Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-22 / 168. szám
VIHARSAROK NÉPE 3 A ml válaszunk: teljesíteni, sőt legyőzni az új normát is A békéscsabai Magasépítő NV. ácstelepének II. számú gépházában már végé felé jár a munka. A szíj járása lassulni kezd, a gép leáll. Ebédidő van. A két gépkezelő. Mezővári Pál és Bankó András együtt indulnak ebédelni az ács- telepre s közben a minisztertanács határozatáról beszélgetnek. — Hát ezaktár8 — kezdi a lie- ezédet Bankó András — én alaposan áttanulmányoztam a normák rendezéséről s az alapbéremelésről szóló brossűrát s látom azt, hogy igazságos lesz. —> Én is helyesnek látom, hogy rendezik a normát — feleli Mezővári Pál. — Mert a norma valótlan laza, hisz <<n is tapasztaltam, például a gümbrúd fűrészelésénél 340—3ő0 százalékot is teljesítettem könnyűszerrel. — Úgy gondolom — magyarázza Bankó András, — hogy a norma rendesése a jobb munkát fogja elősegíteni Igaz, hogy pár napig szokatlan lesz, de én hiszem, hogy úgy, mint a darabbér levezetésénél később rájövünk, hogy már előbb kellett volna. Mezővári Pál helyeslőén bólint. — fin nem létek a normától — mondja. — Mert ha még jobban leegyszerűsítjük a mozdulatokat, átjönn ijuk a munkamenetet, ■ akkor tél tudjuk teljesíteni az új normát is. Bizakodva összemosolyognak és hiszik, hogy ez sikerülni fog. Az asztalos II. üzemrész dolgozói is tudnak már az új norma- rendezésről. Az újságból olvasták és a népnevelők tudatosítják velük. A lakatos-szemező Papp-brigúd éppen y> liizü normale rendezéséről bes»üget. Papp elvtárs, a brigád vezetője beszél éppen. — Már ideje, hogy az elavult, laza normákat kidobjuk, mórt ez a helyzet már tarthatatlan. Papp elvtársnő, a felesége szintén a brigádban dolgozik és ahogy a vésővel serényen vési a vaspiuit helyét az ablakrámán, helyeslőén mondja: — Én szerintem már előbb kellett volna, hogy rendet teremtsenek a normák körül. m Mert a laza norma esalt gátja a fejlődésnek, akadályozza a t öbbtel inelést, az egészséges munkaviszonyt. Papp elvtárs elgondolkozik felesége szavain és amikor megszólal, lioosületcsen mondja: Látod, most, ahogy igy beszélgetünk, most érzem csak, hogy mi is hibát követtünk el. Nem láttuk meg a laza normát -ré az, hogy a munkánkat észszerűen végeztük, csak elősegítette, hogy könnyű módon 250—300 forintot kerestünk hetenként. Csak 'most l Hóm, hogy ezt a pénzt nem. érdemeltük meg teljes egészében. — Igazad van, én is igy gondolom, — mondja Papp elvtársnő. Egy pillanatra megáll kezében a ~ véső és Sztálin elvtárs fényképére néz, amely ott függ a munkapadja felett s szemében elhatározás látszik, ahogy férje felé fordulva mondja: — Nagyon várom a norma rendezését és megmutatom, hogy nem torpanok meg előtte. Uj munkamódszerrel, vagy újítással teljesíteni fogom. Papp elvtárs leteszi a kész rámát az asztalról és határozott hangon szól: — Igen, ez lisz a feladatunk: teljesíteni, sőt legyőzni az új normát is. .Szűcs László segédmunkás, a brigád harmadik tagja, aki eddig szótlanul végezte munkáját, megszólal: — A norma rendezését, nagyon helyesnek tartom, mert én is tapasztaltam, hogy az eddigi norma > laza. Hiszen segédmunkás létemre " künn ven ment a 200 százalék teljesítése s van olyan üzemrész, ahol a szakmunkásnak igyekezni kell, ha 150 százalékot akar elérni. Meg azért is várom a norma rendezését, mert ez engem is ösztönözni fog arra, hogy fejlesszem szakmai tudásomat A kész rámát a többihez teszi e ahogy hozzáfog az új vaspánt eze-. geléséhez, folytatja: —« mert eddig úgy gondoltam, minek... hisz igy is megvan a magas teljesítményem. Fent az emelet egyik részében dolgozik a héttagú ifi-brigád. Azt, hogy itt munka folyik, csak a kalapács, gyalu zaja mutatja, mert az ifik hármas ablakot kötnek ösz- őZ9 s az egymásra rakott két munkadarabok teljesen betöltik a munkatermet. Pintér .Tonő, az ifi-brigád vezetője letörli a szemüvegére rakodott fűréssport és társaira nézve igy szól: — Nagyon helyes, hogy rendezik a normákat, nrort ezek p. mostani normák csak fékjei a termelékenység emelésének, nekünk pedig a több termelés a. célunk 6 ezen keresztül a szocializmus épitése. A többi ifi — még brigádvezetőjük beszél — kikidugják fejüket a felhalmozott anyagok közül és helyeselnek. — Igazad van. Nálunk az üzemben is van normalazulás — folytatja a brigád- vezető — például addig, amig mi rendes munkamenetben, a munkaidő teljes kihasználásával dolgo- zunb^l^rg&éJwík 80-90—100 forint. Az üvegezők és szegezőlaka- tosoké pedig 250, .300 forint egy héten. Tehát itt látszik ... — Látszik, hogy laza a norma, — vág közbe Hoííman Adám. — S mi, az ifi-bx-igád valamennyi tagja nagyon helyesnek tartjuk a norma rendezését, mert ez a laza norma olyan, mint egy lesántult ló, lassan halad, egyhelyben topogA lakatos üzem dolgozói örömmel üdvözölték a minisztexianáce határozatát. Zelenyánszki János, amikor meglátta az újságban, lelkesen mutatta a többieknek. — Látjátok szaktársak, itt a mi kívánságunk megvalósítása. Ugyanis az üzem bárom, Zele- nyánszki János, Szlepkó János és Völgyi János lakatosbrigádja már a múlt héten jelentette, bog}' laza a norma s az egyik munkát, amelyre 4320 óra volt előirányozva, 2880 óra alatt elvégezték e igy 4032 forintot megtakarítottak s bebizonyították azt, hogy a norma valóban laza, mert a munkát rövidebb idő alatt, minden megerőltetés nélkül végezték el. De míg a dolgozók többsége várja és helyesnek látja a noxmák rendezését, addig egyes öntudatlan dolgozók az ellenség uszályába kerülve úgy nyilatkoznak, mint Tárnái János, az asztalos H. ezabászati üzemrészének gépmunkása: — Engem nem érdekel, én nem vagyok kiváncsi az új normára, az is olyan lesz, mint a többi. De itt van Gyebnár István bizalmi s kezét Tárnái János vállára téve megmagyarázza: — Szaktárs I Ne gondolja azt egy percig sem, hogy ez az új norma olyan lesz, mint a régi. Magas százalék, ami mögött felényi a teljesítmény. Az új normát minden megerőltetés nélkül fogják a do'gozók teljesíteni, de persze nem lesz idejük sétálni -,. Tárnái Jánoson látszik, .hogy mindazt, amit 'Gyebnár elvtárs elmondott, érti 8 mikor megszólal, szavaiból!''meggyőződés csendül ki: — Most már világosan látom, hogy az új norma helyes — mondja — ós köszönöm, hogy felvilágositctt. Gyebnár elvtárs a szemüvege felett mosolyogva néz Tárnáira, aztán indul kifelé, hogy tovább ma- gyarúzza azoknak, akik nem értik, vagy helytelenül fogják fel: a norma rendezését. (Adász) Taszítsuk félre as akadályokat a termelés emelkedésének útjából Örömmel üdvözöltem a minisztertanács határozatát az iparban és bányászatban foglalkoztatott munkások alapbérének felemeléséről és a normale rendezéséről. A magam és sok száz más dolgozótársam kimnsága teljesült ebben a határozatban. Az utóbbi időkben állandóan olvastam az újságot és különös figyelemmel kísértem azokat 1: a dolgozóknálc a leveleit, akik a laza normák megszigoritását, fejlődésünk kerékkötőjenek kiküszöbölését követelték. Ma már magam is úgy tartom, hogy a laza normák meggátolj, a fejlődést és ezt minden öntudatos dolgozó elismeri, ha kétr.,7 c kritikát gyakorol. Vegyük például az én esetemet. Én a szőve javítóban dolgozom és minden különösebb erőfeszítés nélkül elérem a 170—180 százalékot. Mondhatom azt, hogy játszi köny- nyiedséggel megkeresem a heti 160—170 forintot. De volt olyan eset, amikor egy kissé jobban igyekeztem és akkor meglcercstem a 190—200 forintot is. Szinte nem mertem igyekezni, erősebben dolgozni, mert attól tartottam, hogy a vállalatvezetőség fel fog figyelni a magas keresetekre és utána fog nézni a dolognál: s igy volt ez sok szaktársnőnél, akik ebben az üzemrészben dolgoznak. Velünk szemben ugyanakkor ott volt például a szálazú üzemrész, ahol —■ minden elfogódottság nélkül kijelenthetem — dolgoznak úgy a szaktársnők, mint mi és nem keresnek meg csalc 70—80 fo rintot. Én magam sokszor szinte restelleni felvenni olyan nagy fizetést, mert éreztem, hogy nem dolgoztam meg érte teljes mértékben. 10'iS-ban, amiker megállapitohák a normákat, még nem tudtam olyan gyorsan dolgozni, egy-egy nagyobb hibát több időben lóerőit kijavítani. Két év óta azonban olyan nagy gyakorlatra tettem szert, hogy fele annyi idő alatt tudom elvégezni ugyanazt a munkát. A ve ’em együtt dolgozó szulclársnök többsége meg is éltette azt az óriási különbséget, amely üzemünkben egyes üzemrészele között kialakult, csak éppen nem akadt olyan, alci kimondja, hogy ren dezzék nálunk is a normákat. Hozzák összhangba a többi üzemrészekkel, olyan normákat vezessenek be, ami igazságos lesz, na történhessen meg az, hogy nem merünk annyit termelni, amennyit a munkaidő teljes kihasználásával el tudnám!: érni, csal: azért, meri a fizetésünk fel fog tűnni a vállalat vezetőségének. így nem lehel jó termelőmunkát elérni és nem lennénk öntudat s dolgozók, ha nem üdvözölnéíd: most örömmel a normák rendezéséről szóló határozatot. Taszítsuk félre az akadályokat a termelés emelkedésének at utjából, hadd erősödjünk még jobban, hogy még jobban féljenek tőlünk az atnerikai imperialista gazemberek és ügynölceik, akik doU láréliségükben felfalnák az egész világot. Én meg vagyok győződve arról, hogy valamennyi becsületes dolgozó igy üdvözli a normarendezést, mint én, mert tudjál:, hogy az uj normál: bevezetése után még jobban fokozhatjuk a termelést és ezzel újabb választ küldhetünk mindazoknál: a sötét erüknek, melyek újabb há- . ború kitörésén fáradozna]:. A mi üzenetünk az: sémi yen erőlködésük nem tudja megakadályozni, hogy a szocializmust hazánkban is felépítsük. Ennek az építésnek egyrésza a mostani alapbéremelés és normarendezés is. MTTYKÓ ANDRÁSÁÉ szövetár a javító, Békéscsabai Kötöttárugyár NV, 700 forint - az 59.100-as csekkszámlára Az orosházi Állami Aruház dolgozóinak küldeménye a koreai szabadságharcosok megsegítésére Az orosházi Állami Áruház bé- kebizoltsága rögtönzött értekezletet tartott és elhatározta: délben röpgy ülésre hívja össze a dolgozókat, ott megbeszélik -a gyűjtést a koreai szabadságharcosoknak küldendő mozgókórház javára. Dénes Imre, a békebizottság elnöke azonnal el is indította a szervezés útján a röp- gyűlést és a déli zárás után, amikor összejöttek a neoníényben úszó áruház egyik osztályán,már minden dolgozó tisztán látta: felajánlott forintjaik a koreai nép győzelmét segítik és az a kórház, amire országos gyűjtés indult, erős szolidaritásunk bir zonysága lesz! Szűcs Arpádué, aki a darabáru osztályon dolgozik, magában elgondolta: mennyit is adjon? «Ezzel újból a békére szavazok!» — mondta kartársainak és ezért halározott úgy, hogy egész havi fizetése után járó prémiumát felajánlja: 50 forintot! A röpgy ülés megkezdődik. Dénes Imre, a békebizottság elnöke újból ismerteti a felhívást. Aztán hozzászólások özöne, lelkes, izzó szavak, szeretettel és gyűlölettel teli mondatok: szeretet, testvéri érzés a hős koreai nép iránt, gyűlölet a betolakodó amerikai imperialisták ellen! — Fizetésem 10 százalékát ajánlom fel! — mondja Nagy Sándor a konfekcíó-oszlályról. —• Ériünk is harcolnak, hazafias kötelességemnek érzem támogatni a koreai hősöket! Szűcs Árpádné is bejelenti: «Július havi prémiumoimat ajánlom fel!» Bíró Lajos vállalatvezető 70 forintot jegyez a gyüjlő- ívre, aztán egymás után röpködnek a számok: 50 forint, 20 forint, 30, 15 forint, 40 forint a koreai népért, a koreai hősök megsegítésére!... A délutáni nyitáskor folytatja útját a gyüjtőív. A békebizottság elnöke maga viszi oda minden dolgozóhoz és szinte versenyszerűen indultak meg a jegyzések. A röpgy ülésen bejelentőit összegeket túljegyezték. az egyes osztályok dolgozói pedig lázasan számolgattáki melyik halad az élen ? Horváth András, a szövetosz- lály dolgozója idősebb ember már. ő 60 forintot ad a tábori kórházra, hogy az minél hamarabb ott lehessen Koreában. De a szövet-osztály fiataljai sem maradnak el. Lesetár Jenő, aki az alapszervi DISz titkára 5 munkaórára eső keresetét ajánlotta fel Ugyancsak 5 munkaóra keresetét jegyezték Ardai Gizella, meg Deák József ifjúmunkások is. «A konfekciósok járnak az élen!» — ez a hír egy félórával azután, hogy Dénes kartárs elindult az ívvel. Nagy Sándor- fizetése 10 százalékát, 60 forintot jegyzett, ami 22.5 munkaórára eső keresete! Egyénileg ő vezet! — ez -a megállapítás. Később változnak az eredmények. Háromszáz, négyszáz, ötszáz forint gyűlt már össze és még mind'g van olyan osztály, ahol nem járt a gyüjtőív. Soós István elviárs a csomagolóbői. amikor bejegyzi a neve mellé r felajánlott húsz forintot, ezt mondja: «Mi támogatjuk őket! Munkámat is igyekszem megjavítani, leszorítom a selejtet, amivel itt, a csomagolóban a legtöbb baj volt. 9 Szűcsné, ahogy a nevét odaírja az ívre, mégegyszer elmondja, hogy azért jegyez, mert tudja, hogy az ő forintjai á koreai anyák és gyermekek szenvedéseit enyhíti meg. «Gyűlölöm az amerikai bitangokat, akik védtelen nőkre, anyákra, gyermekein-e dobálj ált bombáikat !í> Az ív lassan körbejár. Mindenki odaírta már nevét, a felajánlott összeget. Valamennyien, mind a 58 áruházi dolgozó. Négy órakor délután már az összegyűlt 700 forintot viszik is a postára, feladják az 59.100-as csekkszámlára, az Országos Békeiroda címére ...
