Viharsarok népe, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-22 / 221. szám

4 VIHARSAROK NÉPE fi barátok, volt cselédek végérvényesen a falu vesetőivé lessnek állomást, az önálló nagyközséggé akik a községi tanácsba kerül­Mit hozott a terv Orosházának ? A pusztát nyílegyenesen átsze­lő oszlopsoron már fehér por- cellánok rikítanak. Még néhány faét s az egykori Wenckheim- nyomortanyák helyén, a most épülő nagyközségl>eii, Szabadkí­gyóson is kigyullad a fény, a villany. Ugyan ki hitte volna akár egy évvel ezelőtt is ezt. Bizony, nem sokan. Burján Jó­zsef négyholdas, Suliajda János háromholdas dolgozó parasztok, a volt cselédek és a többiek, akiknek már oly sok mindent ígértek az > urak«, még azt sem hitték el, hogy egyszer megszű­nik a hét-hét kilométeres gya­loglás Újkígyósra. Ókigyésból is önálló község lesz alakulást, a villanyt... — Ez a néhány tíz-húsz em­ber a községünkben, aki még fel­ül a kulak szavának és nem hisz. ök ugyanúgy vannak még, mint egy fél évvel ezelőtt Suliajda Já­nos, Burján József és a töb­biek. Néhány hét múltával már ök lesznek a hangadók, akik mindenhol lelkendezve be­szélik: »Nézd, a tanácsba jelöl­tek közt vau a Nagy Jóska, a Kis Pista, a Béla bácsi, a Sán­dor, akivel együtt hordtuk a trá­gyát... Mind, mind ismerő­sök... Mind a hetvenhetén, nek, olyanok, mint mi, volt cse­lédek, jóbarátok, szomszédok...« Jóbarátok, szomszédok, volt cselédek, azok, akiknek földig kellett hajolni az »urak« elötl, az egynéliányak elölt, — uiosl végérvényesen, a tanácsválasztás napján a falu vezetőivé lesznek. Egy lesz az ígéret a megvalósu­lással,, a nép a vezetőkkel... Épül az új község szabadon, nem nehezedik fá többé lidérc­nyomásként Wenckheini grófnak iltmaradt szelleme, a Kurlics András, vagy a többiek, a vér­szopó piócák, a kulákok. Októ­ber 22-vel kigyullad a fény Sza­badkígyós felelt is... Orosházán számos beruházás beszél a hároméves s az ötéves .érv első éveinek sikeréből. A hároméves terv keretében léte­sült a város Állami Áruháza, ahol a dolgozók mindent besze­rezhetnek. Rákóczi-telepen orvos­lakást építettek, s bent a köz­pontban is rendbehozták, álala- kílották az egészségházat. Kibő­vítették Rákóczi-telepen az isko­lái, hogy a gyerekek egészsége­sebb helyen tanulhassanak. Szen- telornyán kibővítették a napközi otthont; a gyermekek szórako­zását szolgálják az új játszóte­rek és a rendbehozoit parkok is. Három év alatt létesítettek Oros­házán egy városi' öntözéses kert­gazdaságot is. Nagy mértékben fejlesztenék az állallenyészlésl is. Ennek elősegítésére, alakították :lt a város régi inén leiepét kor­szerű, mesterséges megterméke-» nyíló állomássá. Tenyészállal-le- hipet létesítettek Kiscsákón, Rá- kóczi-lelepcn és Tatársáncon is. ötéves tervünk első évében fo­kozottabb ütemben folytak ezek a neruházások. Az öléves terv első felében kapott az Ady-ulca é* a Mikes-ulea útburkolást, be­tonjárdát. Bővítették a közviiágí- lást is. A Kossuth- és az Előd- Utcában csatornákat építettek. Az öléves tervben kaptak Mónoron a dolgozók artézi, kutat. Kiscsákón pedig új községházát, hogy ne kelljen kilométeres távolságokra — Orosházára — a dolgozó pa­rasztoknak bemenni, olt hely­ben intézhetik el ügyes-bajos dolgaikat. Sokat fejlődött a szocialista kereskedelem is. A város népbol- iokal kapóit, ahol a dolgozók Most azonban nem az »urak« ígérlek, hanem a Párt, amely mindig beváltotta szavát. A gép­állomás után közigazgatási ki- rendellség létesült, március 21-én pedig önálló nagyközség jegyző­vel, községházával, néhány hét múltával pedig már villany. — Olyan gyorsan jött műiden hogy az ember követni sem tud­ja — magyarázza boldogan Sülé I ■István négyholdas kisparaszt, akit néhány hónappal ezelőlL bí­rónak választoltak Szabadkígyó­son. t-i ezóta a szabadkígyósiak a grófi idők emberszámba sem menő cselédei, másként nézik a világ folyását, másként látnak hozzá a napi munkához. A Párt Ígérete: •gy a megvalósulással, — folytatja tovább határozot­tan Sülé István. Mindannyian tudjuk ezt már a gyakorlatból. Tudják mindannyian s ezl mu­tatja az a serény munka is, ami s földeken folyik. Hordják a szá­rat. szedik a cukorrépát, szánta­nak, néhány helyen már vetnek in. Csupán egy-két ember akad, ,?..í még halogatja a munkát. Va­lahogy úgy vaimak vele: »rá­ír-:lü.i még«. És ezek az embe­rek azok. akik nem hiszik azt sem, hogy október 22-ével, a ta- nácsválaszlás napjával orszá­gunkban és itt, Szabadkígyóson is új fejezet kezdődik a nép éle­tében. Nem hisznek, mert ők még szóbaállnak Kurlics András 27 lkiklas kulikkal, aki Wenckheim /iáiról és bolosispánjaiuakvisz- jzafíréséről, a »közelgő« háború­ról beszél, ő volt az is, aki nem nézte jó szemmel a gép­Nagy iramban folynak az őszi mezőgazdasági munkálatok a Szovjetunióban Az őszi szántás — a bő termés­hozam előfeltétele. Éppen ezért a ^Szovjetunió dolgozói harcolnak, hogy az őszi időszak folyamán va­lamennyi földterületet felszántsák. Szeptern}lOr 5-ig a Szovjetunió kol­hozai 1 millió 300 ezer hektárral, «Ukrajna kolhozai egymillió hektár­éról nagyobb földterületet készítet­itek elő, mint a múl tévben. Szibéria körzeteiben elsősorban az altáji pe- i «ni vidéken és a novoszibirszki te­rületen iS nagyszerű ütemben fo­lyik az őszi szántás. Az ilyen Irá- *ryú munkában itt is lényegesen «iőbbrehaladtak, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Hz őszi felfejlesztés során ezideig közel négyezer dolgozó parasztcsalád választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját Szövetkezeti mozgalmunk nap mint nap erősödik. Naponta lép­nek be a termelőszövetkezeti cso- porlokba uz eddig egyénileg gaz­dálkodó kis- és középparaszlok. Követik a Párt és Rákosi elvtárs föld mennyivel többet terem. Konkrét példaként kell felhozni a termclőcsoporlok eddigi eredmé­nyeit. A népnevelőknek mindenütt ott kell lenni, mert ha mi nem őrködünk kellően, akkor azt az oszlályellenség azonnal észreve­szi és kihasználja az alkalmat s igyekszik a dolgozó paraszlokaf le téríteni a boldogabb jövőhöz vezelő útról. beszerezhetik élelmiszer, fűszer- szűkséglotcikel. Uj munkahelyek is létesültek az ötéves .terv első évének első felében Orosházán. Iigy olajsaj­toló üzem létesült s üzembe lett helyezve a régi Dénes-félc tég­lagyár is. Ez a jelen tükre. A jövőt, a további fejlődést is biztosiIja a terv, melynek végrehajtásában a dolgozók fokozódó jnuiikalendü- lellel vesznek részt, mely lxíkó- jük, boldog élelük bástyája. szavát. Követik a fejlődés út­ját, mert bebizonyosodott előt­tük a nagyüzemi gazdálkodás előnye. Saját szemükkel győződ­lek meg róla. Megyénkben az őszi felfej­lesztés során eddig 3881 dol­gozó paraszt lépett he a ler- melőcsoporiokba. Jő munkát végeztek a szeg­halmi, mezőkovácsházi járás népnevelői. Munkájuk eredmé­nye, hogy a szeghalmi járásban 6J7, a mezőkovácsházi járásban 587 taggal szaporodott a szövet­kezetek tagjainak létszáma. A középparaszlok közül is mind többen indulnak cl azon az úton, amely megkönnyíti az éleinket. Az ősz folyamán 501 középparaszt lépett be a csoportokba. A felfejlcsztési munkákban a DISz-szervezetek ifjúgárdistái is belekapcsolódlak, ami elsősorban altban mutatkozik, hogy ők ma­guk léplek be elsőnek. Példáju­kat sok fiatal követte s a leg­utóbbi kiértékelés alapján meg­állapítást nyert, hogy a csopor­tokba belépett új tagoknak csak­nem fele fiatal. Eddig 1631 azok­nak a fiataloknak a száma, akik az újfaj la gazdálkodást válasz­tották. Az egész megyében a fiatal agitátorok közül a békési járás ifjúgárdistái végezlek el legjob­ban a rájukbízott feladatokat. Eddig a járás területén 385 fiatal lépell be a tszcs be. Az orosházi járás fiaaljai közül 313 fiatal írta alá ed­dig a belépési nyilatkozatot. Nem hallgatlak a kulákok sug- dolózására, hanem követték azt az utat, amelyet Rákosi elvtárs 1918. augusztus 20-i kecskeméti beszédében jelölt meg. A felfejlesztés során népneve, tőink értek el eredményeket, de ezt még tovább kell fokozni Nem szabad, hogy a még egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok egyedül maradjanak. Rá kell őket vezetni a helyes útra, meg kell nekik magyarázni, hogy a nagy táblákban géppel szántott A szarajevo-plecstti vasúti kényszermunkások szabadságáért is harcolnak a mezőhegyesi fűtőház dolgozói A «Nova Borba», az igaz jugo­szláv hazafiak Prágában megjelenő lapja élesen bírálja a ’fasiszta Tito-klikk embertelen diktatúráját a dolgozó nép ’fölött. Cikkeiben, minden Írásban leleplezi a hazug titoista propagandát. «Szerte Jugoszláviában, gyárak­ban, üzemekben, földeken az ösz- sze’fogdo^ott munká-ok ellenállnak a titoislák agressziójának és a munkák megtagadásával, szökés­sel és számos más módon szabotál­nak. így a vasútvonalak építésé­nél a brigádok az előirányzott munkáknak alig 35 százalékát tel­jesitik és a Szarajevo-l’teosa, va­lamint a Brsza-\ ares vasútvona­lakat, melyeknek már 1919-ben készen kellett volna lenniök, még mindig épitik, sőt 1950-ben sem tudják befejezni. S zabot! 1 ás ok ka I, a munka megtagadásával válaszol a jugoszláv nép a titoista elnyo­móknak !» így ir a „Nova Borba11 egyik legutóbbi számában Tito Jugoszláviájáról, ahol az elnyomás féktelen kizsákmányolás, agresszió ellenére a dolgozóknak egyre na­gyobb többsége lép az aktiv el­lenállás vonalára. A mai Jugoszláviában becsület ós hősiesség dolga az, ha a mun­kás megtagadja az engedelmessé­get, szabotálja a munkát, nem en­gedi magát kiszolgáltatni az agresszoiok kénie-kedveie, nálunk pedig az ötéves tervünket megvaló­sító dolgozók becsület, dicsőség és hősiesség dolgává a teremtő mun­kát- emelték. Míg a szarajevo-ple- esai és más vasútvonalak építé­sénél a munka visszatartásával fe­lelnek a kényszertáborba hajtott munkások és parasztok, igv nyil­vánítják együttérzésüket és igv akarnak küzdeni a bcketátior har­cos népeivel, addig nálunk a mos­tani hetekben vasúti forgalmunk gyorsabbá, biztonságosabbá téte­lén gondolkoznak a munkások. Be­köszöntött az őszi csúcsforgalom ideje 1 A földekről ezer és ezer mázsa számra viszik a vagonok a répát a cukorgyárakba, szállítják a kenyérnek valót, hogy minden dolgozó asztalán ott logven a fe­hér kenyér, a cukor. Előre a Háromnapos kocsifordulóért — ez most a harci jelszó vasu­tasaink körében. Nem üres sza­vak ezek, mögöttük nagy akara­tok, elszánt munka húzódik meg. ífs a jelszó cselekedetté válik. Úgy mint Mezőhegyesen is, ahol szabad dolgozók, szocialista orszá­got épitők nagy céljuknak tartják az ötéves terv megvalósítását, melynek egyik erős láncszeme az. hogy az őszi csúcsforgalom sikere­sen bonyolódjék le. Sokszor gondolnak arra a me- zőhegyesiek és nem egyszer be­szélnek arról is, hogy az elnyo­másban sínylődő jugoszláv szak­társaikért is küzdenek akkor, ami­kor igyekeznek nap, mint nap jobb munkát végezni, teljesiteni a tervet. Jancsik elvtárs, a mezőhegyes« 'fűtőház terme'ési felelőse elmondja, hogy ötvenen dolgoznak itt a ’fűtőházban és valamennyien be­kapcsolódlak az «őszi csúcsforga­lom legjobb dolgozója» kitüntető címért folyó versenybe. — Nagy volt a lelkesedés i szaktársak között — mondja visz szagondolva. — Nem túlozunk akkor elvtárs, ha azt mondjuk: nálunk már nagyon szépen ki­alakult a kollektív szellem, jó a munkaviszony ós valamennyien együtt dolgozunk a csúcsforgalom­ért. Azután beszél arról, hogy mi­lyen sokat tanultak ők is a szov­jet sztahanovista mozdonyvezetők­től, hogy átvették tőlük a moz­donymosás észszerűbb és takaré­kosabb módszerét, amivel egv-egy gépnél 30 órai időmegtakarítást érnek el. —■ Nálunk a mozdonyvezetői meg a szenesek nemcsak szavak­kal leszólnék az őszi esúcsf or­al ómról. Most értékeltük ki inem­rég, liogv az anvagtaharékossági , VI ftim unt ° versenyben Havonként 12—13 tonna szenet takarítunk meg Ehhez hozzáadódik a szerelők jő munkája, akik vállalták, hogy a gépeket hamarabb kijavítják aa előirányzott időpontnál, hogy mi­nél kevesebb legyen a kiesés 6a minden mozdonyuk ott legyen a forgalomban! Ahol ötven olyan dolgozó «égzl munkáját, mint Mezőhegyesen a fűtőházban, ott a lelkesedésből se'tekvő erőt merit a verseny moz­galom, ott a pártszervezet útmuta­tásait jól megvalósítják és hoz­zájárulnak a sikerhez. Versenyez­nek, képezik magukat, hogy sok­kal inkább hasonlókká váljanak példaképeikhez, a hős szovjet va­sutasokhoz, akik annyi jó tapasz­talattal segítették már őket. Nincs olyan dolgozó a fűtőház­ban, aki no lenne ott a liákosi-pec olvasókörének óráin, mert tudják azt, hogy ott is erőt meríthetnek (abból a küzdelemből, amit Rákosi elvtárs vívott a régi rend uraival szemben, erőt meríthetnek nagy harcukhoz, a békeharchoz, melyet elválaszthatatlannak tarta­vak a terv, az őszi csúcsforgalom sikeres teljesítésétől. — Segítjük, támogatjuk egy­mást — mondja Jancsik el\társ — és szinte kimondhatatlanul jó­érzés az, hogy a mi munkánk is egy parányi, de erős része an­nak a békeharcnak, amit győze­lemre visznek a Szovjetunió ve>- tsetésével a világ dolgozói I * Ea a becsületes jugoszláv va­súti dolgozók megérzik azt, tud­ják, hogy nincsenek egyedül elnyo­móik elleni harcban, velük van minden dolgozó és az ő szabad­ságukért is küzdenek. Úgy, ahogy a mezőhegyes« fűtőház vasutasai is teszik. «

Next

/
Thumbnails
Contents