Viharsarok népe, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-22 / 221. szám
4 VIHARSAROK NÉPE fi barátok, volt cselédek végérvényesen a falu vesetőivé lessnek állomást, az önálló nagyközséggé akik a községi tanácsba kerülMit hozott a terv Orosházának ? A pusztát nyílegyenesen átszelő oszlopsoron már fehér por- cellánok rikítanak. Még néhány faét s az egykori Wenckheim- nyomortanyák helyén, a most épülő nagyközségl>eii, Szabadkígyóson is kigyullad a fény, a villany. Ugyan ki hitte volna akár egy évvel ezelőtt is ezt. Bizony, nem sokan. Burján József négyholdas, Suliajda János háromholdas dolgozó parasztok, a volt cselédek és a többiek, akiknek már oly sok mindent ígértek az > urak«, még azt sem hitték el, hogy egyszer megszűnik a hét-hét kilométeres gyaloglás Újkígyósra. Ókigyésból is önálló község lesz alakulást, a villanyt... — Ez a néhány tíz-húsz ember a községünkben, aki még felül a kulak szavának és nem hisz. ök ugyanúgy vannak még, mint egy fél évvel ezelőtt Suliajda János, Burján József és a többiek. Néhány hét múltával már ök lesznek a hangadók, akik mindenhol lelkendezve beszélik: »Nézd, a tanácsba jelöltek közt vau a Nagy Jóska, a Kis Pista, a Béla bácsi, a Sándor, akivel együtt hordtuk a trágyát... Mind, mind ismerősök... Mind a hetvenhetén, nek, olyanok, mint mi, volt cselédek, jóbarátok, szomszédok...« Jóbarátok, szomszédok, volt cselédek, azok, akiknek földig kellett hajolni az »urak« elötl, az egynéliányak elölt, — uiosl végérvényesen, a tanácsválasztás napján a falu vezetőivé lesznek. Egy lesz az ígéret a megvalósulással,, a nép a vezetőkkel... Épül az új község szabadon, nem nehezedik fá többé lidércnyomásként Wenckheini grófnak iltmaradt szelleme, a Kurlics András, vagy a többiek, a vérszopó piócák, a kulákok. Október 22-vel kigyullad a fény Szabadkígyós felelt is... Orosházán számos beruházás beszél a hároméves s az ötéves .érv első éveinek sikeréből. A hároméves terv keretében létesült a város Állami Áruháza, ahol a dolgozók mindent beszerezhetnek. Rákóczi-telepen orvoslakást építettek, s bent a központban is rendbehozták, álala- kílották az egészségházat. Kibővítették Rákóczi-telepen az iskolái, hogy a gyerekek egészségesebb helyen tanulhassanak. Szen- telornyán kibővítették a napközi otthont; a gyermekek szórakozását szolgálják az új játszóterek és a rendbehozoit parkok is. Három év alatt létesítettek Orosházán egy városi' öntözéses kertgazdaságot is. Nagy mértékben fejlesztenék az állallenyészlésl is. Ennek elősegítésére, alakították :lt a város régi inén leiepét korszerű, mesterséges megterméke-» nyíló állomássá. Tenyészállal-le- hipet létesítettek Kiscsákón, Rá- kóczi-lelepcn és Tatársáncon is. ötéves tervünk első évében fokozottabb ütemben folytak ezek a neruházások. Az öléves terv első felében kapott az Ady-ulca é* a Mikes-ulea útburkolást, betonjárdát. Bővítették a közviiágí- lást is. A Kossuth- és az Előd- Utcában csatornákat építettek. Az öléves tervben kaptak Mónoron a dolgozók artézi, kutat. Kiscsákón pedig új községházát, hogy ne kelljen kilométeres távolságokra — Orosházára — a dolgozó parasztoknak bemenni, olt helyben intézhetik el ügyes-bajos dolgaikat. Sokat fejlődött a szocialista kereskedelem is. A város népbol- iokal kapóit, ahol a dolgozók Most azonban nem az »urak« ígérlek, hanem a Párt, amely mindig beváltotta szavát. A gépállomás után közigazgatási ki- rendellség létesült, március 21-én pedig önálló nagyközség jegyzővel, községházával, néhány hét múltával pedig már villany. — Olyan gyorsan jött műiden hogy az ember követni sem tudja — magyarázza boldogan Sülé I ■István négyholdas kisparaszt, akit néhány hónappal ezelőlL bírónak választoltak Szabadkígyóson. t-i ezóta a szabadkígyósiak a grófi idők emberszámba sem menő cselédei, másként nézik a világ folyását, másként látnak hozzá a napi munkához. A Párt Ígérete: •gy a megvalósulással, — folytatja tovább határozottan Sülé István. Mindannyian tudjuk ezt már a gyakorlatból. Tudják mindannyian s ezl mutatja az a serény munka is, ami s földeken folyik. Hordják a szárat. szedik a cukorrépát, szántanak, néhány helyen már vetnek in. Csupán egy-két ember akad, ,?..í még halogatja a munkát. Valahogy úgy vaimak vele: »ráír-:lü.i még«. És ezek az emberek azok. akik nem hiszik azt sem, hogy október 22-ével, a ta- nácsválaszlás napjával országunkban és itt, Szabadkígyóson is új fejezet kezdődik a nép életében. Nem hisznek, mert ők még szóbaállnak Kurlics András 27 lkiklas kulikkal, aki Wenckheim /iáiról és bolosispánjaiuakvisz- jzafíréséről, a »közelgő« háborúról beszél, ő volt az is, aki nem nézte jó szemmel a gépNagy iramban folynak az őszi mezőgazdasági munkálatok a Szovjetunióban Az őszi szántás — a bő terméshozam előfeltétele. Éppen ezért a ^Szovjetunió dolgozói harcolnak, hogy az őszi időszak folyamán valamennyi földterületet felszántsák. Szeptern}lOr 5-ig a Szovjetunió kolhozai 1 millió 300 ezer hektárral, «Ukrajna kolhozai egymillió hektáréról nagyobb földterületet készítetitek elő, mint a múl tévben. Szibéria körzeteiben elsősorban az altáji pe- i «ni vidéken és a novoszibirszki területen iS nagyszerű ütemben folyik az őszi szántás. Az ilyen Irá- *ryú munkában itt is lényegesen «iőbbrehaladtak, mint a múlt év ugyanezen időszakában. Hz őszi felfejlesztés során ezideig közel négyezer dolgozó parasztcsalád választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját Szövetkezeti mozgalmunk nap mint nap erősödik. Naponta lépnek be a termelőszövetkezeti cso- porlokba uz eddig egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszlok. Követik a Párt és Rákosi elvtárs föld mennyivel többet terem. Konkrét példaként kell felhozni a termclőcsoporlok eddigi eredményeit. A népnevelőknek mindenütt ott kell lenni, mert ha mi nem őrködünk kellően, akkor azt az oszlályellenség azonnal észreveszi és kihasználja az alkalmat s igyekszik a dolgozó paraszlokaf le téríteni a boldogabb jövőhöz vezelő útról. beszerezhetik élelmiszer, fűszer- szűkséglotcikel. Uj munkahelyek is létesültek az ötéves .terv első évének első felében Orosházán. Iigy olajsajtoló üzem létesült s üzembe lett helyezve a régi Dénes-félc téglagyár is. Ez a jelen tükre. A jövőt, a további fejlődést is biztosiIja a terv, melynek végrehajtásában a dolgozók fokozódó jnuiikalendü- lellel vesznek részt, mely lxíkó- jük, boldog élelük bástyája. szavát. Követik a fejlődés útját, mert bebizonyosodott előttük a nagyüzemi gazdálkodás előnye. Saját szemükkel győződlek meg róla. Megyénkben az őszi felfejlesztés során eddig 3881 dolgozó paraszt lépett he a ler- melőcsoporiokba. Jő munkát végeztek a szeghalmi, mezőkovácsházi járás népnevelői. Munkájuk eredménye, hogy a szeghalmi járásban 6J7, a mezőkovácsházi járásban 587 taggal szaporodott a szövetkezetek tagjainak létszáma. A középparaszlok közül is mind többen indulnak cl azon az úton, amely megkönnyíti az éleinket. Az ősz folyamán 501 középparaszt lépett be a csoportokba. A felfejlcsztési munkákban a DISz-szervezetek ifjúgárdistái is belekapcsolódlak, ami elsősorban altban mutatkozik, hogy ők maguk léplek be elsőnek. Példájukat sok fiatal követte s a legutóbbi kiértékelés alapján megállapítást nyert, hogy a csoportokba belépett új tagoknak csaknem fele fiatal. Eddig 1631 azoknak a fiataloknak a száma, akik az újfaj la gazdálkodást választották. Az egész megyében a fiatal agitátorok közül a békési járás ifjúgárdistái végezlek el legjobban a rájukbízott feladatokat. Eddig a járás területén 385 fiatal lépell be a tszcs be. Az orosházi járás fiaaljai közül 313 fiatal írta alá eddig a belépési nyilatkozatot. Nem hallgatlak a kulákok sug- dolózására, hanem követték azt az utat, amelyet Rákosi elvtárs 1918. augusztus 20-i kecskeméti beszédében jelölt meg. A felfejlesztés során népneve, tőink értek el eredményeket, de ezt még tovább kell fokozni Nem szabad, hogy a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok egyedül maradjanak. Rá kell őket vezetni a helyes útra, meg kell nekik magyarázni, hogy a nagy táblákban géppel szántott A szarajevo-plecstti vasúti kényszermunkások szabadságáért is harcolnak a mezőhegyesi fűtőház dolgozói A «Nova Borba», az igaz jugoszláv hazafiak Prágában megjelenő lapja élesen bírálja a ’fasiszta Tito-klikk embertelen diktatúráját a dolgozó nép ’fölött. Cikkeiben, minden Írásban leleplezi a hazug titoista propagandát. «Szerte Jugoszláviában, gyárakban, üzemekben, földeken az ösz- sze’fogdo^ott munká-ok ellenállnak a titoislák agressziójának és a munkák megtagadásával, szökéssel és számos más módon szabotálnak. így a vasútvonalak építésénél a brigádok az előirányzott munkáknak alig 35 százalékát teljesitik és a Szarajevo-l’teosa, valamint a Brsza-\ ares vasútvonalakat, melyeknek már 1919-ben készen kellett volna lenniök, még mindig épitik, sőt 1950-ben sem tudják befejezni. S zabot! 1 ás ok ka I, a munka megtagadásával válaszol a jugoszláv nép a titoista elnyomóknak !» így ir a „Nova Borba11 egyik legutóbbi számában Tito Jugoszláviájáról, ahol az elnyomás féktelen kizsákmányolás, agresszió ellenére a dolgozóknak egyre nagyobb többsége lép az aktiv ellenállás vonalára. A mai Jugoszláviában becsület ós hősiesség dolga az, ha a munkás megtagadja az engedelmességet, szabotálja a munkát, nem engedi magát kiszolgáltatni az agresszoiok kénie-kedveie, nálunk pedig az ötéves tervünket megvalósító dolgozók becsület, dicsőség és hősiesség dolgává a teremtő munkát- emelték. Míg a szarajevo-ple- esai és más vasútvonalak építésénél a munka visszatartásával felelnek a kényszertáborba hajtott munkások és parasztok, igv nyilvánítják együttérzésüket és igv akarnak küzdeni a bcketátior harcos népeivel, addig nálunk a mostani hetekben vasúti forgalmunk gyorsabbá, biztonságosabbá tételén gondolkoznak a munkások. Beköszöntött az őszi csúcsforgalom ideje 1 A földekről ezer és ezer mázsa számra viszik a vagonok a répát a cukorgyárakba, szállítják a kenyérnek valót, hogy minden dolgozó asztalán ott logven a fehér kenyér, a cukor. Előre a Háromnapos kocsifordulóért — ez most a harci jelszó vasutasaink körében. Nem üres szavak ezek, mögöttük nagy akaratok, elszánt munka húzódik meg. ífs a jelszó cselekedetté válik. Úgy mint Mezőhegyesen is, ahol szabad dolgozók, szocialista országot épitők nagy céljuknak tartják az ötéves terv megvalósítását, melynek egyik erős láncszeme az. hogy az őszi csúcsforgalom sikeresen bonyolódjék le. Sokszor gondolnak arra a me- zőhegyesiek és nem egyszer beszélnek arról is, hogy az elnyomásban sínylődő jugoszláv szaktársaikért is küzdenek akkor, amikor igyekeznek nap, mint nap jobb munkát végezni, teljesiteni a tervet. Jancsik elvtárs, a mezőhegyes« 'fűtőház terme'ési felelőse elmondja, hogy ötvenen dolgoznak itt a ’fűtőházban és valamennyien bekapcsolódlak az «őszi csúcsforgalom legjobb dolgozója» kitüntető címért folyó versenybe. — Nagy volt a lelkesedés i szaktársak között — mondja visz szagondolva. — Nem túlozunk akkor elvtárs, ha azt mondjuk: nálunk már nagyon szépen kialakult a kollektív szellem, jó a munkaviszony ós valamennyien együtt dolgozunk a csúcsforgalomért. Azután beszél arról, hogy milyen sokat tanultak ők is a szovjet sztahanovista mozdonyvezetőktől, hogy átvették tőlük a mozdonymosás észszerűbb és takarékosabb módszerét, amivel egv-egy gépnél 30 órai időmegtakarítást érnek el. —■ Nálunk a mozdonyvezetői meg a szenesek nemcsak szavakkal leszólnék az őszi esúcsf oral ómról. Most értékeltük ki inemrég, liogv az anvagtaharékossági , VI ftim unt ° versenyben Havonként 12—13 tonna szenet takarítunk meg Ehhez hozzáadódik a szerelők jő munkája, akik vállalták, hogy a gépeket hamarabb kijavítják aa előirányzott időpontnál, hogy minél kevesebb legyen a kiesés 6a minden mozdonyuk ott legyen a forgalomban! Ahol ötven olyan dolgozó «égzl munkáját, mint Mezőhegyesen a fűtőházban, ott a lelkesedésből se'tekvő erőt merit a verseny mozgalom, ott a pártszervezet útmutatásait jól megvalósítják és hozzájárulnak a sikerhez. Versenyeznek, képezik magukat, hogy sokkal inkább hasonlókká váljanak példaképeikhez, a hős szovjet vasutasokhoz, akik annyi jó tapasztalattal segítették már őket. Nincs olyan dolgozó a fűtőházban, aki no lenne ott a liákosi-pec olvasókörének óráin, mert tudják azt, hogy ott is erőt meríthetnek (abból a küzdelemből, amit Rákosi elvtárs vívott a régi rend uraival szemben, erőt meríthetnek nagy harcukhoz, a békeharchoz, melyet elválaszthatatlannak tartavak a terv, az őszi csúcsforgalom sikeres teljesítésétől. — Segítjük, támogatjuk egymást — mondja Jancsik el\társ — és szinte kimondhatatlanul jóérzés az, hogy a mi munkánk is egy parányi, de erős része annak a békeharcnak, amit győzelemre visznek a Szovjetunió ve>- tsetésével a világ dolgozói I * Ea a becsületes jugoszláv vasúti dolgozók megérzik azt, tudják, hogy nincsenek egyedül elnyomóik elleni harcban, velük van minden dolgozó és az ő szabadságukért is küzdenek. Úgy, ahogy a mezőhegyes« fűtőház vasutasai is teszik. «
