Viharsarok népe, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-203. szám)

1950-08-20 / 193. szám

6 VIHARSAROK NÉPE f Nagyot változott a felszabadulás óta élteit hat esztendő alatt az ország, nagyot a megye s külö­nösen nagyot Vizesfás. »Gróf« Nádasdy Tamásné, az eladósodott »kegyelmesasszony«, vagy a Pesti Kereskedelmi Bank pof fészkedő urai aligha ismernének rá régi »birtokukra«, ha úgy netalán Vi­zesfásra' vetődnének. Már a kül­seje is más a vidéknek. Sorra tűn­nek el a rosszemlékű cselédlaká- sok, Kis családi házak nőnsh egymásután a dolgozók tulajdonába juttatott fö (leken. De a megmaradt épüle­te1, is mások lettek. A nyomasztó sárgásbarna falakat derűs fehérre meszelték át s a rájuk kiakasztott táb ák is az uj világot birdetikl »Földművesszövetkezet boltja, iroa dája, raktárhelyisége.« A nagysis­tergéssel, sűrű sípolással befutó »kisvonat« sem volt a múltban. Senkinek nem volt az szívügye, hogy a vizesfásiaknak ne kell­jen iá—15 kilométert gyúrni a sarat, akár Békésre, akár Vésztőre akarnak menni, Hogy ma már kényelmesen, vonattal utazhatnak a dolgozók az azelőtt amolyan »istenhátamögötti« Vizesfásról akármelyik községbe, az szintén a felszabadulásnak, a népi demo­kráciánknak, szocialista tervgaz­dálkodásunknak az eredménye. De nem ismernének rá a régi »földesurak« egykori béreseikre, a vizesfási dolgozókra sem. A Párt formáló ereje uj embereket gyúrt a régi gömyedthátu cselédekből is. Nevük a régi, mégis uj emberek, kiegyenesedett az alázatosan meg- görnyedő béresderék, öntudatos, egyenes gerincű emberekké váltak a vizes fásiak is. öntudatos dol­gozókká, akik a munkásosztály vezetésével uraivá váltak ennek az országnak, maguk intézik a sor­Hármas ünnep Vises fáson sukat földesur, intéző, csendőr- szurony nélkül. IIosszu volt az ut, amíg idáig eljutottak. Eleinte bi­zony nagyon botorkálóak voltak1 a lépések, nehezen szokták meg azt, hogy maguknak kell irányí­tani a sorsukat, nem parancsol már nekik semmi úri hatalom, nehezen bírták vállaik a szabad­ságot helyesen viselni. De mellet­tük állt a Párt s mégis, a nehéz­ségek, ez ellenség aknamunkája dacára is uj emberekké foéfnálód- tak, akik uj eszközökkel akarják az uj világot, a szocializmust épí­teni. A mai nappal már termelő­csoport is alakult Vizesfáson. Ter­melőcsoport, amely a múltban ál­lati sorban élő s közvetlenül a fel­szabadulás után is a kulákok által embertelenül kizsákmányolt, vizes­fási dolgozó parasztságot is elin­dítja a fe'emelkedés utján. Az elmúlt betekben is ez az uj embertípus alkotott valami újat. összefogással, közösségi munkával kibővítették kuUurotthonukat, uj mozihelyiséget épitettek. Kultúrotthon A szó hallatára valami szép épü­let jielenik meg az emberek előtt. Vizesfáson a kuhurofthont a mag­tárból és a kovácsmühely egy ré­széből átalakított nagyobbfajta te­rem jelentette, amelyet számos termelőcsoport még istállónak sem fogadott volna el. Ebben a siral­mas kinézésű épületben épített a lelkes vizesfási ifjúság a Párt se­gítségével egy szinpadot és néző­teret, hogy ebben a távoli tanya­világban is meginduljon a kul- turélet. És az ifjúságnak sikerült a terve. Sorra rendezték előadásai­kat mind nagyobb közönség és mind nagyobb siker mellett. Aj eredmények még jobb munkára buzdították a fiatalokat s csakha­így készült Gerendás as Alkotmány ünnepére Az utcákon még nem nagyon látni, hogy a falu ünnepre készül, annál lázasabb a munka a föld­művesszövetkezet egyik irodahelyi­ségében, az iskolában, a község­házánál. A dekorációs brigád tag­jai készítilc nagy igyekezettel a feliialokat, köztársasági címereket, képeket, amelyekkel méltóképpen díszítik fel augusztus 20-ra, Al­kotmányunk ünnepére a községet. A községet utcákra osztották szét egymásközött a dekorációs brigá­dok. Scwcts József és Kovács József versenyre is hívták egy­mást, kinek a körzete lesz szebb. De nemcsak a dekcrrációs brigá­dok készülnél; a község szebbé té­telére erre a napra. A dolgozó parasztok is csinosítják házaikat, udvarukat, ugyanakkor még fokoz­zák a terménybeadás 'ütemét is, hogy tervük, még nagyobb túltel­jesítésével bizonyítsák be háláju­kat Alkotmányunkért. És azok a dolgozó parasztok, akik túlteljesí­tették termény leadási kötelezettsé­güket nemzetiszínű keretben nyom­tatott lapot tesznek ablakukba, amelyen ott áll, hogy hány száza­lékra teljesítették termén ybeadási kötelezettségüket. Krizsán János és Krizsán Pál ablakába is oda- kerül a kis lap legszebb deko­rációként: »E _ házban lakó dol­gozó paraszt család az Alkotmány ünnepének tiszteletére a termény- begyűjtésben 503, illetve 486 szá­zalékban becsülettel teljesítette ha­zafias kötelességét. De mással is készülnek augusz­tus 20-ra. Lázas sietséggel folyik a kultúrotthon építése is. A falu dolgozói, különösen a D18s-ftalá­lok kiveszik részüket a munkából, brigádokat alakítva éjjel-nappal dolgoznak, hogy Alkotmám/unk ün­nepére készen legyen a kultúr­otthon. — És készen is lesz, — mond­ja Tóth István DISz-tag, a .Pe­tőfi« tszcs fiatal tagja. Az új kullúrotthohban, ünnepi műsorral köszöntjük Alkotmányunk ünne­pét. mar »nevet szereztek« maguknak a vizesfási fiatalok: a DISz kon­gresszusi kuhurverseny járási elő­döntőjén e'sők, a megyei döntőn pedig ötödikek lettek. Azóta a vizesfásiak még jobban megbecsü­lik a kultúrát. Még többen nézik meg a fiatalok egy-egy előadását, még keresettebbek lettek az alig 5o köteles könyvtár könyvei s még többen szorongtak a piciny nézőtéren egy-egy vetitettképes előadás alkalmával. Felismerték a vizesfásiak a kultúra óriási jelen­tőségét, ki akarták pótolni mind­azt, amitől évtizedeken, évszázado­kon keresztül elzárták őket. A kul- turesték, vetitettképes előadások •is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Vizesfáson _ is megalakuljon ai első ternielőcsojssri Alkotmányunk ünnepére. És ahogy mindjobban megis­merték a kultúrát a vizesfási dol­gozók, úgy nőtt a szomjúság az igazi, szocialista kultúra iránt ben­nük. Kevésnek bizonyult a színi- előadás, könyvtár, vetitettképes előadás. *— Mozi kellene, ahol láthatnánk a szovjet filmeket s tanulhat­nánk belőlük — mondogatták mind gyakrabban. A Párt itt is segített. Biztosította, hogy egy kcs- kenyfihnvetitőgépet kapjon Vizes- fás. A dolgozók pedig, élen a kommunistákkal, rohammunkái al nekifogtak a kultúrotthon kibőví­téséhez, mozivá va’ó átalakításához. A DISz-fiatalok termelték a ho­mokot a bányából, Te’egdi Sán­dor, Berecki Ferenc, Berecz Sán­dor, Kutyik István, K. Nagy Mi­hály, meg a többi fogattal rendel­kező dolgozó paraszt behordták a homokot, feltöltöttek a nézőteret, mások a kőműveseknek segédkez­tek, Viczián János és Hajdú Ja- nos, a szövetkezet két kovácsa a vasmunkák elkészítését vállalták, az MNDSz-asszonvok és a DIS.'- lányok a meszeléshez jelentkeztek. Közben a mözilátogató1 biztosítá­sáról sem feledkeztek .eg. So» Ferenc a környék isno'ái* »«• • vezte meg ifjúsági előadás,...u , Csatári István pedig a mozi jö­vendő gépésze a dogozók között végzett íe'vikigosiló munkát, verté vissza a kulák és k’erikális reakció támadásait. A jó kollektiv munká­nak meg'ett az eredménye: ké­szén áll a kicsinosított kultur házban a mozi s van e'egendf néző is már előre biztosítva. És ma, augusztus 20-án háromszoros ünnépfi!—«•' ' t?£: ünnepli a dutgözók Alkotmány,, és ünngjjfT a tszcs megalakításéi, ünnepli a kibővített kultúrotthon, az uj mozi felavatását, amelyek segítségévet megindulnak a ;-»azd|t- sági és kulturális felen alés ul- ján. ünnepel Vizesfás s ünnep­lésében hála'elt szívvel mond kö- szöne'et a nagy íiíovje tónak és a Pártnak, akiknek«« imái' önsMipft, ~ az egyre- szépülő életet köszönhe­tik. — e.vjé — „Ingyen odaadjunk mindent!?“ Nem kis földdarab a nyolc kataszteri még a 'szegeclkörnyéki fulóhomokon sem, mert bizony sok olyan van, mint Répás Sán­dor vagy Tóth Gyurka, akinek még annyi sincs, hogy egy kis «kalibát építsen rá. Kétszáz szögölből már udvarra is telne, amin, ha más nem is, de, leg­alább egy néhány kolló alja csir­ke megférne, na meg zöldségnek is jutna egy pár szögöl. De nem volt még ennyi sem. Nein egynek vágy kettőnek, hanem a környé­künkön legalább tizenötnek. Azt a nyolc holdat, ami apám­nak volt s ami egyszer neLán, valamikor, ha minden jól megy, mint örökség rámszáll, igen sok­ra tartottam. Hisz terem rajta búza, rozs, kukorica, káposzta, krumpli, meg miegymás pont annyi, amennyire egy évben szük­ség van. Na és ott van a ló, a • Madár», a telién, a «Piri», az üsző, a «Virág». A két anyako­cáról, ami a vén eperfáknak az eprén él egész nyáron, a puly­kákról, a libákról, a tyúkokról, meg a csirkékről, ami a ház körül van, nem is beszélek... Gazdagnak érzem magam, na­gyon gazdagnak. Ije csak né­hány hétig. Meg tudom mondani pontosan a dátumot is: 1937 au­gusztus 20-ig. Búcsúra készültünk Szalymaz- ra. Hajnalban indulni akartunk egy kocsiderék mislingért. Apám kiküldött, hogy pucoljam meg a «Mádért». Almosán mentein az istállóba a vak és sovány gebé­hez. Nem tudtam elképzelni, mi van vele. Egy éjszaka olyan kö­vérre hízott, hogy majd kicsat­tant. Apám is kijött és gondteli arccal, majdnem sírva mondo­gatta: — Na... Madár te,.. na! A vak' ló bután pislogott a hang irányába. Potyogtak a könnyei. Apám belenyúlt, hogy kiengedje a szelet. Itattunk vele kékköves vizet, megcsináltunk mindent, amit meg lehetett. De hiába. A Madár megdöglött. Öreg bőréért is csak 25 pengőt adtak. Aztán gyorsan jött minden. A káposzta és a pulykák ára is elúszott. Oda kellett fizetni a szomszédnak, a 40 holdas Kiss Pálnak a fuvarért. Októberiven jöttek a becsüsök az adó, meg a kölcsönpénz kamatja miatt. • — Az árverés szégyene nem érhet bennünket — mondta hatá­rozottan apám. így a «Virág» az andrási vásáron gazdát cserélt. A két hold szöllőt pedig, ami leg­többet ért a nyolc holdból, po­tom pénzért, másfél hőid áráért megvette a szomszéd, a 40 hol­das Kiss Pál... Az adót és a kamatot kifizettük. Nem lett ár­verés, de nem lett üsző sem, ló sem, szöllő sem, ruha sem, pénz sem... semmi sem.,. Nagyon sokat vitt magával a «Madár». * 1944 augusztus. A háborús években könnyebben ment. Töb­bet adlak a káposztáért, min­denért. Az adót is ki tudtuk fi­zetni, sőt még törlesztettünk is. A hat hold mellett apám s én is eljártunk az útépítéshez dolgoz­ni. Jobban éltünk. Ekkor aztán újrakezdődött minden. A hatéves téliénél, a «Piri» borját, az egyet­lent az egyik napon elvitte a katonaság. Igaz, Kiss Páltól is vittek egyet, de ott mindig ma­radt azért hat. Az apám mindig mondogatta: «Majd a háború után. Akkor, meglátjátok, jobb lesz»... Igaza volt, könnyebb lelt 45- ben. Vettünk egy újabb előliasi üszőt. Megszűnt az adósság, a kamatfizetés is. És Kiss Pál sem mert akkor még öt napot kérni egy hold szántásért, vagy egy napi lovasmunkáért. Félt az oro­szoktól, de félt a Répásoktól, meg a többiektől, akikből egyik napról a másikra liat-hét holdas gazda lett. Olyanok, mint mi, semmivel gazdagabbak, vagy sze­gényebbek. Mi éltünk tovább úgy, ahogy ők, talán valamivel job­ban, mert én elkerültem hazul­ról és kevesebb lelt a kenyér­pusztító... * 1949 augusztusában apám leve­let írt: «Fiam, feltétlen gyere haza, legalább egy napra! Fontos beszédem leime veled. Nagyon fontos...» Otthon felfordulás várt. Anyám dúlt-fult, szóba sem akart állni velem. Azt mondta: — Biztos, te beszélted rá az apád... Nem tudtam, miről beszél. — Hát legalább neked legyen eszed! Az a bat hold a tiéd lesz! Most már rájöttem, miről van szó. Ebéd után aztán összeül­tünk és megtárgyaltuk a dolgot. Átjött Tóth Gyurka és Sánta Pis­ta is. Apám azt mondta: — Én már mindent megpró­báltam. Rosszabb nem lehet. Meguntam én már ezt a sok gürcölést. Azt is tudom, hogy a Párt nem csap be bennünket. Apám beszélt, de anyáin min­dig közbeszólt és néha-néha el is sírta magát. — Hát ingyen odaadjunk min­dent!? Gondold meg legalább le, fiam! Legalább neked legyen eszed. — Hagyja rájuk, anyára... tudják ők, hogy mit csinálnak.. — Hát mit gondolsz már te is, azt gondolod, ha belépünk, lesz valami? Még csirkét sem tudok sütni, ha hazajössz... Nem szóltam semmit, pedig mondhattam volna, hogy eddig sem sütött. Apámék és én jó­magam is határoztunk. Elmen­tünk Baláslyába, a Maxim Gor­kij csoporthoz, aláírtuk a belé­pési nyilatkozatot. Anyám nem jött, én azt mondtam, hogy nem tud írni és alábamisítottam a nevét. Anyám még az ajtóig sem kí­sért ki, csak azt mondta: — Inkább meghalok, de a lá­bam sem teszem be a csoport­ba .,. Ez év tavaszán mégis elment a csoporthoz. Nein tudott munka nélkül megmaradni. Később az­tán mindennapos lett a munká­ban. Szívesen dolgozott, az egész­sége is megváltozott. Rövid Idő alatt nyolc kilóte-lujiíiiL-feg_ a legfőbb, elmúlt a betegsége Az elmúlt héten ismét haza­mentem. Anyám rántottesirkét csinált ebédre és kréniesl sütött. Meg is kérdeztem, hogy talán ünnep van? ö beszélt... beszélt., be sem állt a szája. Szóhoz is alig ju­tottam. Pakolt ki a díványra. Szoknyákat, cipőt, télikabátot . . mind-mind újak, olyat:, ami még tavaly nem volt. Aztán újabb csomagot hozott. Hat ing volt benne. Apám csak csendben mo­solygott bajsza alatt. Ő így mu­latott anyámon. — Na milyen?... Hogy néz ki?... Te, nem lesz ez kicsi ne­ked? ^ — Nekem?.,lepődtem meg - hát... — Pedig hármat neked vettem. — Miből? — A kétezer forintból, amit előlegként kaptam a csoporttól. Én anyám nyakába ugrottam, s ő mosolygott, de szeméből a könnyek potyogtak. Csak annyit mondott: — Igazatok volt... Este kikísért a vasútállomásig, most először s hozta a csomagba pakolt ingeket, amit nekem vett.. Borbola Imre

Next

/
Thumbnails
Contents