Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)
1950-08-06 / 181. szám
8 VIHARSAROK NÉPE Pf délutáni zápor aranyat ért.. Egy kóiait lehűlt a levegő a júniusi-kánikuláiban-'s a Maxiin Gorkij tiTinetőaBÖvetkezeti csoport tagjai is vígan indultak neki a rozs aratásának- Vigan, jókedvűen, hisz1 ezen, a sivár futóhomokon soha uem remélt ki' áló termést hozott a rozs. olyat, melyre az öregek nagyapja! sem emlékeznek. Jótermésről hallani itt a saegodkörnyéki futóhomokon ritkaság. Az idő már tavasszal megtizedeli a vetést A böjti szél könnyedén felkavarja a szürke homokszemeket, kifújja a talajt a rozs alól s aztán a homokkal - együtt tovo-viszi a nö-= vényt hat-nyolc szomszéddal arrébb, délnyugat felé. Most mégis megváltozott minden. Pedig az időjárás éppoly szeszélyes mint máskor kót-három tiz- tizenöt évvél ezelőtt. A föld sem változott. Ma is olyan fotóhomok, mint é. századokkal ere'itt. Mi változott hát akkor? Az ember. Máéként. élnek már itt, mint régen. Nem járnak nap mint nap olcsó pénzért robotja Kisguczi Illéshez, Peták Nándorhoz, vagy Förgeteg Jóska kozol százholdas kulákokhoz. Maguknak dolgoznak, nem csoda, hogy másként dolgoznak. Minden szóm többtonnás maguknak jelent több hasznot a 10— 12 családos Csengéiéi és balástyai volt zselléreknek, akik új életet kezdtek s akiknek fiai közül nem egy ma már községi főjegyző, katonatiszt, rendőrtiszt vagy újság- iró. És ezeket látva a balástyaiak, a «Maxim Gorkij» termelőszövetkezeti csoport tagjai újat alkottak-, követték a szovjet pé.lda- mutnjást, véderdőket ültettek. Véderdőket, melyek megálljt parancsoltak a szélnek, melyek megvédtek a kenyérnek valót. r —, A nap mar búcsút mondott Bizony ... De hát maguk honnan jönnek? — Én Halasról — felelte a fiatal katona. — Hát maga? — kérdezte meg F. Nándorná a mellette ülő fiatalembert.----Zomborbót — felelte a fiatalember zavartan. — Zoombor? — néztek téridőén többen is a fiatalemberre. Aztán az egyik öregebb ember tréfásan megjegyezte: Ugyan, ne beszélj már marhaságokat, fiam. Hogy az Isten haragjában utazhatnál Zomborból, mikor arra megyünk. Szó szót követett. Végül is a fiatalember elmagyarázta, hogy ő Jugoszláviából jött át. A szó felrázta az embereket. Felkeltek helyükről, körülállták a fiatalembert, R. Ferencet s elhalmozták kérdésekkel. A fiatalember megfontoltan válaszolt. Az elmúlt hét szombatján indul tunk útnak kilencen. Mind ilyen fiatalember, mint én. .— Na és miért jöttek el P >— kérdezi kíváncsian Kormosné. A fiatalember tűzbejön, gyorsan beszél. — Hogy miért? Azért-, mert az ember már nem bírja tovább. Én technikus vagyok. Két év óta mun- kanélkül vagyok, munkát mégsem kapok. 'Nemrég aztán behívtak Su- boticára (Szabadka), gyár leszereléséhez. Robotmunkára, ingyen. Nem mentem. Katonának hívtak, hogy így dolgozzam ingyen. Azután egymást követik a kérdések. Milyen a helyzet odaát? Kormosnét leginkább a dolgozó parasztok sorsa érdekli. is tudnék válaszolni, — mondja némi gondolvédi,. fiskális módra, hogy zavar- bahozzák a fiatalembert. — Hát, ha olyan rossz ott a helyzet, mint ahogy maga mondja, akkor miért dicsőítik mégis oly sokan Titót. A fiatalember dühösen felugrott. Megvetően, lenézően tekintett á kérdezőre. — Én kevés dolgozót ismerek olyat, aki ne gyűlölettel ejtené ki száján a Tito nevet. Nálunk nem sok jövő vá# az emberre. Én három fajta dolgozót ismerek. Egyik aki a börtönben volt, másik, aki a börtönben van, harmadik, akire a börtön vár. Ezt nem én mondom. Aki nem hiszi, ám próbálja meg. Az «urak» nem lepődtek meg a válaszon, hanem tovább érdeklődtek, kérdezősködtek. A fiatalember nyílt őszinteséggel válaszolt. Elmondotta, hogy az élelmet a fasiszta Görögországba és Olaszországba szállítják. Elmondott mindent, amire az«urak» kíváncsiak voltak. Mjég a fogós kérdésre is válaszolt. — Na és mondja, maga vissza- menne-e? — Vissza, — telelte határozottan — akár holnap is. Csak fegyvert adjanak a kezembe. Az egyike idősebb asszony felsó- hajtotű . Hej,- mikor láthatom la húgomat..-. Szabadkán van.. Az egyik szegedi «úr» gúnyosan megjegyezte; — Majd a következő hároméves tervben. Egy pillanatig néma csend uralkodott. Aztán. megszólat R. Ferenc: — Nem kell három év sem nénikém. Nem bírja már odaát 6enki sem sokáig. A kérdések még min<Bg nem maradtak el. Kérdezik, hogy mihez teg kezdeni. A fiatalember, a Magyar Alkotmányra hivatkozik. A ezem- benülő katona ekkor halkan megjegyezte: — Holnap már munkába áll Ferenc. A Szegedi Kombinátban lesz technikus. Hisz nálunk nagy szükség van szakmunkásra, munkaerő- hiány van. Technikus. Olyan, aki ezer forintot keres havonta. Ezer forintot. Ezen hosszasan elgondolkodtak a vonatban ülők e abbahagyták a kérdezgetést is. Most már R. Ferenc is kérdezget a melette ülő asszonytól. Érdeklődik sorsuk iránt s kéri, hogy beszéljenek családj ükről. Azok boldogan, mosolyogva válaszolnak. Kormosné elmondja, hogy fia százados a néphadseregben. — Az én fiam újságíró — felelj határozottan F. Nándorné. — R. Ferenc előbb megütközik. Azután mosolyogva végignéz a két mezítlábas parasztasszonyon, majd alig hallhatóan megkérdezi: — Mondják, maguk kommunisták? — Nem vagyunk azok, — felelik az asszonyok. Egyszerű parasztasszonyok vagyunk, olyauok, kik hosszú éveken keresztül cseléd«©- kedtek. A fiatalember nem kérdezett tovább. fezemében ott ült a boldogság mosolya. Látszik rajta, nagyon- boldog, szabad hazába érkezett. A két asszony pedig, a vro^s i* állomástól hazáig hosszasan elbeszélgetett. Kormosné nem tagadja: — Mórt már máskép látnak a munkához. Több á termés, nagy segítség ez nekik, a határon túl élő, nyomorgó dolgozóknak. Fiaim pedig mindenkor katonának külelőném, megvédeni a hazát. És... ha nem voinók öreg ... De így is két kezemmel küzdők, harcolok mindazért, amink van. Küzdők, dolgozok, hogy a munkámmal segítsek nekik.., Igen, inkább meghalnék, mint sem az a sors, amiről a fiatal ember beszélt. És ugyanígy beszélnek mások is, azök a dolgozók is, akik végighallgatták a vonatban a beszélgetést, akik rádöbbentek, megismerték Tité Jugoszláviájának, az amerikai imperializmus ugródeszkájának igazi arcát e a dolgozók ottani életét. -eger — Népnevelő munkával segítik az egyénieket a helyes út felé a nagyszénást ,,Dózsa“ termelőszövetkezet tagjai balástyaiakftuk s vörösen, rniftf 'Ifozós' '«táfl* Ä. Ferenc, — csupán máskor is, lebukott a nagypuszta felé. bugac felé. Az aratást már bevégezték, Végétért a szorgos munka egy ij^szn s azok az asszonyok, az idősebbek vagy családosak, akik csak a szorgos munkára' jöttek ki segíteni, karjukon kosárral, benne cseresznyével, mezítláb, megindultak az állomás felé, a szegedi vonathoz. F. Nándorné és Kormos Imréné Szegedre tartott. Nem kellett sokat várni. A vonat nem késett. Pont 7.25-kor megérkezett s nagyokat prüszkölve nyomban továbbindult. A két asszony csörtetve-törtet ve, úgy, mint ahogy azt az idősebb asz- ezonyok szokták, megindultak a kocsi belseje felé, ülőhelyet keresni. Töltetesüket szerencse kísérte. Találtak két ülőhelyet. Igaz, hogy nem egymás mellett, hanem egymással szemben. De hát ez nem sokat számitott. így is el tudtak beszélgetni egymással a 27 kilométeres úton, közijén fogyasztva ki-ki a maga cseresznyéjét. Korinesné .ak a r va-ak aratl ami I egy fiatal katona mellé került.. F. Náu- dorné pedig egy 24—25 év körüli fiatalember mellé. Azonnyom- ban hozzákezdtek a beszélgetéshez. A szó hétköznapi dolgokról szólt, a Fi jam Gyurkáról és a Csonka örzsiről. A garabolyokat oda tették melléjük s szemezgettek. Egyszerre azután két állomással arrébb megkínálták a mellettük ülőket is. Csak úgy jószivből és mondjuk inog igazán, inkább azért, mert kifogytak a beszédből. Ritka dolog ez az asszonyoknál, de hát most megesett. A két ember előbb nagyon szabadkozott, de aztán mégis nekifogott a cseresznyének. Már mag is volt a beszélgetés alapja. »Hol termett ez a szép cseresznye, honnan jönnek ?» Kormosné büszkén válaszolta: — Nálunk, a termelőcsoportban. azt kellene mondanom, tűrhetetlen. Éhezik, nyomorog a paraszt. Csak a kulákuak megy jól a sorsa. Annál még mindig lehet fehér kenyeret találni. — Dohát, azt beszélik, hogy ott is van szövetkezeti gazdálkodás. '— Van. De csak a neve az. Ott a szegényparaszt nemcsak az államnak fizet adót, hanem a kuláknak is adni kell a termésből annak, aki bérbe adta a földjét. — Na és milyen az adózás? — Egyszerű. Mindenki egyformán fizet. A két-három, öt-tizholdás ugyanannyit, mint a 80—100 holdas hulák. A fiatalember, hogy bizonyságot adjon szavának, belenyúl zsebébe és előveszi a töméntelen sok éleim iszerjegyet, melyre még rossz álmukban ßem szeretnek visszaemlékezni a balástyai dolgozó parasztéit. — Ezek itt — mutatja — ruha- jegjrefc. Még az elmúlt évről valók. Ruhát, szövetet, vagy textilt egyáltalán nem lehet kapni, csak feketén, olyan áron, melyet kevesen tudnak megvenni. — Na és milyen a búza ára? — Ha számszerűit mondom, igen nagy. 400 dinár egy mázsa. 400 dinár, melyért nem sokat lehet kapni. Nem csoda, hisz egy tű ára 10 dinár. Szatymaznál volt szegedi »urak«, katonatisztek, szőlőbirtokosok szálltak a vonatra. Azok is odaszegődtek a hallgatók közé és előbb csendben, hallgatták R. Ferenc, a Jugoszláviából átszökött technikust, majd gyilkos tekintettel néztek rá, mikor az amerikai áldásról beszélt. — Nálunk bőség van fogkefében, fogpasztában, kölniben, gumipelenkában stb. — folytatta elgondolkozva. A letűnt szegedi »urak« bátorságot kantat. Kérdeztek úgy, ügyA régi csoportról folyik a szó, a égi-régi Székács-maj,o.r . . helyén pült kis tanyákról. Ä »Dózsa« csoport egész évi munkájáról. Harmad éve lesz most az Őszön, hogy idős Tatár Gábor a két íjával, Iva- nyics István, Kiss Máté, a kélBLs- tyei, összesen tizenegyen, volt székácsmajori cselédek elhatározták, hogy közösbe lépnek. 208 hold földet adtak össze. Jószágállományuk tizenegy tehénből állt. Két lovat úgy kaptak kölcsön a Ságvári csoporttól. Nehéz volt az első ősz. Úgy szántották fel a földeket, két-két tehénnel. Alig győzték, meg majdnem kiestek az időből az őszi vetésnél. S mig a kivülállók kicsit kételkedve nézték fi készülődésüké!* keményen összeszoritott fogakkal dolgoztak. Erősek voltak, mert látták maguk előtt a jövőt. És nem csalódtak. A Párt, a nép állama szinte kézenfogva vezette át a kezdeti nehézségeken). Jószágokat kaptak. A földekre műtrágyát. És mikor elérkezett az idő, hogy betakarítsák munkájuk gyümölcsét, csodát látott Székácsmajor népe. A tehenekkel szántott föld tiz mázsa hatvan kiló búzával fizetett. A kivülállók hathét mázsát arattak akkor. Egy évre rá, hogy tizenegyen nekiindultak, már hetvenkét tagot számlált a csoport. És az istállókban szép simaszörü tehenek, lovak fogyasztották az abrakot. őszre már a gépállomás traktorekéje hasította a barázdát. Fejlődött, nőtt a csoport. Ma már százkét családnak bizlositja földje a megélhetést. Ezen a nyáron tizenkét mázsa hetven kiló búzát takarítottak be holdanként Árpájukból tiz mázsa termelt, a rozsból meg tizenhét. Az egyéni gazdálkodók hét-nyolc mázsás búzatermést értek el, árpából meg öt-hat mázsát. A csoportnak azon a földdarabján meg, amit már iqA óta közösen szántanak, tizenhét mázsa búzája termelt. Az állatállománynál már csak emlék a tizennégy tehén. Tiz lovuk, meg harminc tehenük áll már a jászol mellé kötve. A kifutóban huszonhat borjú és négy kiscsikó ugrándozik vidáman a napfényben. Ezekről az eredményekről beszél ma Székács-major i ifj. Varga József, Gabnai István. s még jónéhányam, akikhez most, hegy a munka dandárján már túl vannak, majdnem naponta látogatnak ki az öreg Tatár bácsi, Balázsné, Földes Lajos, Tokaji s még jónéhány csoporttag. A csoport tagjai, akik már látják, sőt járják a közös gazdálkodás útját, nem hagyják májúkra a kivülállókat. 'Néiríésak csépelni mennek el hozzájuk, hogy minél hamarább fejezzék be ők is a nyári munkát, beszélnek is veh'ik a csoport ételéről. Ezer és ezer kérdésre ke'l Jé lelniük. Mert Varga Józsefeket minden érdekű. — Milyen a csoportban az étet... Hogy is vannak azzal a munkaegységgel. .. Igaz, hogy jövő nyáron lesz napközi, hogy az asztszonyok nyugodtan dolgozhassanak a gyerektől?... A csoport tagjai nap mint nap felelnek a kérdésekre Magyarázzák, hogy a csoportban mindenki annyit keres, amennyit munkája után megérdemel.». És napközi is tesz jövőre... és soksok mást a csoport ételéről. Péntek estére gyűlésre is Ösz- szehívták az érdeklődőket. Itt ifi arról számolnak majd be, hogyan élnek a csoportban. A »Dózsa« tszcs tagjai népnevelő munkával segítik az egyéni dolgozókat a helyes út fele. Türelmesen magyaráznak, mert magukról is tudják, hogy sok-sok gondolkozáson, töprengésen keresztül vezet az út a közös gazdálkodás feló. (d. r.) ÁSiami Faiskolák és SzöllöoEtványtelepek Rendelést felvesz, felvilágosítást nyújt, árjegyzéket küld a központ. Budapest, V., Királyi Pál-u. 9. Telefess: 185-000,185*198 gyümölcsfát díszfát díszcserjéket SZALUT: fenyőt évelőket fez öli col t vány ok at szöllővesszőket. örökzöldet rózsát TELEPHELYEK* Alsótekerespusztí Villány Gyűrtelek Cegléd TarcaJ Mezőhegyes Békés Lovas Í5ai>kor Király telekpuszta Herény Kaposvár Az ötéves terv keretében fásítsuk országunkat, fokozzuk gyümölcs- termelésünket.
