Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)
1950-08-02 / 177. szám
2 VIHARSAROK NÉPE Kedden délelőtt kezdődött meg *i 35 katolikus pap által összehívott országos papi értekezlet. Az értekezlet színhelyét, a budapesti Tudomány Egyetem dísztermét zsúfolásig megtöltötte az értekezlet többszáz részvevője. Az elnöki asztalnál foglalt helyet Darvas József miniszter, P. Lombos László ferencrendi szerzetes, apostoli helynek, dr Széchy Antal provikárius, budapesti esperesplébános, dr Horváth Richard cisztercita szerzetes és Rácz Károly szervita szerzetes. Széchy Anlnl dr megnyitó szavai után Horváth Hichárd dr tartott előadói • beszédet. Korfordulón állunk — mondotta többek között. — A múlt sohasem tér vissza. Halntmas és sorsdöntő az, ami elindult és ami megvalósul. Ehhez kell magatartásunkat is szabnunk. Meg kell vallanunk azonban, hogy ez a felismerés a papság körében eleinle csak alig néhány ember sejtelmeiben, érzéseiben volt meg és nem szent barokk paloták hűvös szobáiban, hanem lent, inkább azok között az emberek közöli, papok és hívek között, akik benne élnek az életben, elsősorban a legegyszerűbb szerzetesek és a falusi papok lelkében, valamint néhány igen magas kultúrájú katolikus ír telin iségi ember, pap és világi meggyőződésében. Az ilyeneknek a hangját azonban a felsőbbség valami egészen gonosz és elmaradón politikai fclfogássaí elnc* niíiotta, vagy legalább is elnémítani törekedett. Jöttek a letiltások, a felfüggesztéssel való fenyegetések, a felfüggesztések. Pedig nekünk, papoknak és világiaknak egyaránt nem az elválasztó réseket kell keresnünk, hanem azokat a pontokat, amelyekben együtt mehetünk. Mi egyszerre akarunk és tudunk is lenni jő katolikusok és jó állampolgárok, (taps) jó hitű emberek és jó hazafiak. Hála Istennek, hogy ez a felismerés mo s lm ár papságunk körében és a hívek körében kezd mindig többekben és többekben feltámadni és mindig többekben lés többekben öntudatosodni. A J8v6 útja, a szocializmus útja. És nem volt még a történelemben a kereszténység számára annyira rokon, egylé- nyegü, hozzá közel álló új üOmyitó eszmeáramlat, mint éppen a szocializmus. Hogy csak néhány érintkező, sőt azonos pontra mutassak rá: Legfőbb érték az ember. Minden ember-egyenlő. Embernek embertől való kizsákmányolása megszűnik: fiz tiszta evangéliumi elv. Az em- iiör-íestvóriség és ember-szolidaritás gyönyörű valóságához napról-napra közelebb jutunk. Ilyen szempontból is tessék csak például most Koreára gondolni: kicsi nép, messzi ország, mit fájjon érte a szívem — gondolták még tegnap az emberek. Eb ma állást foglalnak, testvérnek tudják az ottani embert. Es ez holnap viszont rám is állhat én milyen jó ezt tudni. Erő van ebben 'éa Szépség és ez nem más, mint A keresztényi felebaráti Meintet. Vagy az ötéves népgazdasági lorvüuk sok gyönyörű és embert Szolgáló eredménye: az épülő utak, hidat, böloeődék, napközi otthonok, óvodák, iskolák, gyárak, kórházak, üdülők, jobb kenyér, könnyebb munka, gépesítések foljdán emberségesebb munka és nagyobb eredmények, stb. Ezekről van szó kedves testvérek. Hat lehetünk mi ezekkel elutasító állásponton? Erről van itt szó uraim és ezért jöttünk mi itt össze. Senkitől som kényszerítve, sokaktól .gáncsolva, lebeszélve és elijesztve ós csak kevesektől bátorítva, híva és akarva. Es, hogy mégis ilyen szép számmal jöttünk össze, ez mutatja, hogy ez a mi mozgalmunk a népből jövő, a néppel együtt menetelő, a néppel együtt akaró, a néphez hűséges pitpok megmozdulása, spontán és autonóm, a szónak abban az értelmében, hogy az idő (ás a józan éess és az Isten kegyelme érlelte ki Írennünk. Mozgalmunk örömmel üdvözli a kormányt és a püspöki kar tárgyalását és kívánja, hogy ez minél előbb és sikeresen befejeződjék. Az a meggyőződés, hogy már régen kellett volna, amikor még nem jutottunk zsákutcáira. De jobb későn, mint soha. Értekezletünk azért jött ösz- ste, hogy kimondja: egyházunk magatartásinak meg kell változnia népi köztársasá/unk- kcl szemben, hogy ki jussunk abból a zsákutcából, amelybe egyes katasztrófa-politákát folytató egyházfónök'ik, a haladás elleni elfogultságukban és érdekeltségükben a régi rendszert visszákivánva, a katolikus egyházat juttatták. Azt várja mozgalmunk, hogy ezzel egyúttal végeszakad annak az áldatlan gyakorlatnak, amely a lelkiismereti szabadságot semmibevéve •díajtatt, üldözött és megtorolt a papoknál minden állásfoglalást, ajuplypk a,népi demokrácia léié közeledők voltak. Mozgalmunk a haladó gondolkodású papok nagy tömegétől, azoktól, akik szociális gondolkodásúak és népükkel egyek a szocializmus építésében, el fogja választani azt, a kieebtiezámú csoportot, amely nem enged elmaialt reakciós politikai rövidlátásából. Horváth Richard szerzetes, ezután leleplezte a reakciós rága- Iomhatl járatot, aely a katolikus papok békemozgalma ellen folyik, majd ezeket mondotta: Ismételten hangsúlyozzuk, amit Plojhár József csehszlovák népjóléti miniszter legutóbb igy szövegezőit meg: 3A külföldi propaganda ellenére újból kijelentjük, hogy római katolikus hitiiek vagyunk és nem akarunk uj egyházat. Mi a hit ésl az erkölcs minden dolgában cn- gele’meskeiünk ft S-ent Atyának e Hit és erkölcs dolgában a Szent Atya nekünk a legtöbb ós legfel- lébbezbete'énebb tekintély. Különb« séget kell azonban tennünk hit, erkölcs és politika, a Vatikán tanító tekintély®, a Vatikán bizonyos szervei, emberei, rádiója, lapja között. Nekünk elsősorban saját népünk sorsát és érdekeit kell szemünk előtt tartanunk. (Nagy taps.) Népünk boldogulását mi nem uézlictjük egyoldalú szemüvegen keresztül. Nem nézhetjük a nyugati kapitalizmus és az amerikai imperializmus érdekei szerint. Nem vagyunk kötelesek rosszul informált híreket és igazságnak meg nem felelő állásfoglalásokat csalhatatlannak elfogadunk és követnünk. Politikai dolgokban a vatikáni embereknek a megnyilatkozásai, a vatikáni rádió és az újság hírei és állásfoglalásai csak annyiban jók nekünk, amennyiben ezek népünk érdekeinek, a mi hazánk érdekeinek és főképpen az igazságnak megfelelnek. És. mert tulnyoinólag nem ezt követik, ezért fogadjuk gyanakvással és konkrét esetekben elutasítással. Ha azt kell észrevennünk, hogy akár hivatalos helyekről, igy a Vatikánból csak a kapitalista világrendet hajlandók egyedül üdvözítőnek elfogadni, ez nem kőtelező ránk nézve, . ez nem a keresztény felfogás és ebben nincsen meg csak a szikrája sem a csalhatatlanságnak. Nekünk a nép mellett a helyünk. (Nagy taps.) Ahogyan felhívásunkban mondottuk: »Teljes szivünkből, minden erőnkből kívánjuk az egyház és az állam közötti megegyezést az egyház ós a népi demokratikus állam törvényeinek kölcsönös tiszle'etben tartásával.« Nem kívánják itt a mi hitünket elvenni, csak azt kívánják, hogy a hitünket is állítsuk bele az alkot munkába. Még egyről kell szólnunk, a béke kérdéséről. Ez az emberiség központi problémája. Hová álljon a pap, ha nem a béke gondolata mellé? Hogy a mi papságunk lelkiismeretű erkölcsileg kikezdet- len, azt éppen az mutatja, hogy amikor a stockliolmi bókenyilnt- kozatok aláírásáról volt szó, bizonyos felszabadulással tömegesen állott a béke gondolata mellé és aláírta az iveket. Es nőm az ó hibája, ha ez a szép megmozdulás megakadt, hanem az egyházi vezetőig egyrészének szerencsétlen intézkedéséé, amellyel megtiltotta a békeivek eláirását papoknak, szerzeteseknek, apácáknak. imádkoznunk kell érte, meg is kell hirdetnünk a béke gondolatát, de cselekvőleg ki is kell állnunk mellette és ha kell, harcolnunk kell érette. Részt kell vennük a békeszervezetek munkájában, külön papi békcszceveket, bekebizott- ságoí fs kell alakítanunk, cl kell ítélnünk a háborús uszítást, a terrorbombázást, az Imperialistákat le kell lepleznünk és meg kell bélyegeznünk a háborús uszításokat. El kell Ítélnünk az atombombát és meg kell bélyegeznünk minden spekulációt az atommal kapcsolatban, mert kereszténytelen és istentelen, mihelyt nem alkotásra, hanem pusztításra alkalmazzák. Szünet után az első felszólaló Faddy Ottmár forenoesrendi szerzetes volt, majd Freész József budapesti, henninamOBji segédlelkész és Pozsgai Pelbárt minorita atya felszólalása után Balogh István szólalt fed. Eőtisztelendő uraim! Közel három esztendeje annak, hogy a magyar katolikus egyház olyan politika nyomán, ami a külpolitikai helyzetet kétségtelenül tévesen bírálta meg, zsákutcába jutott. Azóta az elmúlt esztendő tanulságai elegendők voltak ahhoz, hogy nagyra nőjön azok tábora, akik a megbékélés, nz egyház és állam együttműködésének nemcsak lehetőségét, da szükségességét hangoztatják. De még mindig késlekedik elsősorban a püspöki kar részéről annak felismerése, hogy csak a leghatározottabb pozitív fordulat — elfordulás az eddigi passzív, tartózkodó, bizalmatlan magatartásból — veszthet a helyes útra. Olyan fordulat tehát, anyily a magyar dolgozó nép érdekében minden félreértést kizáró módon kész együttműködni a népi do* inokratikwá kormánnyal. Az eddigi hivatalos egyházi politika veszélyesnek bizonyult, azzal szakítani kell. Ez az, amit a püspöki kar is kétségtelenül belátott, amikor ntdst végre odaült a tárgyalóasztalhoz. Belátta azt a magyar katolikus papság is, amikor a tárgyalások sikere érdekében a mozgalmat megindította. Azok a plébánosok, akik az egyház és állam viszonyát a maguk hatáskörében évekkel előbb, vagy azóta szabályozták és népünkkel, híveink^ kel, a helybeli hatóságokkal egyetértéslien élnek és dolgoznak, a kérdést megoktatták. De míg az ilyen helyen is nem ritkán nehézségeket okoz az egyházi hatóságok különböző politikai magatartása. Itt van a béke aláírásának kérdése. Az egyik főpásztor megengedte, a másik megtiltotta, az egyik teljes érdektelenséget jelenteit be, mert mikit nem egyházi, hanem tisztán állampolgári aktust bírálta. Az 1950 augusztus 1-én a fővárosi egyetem dísztermében megtartott országos katolikus papi értekezlet a következő határozati javaslatot fogadta el: Az értekezleten résztviett és az ország valamennyi egyházmegyéjéhez tartozó katolikus papok és szerzetesek kijelentik, hogy hűségéé papjai a római katolikus anyaszent- egyháznak és annak fejének, hű állampolgárai a népi demokratikus magyar államnak. Papi és állampolgári kötelességüknek tekintik pásztori hivatásuk teljesítését, a dolgozó magyar nép nagy ország- építc munkájátaík tái*ogát4sát cs a tartós béke biztosításáért indított harcban való tevékeny részvételt. Ezért elhatározták: 1. Akarják az egyház és az állam közötti sürgős és teljes megegyezést és az állam törvényeinek kölcsönös tiszteletben tartását. Ezért örömmel üdvozlik a püspöki kar és a népi kormány képviselői között megindult tárgyalásokat és a maguk részéről egész erejükkel elősegítem kívánják ezeket. 2. A papság és a nép közötti bizalom helyreállítása érdekében kifejezik hűségüket a népi demokrácia állama, a Magyar Népköztársaság iránt Ezt amiál inkább igaz hazafias kötelességüknek tekintik, mert a magyar nép szociális felszabadilását, emberi rangra emelését tekinti a népi demokrácia a ma legfontosabb céljának és azt hirdeti, amit a papság is vall, keresztény hite szerint: «Legfőbb érték az ember.» Kijelentik, hogy az ötéves népgazdasági terv* megvalósításáért mindent meglesznek, hogy szintén hozzájárulhassanak a magyar nép anyagi és szellemi életszínvonalának emelkedéséhez. Szembeszállnalt minden olyan külső és belső reakciós törekvéssel. természetesen elsősorban a saraikon belül jelentkező reakcióval, mely az ötéves terv megvalósítását, a szocializmus építését hátráltatni, szabotálni igyekszik. Nem akarják, hogy a kaloA másik ugyanakkor a retorziókkal fenyegetőzött Természetesen, hogy az így kiforrott bizalmatlanság nőttön nőit az egyház intézményei és személyei iránt- Ebien a stádiumban a felelősség az eseményekért még nagyobb mértékben szállt az alsó papságra is. Ennék a felelősségnek érzése és megnyilatkozása letie aktuálissá mozgalmunkat. Mi támogatni akarjuk a kormányt a dolgozó nép életszínvonalának emeléséin. A békét, egyházunk és hazáuk békéjét, az egéiz emberiség békéjét akarjuk. Balogh István nagy tapssal fogadott beszédé után szünet következett, mely ulán több hozzászólás hangzott el. Az értekezleten felszólalt Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter is. A felszólalások után határozati javaslatot terjesztettek elő, melyet az értekezlet elfogadott. likus anyaszenlegyházat a reakció a maga céljaira felhasználhassa. Nem siratják vissza a múlt szociális igazságtalanságait. Előre akarnak haladni a néppel atyofi- ságban, szeretetben, munkában összeforrva. 3. Fenntartás nélkül támogatják a magyar nép békehareát és ebből tevékenyen ki akarják venni a maguk részét. Szem előtt tartva Krisztus urunk hegyi beszédének e mondását: «Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hivatnak.» sE-zért egyhangúan csatlakoznak.,a .stockholmi békefelhíváshoz és felszólítanak minden pap testvérüket, aid még nem írta alá, tekintse az aláírást sürgős katolikus kötelességének. 4. Mivel a tartós béke megvédése egyaránt érdeke az egyháznak és az államnak, a papságnak és a dolgozó népnek, elítélik az imperialisták háborús uszítását, a gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcának elnyomását célzó imperialista háborús beavatkozásokat. Az igazi keresztény humanizmus nevében tiltakoznak az atombombának propagálása és használata ellen. Megbélyegzik azokat, akik a koreai háborúval kapcsolatom az atombomba használatát követelik. Tiltakoznak a koreai polgárt lakosság!, a védtelen városok ós falvak elleni bombatámadások ellen. 5. Az állam és az egyház megbékélése a dolgozó nép ós a papság együttműködése érdekében kívánatosnak tartanák, hogy a néphez hű papokat és szerzeteseket az állam- hatalom teljes erejével támogassa hivatásának teljesítésében, az ország újjáépítéséért, a tartós békéért kifejtett munkájában. Végül elhatározták az értekezlet részvevői, hogy az egyházhoz és néphez hű papok fenti elhatározásainak megvalósítása és érdekképviselete érdekében, megválasztják a katolikus papok békebizotteágát. A sajtó nevel, tanít, utat mutat! Olvasd a Viharsarok Népét! A katolikus papság országos értekezletének határozati javaslata
