Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-18 / 164. szám

VIHARSAROK NÉPE 5 Munkánk megjavításával, a termelékenység fokosásával felelünk — így döntőit a Gyöngyösi-brigád Kovács János, a Mezőhegyesi Cukorgyár gyöngyösi brigádjá­nak bizalmija nagy feszítövassal emeli a többiekkel együtt a tíz- méteres acéloszlopokat, melyeken majd a keverőtartáiyt csúsztatják a helyére. A Gyöngyösi brigád a gyár felújítási munkálataiban a tartályok átszerelését végzi A brigád vezetője, Gyöngyösi Jó­zsef sárga kezes-lábasban dolgo­zik, irányítja a munkát. Elég né­hány percig figyelni ezt a bri­gádot, azonnal látni, hogy va­lamennyien jó munkások, isme­rik feladatukat és egyre jobb eredmények elérésére töreked­nek. Teljesítményük százaléka hétről-hétre emelkedik. A leg­utóbbi kiértékelés 153.3 százalé­kos átlagot mutat, de volt olyan munka, ahol 180 százalékot is elértek ! Harcsa szaktárs, aki egyébként a brigád termelési felelőse, sok mindent el tud mondani ezek­ről az eredményekről. «Az ön­költségcsökkentést állandóan szem előtt tartjuk! Utóbb is 4 százalékkal csökkentettük le az önköltséget a jó kollektív mun­kával. A Gyöngyösi brigád 10 tagjának munkája nyomán a cu­korgyár finomítójában egyre job­ban kialakul a rend, megfelelő helyre kerülnek a hatalmas cu- korlékeverő tartályok és előme­legítő berendezések, mindinkább kibontakozik a Vorosin-mozga- loin. Mindenki tudja a gyárban, hogy a Gyöngyösi brigád nem­rég 1000 forint jutalomban ré­szesült, mert több kavaró át­szerelését a kitűzött július 22-i határidő helyett július 1-re vál­lalták és el is készültek vele! Ez volt a brigád legutóbbi leg­szebb «fegyverténye» a munka harcvonalán! Néhány napja, reggel fél 9 órakor röpgy ülést hirdetett Ko­vács szaktárs, a bizalmi. Tudták már a brigádtagok, hogy miről lesz szó. Gyülekeztek. Kovács «zaktárs arról az aljas támadás­ról beszélt a röpgy ülésen, amit az amerikai imperialisták déiko- reaí szolgái kezdtek a felszaba­dult északkoreai enép ellen. El­mondta, hogy a hős koreai nép­Viharsarók Népe TAPASZTALATCSERE ROVATA Uj munkamódszer bevezetésével 8—10 ember munkáját hárman végzik A békéscsabai Magasépítő NY- nél Nagy? István „'kőm íj vés új mun­kamódszer bevezetésével könnyí­tette meg a cserép felszállitását a tetőre, vagy emeletre. A cserepek tetőre szállítását ed­dig 6—8, vagy tiz ember vé­gezte. Egy hosszú létrán egymás­nak adogatták a cserepeket, mig végre eljutott a megjelölt hely­re. Ez a lassú szállítási módszer A cserepet három-nyolc métei magasságba könnyedén, selejtmen- tesen lehet feldobni. A feldobás­nál időközönként váltják egymás! a dolgozók. Ez a munkamódszei 300 százalékos időmegtakarítást je­lent. Ezt a szállítási módszert tég­láknál is kitűnően lehet alkal­mazni. hadsereg azóta csapást-csapásra mér a betolakodó amerikai im­perialistákra isi Az arcokon elszánt gyűlölet lángolt fel Gyöngyösi a brigádvezető, Kinyó János, Zárna János, Kári András, Harcsa Gábor szemei a gyűlölet szikráit szórták. Hozzászólásaik­ból pedig kialakult a brigád dol­gozóinak egyöntetű határozata: «Munkánk megjavításával, a ter­melékenység fokozásával harco­lunk a békéért és segítjük a hős koreai népeL» Aztán elhatároz­ták, hogy táviratot küldenek a Szaktanácshoz és harcos szoli­daritásukat nyilvánítják a sza­badságukéit küzdő koreai nép­hez. — Szaktársak! — mondja Ko­vács János, a bizalmi —, ha megkapjuk az új munkakiírást, azonnal megkötjük valamennyien a versenyszerződést! Én már most bejelentem, hogy párosversenyre hívom Kinyó szaktársat! Mosolyognál!, vidámak. Az ab­lakokon behulló napsugár éles- melszésű, kemény munkásarco­kat ragyog be. Nemsokára kész lesz a csúsztató acél «híd» teljes hosszában! Munkájukban a Párt segíti őket. A Párt mutatott utat a szovjet dolgozók tapasztalatainak átvételénél is és azóta a brigád «házatáján» jól beindult az anyagtakarékossági és a Yorosin- mozgalom. «Minden hónap utolsó napján megtakarított anyagból dolgo­zunk I» így mondják és mun­kájukon látszik, hogy be is tart­ják, amit megfogadnak! S. E. EGYSZEMÉLYI VEZETÉS A SZOVJET VÁLLALATOKNÁL «... Az üzemnek csak egy gazda­sági vezetője lehet, aki mindenért saját személyében felelős, ami az 'üzemben történik.» (Gerő Ernő.) A szovjet ipar igazgatásának egyik vezérelve az egyszemélyi vezetés. Ez a termelés vezetésének olyan rendszerét jelenti, amelynél a dolgozók egész kollektívá ja alá­rendeli magát a vezető irányítá­sának, mikor minden dolgozó tel­jes mértékben felel a rábízott'fel­adatért és alá van rendelve egy meghatározott személynek: a telj­hatalmú vezetőnek. A korszerű nagyipart nem lehet folytatni 'felelős vezető nélkül. A nehézipar is — sajátosságainak megfelelően — a legszigorúbban egyszemélyi vezetést kivan. Ezt az egységet csupán egyetlen úton le­het elérni, mégpedig úgy, hogy a dolgozók egész kollektívája alá­rendeli akaratát egy vezető akara­tának. »Sem a vasutak, sem a közlekedés és a vállalatok általá­ban nem tudnak helyesen dolgozni, ha nem érvényesül egy személy akarata, amely összefűzi a dol­gozók összességét egyetlen egy gazdasági szervbe, úgy, hogy az az órasaerkezet pontosságával dol­gozzék«. (Lenin) A kapitalizmus viszonyai között a vállalat irányítója a termelési eszközök tulajdonosa, a tőkés, vagy ennek megbízottja. A tő­kés érdekei, — melyek a mind nagyobb mértékű kizsákmányolásra irányulnak — és a kizsákmányol­tak érdekei engesztelhetetlen ellen­tétben állnak egymással. Egészen máskép áll a dolog a szocializmus- országában. A telj­hatalmú vezető a népet szolgálja és annak érdekeit tartja szem előtt* A vezetőnek és alárendeltjének ér­dekei ugyanazok: a szocialista gaz­daság fejlesztése, az ország meg­erősítése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának: feleme­lése. A szocializmus viszonyai kö­zött a társadalom tagjainak egyé­ni érdekei kielégítést nyernek a szocialista termelés nagymértékű fejlődése következtében. Ezért » teljhatalmú vezető kötelessége biz­tosítani azt, hogy minden egye- dolgozó aláiende!je egyéni akara tát az egész nép közös akaratának A teljhatalmú vezető a nép meg­bízottja, akit bizalma jeleképpen állított oda. Sztálin azt mondja, hogy i Szovjetúnióban »megvan adva min den előfeltétele annak, hogy a gaz­dasági vezetők a nép bizalmát ó szeretetét élvezzék, mert a gazda­ságot nem maroknyi kapitálist« profitjának érdekében vezetik, ha­nem a munkásosztály érdeké­ben, az egész nép érdekében Ezért a gazdasági vezetők hiva­tása a mi viszonyaink között je­lentős hivatás éa gazdasági veze­tőnek lenni szovjet viszonyok kö­zött nagy tisztességet jelent és bi­zalmat a nép részéről«. A teljhatalmú vezetőnek gond­jaira van bizva a termelés egy meghatározott területének sorsa, teljes és közvetlen felelősséggé’ tartozik ennek a munkaterületnél állapotáért, rendjéért, az állam terv teljesítéséért, stb. A teljha­talmú vezető rendelkezése, törvény valamennyi beosztottja számára Harc a pontatlanság a fegyelme­zetlenség, a szervezetlenség ellen harc a nagymérvű szervezet tséger1 és rendért, a munkafegyelemért — mindez a teljhatalmú vezet* feladata. i ' Ezért van az, hogy a Kommu­nista Párt és a Szovjetunió kor­mánya mindig nagy jelentősége1 tulajdonított az egyszemélyi ve­zetés megerősítésének. így példáu a Szovjetunió Kommunista (bol sevik) Pártjának VIII. kongresz- szusa. azt követelte: «Döntő mó­don meg kell erősíteni az egysze­mélyi vezetést a vállalatoknál ó- el kell érni, hogy az igazgató va­lóban teljhatalmú vezető legyen aki teljes mértékben felel a vál lalat helyzetéért és rendjéért.» Ez: a követelményt különös szigorúság­gal kell teljesíteniök a kommuna iáknak, bármilyen helyet foglalna, is el a termelésben. nem volt gazdaságos, mert sok munkaerőt vett igénybe. Nagy István újítása nyomán a cserép felszállitásának gyors és könnyebb módja született meg. A ” szállítás munkáját a 10 dolgozó helyett most hárman végzik. A munkafolyamatuk a következő: Egy* ember tartja a lapátot (lehet fa- vagy vaslapát), a második ma­gához veszi a cserepet és a lapátra helyezi. A lapátos a cserepet egy lendülettel feldobja a tetőre, ahol a harmadik dolgozó elkap ja a fel­dobott cserepet és lerakja. mt*m ♦♦♦♦♦♦ >♦♦♦♦♦♦♦♦ Pétiteken este tartja a Szovjetuniót ismertető sorozat negyedik előadását a békéscsabai MSzT Pénteken este 8 órai kezdettel tartja a Magyar-Szovjet Társaság békéscsabai csoportja a Szovjetuniót Ismertető előadássorozatának negye­dik előadását a Városi Színházban. Az előadást Hajdú Gyula egye­temi tanár tartja: «Szovjetunió a békéért» címmel. Békéscsaba dolgozói nagy érdek­lődéssel várják az MSzT újabb előadását a Szovjetunióról, mert az eddigi előadások jelentős mér­tékben járultak hozzá a szovjet emberek megismeréséhez, a fel­szabadítónk iránt érzett szeretet és hála elmélyítéséhez. A mostani elő­adásnak, különös jelentőséget ad az, hogy az imperialisták aljas koreai orvtámadásával jelentősen megnőtt a háborús veszély s a világ béke- szeretői fokozott bizalommal tekin­tenek békénk legfőbb őre, a ha­talmas Szovjetunió felé. A géptől vittük egyenest... »Tükör«. így nevezik Gyula város dolgozói azt a hatalmas táblát, ami a városháza előtt van* felállítva, hogy mindenki megláthassa: kik azok, akik a békéért s kik azok, akik a háborúért! harcolnak. A tábla két szint játszik, vörös és fekete. A vörös oldalon ott pompázik a formás hetükből a felirás: verseny (dicsőség), a feketén, mint a szurok sötétedik a »szégyen«. Ezért ne-> vezik a gyulai dolgozók tükörnek, mert mindenki belenézhet, valamennyien magukra találnak benne, ki a dicsőség oldalon, ki a szégyen oldalán. So­kan megállnak előtte. A tábla dicsőség oldalú! messziről csalogatja ide a dolgozókat s mutáljál mindenki előtt a példát, hogy itt a helye minden dolgozónak a vörös, a dicsőség oldalán. Az egy­másután felsorakozott dolgozók nevei mintha külön-külön szólnának mindenkihez: Állj meg egy percre, nézz a tükörbe és keresd a helyed I Aki ott áll a tábla előtt, szinte látja, hogyan! vállnak elevenné a betűk s hallja a gépek fara­gását, látja a kiömlő piros, acélos búzát, a tö­mött zsákokat, hallja a kocsik zörgését, ahogy el­indul a földmüvesszövelkezet raktára felé és látja az egyszerű dolgozó parasztot, ahogy bol­dogan adja át gabonáját s teszi a dolgozók asz­talára az uj kenyeret a utána elindul, helyet kér, magának a dicsőség oldalon. — Igen, igy kerültem én is ide, — szólal! meg az első név: Szilágyi Péter. — 827 kiló' volt a felesleg gabonám, a gép farától adtam, be, a dolgozók megbecsülnek érte s igy szólal­nak meg a többiek is sorra: özv. Szabó Jánosné, Szilágyi Ferenc, Gerebenics János, 01b Mihály, Tóth János. Szinte egyszerre mondják: a gép­től vittük egyenest, egy percet sem késtünk, mert nekünk drága a béke. A következő sorokon Illés '‘Mihály, Juhásaj János, Ocsai Ferenc, Lezsán György dolgozó parasztok helyeselték ezt, ők is ott vannak azok között, akik már teljesítették kötelezettségüké',' a cséplést követő napon vitték be gabonájukat. Utánuk következnek a többiek, valamennyi be­csületes dolgozó paraszt, akik büszkén huzíák ki magukat a dicsőség oldalon, hiszen ők az él­harcosai annak, hogy a gyulai földmüvesszöv et- kezet raktárában 3a vagon gyűlt ezideig össze. A tükör előtt álló a gömbölyű belükkel kürti neveket nézi, nézi, munkája mögött uj életet lát, a virágzó falvat, a békés életet, vidám gyerú mekkacajt, uj szocialista hazát. Egy percre ki- gyul az arca, a boldogság pírja lángol — itt ai helyem közietek —_ mondja s keze kinyiül felé­jük. Már éppen menni készült, szivében azzal, hogy ő sem marad le, mikor a kinyuj tett kéz ökölbe szorul s szinte zúzná, vágná a tábla másik oldalát, ahol a nevek között ott van az« átok. Puskás András, Scbifeer Mihály, Ficerej János, H. Kern József, dr. Japport Márton, Pus-< kás Károly gyulai kulákok. — Idevalók vagy­tok a szégyenoldalra s szinte sújtani szeretőié rájuk, de mégis meggondolja. — Áh, nem igy — mondja, — hanem odaállok a dicsőség-« sorba és ezzel ti is elhulltok a porba. S még egy percig nézte a város szégyerzeit, akik egy szem gabonával sem segítették a nép kenyerét. Azután elment s úgy látta, hogy a dicsőség oldalról ezer és ezer vörös kendőt kbeg­leitete felé s a másik oldalon feketéllett az egész nép szégyene, a kulák. Sok-sok dolgozó nézett már bele ebbe a tűt* körbe, sok becsületes dolgozó paraszt került a di­csőség oldalra, mert érezte, hogy neki egy köteles­sége van: harcolni a szebb, jobb életért, az öt­éves tervért.,, fiacskán A Szovjetunióban, a kapitálist», viszonyokkal ellentétben az egysze mélyi vezetés nem zárja ki, sőt ép­pen ellenkezőleg, feltételezi a töme­gek részvételét a termelés irányí­tásában. Az egyszemélyi veretéi elve egyáltalán nem mond ellent annak, hogy a legszélesebb tömegei vesrvenek tevékenyen részt a ter­melési kérdések megvitatásában. A munkaidőben azonban megszeghe- tetlen vasfegyelemnek kell ural­kodnia. A szocialista forradalom ve­zére, Lenin, még a szovjet hatalom hajnalán rámutatott erre: «Meg kell tanulni összekapcsolni a dolgozó tö­megek viharos, tavaszi aradatkén! gátakat átszakíté, gyűléseket tartö demokratizmusát, a mimka idejéa tanúsított vasfegyelemmel, azzal, hogy feltétel nélkül alá tudják ma­gukat rendelni a munka ideién egyetlen egy személy, — a szovjet vezető akaratának.» Az Egyszemélyi veretes nem zárja ki a munkatársi szellemet, a terme­lés vezetésénél felmerülő lényeges kérdések megvitatásában. így pél­dául a Szovjetunió minisztériumai mellett működnek tanácsadó szer­vek, amelyek igen nagy segítséget nyújtanak a minisztereknek a rájuk bízott feladatok megvalósításánál. Erek a szervek azonban tanácsadói teendőket teljesítenek. így a kér­dések megvitatásának a -minisztériu­mokban is kollektiv formája van, a döntést azonban a miniszter hozza, A szocialista ipar igazgatásának ezen a fokán a teljes felelősséget a kérdések végleges megoldásáért a maga helyén mindig a télj ha­talmú vezető, a szovjet nép meg­bízottja viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents