztunk el a csehi* szlovák pioníroktól és a dolgozók­tól. Felejthetetlen volt számunkra ez az utazás s a csehszlovák nép nagy szeretető. E tanulmányút még nagyobb hálára és szoretotre kö­telez bennünket azok iránt, akik­nek mindezt köszönhetjük: Sztálin és Rákosi pajtásunk iránt. Matwska Mazda úttörő. Elek. /

Next

/
Thumbnails
Contents