Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-11 / 158. szám
VIHARSAROK NÉPE 5 Léc« szaktárs a Mezfüiegyesi Cukorgyár ÚlíídSSCll VülciSZol.., , sztahanovistája ß Ott kezdődött a dolog, hogy Lécz György, a Mező hegy esi Cukorgyár esztergálj' osa sztahanovista lett. Ennok az előzményeiről is sokat- lehetne beszélni, azt a szívós küzdelmet, amit Lécz szaktárs kissé öreg esztergapadján a jobb százalékért vívott, — de most másról van szó. Mégpedig arról, hogy Léc« György újból bebizonyította: méltó a sztahanovista megtisztelő címre. A gyárban az egyik nagy világos ablak előtt dolgozik Lécz szaktárs. Már reggel bejelentette: »Szaktál sak, ma mutatok valami érdekeset!« — aztán arcán mosollyal ment be az öltözőbe. — Biztos valami újftáaan fundál a szaki, jegyzik meg többen is, — és van okuk erm gondolni. I/éez szaktárs már napok óta gondolatokba merülve járt a padok közt. — Valamin töri a fejét, — gondolta magában Szalma László ifjúmunkás esztergályos, meg Szőke Ferenc is, aki a szomszédos pádon dolgozik. Délelőtt, ahogy a kiosztergált tengely csiszolására került a sor, Lécz nem ment a nagyreszelő után, hanem kiemelte a kést és helyette befogott egy jó arasznyi hosszúságú vasrudat, aminek a végén egy közönséges golyóscsapágy volt a vpsrúd hosszára párhuzamosan felerősítve. Az esztergályosok Lécz szaktárs padja mellé csoportosultak: ő pedig beindította a motort. A kiesz- tergá'.t tengely forogni kezdett, a rászorított golyósosapágy acélfelülete pedig olyan tükörfényesre csiszolta, amit reszeléssel, csiszolópa- pirral, a régi módszer szerint soha nem sikerült megcsinálni. Lécz szaktárs, meg Kovács elvtárs újítási felelős arcán vidám mosoly futott át: sikerült! Mértók az időt is: egy méteres tengelyt 40 perc alatt tükörfényesre dolgoztak ki az újfajta csiszolóberendezéssel. A többiek megállapították azonnal, hogy Lécz szaktárs rqy éra 20 percet takarít meg új eljárásával! A második tengely is nagyszerűen sikerült, tehát as újítás bevált I — Akármilyen elhasznált golyóscsapágy megfelel — mondja Lécz György és ilyen csiszolót néhány perc alatt csinálhatunk. Ott a helyszínen, a pad mellett kiértékelik az újítás jelentőségét. — A régi eljárással nem lehetett ilyen tükörsima felületet adni a tengelynek és bizony az, amig be nem kopott, egy hét múlva is melegedett. Az új eljárásnál ilyen nem fordulhat elő, mert a golyóscsapágy acélfelületei össaepréselik a legapróbb egyenetlenségeket is a tengely felületén — mondja Kovács elvtárs. A gyár esztergályosai elhatározták, hogy valamennyien felhasználják a srtahánovicla esaztergá« lyos nagyszerű újítását Lécz szaktárs pedig elmondja rekik, hogy miért is töri a fejét mindig új dolgokon. — Tudjátok, olvastam az újságból, hallom a rádióból, hogy az amerikai imperialisták milyen aljas módon megtámadták a szabadságáért küzdő hős koreai népet! Hát én igy segítem koreai barátainkat, jobban igyekszem dolgozni, jobb munkával erősíteni hazánkat, a Szovjetunió vezette bóketábort! Meg aztán sztahanovista vagyok és ez a név kötelez... A műhelyben napról-napra emelkednek a teljesítmények százalékai. „így felelünk a harmadik világháborúra spekuláld imperialistáknak I« És valamennyien termelékenységük növelésére vettek irányt. A cukorgyár üzemi pártszervezete a bizalmiakon és népnevelőkön keresztül nagy lendülettel kezdte meg a versonyszerződósek megkötésének tudatosítását és szervezik az e heti kisgy üléseket, ahol a cukorgyár dolgozói egyem borként mondják majd ki követeléseiket: «El a kezekkel Koreától!» Lécz György szemében elszántság csillan meg, amikor erről beszél. Es munkája, a legutóbbi 217 százalék is arról beszél, hogy a munka frontján küzd a bókéért, do küzd mint népnevelő, az esztergályos műhely békebizottségának elnöke jó felvilágosító munkával is, Lécz szaktárs elmondja szak- társainak : «A bélrét munkánkkal védjük meg és így harcolónk a szabadságért küzdő koreai népért mi magyar dolgozók, mi, mezű- hegyesi eszíergályosok, bent a gyárban a padok mellett! mj S. E, f&zMfpaonatto* sen* télien ai ellenség Szeptember 10-én lesz pontosan egy éve, hogy csoportba lépett tizenöt füzesgyarmati dolgozó paraszt, jórészt újgazda, 130 holdon. Csoportjukat «Vörös Csil- lags-nak nevezték cl. Mint minden csoportnak, nekik sem voll könnyű a dolguk. De sokan jósolgatták a faluban — különösen azok, akik sokat forgolódtak Kiss, meg Úri «lelkész* urak körül, akik ugyan „ két felekezeihez tartoznak, de egyben nagyon megértik egymást: a nép ellen harcolnak —, hogy úgy se tart az soká!... Majd jönnek az angolok, osztán szétugraszlják a csoportot... adnak nekik kolhozt... Dohát a jósolgatás — hiába is szerették volna egyesek — nem vált valóra. Nem érkeztek meg se az angolok, se az amerikaiak. A csoport pedig erősödött, fejlődött Hegedűs Márton, Tóth Lajos, Pó- csinc meg a többiek nemcsak a két kezük munkájával szaporították a csoport vagyonát, de egymás után nyerték meg a dolgozó parasztokat a csoportnak népnevelő munkával. Tavaszra már nyolcvanötre szaporodott a cso- porUagoJi száma s alaposan megnőtt a földterületük is. Hatszázharmincnégy hold szántó, meg negyvenöt hold rizs gondozása, művelése várt a tagokra. És sajátjuknak mondtak még ötszázötven hold legelőt is. Szeptember óta 15 tehénből álló tenyészlörzzsel, egy sertés- törzzsel, meg 15 lóval segítette őket az állam. Ma már két kis- esikójuk is van, a kifutóban meg v15 kisborjú ugrándozik s a juhállomány is felszaporodott 560 darabra. Egyszóval fejlődik, erősödik a «Vörös Csillag» tszcs. Dehát ko- rántse liigyje valaki, hogy azok, akik eleinte csak jósolgatták a csoport végét, tétlenül nézték a. fejlődésüket Egy téli éjszakán, december 21-én, mikor a füzesgyarmati dolgozók is Sztálin elvtárs születésnapját ünnepelték, lángralob- bant a csoport sőre-islállója, az, amit munkafelajánlásban építettek. A jószágokat nagy nehézségek árán megmentették, de az istálló a lángok martaléka lett A tettest, azt nem találták meg. Tavasszal azután újra megbizonyosodtak a tszcs-tagok arról, hogy as ellenség nem alszik Egy reggel, mikor a legelőre kihajtották a jószágot, észrevették, hogy a legelő kútját valaki tégladarabokkal, cementlapokkal betemette. Többholdnyi legelő ment tönkre kihasználatlanul s később, mikor laj lókkal kezdték a vizel hordani az itatáshoz, akkor meg az igaerőnél okozott komoly ki- esést Az ellenség kártevése ismét sikerült és komoly veszteséget okozott a csoportnak. Később, mikor már az egész országban készülődlek a gazdag termés betakarítására, ismét tűz lángolt fel a csoport földjén. Szomszédjuk, Molnár Sándor ku- lák meggyujiotta a legelőt s alig tudták megakadályozni, hö'gy a búza a lángok martaléka legyen. Néhány nap múlva, mikor már keresztekben várt a gabonájuk a cséplésrc, ismét gyújtogatni kezdett az ellenség, azonban most sem találták meg. Sokat gondolkoztak már a csoport tagjai, hogy ki, vagy kik lehetnek a tettesek, pedig ha körülnésnének a saját portájukon, ott is megtalálnák az ellenség ügynökét — A mi tszcs-tagjaink csupa újgazdák — mondja Eke Margit az egyik tag. — Mindössze egy középparaszt vau közlünk: Doma Sándor. A sikerek, a gyors fejlődés úgy’ látszik, elaltatta a csoportban az éberséget. így történhetett meg, hogy Doma Sándor «középparaszt» bekerült a tszcs-be. A csoport tagjai elfelejtették megnézni, hogy lett Doma Sándor kulákból középparaszt Pedig egyszerű a dolog. Olyan módszerhez fordult, mint ahogy általában a kulákok megpróbálnak segíteni magukon. Már az őszön szeretett volna belépni harmincegy holdjával együtt, de akkor az elvtársak ébersége meghiúsította. Mit telt hát Doma Sándor? Tíz holdat felajánlott az államnak (1), tíz holdat kiadott haszonbérletije (1) s mint tizenegyholdas «középparaszt», ismét jelentkezett a csoportba És a csoport tagjai most fel is vették. Komoly felelősség terheli ezért a csoport üzemi jpárlszervezelét, ahol elaludt az éberség, az ellenség minden nehézség nélkül besétált a csoportba. Gyakoriak Füzesgyarmalon a támadások a csoport ellen. Jó -volna, ha a csoport tagjai alaposan körülnéznének a házuk táján. Könnyen lehet, hogy az ismeretlen szabotálóban jő ismerősre találnának: a befurakodóU ellenségre. *— dr — így felelnek a dolgozók az imperialistáknak Szerte az egész világon a dolgozók milliói emelik fel liltakozi *zavulcat az imperialistáié Koreában elkövetett gaztettei ellen. Min den öntudatos dolgozó kötelességének érzi, hogy szolidaritás íval tó mogassa a hős koreai népet, amely ma a békefront első vonalábai harcol. Az a rolcons-.env tüntetés, amely napjainkban a föld osaknen- valamennyi országán végigsöpör, — követelve az imperialistáktól hogy a legsürgősebben takarodjanak ki Koreából, — komoly aka dúlyávi válik a gyarmatosító imperialista teimek megvalósulásának egyszersmind tovább erősíti és lelkesíti a koreai népet igazságo harcában. A békéscsabai üzemekben a Patyolat festődé kezdeményezésére a Baromfiértékesitő NV-ben is felemelték tiltakozó szavukat a dolgozók és levelet intéztek a SZOT Elnöki Tanácsához, amelyben biztosítják a rokonszenvet szabadságukért küzdő koreai hősöknek. A tojáscsomagoló és lámpáséban dolgozik Uhrin Mártonné. Hétfőn reggel, amikor bejött a munkába, különös érzéssel látott a munkájához. A kezei is fürgébben mozogtak és a ládák is gyorsabban teltek meg, mint máskor. Munkaközben egyszercsak kihúz egy kié fehér papírlapot a zsebébdl és a mellette dolgozó Zsibrita Máriának adja át. A papíron a tojásosom agoló é3 lámpázó üzemrész nevében egy tiltakozó szövegű levél volt. — Mit szólsz hoz.zá, szaktársnő ha én ezt a levelet felolvasón, munka után egy ötperces röpgyü lésen, aláirják-e majd a szaktárs nők? — kérdezte a szomszédnő jétŐl. Zsibrita Mária miután fi gvehnesen elolvasta a levelet, igy válaszolt: »Természetesen, hogy aláírják, hiszen valamennyien tud juk, hogy a Korea ellen intézett támadások a mi békés, építő mun* kánkat is veszélyezteti.« Munka után öt percre a dstgozék valamennyien Uhrin szaktáranö köré csoportosultak, aki néhátiy mondatban vázolta hogy miről van szó. Miért kel minden öntudatos dolgozónak gyű lölettel fordulnia az amerikai kn periaüslák és csatlósaik ellen, inaj< felolvasta a levél tartalmát: Mi, a békéscsabai Darnevál tojáscsomagoló és lámpázó üzem rész dolgozói mélységes gyűlölettel vettük tudomásul az ameriki nagytőlzéselc Korea ellen intézett aljas támadását, amelyet még azza tetőztek, hogy maguk is fegyvert fogtak a hős koreai népié. Az amerikai imperialisták ezzel újra bebiz< nyitották, hogy a beké nek legádázabb ellenségei. Bombázóik nyomán békés falvak, véd télén lakóházak égnek. Mi, a tojáslámpázó és csomagoló iizemrés dolgozói a munkaverseny további fejlesztésével és a terme léken y«é< emelésével erősítjük a békeharc frontját és igy segítjük a hős ko reai nép harcát a betobkodókkúl szemben. És a dolgozók egymás után ip ták alá a levelet, mert tudták, hogy aláírásukkal erősitik a béketábor erejét és valamennyien megfogadták, hogy több és jobb nntn kájukkal harcolni fognak nagy ügyünk, a szocializmus megValósi tásáért folyó harcban. Z. Szabó Sáftáerné a szabadságot hozó emberek hazájába Mii Vésztő-Leninfalván hatvan szám alatt lakik Z. Szabó Sándomó- A kis ház fehérre meszelt szobái ragyognak a tisztaságtól. A falakon képek, a sarokban magasra velett ágy, a szoba közepén asztal négy szélekéi, amott tükör, fiókos sublót: egyszerű parasztember szobája, lakhelye ez. Itt élt már jó pár esztendőt Z. Szabó Sándorné férjével és kisfiával. Ö maga harmincnyolc nyarat, harmincnyolc esztendőt ért már meg. Sorsa — a felszabadulás előtt — olyan volt, mint mái $z«géwy paxasztasszonyé. Kínlódtak, küszködtek a nyomorúságos éleiért. A felszabadulás, a felszabadulás után elte't öt esztendő te te őket emberré. Egy esztendeje, hogy Ivarom hold földjükkel beléptek a termelőcsoportba... Életük azóta még szebb, jobb ... S most: Z. Szabó Sándorné nagy- útra késsül Kiváló munkájáért, eredményeiért kitüntetés érte őt; — egyik tagja lehet annak a parasztküldöttségnek, amely néhány nap múlva a Szovjetunióba indul tanulmányútra. — Higyjc el elvtárs —> mondja lelkesülten, csillogó szemekkel —* úgy érzem, hogy én vagyok a világ legboldogabb asszonya most. A Szovjetunióba mehetek, megismerhetem példaképeink, a kolhozok és kolhozparasztok életét, munkáját, eredményeit. Ez az én nagy örömöm s boldogságom indítója .. Igazi örömmel, boldogsággá* mondja el, hogy mit érzett, ami kor megkapta a levelet, bog' Pestre kell utaznia. —- Ritkán szoktam levelet kap ni — mondja. — Meg is lepőd lem, mikor láttam, hogy mihozzán fordul be a postás. Én éppen ; szomszédban voltam akkor. Győr san hazaszaladtam megnézni. Lé tóm ám a címzést: Z. Szabó Sári dorné ... Felbontom s ahogy ol vasom, csak azt éreztem, hogy u szivem gyorsabban kezd verni .. • Indulnak a Szovjetunióba rövidesen.- — ezt hozta a levél... Z. Szabó Sándorné, amikor meg választották küldöttnek, sokan, na gyón sokan keresték fel kérdéseik kel. Megbízást adtak neki a dől gozó parasztok, asszonyok, fiata lók, hogy nézzen meg mindent s ha majd visszajön, ismerie.se velük, amit látott. — Nézd meg a kolhozokat. A parasztok életét, hogyan dolgoznak, munkálkodnak. Nézd meg munkamódszereiket. Milyen az asz- szonyok sorsa, meg a fiataloké? — A kérdések szaporodtak Z. Sza- hóné füzetében, amibe felírta azokat ... S most útra készül: Budapestre, aztán —> a többiekkel együtt Moszkva felé... És teljesíteni fogja megbízatását, 1 (dt)
