Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)
1950-08-03 / 178. szám
6 VIHARSAROK NÉPE fi klerikális reakció ármánykodása megbukott a munkásosztály erején A Tiszából biztosítjíík a körösökmeníi rizsföldek vízszükségletét Szerte az országban hatalmas erőmegfeszilészel teljesíti dolgozó parasztságunk töiténelmi jelentőségű vállalkozását, hogy augusztus 20-ig Mindszent és Szegvár felhívására a szövetkezeti magtárakban lesz minden szem felesleges gabona. Az etetők a cséplők dobjaiba gyorsabb ütemben szórják a dús kévéket, az aranyló szemekkel megtelt zsákok azonnal fuvarra kerülnek, dolgozó parasztjaink hosszú szekérsorokon várják a szövetkezetek magtárai előtt az átvételi jegyek kiállítását. És amíg a kenyérfronton az augusztus 20-i terv győzelmes teljesítéséért ádáz küzdelem folyik az nszlályellcn- séggel, — Bökény és Béké'sszenlandrás duzzasztógátjainál életük kockáztatásával vívják hősies- harcukat rizsföldjeik megmentéséért a szárazság elten a Békéscsabai Vízgazdálkodási Körzet dolgozói. Mintegy két hónappal ezelőtt a i szűnt meg a vízhiány. A rizsföl- körösökinenti lermelőszövelkeze-l dek tulajdonosai — terntelőszö- tek aggódva jelentették: rohamos, n vetkezetek és egyénileg gazdálko- apad a Körös s ha ez igy tart tovább, veszélyben lesznek rizsföldjeink. Ekkor határozta cl a Békésmegyei Tervhivatal: a Kőrösökön beszünteti a hajózást, hogy a rizsföldek számára megtakarítsa azt a többszáz köbméter vizet, amelyet a duzzasztóknál lévő kamrazsilipek egy-egy hajó átemelésénét leeresztettek a folyón. Ezzel az intézkedéssel azonban méz nem A fekete reakció A nagy szárazságot, az esőden hosszú hónapokat kihasználta a klerikális reakció és féktelen rémhír- és rágalomhadjáratba kezdett. A vésztői apácák egyszeriben ismertté lettek a körösökmenti községekben, a füzesgyarrnatt, körüs- ladá riyi gyászlovagok pedig Vésztőn , Gyulán és Körösi arcsún bukkantak fel. A «szabadságos> h«u- tárjáió Cecilia, Ama ia, n.eg Aríarz.» tázia testvérkék) a hiszékenyek fülébe súgták: «Isten verése ez a szárazság.» S az öreg mamőkák, mint Körösladányban, Szatmári Lajosáé is sopánkodva adták tovább: «Lám, az Isten milyen csapást adott nekünk a kommunisták, az isten tagadók miatt. Fehér Lajos katolikus pap (aki parókiájáról kizavarta a liös koreai nép megsegítésére gyűjtő asszonyokat) fenkölt hangon prédikált: «Bűnösek az emberek, ezért nem ad az Isten esőt és az elemeket semmiféle emberek nem dók — hiába várták az esőt, másfél hónapig nagynéha csak bárányfelhők takarták el a napot. Ekkor a Megyei Tanács tagjaiból, a földművelésügyi minisztérium meghizottaiból ős a Vízgazdálkodási Körzet vezetőiből alakult Yizkorlálozási Bizottság elrendelte a duzzasztók azonnali elzárását, hogy tároljon minden cseppnyi vizel. „munkába“ kezd kormányozhatják, csakis az Isten.» A tudatlanságra, felvilúgosulat- Ianságra támaszkodó fekete reakció rágalomlavinát igyekezett zúdítani a kommunistákra, Ügynökeik egy éjszaka a füzesgyar- mali templom falára, firkálták: «A templom istenlűány mialt zár- -va •••— s tettüket a kommunistákra fogták. A provokátorok nfiíkYiajV azlt terjesztenék: «Vízhiány pedig az istentagadók mialt van.> Akik a reakció befolyása alá kerültek átmenetileg, még olyan dolgozó parasztok is, mint Vajda József, kérkedve hangoztatták a pártszervezetek előtt: «Na, kommunistáit, ti mindent tudtok tervszerűen csinálni, nézzétek, pusztulás szélén vamiak a rizsföldek, nemsokára kalászolni kellene a rizsnek, de kiszárad, mért nincs vize. Csináljatok hál tervszerűen esőt!» Megindul a hare S a Párt békésmegyei bizottsága számot vetett: az ország rizslerületeinek 50 százalékáról van szó. Ha ez elvesz a komisz nyár miatt (ilyen esőtlen, száraz nyár 1904 óta, amióta vízállásjelentést végeznek hazánkban, nem volt), ez hatalmas nemzet- gazdasági kár lenne. Meg kell tehát menteni a rTzstennést: le kelt győzni a természetet! S a megyei pártbizottság tanácsai alapján a munkásosztály felvette a harcot a természet viszontagsága elten. A terv kész volt: mivel a szárazság miatt a Körösök felülről nem kapnak vizet — alulról a Tisza vizét kell a Körösök medrébe terelni. Erre hazánkban még nem volt példa s bizony, megfelelő előkészületek nélkül nekivágni e hatalmas feladat teljesítésének, nem volt könnyű dolog. Életük kockástatásával... Nem volt könnyű, ezt bizonyítja az is, hogy a hét méter mélységű víz fölött egy úszó ponton, amelyre szerelik a szivattyúkat, a napokbau felborult és maga alá temetett öt munkást. Dinya Máté lakatos, aki nem tud úszni, csak szerencsével mentette meg életét. Mikor csuromvizesen kimászott a kamarazsilip olajos vizéből, első szavai ezek voltak: márpedig éfi itt maradok, amíg nem lesz víz a xizsföl- deken!... ne röhögjön a markába a fekete reakció. De ez csak egy esel a sok közül. Veres Béla főmérnöknek, a munkálatok technikai vezetőjének brigádja olyan munkásokból áll, mint Dinya Máté, Dobi László, Vágner Lajos, akik nem hátrálnak meg, akii: képesek arra, hogy legyőzzék a nehézségeket. Le is győzték. Ejt nappallá téve állítottak fel Bölénynél öt darab nagyteljesítményű szivattyút. Ezek a szivattyúk emelik a zsilipen át a Körösbe a Tisza vizét. Innen mintegy 47 kilométeres szakaszon, egészen Békésszentanórásig áll a Körös s csak a felületén mulatják a hömpölygő fodrok, hogy visszafelé folyik. Szentand- ráson Dinya Mátéék szivattyúi ismét emelnek közel hat métert a folyón. Itt eddig hat nagy teljesítményű szivattyú percenként 90 ezer liter vizet bocsát a rizs- földek felé. A géplakatosok, akik a csúszós pontonokon gyors mozdulatokkal javítják a megterhelt hibás motorokat, néhány hét óta megkönnyebbült jókedvvel mesélnek azokról az órákról, amikor a nehézségek úgy látszottak, hogy szinte áthághatatlanolc és ilyenkor egy-egy egészséges ötlet, vagy egy-egy, a nagy igyekezettől balul sikerült lépés oszlatta fel a feszült hangulatot. De komollyá válik az arcuk, amikor a hosszú hetek eredményeiről beszélnek: — A rizs kalászolása előtt már sikerült elárasztani vízzel a telepeket, méghozzá a Tisza vizével... Megmentettük a rizst, teljesítettük a feladatot — mondja boldogan Vágner Lajos, míg csavar egyet az emelőn. — Sikerüli! — felel rá Tóth Mihály főgépész — a 12 ezer hold egy 140 cm mélységű új folyót fogyasztott el eddig. És ennek vizét mi emeltük át Bőkénynél először a Tiszából. Tóth Mihályék munkájukkal ismét szorosabbra kovácsolták a munkások és dolgozó parasztok szövetségét, több tízmillió forintját mentették meg a dolgozó parasztoknak, az államnak. * Szatmári néni mosta iában a Körös felé megy és beledob egy papírt annak a vizébe, biztos csodálkozik majd, hogy papirosát visszafelé viszi a viz. Nem is gondol arra, hogy a ladányi és a körösmenti összes rizsföldeket már hetek óta tőlük 50—I00\ kilométerre eső Tisza vizével árasz- szálc. Da talán Vájná József sa tudja: honnan lett egyszeriben ennyi viz, amikor égés: nyáron, 5 mm esett erre felé!? Ezt a vi:et nem az ég küldte', hanem az eget is, a természetit is maguk alá gyűrő öntudatos emberek: a munkásosztály. A rizstermelő szövetkezetek tagjai tudják ezt. Boldogan tekintenek szét dús kalászt! tábláikon, ahonnan az idén többel iratnak le egy holdról, — 25-30 mázsát! — mint l tvaly. Es gondolatban megszorítják a giíta/iuái dől- unkisok kezét. 1 ARCA DEZSŐ gozo ni A szovjet színházak mesterei irányítják az üzemi színjátszók munkáját A szovjet nép kulturális életében számos olyan jelenség van, íjjnit a kapitalista országok soha nem ismertek. Ilyen jelenségek közé tartozik a tömegméretű kulturális tevékenység, ami szorosan összeforr a szovjet ember életével. A dolgozók szabadidejének elválaszthatatlan tényezője lelt a kulturális munka. Nem bizonyítja-e meggyőzően a szocialista kultúra csodálatos növekedését, hogy a főváros gyönyörű hangversenytermeiben munkanapjuk befejeztével dobogóra lépnek a moszkvai üzemek munkásai és lisztviselői, hogy bemutassák a hivatásos művészet színvonalán álló színjátszó, zene, vagy láncművészetükel? Vagy, amikor a távoli szibériai faluban maguk az egyszerű kolhoz- parasztok adják elő a klasszikus szovjet írók és a világirodalom klasszikusainak darabjait? Az emberiség történetében a szocialista rendszer biztosította először a népi tehetségek felvirágzásának minden előfeltételét. A szovjet emberek kultúrtevé'"i. .. 1«'.' ONYVESPOLC M. Iljin: II könyv világhódító út|a Iljin, a Szikránál megjeleni új könyvében mint mindig érdekes és komoly témáról egyszerű, mindenki, még a gyerekek számára is érthető nyelven ír. Most a könyvnek — a történeti események, tudományos és szépirodalmi művek! megörö- kítőjének — a történetét mondja cl. A legelső könyvek élő emberek voltak, mesemondóik, regősök, akik megőrizték és továbbadták koruk legfontosabb eseményeit. A következő lépés a rajz, ebből fejlődött a képírás, majd a betűírás. Elmondja, hogyan készült a papirusz, a pergamen és a papír, amelyekre a könyveket írták. De nemcsak a könyveikről ír, hanem az emberekről is, akik írták vagy másolták. Régen ugyanis a könyveket is kézzel írták. Iljin izgalmas részletekben világítja meg, hogy miért. maradt ránk olyan kevés régi írás. A háborúk, forradalmak, tűzvészek mellett a régi pergamen-tekercseken megírt görög és római klasszikus írások legkomolyabb ellensége az egyházi vezetők, a kolostori apátok voltak, akik szigorúan büntették azt a barátot, aki »istentelen írások olvasását, másolását megkísérelte. Sokszáz hatalmas értékű emléke pusztult el így, a görög és római irodalomnak a középkor »kullúrpo- li,tikosai kezén. Iljin művének befejező részeljen a könyv mindenkori szerepét ismerteti. Rámutat, hogy a könyvek sorsában, népek és országok tükröződtek s a könyv nemcsak elbeszélt és tanított, hanem részese lelt a háborúknak és forradalmaknál». Felvilágosító szerepük nyomán leráztuk a királyok igáját — írja Iljin —, forradalmak törtek ki, világtörténelmi változások következtek he. Persze, a könyvek nemcsak az elnyomottak, hanem az elnyomók oldalán is harcoltak. Iljin érdekes következtetési von le például a könyvek alakjából, arra vonatkozóan, hogy melyik tábor ügyét szolgálták. Példaként megemlíti az Orosz Tudományos Akadémia könyviárában lévő és az 1879-es francia forradalom előtt kiadott könyveket, ahol a nagy alak, díszes kötés mögött a monarchia dicsérete húzódik meg s a forradalom lángoló eszméi kicsi, igénytelen füzetekben kerülnek az olvasókhoz, hogy — házkutatást, iuillöldroszáliílást, az állandó kéznéllartást minél kisebb veszéllyel lehessen megoldani. Ilyen és hasonló fejezeteken át vezet végig a könyv történetén az író. Megállapításai, leleplezései még érdekesebbé és tanulságosabbá teszi az egyszerű; közérthető nyelven írt művek amely . méltón, számíthat az..olvasó felfokozott .érdeklődé érc. kenysége lehetővé teszi a népi tehetségek felkutatását és a szovjet nép kifogyhatatlan kultúrkiu- cscinek fejlesztését. A falusi, városi, lerületi. köztársasági és országos kuli úrversenyek szemléltetően tanúskodnak az e téren elért sikerekről. A kuliúrgárdák kvfk mys-gr azonban nem í j lödbe ne kellőképpen a hiva'ásos művészet támogatása és segítsége nélkül. A szovjet színházi élet sokszáz neves képviselője a legszorosabb alkotó összeköttetésben áll a tuti- túrgárdákba töm örfíÍT'YlöYg'b zsákkal. A legjobb lYiváíVtu'sznifiaiétk rendezői és színészei közvetlenül irányítják a kultúrcsopoylokat, tanácsokat adnak az előadásokkal kapcsolatban, figyelemmel kísérik működésüket és végül a a 'hivatásos színjátszás színvonalára emelik az egyes tehetségeket. Hogyan segítik elő a hivatásos művészek a kultúrgárdák munkáját'? A csoportok közvetlen irányi-, tásán kívül, a színész-ok és rendezők gyakran tartanak művészi vonatkozású megbeszéléseket. 1 leszámol ókat és előadásokat a csoport tagjai számára. A moszkvai Népművészet Háza mód /.eresen és szervezettül iiány.il ja a főváros összes kuitúi gárdájának munkáját. / A színészek és a rendezők mellett a legkiválóbb baktt- inesterek és énekesek támogatják az üzemi kultúrgárdák ének- és tánccsoportjainak fejlődését. Az ismert művészek és a költő rgárdák állandó kapcsolata során az alkotó együttműködés új formái alakulnak ki. így töbl>ek között a Moszkvai Művész Színház és a «Vörös Proletár»-gyár dolgozói között szoros kapcsolat létesült. A Művész Színház társulata komoly segítséget nyújt a gyári kul- túrgárdánák és a gyári klubnak, de az együttműködés egyben megszilárdítja a színház és a mindennapos élet közötti kapcsolatot is, emeli, azoknak a szinielőadásoknak a színvonalát, amelyek a mindennapi élet kérdéseit tárgyalják. A szovjet' művészet dolgozói örömmel állítják tapasztalataikat, ismereteiket, tehetségüket a kultur- gárdák tevékenységének feilend i- • lésé re és a népi tehetségek neve- lésének szolgálatába. Ez a segítség értékes módon járni hozza a kommunizmust éoitö s?.c"e:ni és művészeii erők fej e "lé éhez.
