Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-27 / 199. szám

VIHARSAROK NÉPE 3 Amit a tszcs fejlesztésről szóló jelentések visszatükröznek Villám A lőkösházi «Május 1.» termelőcsoport tagjai lelkes munkaizndvlsttél indultak fel- világosító munkára az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok közé. A csoport dolgo­zói a Párt irányításánál végez­ték népnevelő, felvilágosító munkájukat: a boldog virág­zó élet, a közös gazdálkodás útjára vezették a 86 új belépő dolgozó parasztot. A körösladányi «Zalka Máté» termelőcsoportnál hasonlólcép- pen. Elmondták a Iratári észek lakóinak, hogy a kis- és Icö- zépparasztság egyetlen útja a felemelkedés, a gondtalanabb élet felé a szocialista mező- gazdaság megteremtésén ke­resztül vezet. Az új belépők a régi tszcs tagokkal együtt már ezt, — Pártunk vezetésé­vel. irányításával, — a szocia­lista mezőgazdaságot építik. A hucsal «Petőfi« tszcs kommunista, pártonkívüli tag­jai is jó ayitációs munkát vé­geztek, amit bizonyít az ered­mény is. A csoport új tagjai jobb, boldogabb életet akar­nak. —• Tudják mindhárom termelőcsoportnál: nincsenek egyedül. Velük van nagy Pár­tunk, a vezető munkásosztály, mely a gyárak munkapadjai mellett, a dclnozó parasztság szocialista fejlődéséért is dol­gozik. Villá A nagykamarás! «Ságvári» tszcs. kiváló eredményeket muta­tott fel eddig. A község dol­gozó parasztjai, — a felvilá­gosító munka dacára, — nem vették észre ezeket a hatal­mas eredményeket, azt, hogy amíg a csoport tagjai hétmér- ' földes csizmában haladnak élő­re a jobb élet útján, addig ők gyermekcipőben toporognak, — egyhelyben. Ezért van csak a csoportnak egy új belépő tájjá. Gerendáson az osztály el’©utog,- — a lie ikális reakció, a• hulákok, — végez­tek Dfélvilágosítós munkát a » Vih arsnrok --csoport tagjai he­lyett. Sugdolózásokkal elriasz­tották a becsületes dolgozókat a csoportba való belépéstől, annak lehetőségétől, hogy a kis- és középparasztok a bol­dogabb jövendő, a felemelkedés útjára lépjenek. Fel kell szá­molni az ellenség aknamunká­ját, meg kell javítani az agi- tációt. így érhetnék él a cso- í port tagjai, jó eredményeket. A mezőkovácsházi «Kossuth» tszcs. üzemi pártszervezete, ■— a tit­kár elvtárs, el haltak. Azt hit­ték, hogy minden megy ma­yától. hogy majd özönlenek az új belépők, csak éppen fel kell őket venni. Nem így történt. Jó felvilágosító munka híján a dolgozó kis- és közép-parasztok távolmaradtak a csapóit tói. — Ébredjenek fel az el-rtársak. lIililWlilll!lllillllllíilUlllll!lllllllljl)l!!>(llllillllilliiillillll!J|||||IHlllU|j|j|!l||ll!::;Í„...................... .........................................................,..........................1V,....T_, _,T.. ' i«. - jltfoo 'V Az asztalon frissen vásárolt uj holmik. Paplan, pámahajak, pu- ló\cr, nadrág. Ott vannak letéve, ahogy 'idős Tatár Gábor fecseg® hazahozta őket Orosházáról. Most, ahogy örömmel végigsirnogalja őket, az jut eszébe: hányán meg­állító! ták a szállásiak közül s kér­dezgették, hogy mennyiért vette? Miből vetle? Este sokáig nézeget­ték, amikor idős Tatár Gábor ha­zajött a csoportból. Ahogy tere­gették, forgatták az uj holmikat mindkettőjüknek a régi nyomorú­ságos cse'édé’et jutott az eszükbe. Tatár néni el is sirla magát. Csakhogy most örömében, nem úgy, mint akkor régen. Tiz gyermeket hozott a viiágra a sötét kisablaku cse’édviskóban. A szájukba tudlak ennivalót adni. Beszélni szeretnék veled, Sípos szomszéd... aUg Hiába dolgoztak mindketten hajnaltól késő estig. Abban az idő­ben még álmodni sem merlek ilyen szép paplanokról és párna- huzal okról. Tatár néni minden evés idején sirt, amikor a szűkös kenyeret darabolta apróra, hogy mindenkinek jusson. Tatár Gábor azzal vigasztalta, »lesz miránk jó világ, majd meglátod«. És eljött a jobb, a könnyebb élet. A felszabadulás, a felsza­badulás utáni boldogság, felemel­kedés... Erre gondoltak most Ta­tár Gáborék. — Ugye, hogy igazam volt, mi­kor azt mondtam, hogy lesz még nekünk jobb életünk, — törte meg a csendet Tatár Gábor. — Hát lett, csak e?óbb neked is és nekem is és annyi sokezer em­bernek évibb meg kellett szakadni a munkában az urak földjén. — Kihevertem én már azt. Ak­kor kétszeres súlya volt minden munkának, mert majdnem ingyen dolgoztunk. A családunk, jóma­gunk éheztünk és tűrni kellett az urak órditozását. A 6o éves Thtár Gábor fiatalos, friss lendülettel megy minden reg­gel a munkába. Tanít, nevel s jő példával lendületet ad a csoport­ban folyó munkának. Az élete a csoporté s a családjáé Ezt a szebb életet ő harcolta ki‘ sokezer kommunista társával. Ő is épitette, fejlesztett© odaadó munkájával azt a csoportot, ahol Á dolgozók Dombiratoson is leleplezték az ellenséget Mindig újabb és újabb gaztet­tekre dérit fényt dolgozó népünk. Dombiratoson az elmúlt napokban a dolgozók ébersége leleplezte Czene Púi né 35 holdas kulákasz- szony munkááuyúzó tevékenységét. Czenéné hosszú időn keresztül sa­nyargatta cselédjét, Bellér Józse­fet, sokgyermekes családapát. A kulákasszony kihasználva béresé­nek tudatlanságát, 18 hónapon ke­resztül nem fizette meg a túlórát, ugyanakkar hajnali 2 órától este 10 óráig dolgoztatta Bellér Józse­fet éhbérért. Az ügy a DÉEÜSia munkaügyi bizottsága elé került, ahol megállapították, hogy a kó­lák Bellér Józsefnek — a kollek­tiv szerződés szerint járó bérből — 3000 forintot nem fizetett ki. A furfangos kulákasszonvt beidéz­ték a munkaügyi bizottság elé, ahol elismerte,i hogy nem fizette ki a béresnek járó pénzt, írásban kötelezte magát, hogy lő napon belül a munkaügyi bizottság előtt kifizeti a 3000 forintot. Bellér József köszönetét mon­dott a Pártnak azért a gondos­kodásért, amelyet vele szemben tanúsított. Elmondta a pártszer­vezetben, hogy most már a saját bőrén tapasztalta, milyen aljas ern- bemyúzó a kulák, aki pióca mód­jára éveken át szívta a vérét. Xem hagyja magút többé félre­vezetni, nem fesz a kulák cse­lédje. A Párt szerető gondosko­dása mentette meg az emlrertelen kizsákmányolástól, a megtérített pénzből most fel tudja ruházni a családját. A Hajtó nevel, tanít, utat matat! Olvasd a Viharsarok Népétl most közel 200 embernek vált könnyebbé az élete. Ezt mondja el mindenkinek, akivel csak ta­lálkozik. Meg azt, hogy milyen élet vár órájuk is, — a még egyéni'eg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokra —, hogy ha együvé tö­mörülve dolgoznak a Párt segít­ségével. i Hatvanéves létére újításokat, uj munkamódszereket visz a csoport éleiéire. Ma már úgy emlegetik a nevét, mint újítónak s mint a kórnyék egyik legjobb népnevelőjének Valamelyik este is, mikor a cso­portból a lányával együtt hazafelé tartott, — az a tudat, hogy má­soknak is el kell érniük azt a könnyebb és jobb é'etet, amiben 6 él, — arra késztette, hogy be-, térjen Sipos Imre házába, aki még mindig a kulák földjén bér- leteskedikl — Gyere el hozzánk Sipos szom­széd, — mondta Tatár bácsi, mi­után beléptek az ajtóm. — Be­szélni szeretnék veled. — Elmegyek, — válaszolta Sí­pos s vetle is a kabátját. — Na, gyerünk... — Mit is kínlódnál tovább a hat bo'd bérlettel. — mondta me­netközben Síposnak, — Mondtam én ezt már neked a tavasszal is. Utód, annyi sem IcrineH, hogy a bér'e'et kifizesd. Közben hazaér­nek, be’épnek a szobaajtón, Si­pos szeme megakad az aszta un kiterített uj holmikon. Kíváncsian nézegeti őket. — Ezek az előlegből valók? — kérdezte mintegy saját magának áJnrélkodva. — Abból hát. Most U is vehetnél magadnak ilyet, ha akkor rám hallgatsz. Pedig még nem kaptunk meg mindent, hiszen még csak a ter­ményekért kapott pénzt a csoport. Ott van még száz darab hízó, ami darabonként máris ijo kiló. Ez­ért is nagy pénzt kapunk maid. Nemsoká tojik vagy 3oo—Aoo da­rab jéroe. A tojás is hoz r.ro— 300 forintot naponta. Ott van az a 2io darab birka, amiről le­kerül vagy hét mázsa gyapjú. Az­tán a kender, a napraforgó... — Ne sorolja már őket Gábor bátyáin, hanem adja ide a belépési nyilatkozatot Láttam ezeket mind. Csak hát a magamfajta embernek könnyen te1ebeszéli a fejét a kulák. Csak akkor hisz, amikor az eredményi lát j a. — Kerits csak Juliskám egy ceruzát, szükség lesz még rá hol­nap is, mert jön Zubereez György, meg Tompa Mihály is — szól * lányának Tatár bácsi. ! — Hát azok is belépnek? — néz fel Sipos, miután aláírta a belépési nyilatkozatot. | — Persze, hogy be — szól mo­solyogva Tatár bácsi. — Minden kinek nehéz a teher, ami az egyé­ni gazdasággal jár és igyekeznek azt .etenni. És azóta már négy do'gozó pa rasztot vezetett rá'a jobb élet ut vi ahol. . i. —hl­0008040603010153015301020000020200000101300230010100000201020100020200020101010101010202000000020201010101000002010201010102010201890000

Next

/
Thumbnails
Contents