Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-29 / 200. szám

VIHARSAROK NÉPE 5 A Sukk-telepi műszárító építkezésénél mór új normában dolgosnak, A békéscsabai Magasépítő NV dolgozói a Békési Téglagyárak NV (Sukk)-te'epi építkezésénél lendü­letesen viszik a munkát. Épül a hatalmas müszáritó, mely lehetővé teszi, hogy a téglagyári dolgozók egész éven át termelhessenek. A hala'más tej la- és vasbeton faluk rohamosan nőitek ki a földből az alkotó munka nyomán. Az épít­kezés körül versenyben dolgoznak ács, vasbetonszerelő és kőműves brigádok, hogy határidőre elké­szít jenek. Mindenütt példás rend és tiszta- . ság uralkodik. Meglátszik, hogy a dolgozók pontos beosztással, terv­szerűen végzik munkájukat. A mű­szakiak jó irányítása a zavarmen­tes anyagé ''látásban és unnál: ta- Izarckss kihasználásában, a rész­lettervek pontos elkészítésében és a. jyes munkák időbeni pontos be.indításában nyilvánul meg és lendíti előre a többtermelést A jó műszaki íe'téleek mellett az üzemi pártszervezet iránymutató, jó felvilágosító munkájával indultak el a Magasépítő dolgozói augusztus 28-án az uj norma teljesítéséhez. } a minisztertanács határozata t m közvei énül sajtó- és terme­lési értekezleteken a dolgozók egé­szében és rész.eleiben is megis­merték az uj normákat és annak n töbltcrme ést és a- te melékeny- s&get e őmozditi nagy jel-ntőségét. Az 11 j normák tu teljesítésére az /és dolgozói már a koreai műszak sikeres befejeztével meg­tették a szükséges előkészületet. A dolgozók 100 százalékban meg­tették munkafelajánlásukat a ko­reai nép megsegítésére és -fe'aján- lásaikat jóval túl is teljesítették. De szép felajánlások történtek az Alkotmány tiszteletére is. Hetven­két dolgozó tett ötszázalékos mun­kafelajánlást, melyet hat-nyolc szá­zalékban teljesítették túl. A műszakiak az uj norma be­vezetését a nmnkautaiványok pon­tos időbeni elkészítésével segítik elő, amelyekkel kiküszöbölik a tervszerütienséget, a dolgozók ide-oda való helyezge- lését és lehetővé tették így a mun­ka feladóik folyamatos végzését. Az egyes munkahelyek dolgozói az uj norma túlteljesítését már a bevezetése előtt egy emberként vállalták. így a két vasbetoiv- e'emeíőigyártó brigád is lelkes munkaversenjhen dolgozik egy­mással, Orvos János brigádja ha­lad az élen és jó munkájuk nyo­mán mindig több lesz a kész idomrész. a sablonok pedig újból gyorsan megtelnek a cementes ka­viccsal. A brigád most már az uj norma túlteljesítéséért harcol és igyekszik, hogy az uj normában a heti i3t idom helyett i3g da­rabot készítsen el. Biró György brigádja sem hagy­ja magát, jobb munkamódszerrel, újítással dolgozik, hogy vállalását teljesitse. Biró elvtárs elmondja, hogy most a sablonokat az eddigi hosszabb időt igénylő ékekkel való szorítás helyett egy egyszerű csa­pófa segítségéve,, rövidebb idő alatt, kevesebb mozdulattal végzi el és igy jelentős időmegtakarí­tást érnek el. — Ezz©t a munkamódszerrel — mondja Biró elvtárs — már az első héten teljesíteni fogjuk vál­lalásunkat és a 137 betonoszlop helyett 139 darabot készítünk el 48 óra alatt A Sukk-t©!ej)i müszáritó épít­kezés dolgozói lelkes munkával harcolnak az uj normák túltelje­sítéséért. De e harc mellett min­den dolgozónak ébernek kell len­nie, állandóan tanulmányozni kell az uj normák bevezetésének technikai kérdéseit is, hogy Izei lő felkészültséggel tud janid: rámutat­ni az uj norma ellen aljasul ágáló jobboldali szocuildemolzraUikra és a klerikális reakció mesterkedé­seire. Az üzemi pártszervezet to­vábbi jó irányitása mellett az épít­kezés dolgozói győzelemre viszik az uj normát, mely a boldog jö­vőt, az előrehaladást biztosító öt­éves terv időelőtti _ végrehajtását segíti e'ő. Szarka Árpád no; 07} r" VT .:™?AK! A szélesedi» osztálytere tőletek is nagyobb étersvgot köve­tel. Kíméletlenül leplezzétek le a kalikókat, a D. Romlás Sán­dorokat, a jobbo’dali szoc áidemekra'ákat, a Szabó Istvánokat, akik a legkülönbözőbb módon gátolják fejlődéseteket! NASZTOR ELVTARS, DISZ MEGYEI BIZOTTSÁGAI Igen hcly.eleBÜI viselkedsz akkor, amikor azt mondod, hogy Fut aki elvtárs, a bé kési járási DISz titkára, aki népnevelő mun­kával (öltötte szabadidejét s 15 dolgozó parasztot győzött meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, hogy ezzel csorba ej­tett a járási titkári tekintélyen. Neked tudnod kellene, hogy ez nem tekintély rombolás, ellenkezőleg: — bolsevik kötelesség, bolsevik munka! BALOG ERZSÉBET, RUHAGYÁR! Amikor harcéi folytatunk minden milliméter cérnáért, le sorozatos figyelni zteiések ellenére is méteres cérnákat paza­rolsz el. Neked nem szívügyed az önköltségcsökkentés? Sürgő­sen javítsd ki ezt a hibádat. RÄCZ BÉLA, JUTÁSI LAJOS, MELIK PAL MOZDONY­VEZETŐK! Kövessétek Béke István, Szeles István ifi mozdonyvezetők és a hozzájuk csa-lakozó Uaffai I'erene, G Héri László. Palágyl Jenő idősebb mozdonyv; ze-ők példáját, akik elhatározták, hogy a szovjet vasutasok példája nyomán fr.hmrtik a inozdonymosás normáját! ők így is készülnek az őszi csúcsforgalomra! ílsa.Ia- kozzaiok hozzájuk! Ma délelőtt 9 órakor szakelőadás a silózásról Békéscsabán a Szabadság moziban A megyei tanács mezőgazdasági Ősz Iá ya ina, kedden délelőtt 9 órakor' Békéscsabán, a Szabadság filmszínházban képekkel illusztrált szakelőadást rendez a silózás fon­tosságáról. Az előadásra a belépés dijta an. Az előadás iránt nagy ér­deklődés nyilvánul meg. S klerikális reakció, a jobboldali szociáldemokraták akoameokája ellenére is a lármás gazdálkodást vélaszifák a gerlat dolgozó parasztok Gerla. Dolioz egyik tanyarésze. Ujbirtokosok lakják. Wenckheim volt cselédei. "S~Hép állama külön közigazgatást állított fel a gerlaiak- uak. Az ötéves terv első tervevétől telefonközpontot kaptak. Egy hó­nap óta pedig nagy építkezés fo­lyik: ötvenegy új kislakás épül. S ha ezek tető alti kerülnek, újabb harmincnak az építsét kezdik meg. De épül már a bekötő út is, hogy ne kolljen a sarat dagasztaniuk, ha Dobozra, vagy máshova akarnak thUdá&ní eleit M*n Utók a Vannak, akik azt mondják: «A múltát mindenki ismeri, de a jö­vőbe sunk is© láthat.» Miklós Zol­tánná, a ko.ermesi «Petőfi» tszcs, új tagja az ellenkezőjét állítja vasárnap óta, mióta ünneplőbe öl-, tözvé élinent, hogy meghallgassa a parasztküldöttség egyik tagjá­nak beszámolóját arról, hogyan él­nek a szovjet kolhozokban, szov- hozokban a parasztok. Ahogy figyelmesen hallgatta, egész sor kép vonult el előtte. Az élete. A megfeszített robot a kulákföldeken, később a saját földjükön, llúrum holdat kaptak, kilencet örököltek. S ott állták 12 hold földdel — jószág nélkül. Ku- lákigára szorultak. Azok meg értik a módját lehúzni k bőrt azok- lamelyik gyerek talán éppen a ról, akik rájuk szorulnak. Alapo­san megdolgoztak az igáért. A földjük sem fizetett bőségesen, hi­szen a kulák csak úgy tessék-lás- gék módon szántott. Egyszóval* aehogysem boldogultak, pedig szor­galmas emberek mind a kettőn. Az asszony még a gyerekekkel sem ért rá sokat törődni. Rábízta az anyósára, aki öreg is volt már, hiszen 00 év nyomta a vállát, meg beteg is. Nem nagyon tudott ügyelni a kislányra. A szomszé­dok húzták ki kétszer is a kis Ilust a kacsaúsztatóból. Majd oda­veszett. Nehéz volt az élet. De ősz óta tudják 1 könnyebb út is van El-eljárogattak a termelőcsoport- noz. Kérdezősködtek, nézgelődtek. A csoportban nem szorulnak a kulákokra. Gépállomás szántja a földjüket és ez meg is látszik a termésen. Látták, ha belépnek, ők is megszabadulnak a nyomasztó gondtól, hajnaltól éjszakáig tartó robottól. Ennyit látott Miklósné, mikor aláírta a belépési nyilat­kozatot. Vasárnap aztán még sok-sok- mindenre kapott választ. A kii« dött szavai nyomán kitárult előtte a jövő Össze sem lehet hasonlítani majd a múlttal — mondja és egyre lelkesebben magyaráz. — Most már látom a csoport fejlődését. Uj istállóinkba 6Ímaszörű tehe­neink lesznek és ezek közt nem ritka olyan, amelyik 25—30 liter tejet ad. A földeken meg kombájn arat és géppel kapálunk majd. Napközi is lesz. A cso­port, tagjainak gyermekei világos, napfénye« napközibe játszanak majd. Az anyáknak, akár kinn a földeken dolgoznak, akár a jószá­got ápolják, nőm kell egy pilla­natig sem rettegni attól, va­kut körül settenkedik. És a jöve­delem. .. Ha ők kettőn dolgoz­nak, annyi lesz a jövedelmük, hogy csak rossz álom lesz majd a múlt nyomora Ha dolgoznak ... De akkor sem kell félni, ha megbetegszik vala­melyik. Nem úgy, mint 46-ban, mikor az operáció után hazaküld­tek a kórházból, másnap már ke­nyeret kellett sütni s ment ki dolgozni, mert nem végezte el helyette senki a munkát. Lám, a kolhozokban gondját viselik a botogeknok is. Nem megy el az egész évi kereset orvosra, pati­kára, úgy, mint nekik. Mert in­gyen orvosa van a kolhoznak. És vigyáznak arra, hogy szükséget ne szenvedjen az, aki betegség miatt nem tud dolgozni. Belepirul az arca. ahogy a jö­vőjéről beszél Miklósné. Persze; most még nehéz. A csoport is fiatal és ők is csak egy-két nap­pal ezelőtt hagytak fel az egyéni gazdálkodással Do tudja Miklósné, sok-sok dolgozó paraszttársával egy ütt, hogy' meglesz náluk is a munkának a gyümölcse. És az a kép, amit ma a szovjet kolhozok életéről festettek neki, holnap már élő valóság lesz Kevormesen is. Miklósné boldogan néz a jövőbe. Nem titok már előtte. Z. e. eljutni. A volt zsellérek, »'meg­vetett senkik szabad, boldog élete térébőlyeaedik. Tokai, a „szakember99 és a jobboldali sxoedemek De a múlt férgeiből Gerlára is jutott. Itt »éldegél« a volt uradalmi főerdész »édes« fia, Tokai Károly »lelkész« is, aki ugyan nem »hi­vatásos« pap, de »apostoli« munká­ját azért nem hanyagolja el. S gondolt egy nagyot Tokai: ha mur a parasztok szövetkeznek, miért ne szövetkezne ő is? És hát tudtára adta a parasztoknak: ha már ter- molőcsoportot készültök alakítani, belépek én is. »Szakember nélkül úgy sem boldogulnátok; vezetni csak kell azt valakinek« és ki len­ne arra a legalkalmasabb, ha nem a volt uradalmi főerdész fia? Dör- zsölgették is kezüket az E. Szabó Istvánok, a :V. Molnár Sándoroké * jobboldali szoc.-demek, akiket meg A két1 munkáspárt egyesülése előtt kizártak a Szociáldemokrata Pán tagjai sorából. Dörzsölgettek kosu­két bent Dobozon az űré Jánosok, a Soos Istvánok, aki toruk az 1931—32-98 esztendőkben a Sauciái- demokraia Párt ülései uiáu első út­juk a esendő tségie vezetett, ki­mondani, . hogy ki, mit basaált. Spionok voltak, elárulták a dolgo­zók lagjobbja.it. így árulták ol Jámbor Imié, Szőlőéi Lajos eiv- fcársakat, akiket a csendőrök el­hurcoltak, megkínoztiik, maid pe­dig a Horthy osztály bírósaga « szegedi Csillag búrt ónba dobta okét. Akkorában az. volt', a módszerük. Ma már nem lehet besúgni, nőm lehel a Csillagba j uttaúni a becsületes dolgozókat. De nem lehet erdőkerü­léskor korbáccsal remi a gomto- szeáóket sem. A Nyiszlor Istvánok nem hagyják magukat így oszt* nagy volt az öröm Gerlán a »tisztvieelősoron«, meg hont Dobozon Soós Istvánoknál, meg D. Komlós Sándor kulákék- nál. amikor hirefutott, hogy Tokai is közte lesz a csoportalakítóknak. »Lesz annak gondja, hogy ne sike­rüljön a közös.« De az öröm hamar ürömmé vált, mórt a csoportot alakítani akarók vezetői kerek-perec megmondták: nincs helye közöt­tünk a Tokai féléknek. Persze To- kaick nem nyugodtak bele veresé­gükbe. »Ha így nem sikerül, si­kerül másként.« És V. Molnárék összejöveteleken tárgyalták meg a »haditervet«, Tokai is »anoetoli« munkáját másirányba indította mog. És szárnyra kelt a régi nóta: »Csajkát, közös vályút akartok?« Mog, hogy, »aki a csoport tagja akar1 lenni, annak belépési dijat kell fizetni«. Éa újra öröm gyúlt az E. Szabó Istvánoknál, a Soós Istvánoknál s Tokai is boldogan gondolt — szemét égnek emelve — főerdész apjára, hogy »nem hiúba végezte el teológiai tanulmányait, mert hát az új csoport mégsem ala­kul meg::. Persze ez az öröm is tiszavirág életű volt, mert a Nyisz- tor Istvánok, a Sebestyén Jánosok, özvegy Jakab Jánosnék- nsan hagy­ták annyiban a dolgot. Nem hagy­ták, hogy a mólt hűséges kiszol­gálói eliisEck okét a felemeli ; .nh iá­tól, a boldog élettől/ II« már 0 gerlaiak egy része rr -st még nem tart velük, mert becsapták, f lro- vezették őket a Tokai féléi, bele­pünk a »Petőfi« csoportba — mon­dogatták. — De intgseoa hagyjuk magunkat! A Púit kezünk leadta ősi jussunkat, -a földet, hogy ne­künk, gerlaiafenak — a régi istálló lakóinak — legyen telefonunk, be­kötő utunk. Gondoskodott arról, hogy a régi, jobbúgyverejttkkel ön­tözött pusztát szabad, boldog em­berek lakják. A bekötő út mellett egy másik ntat is adott nekünk a Párt: a társas nagyüzemi gaz­dálkodás útját, mely megszabadd bennünket minden tehertől, ami a> egyénileg dolgoz© parasztok vú>- lát nyomja. Oda már a kulák man­csa sem ér el, Bern unsorázbsrt ben­nünket igával, kölcsönnel — együtt leszünk mi dolgozok, erősek leszünk. legyőzheted lenek. —te.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents