Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-23 / 169. szám

VIHARSAROK NÉPE

5

TÓTKOMLÓS NEM MARAD EL!

Ni hány hete hangzott el Tótkomlós versenyfelhívása. A tótkomlóst dolgozó parasztok emlékezetes gyűlésükön egy emberként vállalták, hogy gabonájukat a minisztertanács határozata áltat meghatározott idő előtt, július 6-ig learatják, július 29-ig elvégzik a behordást. De vállalták azt is, hogy a cséplési versenyben is elöljárnak, úgy szervezik azt míg, hogy a szemveszteség minimális legyen. Ezentúl pedig ország világ elölt ígéretet tettek arra, hogy terménybead fsukat határidőre, sőt határidő előtt versenyben fogják teljesíteni. A község dolgozói lelkesülten vágtak neki ígéretük valóra váltásához. Becsülettel teljesítették is a nyári munkák első két szakaszát! az aratási másodiknak végezték cl a megyében s a hordást is az elsők között teljesítették. Am a csépié sí munkák elindulásával lanyhult a lendület. Úgy látszik, azt gondolták; a tótkomlóst népi szervek vezetői: tnogimár megy minden magától s a habáraikra ültek. Úgy gondolták: ha a szervezési munkák körül nincs különösebb hiba, akkor menni fog minden, mint a karikacsapás. Ila így gondolták, tévedlek, ezt a számok bizonyítják. Mert míg a község csépiés- ben (g p k helyes eloszlása, léhát a jó szervezési munka mialt) az elmúlt héten kilencedik helyen végzett, termény beadásban megyénk községei között 44. helyre került. És ez nyilvánvalóan a nem kielégítő politikát felvilágosító munka következménye.

De nézzük meg — annak érdekében, hogy a község népi szervei idejében javíthassanak a hibákon —, •

mit tudnak és mit nem a dolgozó parasztok?

A végegyházi határ felé eső ta- Ryascnokon pöfög Element és társa cséplőgépe. .Tanárik Mihály a gép ellenőre. S itt dolgozik a másik népnevelő társával együtt Paulik András elvtárs is.. Amíg a gépet megtaláljuk, sok tanyára kell Lemenni érdeklődni. Benyitunk Tuska Mihály lő holdas kö- aépparaszt tanyájára is. Tuskáék nem tudják, hogy az idén menynyi galxraaadát kell fizetniük, ezért azt sem tudják, hogy előreláthatóan jut-e fölösleg a beadásra. Pedig itt is eL kelne a négyforintos prémium. — Errefelé — mondja az asszony — nem igen jártak a népnevelők, a falu meg vagy 7 kilométerre van. — Tuskáék örülnek, hogy nem változik a tavalyihoz képest az adó, igy jnt felüli beszolgáltatásra, így lesz prémium a cséplés után. — »Mert, bizony arra nincs idő, eo mód, hogy kétszer is rakogassuk a kiesépaltri gabonát, visszük azt majd egyenest be a raktárba.«

Halasi Pál hétholdas kisparasztiul! már elcsépelt a Kloment-gép (a pu'fogás.ít már innen a tanyáról halljuk). Halasi Pál mégsem vitte még be péntekig a fölöslegét. Miért? Ha eddig — a cséplés előtt — nem is voltak nála népneve'ők, a gépnél dolgozó népneve1 ők miért nem világosították Hol a gyois termény beadás előnyeiről? Erre a kérdésre már a következő tanyán pufegó gépnél kapunk feleletet — attól, aki csépeltet.

— En bizony nem tudtam eddig, hogy a fajsúly után felárat is kapunk...

— Hát nem beszélt magukkal itt a gépnél dolgozó népnevelő?

— De... beszélt velünk, de ez nem esett szóba.

Hogy miéit, arra maga Paulik András népnevelő ad választ. — Azért, mert a vasárnapi népnevelő értekezletre csak igen elkésve érkeztem . . . magam som tudtam a felár létezéséről.

Hiba ez Paulik elvtárs. Hogyan tudja az a népnevelő * tájékoztatni a dolgozó parasztokat, aki maga sincs tisztában a rendeletek- koll?

De Paulik elvtársék azt sem tudják, hogy a cséplési versenyben, ha elöl akarnak járni, menynyit kell naponta, vagy hetenként elesépóihiők. Es ez már nem az ő hibájuk, hanem a község vezetőié, akikre tartozik a gépek közötti verseny kiértékelése, annak tudatosítása, hogy melyik gépnek menynyi gabonát kell elcsápelnie. Márpedig annak tudatosítása: többter- melésre, még jobb munkára ösztönözné Paulik elvtársikat is, meg az összes gép munkásait.

Behajtottunk a faluba, hogy megnézzük: hogyan szervezik a népi szervek a versenyt,

hi a verseny gazdája?

A cséplés sikeres végrehajtásáért! a tótkomlósi DEFOSz szervezet | nem igen sokat tett. Az ellenőrzést, a verseny kiértékelést, de még a verseny szervezését is egyszerűen albérletbe adták a földművesszövetkezet gabonaraktáraiban dolgozóknak és a községi kézbesítőknek. A szövetkezet dolgozói és a községháza dolgozói megtettek mindent a cséplósi verseny sikere érdekében. Nap mint nap óramű pontossággal felkeresték a cséplőgépeket, ősz- szeírták az aznapi eredményeket, váltottak egy néhány szót s máris jöttek vissza a községházára. Rendszeresen csak a község termelési felelősei, Lóozi János és Paulik János járta a határt.

— Bizony, naponta még kerékpárral sem lehetett bejárni az egész határt, ha azt akartuk, hogy munkánknak eredményei is legyenek. Ott, ahol megfordultunk, — magyarázza Lóczi János — elbeszélgettünk a népnevelőkkel, a dolgozó parasztokkal. Ránk csak a verseny ellenőrzése hárult volna. A szerve- vez&st a DÉFOSz-nak kellett volna elvégezni. De mivel még DEFOSz titkárunk sincs, csak egy irodavezetőnk. mi is szerveztük a versenyt, mert községünk nem maradhat le. ha már versenyre hívta az egész országot.

Annak ellenére, hogy a DEFOSz nem lett gazdája, szervezője a oeép- lési versenynek, mégis megindult a gépek közötti versengés, a DISzI cséplőbrigád versenyfelhívása alap- I jani A község, amikor egyidőben naponta kiértékelte a cséplósi eredményeket, azt közölte a cséplőgépek dolgozóival, a versenykiértékelésnek nyomban mutatkozott az eredménye. Nap mint nap emelkedett a cséplőgépek teljesítménye. A község azonban — annak ellenére, hogy a községháza falán van a dicsőség- és szégyentábla — elfelejtette az egész faluval tudatosítani a cséplósi verseny állását.

Mindezt jóformán el lehetne mondani a ter mény beadási versennyel kapcsolatban is. Itt sem sokat tett a DEFOSz a verseny szervezése érdekében. Az egyéni verseny szer - zőilésről nem igen tudnak a dolgozó -parasztok — e jóllehet, azok még mindig a DEFOSz székhazában porosodnak. — Korúját Lajos kispa- raszt, aki 3 mázsa búzájára szállítási szerződést kötött, azt nyomban a cséplés után beadta, most a malom előtt el sem akarja hinni, hogy Tótkomlós a termény beadási ver senyben a touegyében a 44. helyre került.

— Olyan nincs, hogy mi lemaradjunk. Szégyen lenne, ha ez történne, azt mondanák az egész országban: na, ezeknek csak a hangjuk nagy.

— Megint hoztam két mázsa búzát. Ez még fölösleg, — mondja Pipis Pál, aki már eddig 400 százalékban teljesítette terménybeadási kötelezettséget. A búzát lemérik, megállapítják, hogy 83 hl. fajsúlyú, majd a számlára azt Írják rá, hogy 81. Az a hír járja, hogy csak 81 hl. fajsúlyig lehet kifizetni a fajsúly utáni prémiumot. Pipis Pál csak meglepődik, mikor tudomást szerez arról, hogy más községekben még a 81 fajsúlyút is kifizetik. Mázsánként 1 forintról van csak szó, de 10 mázsánál már ez is nagy összeg:

özv. Semetka Jánosné is csodálkozik azon, hogy Tótkomlós lemaradt a versenyben, csak másolj ágnak: «Ne vicceljenek már, ez nem lehet igazin S mikor meggyőződnek róla, hogy valóban igy van, nyomban elhatározzák, hogy hazamennek, újra átszámolják, mit lehet még nélkülözni: «Nem maradhatunk lű.n

Nem alszik, az osztályellenség

Ez a hangulat az egész faluban: nem maradhatunk le. Énekes István 15 holdas közép paraszt alig két órával ezelőtt fejezte be a cséplést, máris hozta be a gabonát. Egy kicsit szomorúan hajtja sovány lovát. Mikor pedig megkérdezzük tőle, hogy miért szomorú, csali egyet legyint. Később azonban elmondja.

— Tizenöt hold az egész földem és kuláknak tartanak. A gabonalapom is pirossal van számozva. mint a kulákoké. A községházáról elzavarták a feleségemet, azt mondták, hogy kulák. Bizony, sírva jött haza az asz- szony.- Hát akkor miért hozza be ilyen gyorsan a gabonát?

— Adót mindig kellett fizetni. Most látszik meg, hogy az ember hogy szereti a hazáját

Énekes István nem hisz abban, hogy ő nem kulák, hisz úgy bántak azzal, aki betelepült s 15 holdat kapott, mint kulákkal. A gabonalapja azt mutatja: 15 hold - aranykorona értéivé 300!

Nem csoda tehát, hogy Énekes István felült a kulákok rémhíreinek, annak, hogy ez évben már minden 15 holdon felülit kulák- ként kell kezelni. És mindez azért tőrlént meg, mert a községházán, a kereskedelmi osztályon csak úgy bürokratikus módon kezelték a gabonalapok kiállításit. Népnevelők sem jártak el hozzá. Senkinek sem tudta elmondani panaszát. Most azonban itt az ideje, hogy az elkövetett hibát a község nyomban kijavítsa A DÉFOSz és a földművesszövel- kezet népnevelői pedig tudatosítsák, hogy a 15 holdas dolgozö parasztot aki kuláknak nevezi,

az megszegi Pártunk parasztpolitikáját s az osztályellenséget, a kulákságot és a klerikális re akciót támogatja.

Sok középparaszt beszél Tői« komlóson arról, hogy kuláknak tartják. De nagyon kevesen beszélnek arról, hogy a kulákok biztatják arra az embereket: «Ne siess a terménybeadással, mert látod, úgyis háború lesz. Hagyd meg a gabonát, jó árat fizetnek majd azért.» És valóban így is cselekszenek a kulákok. Hogy csak egy néhány példát hozzunk fel: A községben még nem tudnak arró]. Korín János 43 holdas kulák már a múlt héten elcsépelt s mind a mai napig még egyetlen kiló gabonát sem vitt be, holott 121 mázsa a beadási

kötelezettsége. De nem tudnak arról sem, hogy Lehóczki György és fiai eddig mindössze csak 26 mázsa gabonát szállítottak be. pedig 90 hold földjük van. Arról sem beszélnek, hogy Juhász Pá 43 holdas kulák 120 mázsa gabona helyett csak 37 mázsát szállított be.

Erről nem beszélnek s mindez ismét a népnevelő munka liiá- nya. Nem tudják tehát a dolgozó parasztok azt sem, hogyan áll a község a terménybeadási versenyben, nem tudják, hogy tér- ménybeadásra versenyt lehet kötni, de nem tudják azt sem, kik azok, akik a Mke etlenségei, kik azok, akik újra háborút akarnak — egyszóval kik a dolgozók leplezetlen ellenségei

Kommunista példamutatással

így van ez általánosságban e | — A magam hazáját, gyermocsak azok a körzetek válnak ki jó | keim jövőjét, a békét védtem ezzel. 347 százalékot teljesítettem, az

cséplósi és terménybeadási teljesítéseikkel, ahol a kommunisták példát mutatnak és nemcsak szóval, hanem tettekkel is előre mozdítják a nemes verseny győzelmét. Szpisják Pál népnevelő körzete — a gazda példájára — elöl- jár a versenyben. Szpisják elvtárs azok között volt, akik az országos versengést beindító nagygyűlésen egyéni és körzeti versenyre liivta Frankó Jánost és körzetét.

Szpisják elvtárs megnyerte a versenyt, mert cséplés után nyomban beszállította gabonáját.

utolsó szemig ...

De elcsépelt már Szpisják elvtárs körzete is. A kommunista példamutatás nagy mozgósító erő! A népnevelő példájára géptől vitték be az összes feleslegüket: Boszkos György klsparaszt, Varga Domokos középparaszt, Tóth Károly, Szabó Antal és ki tudja még hány dolgozó paraszt.

— Az én körzetemben 76 gazda van, de egy sincs olyan, aki nem tudja: hogyan kell a hazát szeretni .. < — mondja Szpisják elvtárs.

— Szpisják Pólókon, Paulik Andrásokon, Boros Márlonékon, Tóth Károlyékon és Tótkomlós valamennyi dolgozó perasztján múlik igazán, hogy a község ne maradjon le szégyenszemre, hanem elöljárjon, elsők között tegezzen az idd cséplósi, termény- begyűjtési versenyben. De nemcsak rajtuk — a község vezető szervein isi A népi szerveknek mindent el kell kövelniök, hogy a lellzes hangulatra alapozva továbbfejlesszék a versenyt. Meg kell sürgősen javítani — úgy mennyiségileg, mint minőségileg — a népnevelő munkát. Szét kell bontani cséplőgépekre az ütemtervet; tudjon arról minden egyes cséplőgép munkása, hogy saját gépének mennyit kell hetenként, sőt naponként teljesíteni . Kisérje büszke vándorzászló a legjobban teljesítő gépeket. Ugyanígy tudjon arról minden dolgozó paraszt, hogy községe naponta, mit lelje* s'itelt és holnap mennyit kell teljesítenie. Tudassa ezt — a nép- nevelőkön hívül — a községházára, vagy a szövellzezet épületéia szerelt megafon. Hirdessék verseny táblák a községben legjobban teljesítő dolgozó parasztok, vagy a kiváló cséplőbrigádok ne: ét s küldjenek a mrgafontkon keresztül dicsére'et, nótákat a példamutatóknak, hadd hallja meg mindenki, ki Tótkomlós büszkesége.

De ugyanígy tudassák a szégyentáblák s megafonok a község dolgozóival az ellenség nevét és tetteit. Hadd hallja meg mindenki, ki az, aki gátolja népünk felemelkedését, aki szabotál, aki * béke helyett a hős koreai dolgozó parasztokat elnyomni akaró im- perialistálcat erősíti.

Tótkomlós község ma még a hét. he7yen áll a versenyben, de nem kétséges, hogy előre fog ugrani a hiányosságok k.küszöbölé- sével. (Förgeteg-Varga)

R szeisletornyai Petőfi tszcs megkezdte a dohány szedését

A szentetornyai »Petőfi« tszcs tagjai megkezdték a io kalaszlrá- lis hold dohányültetvényük leveleinek a szedését. A dohánytermelő munkacsapat az első napon vidáman, dalolva indult ki az 5o— 6o centiméter nagyságú dohánylevelek szedésére. Csupa lelkesedés tölti el a csoport tagjait, hogy még be sem fejezték a gazdagon fizető búza csép'ését és máris hozzáláthattak a jól fizető dohánylevelek szedéséhez. Ezek az eredmények napról-napra még jobb munkára ösztönzik a szorgalmas tagokat. Napról-napra bebizonyosodik előttük, de még a kívülálló dolgozó parasztok előtt is, hogy csakis összefogással, a modem technika felhasználásával lehet a szocializmust építeni. Tudják azt, hogy a szocialista mező- gazdaság fejlesztésével az ő és családjaik jobbléte is hétről-bétro emelkedik. ,

Az MDP békéscsabai városi párt- szervezetének telcfonszámai:

20-70, 21-96