Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)
1950-08-09 / 183. szám
6 Viharsarok népe Amiről Cslkiné fehér, síma vászna beszél Hogy milyen öröm színes kis ruhácskát venni a kislánynak, az asszonynak, milyen boldogság égigsímítani a hófehér lenvász- <at. amiből paplan, vagy dunnahuzat lesz, azt csak azok ismerik igazán, akiknek nem volt meg mindig a rávalójuk. De ezt tudja mindenki, aki valaha kulákjármot viselt a nyakán, vagy akár az uraság húzta rajta a hasznot. Nem is emlékszik vissza szívesen ezekre az időkre Csikiné. Azóta már nem nincstelen. Négy hold föld tulajdonosa a földosztás óLa. Ezen a négy holdon törték magukat rég- geILó'1 estig. Most már gyakrabban jutottak ahhoz, hogy vásá- r: hassanak, de a pénzt elsősor- ’ art mégis egy kis jószágfélére upocgalták. Az őszön nagyot fordult Csíkiét; sorsának kereke. Termelő- csoportba léptek. — Tudtuk, hogy nehéz lesz az első esztendő, de mégis sokkal Könnyeim, mint egyedül — így beszél Csikiné, de így érzik vele együtt a többi asszonyok is. És az asszonyok állításának van van alapja. Hiszen ők azok. akik legjobban érzik a nehézségeket, mert nekik kell előteremteni a kevés keresetből is mindent. Sísiiayebb lelt tehát az élet Eddig is megvolt a tej minden nap. A termelési előlegekből pénz is került. Mcht azután az egyik este náluk, a nagybánhegyesi Zalka csoportnál is megvolt az előzetes elszámolás. Munkaegységenként 7 forint 50 fillért fizettek. Azért csak ennyit, mert még nem voltak biztosak, mennyi lesz véglegesen a munkaegység. így is szép pénzt kaptak. Tahin soha nem láttak a kis konyiia í, kai olyan boldog terveztetést Csikiéknél, mint akkor este. Az asszony kipirult arccal sorolta az urának, mi mindent vesz. A két kislánynak ruhácskát, zoknit, neki is ruhát. Fe- líérneműt is vesznek. S nem maCsiki Józsefné is jól emlékszik még a múltra, a cselédéletre. Mindössze öt év választja el tőle és mégis egy egész világ. Bizony, akkoriban ritkaság volt, ha telt valami kis ruhafélére, hiszen radt ki a számításból az ágyneműre való vászon sem. Az is kell, hiszen nem valami nagy bőségben voltak vele. Bele sem telt két nap és CsiA gyulai Állami Kórház a »Koreai Hét« alkalmával versenyre hivott 11 kórházat az ország területéről. A gyulai József Attila szanatórium. a gyulai Állami Kórházat, a gyulai Gyermekvédő Intézetet és a csabai kórházat hívta versenyre. A verseiiypontok szerint a győztes az a kórház lesz, ahol (százalék arányban) a legtöbben vesznek részt a »Koreai Hét« felajánlásaiAz amerikai imperialisták koreai háborús provokációja a világ békeszerelő népeinek ifjabb gyűlöletét váltotta ki. Most már mindenki láthatja, hogy a tőkések a harmadik világháborúra spekulálóik, nem riadnak- TÍSSJS végnapjaik ''■'-fiieghosszabbítására séminitől. Legyen figyelmeztetés aljas támadásik a koreai nép ellen minden becsületes dolgozó előtt "és a maga módján harcoljon az amerikai imperialisták és ügynökeik ellen. Mi, gyári munkások jó munkával és többtermeléssel erősítjük a béke táborát, hogy országunk ne rés, hanem erős bástya legyen a béke frontján. Ezt a_ mi munkánkat segíti elő a minisztertanács határozata is: az alapbérek emelése és a normarende- zés. Most, a Koreai Hét beindulásával egyre jobban fokozzuk a versenylendületet és célunk az, kíné csomagokkal megrakodva jött haza. Kicsit könnyes is lett a szeme, ahogy az új holmikat széjjelrakta az ágyon, őszre majd a férje jön sorra. Telik, hiszen nem üres szó az, hogy a csoportban emelkedik az életszínvonal. Hogy valóban így is van, azt lemérheti akárki a sima fehér vászonról, a színes ruhaanyagokról, a két Csiki gyerek pirosposgás, gömbölyű arcocskájáról. De legjobban Csikiné megelégedett, boldogságtól ragyogó arcáról. ban és ahol érték szerint legszebb vállalásokat tesznek a dolgozik. A versenylendület fokozására az Orvosegészségügyi Szakszervezet vándorzászlót készített, ezen kívül a »Koreai Héten« jó eredményeket elérő dolgozók dicsérni oklevelet kapnak. A kórházakban már a dekoráció is kifejezi a »Koreai Hét« hogy az új normákat teljesítsük, sőt túlteljesítsük. Tudjuk, hogy a koreai nép harca a mi harcunk is és mi a munka frontján igyekszünk olyan hősies elszántsággal harcolni, ahogy ők fegyverrel a kíajydíSMeszik az amerikai betolakodók ellen. Üzemünkben a Koreai Hét első napján szép eredmények születtek. Köhler Magda szaktársnő 122.4 százalékra teljesítene új normáját. Braun Mihályné 110, Abelovszki Györgjmé 108, Ürmös Zsuzsa 115, Klein Judit 113, Hoffmann Julia 109 százalékra teljesítették új norm újukat. Eredményeiket valamennyien tovább fokozzák, példát vesznek róluk az üzem dolgozói és egymás után szüleinek szebbuél-szebb teljesítmények. Kálmán Mária Mezőberényi Alföldi Szövőgyár. ajtosnntenciáisé! még a mindennapi kenyér is alig kerüli ki Verseny a kórházak közt a Koreai Héten jelentőségét. „Mi a munka frontján harcolunk értük99 Levél az ftiföldi Szövőgyárból As oltáranya, meg a tyúkok §okat beszéltek az emberek Gyuriczánéról, a kulák-oltáranyá- ról Endrődön, amikor megtudták róla, hogy nem gondoskodott aratókról még annakidején, oszt’ az aratóbi igádnak kellett levágni a már pergő szemű gabonát... Mert hát Gyuriczánénak clűbbremlá volt a hajduszoboszlói nyaralás, mint?*a jövőévi kenyérgabona betör karilása. Úgy gondolta el, hogy »ott van a jedes, majd megcsinálja az, neki kötelessége, nem nekem«. El is ment Szoboszlára nyaralni. A gabona meg ottmaradt. A felcsbérlö, ha megfeszül, akkor se bírta volna megcsinálni. Deltát ott volt a brigád, learatta. Gyari- czáné »további nyaralásiról« meg államunk gondoskodott —csak va' lamivel hűvösebb helyen, mint Hajdúszoboszló... Most meg egy másik oltáranyáról esik sok szó Endrődön. Giricznéröl. Mindenki ismeri a faluban a feketeruhás — kendős öiégasszonyt. Tudják róla, hogy naponként megteszi a háromk.ló~ méteres utat öregszöllőről odat-vissza egy-egy miséért, vagy áldozásért... A hiba nem is itt van, hanem olt, hogy oltáranyai áldozat' készségét az endrődi klérus irányában olymódon is megmutatta, hogy az már a »gyarló földi törvények« paragrafusaiba ütközött. Vagyis hát huszonnégy baromfit — tyúkot, csuk t, api ójoszugef. vegyesen -—- ellopott a szomszédoktól. A lopott baromfikt azt ni eladta, az árát meg kedvenc szentjénél;, Szent Antalnak gM&elyéle rakosgatta. — Áldott jó öregasszony az a Giriczné — mondogattál; róla a hívek, de még a papok is — az utolsóját is az egyháznál; adja... Az »áldott jó öregasszony« pedig fürdőit az eksiiwesekbcii, meg a sok ndldjóistenében. A szomszédok meg -—már mint Giriczné szomszédjai — ettek a sok mérget: — Már megint eltűnt egy lyuk! — Már megint elveszett egy kendermag s'. — Hol az ördögbe a sárga jérce?!... Giriczné »vigasztalta« őket: — Azt mondom én, Isién verése ez... — Az ám, az istenit — káromkodtak azok —, ne very az én tyúkjaimat, se engem. A'em bántottam én őtel... — Jaj, istenkáromló!; — kiáltott fel ilyenkor a: öregasszony s már sza adt is be a házba. 1 ette az ünneplőt s ment be End- rödie misézni, bünbocsánatot kérni. Nyilván gondolta Giriczné: »A; l'r biinbocs íjtó kegyelme nag ■ • meqbticmjtja nekem azt, hogy egynéhány tyuk-M. jé.rcál ■■'■lop e.,r bertársóimtól, hisz’ az egyházat támogatom re c... Ámbátor lehetséges, hogy odafönt majd megbocsájtzáriak a ty„u tolvaj oltáranyának. 'De egyenlőre ide’enl vagyunk a xgyarló ■ emberek között, akiknek — ugyancsak ide'ént — vannak »gyarlói földi törvényeik, melyek paragrafusai vonatkoznak n lyuktpiva. jókra, ha mindjárt oltáranyák is azok. DÉR FEDEM, A világ legnagyobb könyvtára Moszkva központjában «an a Szovjetunió Állami »Lenin« Könyvtárának épülete. A »Lenin« könyvtárban több mint 13 millió könyv, egymillió nyomtatvány és kétmillió 500 ezer kézirat van. A könyvtár a forradalom előtti fennállásának 55 esztendeje alatt ezen óriási anyagának csupán hét százalékát gyűjtötte össze. A könyvtár épülete IS emelet magas. Termeiben az orosznyevü könyveken és kéziratokon kívül, a föld 1G0 különböző nyelvén kiadott könyveket és kéziratokat találjuk meg. As „úttörő A Szabadság-hegy tetején 1948- ban 20 kilométer«*,- hosszúságban épült fai az úttörő vasút. Vörös- nyakkoíidős, vasutas egyenruhás úttörő pajtások teljesítik kötelességüket. Az «apró» vasutasok indítják és 'fogadják a pirosra festett vonatot, amelyen egyformán utaznak kicsik, nagyok, hogy megnéznél; a magyar úttörők birodalmát, ahol mindenkit szívesen látnak. Az állomások épületében lendülettel folyik a munka. A pirossapkás forgalmista elindítja a vonatot. A vonat elindul. Kanyarogva fut a hegyen. Az egyik oldalon ©rdo, a másikon gyönyörű képben tárul a kirándulók szemei elé az újjáépülő Budapest. A kocsiból kiáltás hallatszik: Normafa megálló következik. Ez Kopunecz Magda kalauz pajtás hangja volt. Kopunecz kalauz pajtás biztosan mondja: «Kérem a jegyeket kezelésié!» Akadnak az utasok között olyanok, akik incselkednek vele, ■ le Kopunecz pajti hangosan megjegyzi: «Nálunk nincs lógás.» Erre az egyik incselkedő kamaszfiú -ogva kihúzza a zsebéiről a je- '•ö odaadja a kalauznak. — város“-ban Jól van no, csak azt akartam látni, mennyire vagytok éberek, hogyan vigyáztok a magatok vagyonára. — A kalauz végzett munkájával és tovább indul. Állomás következik, most Kovács Kata hangja csendül fel: Csillebérc! Itt sokan leszabnak és sietve indulnak a tábor felé. De hirtelen megállnak a hatalmas fehér táborkapu előtt. Különös látvány tárul szemünk elé. Rosszkor jöttek, mert mint a kitűzött tábla mutatja, ma nincs látogatási idő, csak külön engedéllyel lehet belépni. — Kérem az engedélyt 'felmutatni! — szól kemény hangon a tábor főbejáratánál álló, «éllig fel- fegyverzett», szolgálatban lévő úttörő pajtás. — Meg van pajti, idenézz! Beléphetünk? — Igen, erre tessék, fez az út vezet az úttörő parancsnoksághoz. A kapu bezárat a látogatók mögött. Nem is tudják hirtelen, merre nézzenek először, merre látnak szebbet. A tábor központját Rákosi Mátyás, Ságvári Endre elvtársak hatalmas képei, a magyar, szovjet, osztrák, görög és német zászlók díszítik. A különféle virágokkal beültetett, gondozott parkot éppen locsolják. Továbbmenve, az egymásután felsorakozott sátrak tűnnek fel, amelyeket az al- táborok lakói uralnak. — Ezekben a sátrakban nem fáznak-e vájjon a kis pajtik s a lányok is sátrakban laknak? — kíváncsiskodik az egyik látogató. — Tessék megnézni, milyen ez a sátor belülről — felel udvariasan az egyik úttörő pajtás. — Ezek az ágyaink, puha flanel- takarók, ezekkel takarózunk, itt vannak a szekrényeink. Nagyon kell ügyelni a rendre, mórt minden nap ellenőrzés van. Itt bizony nem fázunk meg, egész éjjel szívjuk a jó friss levegőt. A lányok azok kevesebbek — mondja nevetve egy másik arra jövő pajti. — Hát aludjanak csak szobában. A 'fák között tovább sétálva, éléi kéznek a partizán altáborl.oz, ahol éppen délelőtti programjuk (szerint a kis úttörők eddigi munkájukat értékelik ki. Az áltábor játszóterén a hintára épp akkor kapaszkodik 'fel egyszerre ' két. kis gömbölyű arcú úttörő. Manfred Bauer. Salzburgból jött, boldogan mondja: «.ló módjuk van a magyar pioníroknak, hisz nekik úttörő városuk, meg szépen kanyarodó vasutjuk is van.» Biró Lajos békési úttörő egy szuszra mondja el: «Korán reggel trombitaszóra kelünk, takarítunk; mosakodunk, 8 órakor zászlófelvonás, utána reggeli (kávé, vaj, méz) délelőtt tanulunk, tízóraizunk, más'félórán keresztül faragunk, 'fúrunk, rajzolunk, tervezünk, délután a legnehezebb «foglalkozás», két óra hosszat aludni kell. De jót tesz az egészségünknek, ezért is hízunk,» Sipkei Irén körösladányi úttörő is kipirult arccal helyeslőén bólogat. Csak az a kár, hogy hamar eltelik ez a tizenkét nap. Sietve mennek tovább a látogatók, mert míg nagy út áll előttük. Körül akarnak nézni az egész táboron, no, meg végig szeretnénk utazni az úttörő vasúton egészen a Ságvári ligetig, a végállomásig. Éppen a tábor egészségháza mellett haladnak el, ahol a gyengélkedő úttörőket veszik gondos ápolás alá. A tábor egy másik részéről már messziről hallatszik az úttörő lányok vidám kacagása. A rekkenő hőség elől a hűs úszómedencébe «menekültek». A fiúk is megtalálják a maguk szórakozását. Ők a nagy meleg ellenére is 'kit altinak a labdarúgás mellett. A szép sportpályán éppen futballmérkőzés folyik. Lassacskán elérkeztek «issza a »szigorú« fegyveres őrökhöz, akik. megint csak az engedélyért »ostromolják« a már kiíc é igyekvőket, Előkerülnek újból a papírlapok, tisztességgel búcsúznak a kis úttörők a vendégektől. Vége a látogatásnak, most igazán látták az úttörők birodalmát. Sietnek a vasúthoz, a pénztárnál Kovács Gabi, aki a jegyeket kiadja, mosolyogva megkérdezi az előtte álló magas fiatalembertől; — Felnőtt jegyet adjak? — Igen pajti, én és társaim már régen megnőttünk, ezért kénytelenek vagyunk felnőtt jegyet kérni. A vonat újból elindul, a hegy tetejéről most még szebb a kilátás. Előre állomás következik, majd rövid idő múlva feltűnik a végállomás — Ságvári liget. Az utasok leszálltak, de sok szép emlékkel mentek haza és sokáig mondogatták gyermekeiknek, testvéreiknek: »Milyen kár. hogy én nem vagyok úttörő.» (Bagoly P ■