Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-30 / 201. szám

VIHARSAROK NÉPE 1 boldogságot azok adták nekem, akiket régen lenéztem Mindannyian gyomaiak. Csak egy nein. Az szarvasi, még pedig Vö gyvári Mihály, a ' Szovjetunió­ban járt 'parasztküldöttség egyik tagja, aki ma beszarnod a Szov­jetunióban szerzett tapasztalatai­ról. Most olt iil az asz tál főn s gyomaiak úgy körülülik, mint kel­lőt a csirkék. Kérdezgetnek ezt is, azt is. Mármint, hogy hogyan érlék el a holdanként! 3oo má­zsás termést cukorrépából, hosy mi>yen ott a föld, a falu, az ein­her. Völgyvári Mihály minden kérdésre megfe’el. Azt mondja el, amit látott, úgy, ahogy látta. Nem tesz hozzá semmit, nem vesz el belőle semmit. — Ah, arra a papírra sokat fr '(.'hét írni. A papír mindent — veti oda félvállról Péva é, aki húsz egynéhány holdat felibe. — Látom én, amit Iá­ik itt, a csoportnál is, az ered- .uénveket is látom. Mese az egész! ligyis r*;iK azt mondhat az ember, amit szabad... Az utolsó szó benzin volt a pa­rázsra. Mindenki beszélt. A nagy z.-'ayban egy-egy értelmes szót dg tehetett hallani. Néha csak annyit értett az ember, hogy hát úgy van... Zs. Tímár András felállt ón szót kért. Megadták neki. Miért ne, hisz ismerik. Neki van talán az egész gyomai határban a leg­jobban menő középparaszt gazda- sá. Huszonegy hold prima föld. Hat szomszéd, ismersz en­gem ugy-e? — kérdezi meg mind-* já' Zs. Tímár Péva Mátét. Ismerlek. — Azt, azt is tudod, hogy 21 holdam van. — Azt is tudom. — Meg azt is, hogy én állok la'án az egész környéken legjob­ban. Azt is. — De azt nem tudod ugy-e szomszéd, hogy én már beléptem ^'csoportba? ^ — De beszélik... — Hát azt gondolod, hogy ne­kem teebeszéíték a fejem? Azt mondod, ismersz. .lói ismersz. ín sem váltóm s esem is vagyuk az a hiszékeny A körüliilők közelebb húzzák a székeket, hogy jobban hallják. Nem szól bem senki, hadd foly­tassa. — Én sem hittem, pétiig mond­ták. Még tavaly a békési Nagyné mondta. Nem hittem neki, pedig va'ami bebil azt súgta, hogy hátha igaza van. Éjszaka pedig, amikor lefeküdöm, gyötrődtem, nem tud­tam aludni. Szemlélgettem a meg- í’^kull csoportot is. Láttam azt is, hogyan dolgoznak. De nem mentem közéjük, mert nem enge­dett a büszkeség. Azt mondtam: én önálló középparaszt vagyok s nem kódis. A 21 holdon azt csi- ná ok, amit akarok. Az az enyém. Hát azt is csiná tam. Dolgoztam. Én is, meg a család is. A gyerek nem tanú hatott, mert a munka Bern várt. Csak úgy tanulhatott: volna, ha cselédet fogadok. Pi­henni, egy kicsit jó lett volna. Do néni lehetett, mert cseléd nem vö t. Makacs, középparaszt voltam. De azzal vigasztaltam magam; hogy — de önálló — folytatja, majd egy kicsit ^gondolkozik. — Önálló... dy a 21 hold, azért a cselédjévé' tette a gyereket, meg a családot. A magam cselédje vol-J10—11 órát, utána pedig mé­tám. A gyerek nem tanulhatott, nem engedte a munka. Pedig.., Pedig ő is mehetett volna Ugyanúgy, mint a csoportban lé­vők gyermekei. Dehát a munka!... — Hetekig nem a'udtam. Bán­tott a gyerek esete. Nagyon akart tanulni. És ezen az éjszakákou rájöttem az igazságra, hogy az ilyen gazdaság, a ka­pitalista gazdaság, amelyet én is folytattam, az csakis zsákutcába vezethet. Aztán beszéltem a családdal, a gyerekkel, a csoporttal — magya­rázza most már kipirult arccal, mosolyogva. — Most már a Petőfi csoport-1 ban vagyok. Ott vagyok köztük* ott is dolgozom. Vágom a rizs­gátról a muhart, etetem a medi- gágót, számolok az irodában. Egy 4 *,ermtím Is sem megalázó munka, olyan, amit otthon is csináltam. És amennyi munkát végzek, annyi után ka­pom a munkaegységet. Nem csap-; nak be. A brigádvezető annyit munkaegységet ir, amennyit munkaegységkönyv előír. Ideírja a tagkönyvhe, magam is ellenőriz­hetem. Ide-e! Itt van, ez nem- csalás, — adja oda a tagkönyvét Pávának. — Tudom... látom —mond­ja . Péva lesütött szemekkel, de néni veszi el. Nem engedi auya- kassága. Udvari Antal 15 holdas közép­paraszt elveszi Zs. Tímár kezé­ből, álnézegeli: — Te csak mondjad tovább András. Figyelek én ... És Zs. Tímár tovább folytatja. — Minden tisztán áll előttem. A taggyűlése» minden felmerül. Ha nem értek valamit, megkérde- -zem, aztán, elmondják. Dolgozom gyek haza a családhoz, vagy faluba, vagy a moziba. Hogy milyen boldogság ez, hogy milyen , öröm, azt el sem lehet mondani, azt érezni kell. Mert bizony, ilyent régen nem engedett meg a munka. És ezt a boldogságot, amit most érzek, azok adták nekem, akiket régen lenéztem, akiket kódisoknak tar­tottam. Pedig ezek nem kódisok. hanem nagyon gazdag és boldog emberek, olyanok, akiknél az iga­zi szeretet van, olyanok, akik végleg megszabadultak az éjsza­kákon keresztüli gyötrődéstől, olyanok, akik parancsolok és nem cselédjei a földnek, önálló bol­dog emberek ezek. És ezt az ön­állóságot, a boldogságot adták ne­kem is. Uj világ kezdődött meg üra és nem cselédje vagyok a földnek... Ez az igazság Péva szomszéd. Az ilyet nem. lehet senkinek a fejébe beszélni, ezt nem lehet pa­pírra leírni, ezt csak érezni le­het Érezni, itt belül — mutat a szívére. — Itt belül. Én csak azt mondom, érdemes ezen.gon- dolkozni, mert adott szóból ért az ember. — Hát... csak ezt akartam el­mondani... Hiszen ismertek mindannyian... — Ismerünk András — mond­ja határozottan a 15 holdas Ud­vari Antal. — Éppen azért meg­kérlek arra, hogy gyere el hoz­zánk, majd otthon egy kicsit el­beszélgetünk az asszonnyal . is. Ugye érted? — mosolyodik el és zsebre teszi Zs. Tímár András tagkönyvé L (Förgeteg) A vasárnapi járási levelesoéréekessieéral Augusztus 27-ón, vasárnap dél­előtt Békés megye minden járásá­ban éi'tekcz!etre gyűltek össze a Viharsarok Népe levelezői, üze­mek, állami gazdaságok, termelő­csoportok, gépállomások, de. a szer­vezetek, MNDSz, DISz, stb. leve­lezői és hirtudósilói is megjelen­tek, hogy elmondják a Párt me­gyei lapjának az oszlályharcas munka eredményeit, győzelmeit, do hiányosságait és hibáit is, me Keket saját területükön tapasztal­tak. E jöttek, hogy közösen meg­vitassák az újabb feladatokat, hogy a továbbiakban, hogyan, milyen módszerrel erősítsék és fejlesszék a levelező munkát, a lap és ezen keresztül a Párt tömegkapcsolídát. Nagy jelentősége-ezeknek, a já­rásonként megtartott értebez-'eiek- nek, hogy ezeket már a szerkesz­tőségi aktívák«, vagyis a legfej­lettebb, legjobb levelezők szervez­ték és tartották meg az augusztus 13-án rendezett aktiva-órtebeziet határozatai alapján. És általában; jól vizsgáztak aktíváink ebben a munkában. Eteken az értekezleteken ismer­tette szerkesztőségünk a levelező- munka eddigi ere.'Lmcriyeit, szer; kesztőségi dicséretben és könyvju­talomban részesítette azokat, akik eddigi levelezésükkel bobizonyitotr- ták, hogy felismerték a levelezés nagy je-'entoségét és cikkeikkel, tu­dósításaikkal komoly segítséget adlak lapunknak. A Likes han­gulatban lefolyt értekezletek és az értékes hozzászólások bebizo­nyították, hogy a továbbiakban rendszeressé kell tennünk ezeket az értekez'eteket, melyeken útmu­tatást, irányítást kapnák .levelező­ink és uj ötleteket, gazdag tapasz­talatokat kap szerkesztőségünk. Az Orosházán tartott járási ér 1,'kez'et részvevői nevében Nádai Árpád elvtárs versenyfelhívást in lézett Békés megye valamennyi já­Eredmények és hiányosságok az orosházi erőműtelep bélcebizottságának munkájában Az állandó gépzúgás betölti az orosházi Villanytelop minden ré­szét,. A telop valamennyi dolgozója telkesen végzi munkáját, mórt tud­ják, hogy többtermeléssel nem­csak hazánkat, — a béketábort, a hókét is erősítik. A munkavorseny szélesítésére a brigádok versenyben állnak egymással, a lakatos bri­gád pedig a kelenföldi erőműtelep üzemfenntartó brigádjával verse­nyez, ezzel a jelszóval: »Jó mun­kával a több termek sé rt, a béké­ért!;! A dolgozóik jó munkáját az üzemi békevódelmi bizottság is elősegíti. — Hetenként egyszer gyűlést tartunk, — mondja Palcsek Pák a békevódelmi bizottság elnöke. — Alaposan megbeszéljük a dolgozók­kal a kül- és belpolitikai hely­zetet. De gyűléseken kívül a bi­zottság tagjai máskor is elbeszél­getnek a dolgozókkal a napi prob­lémákról. a munkavorsenyrőt. — Az újságolvasáson kívül az ebédszünetekben hallgatjuk • a rá­diót is. — szól közire Petri Ti­bor lakatos, a békevódelmi bizott­ság tagja. Megvitatjuk a híreket, sokszor komoly vita fejlődik ki a koreai helyzettel kapcsolatban. — magyarázza lelkesen — ami azt bizonyítja, hogy o dolgozók mélyen megvetik és gyűlölik az amerikai hó borús banditákat, s műiden igyekezetükkel támogat­ják a Los koreai népet. S, hogy ez a valóságban is így van, bizonyítja az, hogy a szom­bati gyűlésen, amikor ismertették a »Megvédjük a Írókét« mozgalom tanácsának felhívását a koreai sze­retet, >-0 magok kai kapcsolatosan, ak­kor valamennyi dolgozó lelkesen tapsolt, alig várjál?, hogy az utal­ványokat kitől tsék és a Bzeretet- esomag elvigye forró, harcos üdvöz­letüket a hősiesen harcoló koreai népnek... A békevódelmi bizottság jó mun­káját a koreai hét eredménye is bizonyítja. A villanytelep vala­mennyi dolgozója tett felajánlást s azt teljesítették. Az egész üzem tizenhét százalékkal teljesítette túl vállalását, A Rákosi-per olvasása is jól .ha­lad az üzemben. A békevédelmi bizottság tudatosította: erőt ki.ar- tást meríthetünk ebből a könyvből további munkánkhoz... Megismer­hetjük Rákosi elvtárs életét, törhe­tetlen akaraterejét. Az eredntenj« a Rákosi-per olvasókörre mindenki jár, lemorzsolódás nines Petri Tibor önkritikát gyakorol: — A békevódelmi bizottságnak nincs faliújságja. Van ugyan egy üzemi faliújság, de azon is régi cikkek varrnak. Elhanyagoltuk a faliújság szerkesztését, Hibát követett el a bizottság ott is, amikor Nagy István elv- társ helyett, — aki a bizottság tit­kára volt s már két hónapja ka­tona — másik titkárt még nem vá­lasztottak. Ezek a hibák, mint ahogy Zsiga elvtárs is mondja, részben abból is adódtak, hogy az erőműtolep és a hálózati dolgozók július 1-én kü­lön lettek választva. A- hálózati dolgozók közül • is van békebizott­sági tag és igy ezok nőm tudtak összedolgozni az erőműtelep béke­bizottsági tagjaival. Most az erőműtelepen új bíke- vódebni bizottságot választanak. Addig azonban az a feladat, hogy a hibákon javítsanak, a faliújságot újjászervezzék s a pártszervezet irányításával végezzék további munkaj ukat. (Adása.) De helytelen vobia az orosházi Villany telep békevódelmi bizottsá­gának csak a jó munkáját nézni. Vannak hibák is. A pártszervezettől való elszakadás jelei mutatkoznak. Ezt Pálosok Pál mondja. Zsiga elv- társ párttitkár megjegyzi, hogy ezen mihamarább változtatni kell! íra 1 szekrényeket, vagy erre a célra szekré­nyeket keresünk megvé­telre. CÍM A KIADÓHIVATALBAN rásának levelezőihez. A versenyfel. hívás - pontjai: í. Vállaljuk, hogy minden tiz‘ napban legalább ejy-egy té­véét küldünk, da amennyiben az eseményei kivánjiílc; sünibe ban is, hogy igy biztosítjuk Pártunk megyei lapjának állón, dó, friss tájéke ztztisál. 2. Leveleinkben Itenüljülc az általános meghetározásoleat ét igyekezünk konlcrét odatoltat adni. 3. Minden esetben a valósiig’ nede megjelelő és, személyesen el­lenőrzött adatot krddünk be, hogy ezúton is megakadni Ózzuk az ellenség esetleges mtuiadoh dóséit, tévútra vezető híreset**- léseit. b. Szeptember hónapban mindannyian legalább egy-ayy állandó levelezőt szervezünk, hogy igy is erősítsük Icvelezö- tkbomnkdt. 5. Vállaljuk, hogy a magunk területin népszerüsitjülc megyei lapunkat, hagy minél több beT csületes. dolgozó rendszeres ok vasója legyen. Kérjük a szerkesztőséget,hogy ezen versenyvállal 'snnknt ismer" fesse a megye valamennyi ItT Telelőjével lapunkon keresetül és a továbbiakban értékelje ki verseny unitét. Bízunk abban*, hogy megyénk valamennyi leve­lezője örömmel csatkdt,ink eh­hez a nemes .vetsenyhez és igy fvlcozottabb ercdményolcut tu* ditnk. elérni a levelezési munka területén. OROSHÁZI JÁRÁS LEVELEZŐI. * Ott, a* orosházi értekezleten azonnal újabb. versenyek születtek, Yetrór József Nádai Árpádot, Juazf Pál Gáspár Díváimét, Markov ics József Tatár Juliannát hívta ki párogYer-senyre a fenti verseny­kihívás túlteljesítésére. Szerkesztőségünk ürömmel váL lalta a verseny kiértéke:ósét. és há­rom hónap után, tehát november végén ismerteti a megye valamcrry- nyi leve’ezőjével a verseny ered­ményét és jutalmazza a versenyben kiemelkedőket. A leve'ezőcrfekezíétck komoly eredménnyel zárultak és valóban nagy jelentőséggel bírnak azon az utón, melyen a bolsevik sajtó le­velezői járnak előttünk. Sgyiiduta dolg&zá Kedves Szerkesztőség! Áfa, amikor az. utolsó napokat töltöm ezen a gyönyörű helyen, nem mulaszthatom el, hogy köszö­netét ne mondjak népköztársasá­gunk alkotmányának és szakszev* vezetőnknek, hogy lehetővé tette számomra is ezt az üdülést Ba-> latcmlellén.. A hely gyönyörű. Cso­dás a Balaton kék- és zöldszinx ben játszó vize, a hatalmas erdők ágai között a tovasnrranó móká­sok. Szépek az üdülők, ahol m munkások százai üdülnek, pihen­nek, szórakoznak, hogy aztán újutft erővel térhessenek vissza a mun­kapadok mellé. Afindenütt boldog, mosolygó arcú ember jár-kel B*» latanlellén. Bn ebben a pár Bor­ban köszönöm ■ meg szeretett vezé­rünknek, Rákosi elvtársnak éé Pártnnkűak, hogy két hetet ámen a gyönyörű helyen tölthettem, ahol ezelőtt csak a kiváltságosok dő­zsölték ol a munkások verejtéké» szerzett pénzt és hálámat foko­zottabb munkámmal bizonyítom. özv. Ravasz AntaSné jegykezelő, Orosháza, Korzó-mozgó,

Next

/
Thumbnails
Contents