Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1952–1954

1954. június

- jo néhány pyülekezetben csupán az éhek dallamának kiséret nélküli eljátszásával végzi szolgálatát a kántor. S ha -ezt a munkáját becsületesen végzi, még mindig jobb, mint a hibákkal teli, vagy,a teljes hozzáértés nélküli összhangositással végzett többszólamú játék. Tudomásunk van arról is, hegy nem egy gyülekezetben esetrol-esetre oldódik csak meg a kántorizálás kérdése és valószinü, hogy olykor nem is oldódik meg. „ • , , A gyülekezeti éneklésnek másik mindinkább jelentkező nehézsége az énekeskönyv-kiány. Legelterjedtebb magyar nyelvű énekoskönyvünk a "Dunántuli Énekeskönyv" cimen ismert Keresztyén Énekeskönyv példányai teljesen elfogytak, ujabb példányok se nagy, se kis formájában nem kaphatók. Az énekeskönyv ügyével több egyházmegyei közgvülésen foglalkoztak. A Csongrád-szolnoki egyházmegye külön is kéri^ hogy az Egyetemes Sajtóosztály gondoskodjék az énekeskönyv megjelentetéséről. A Somogy-zalai egyházmegye közgyűlésén szó esett arról, hogy a megjelentetendő uj énekeskönyv, amelynek sajtó ala rendezése folyamatban van és amelynek' kiadása az Egyetemes Sajtóosztály ezévi terveiben szerepel, nem -közli azokat az énekeket, amelyeket szinte alig énekelnek"a gyülekezetekben,-valamint a teológiailag^elavult és politikailag idejét mult énekeket /vannak például a királyért könyörgő énekek./ A megmaradt énekeket régi sorszámozással közlik; úgyhogy technikai zavart nem okoz használata az istentiszteleteken. Függelék képpen néhány uj éneket is közölne az újra megjelentetendő enokeskönyv, főleg Luthernek nálunk eddig nem hasznalatos énekeit, valamint az egyetemes keresztyénség énekei közül azokat, amelyek az uj református énekeskönyvben'is szerepelnek. A közgyűlés helyeslőleg fogadta ezt a tájékoztatást. A gyülekezeti énekkarok munkájával mindössze a Kelet-békési egyházmegye e'speresi Jelentésegfoglalkozik., az is csak a békéscsabai énekkarnak szép munkájáról számol be, viszont el&joerő meleg szavakkal emlékezik meg a^Deák-téri gyülekezet 5°-óves jubileumát tartó Lutheránia^Énekkaráról. Az egyházi muzsika ápolása tekintetében különösen három pesti gyülekezet munkásságát kell kiemelni. A Deák-téri egyházközség Lutheránia Énekkara Weltler Jenő^karnagy vezetése mellett az elmúlt évben 129 alkalommal tartott próbát, illetve énekelt a gyülekezet istentiszteletein. 5 esetben szolgált más gyülekezetekben. Önálló hangversenyeiből kiemelkedik Bach: Karácsonyi oratóriumának és a teljés János-passiónak előadása, továbbá a Magnifioat, az "Ich hatte viel Bekümmernis..a "Wachet auf",/LStabat//íater", kantátáknak és vegyeskarra irott daraboknak előadása. Az Allami Egyházügyi Hivatal nemcsak megjelenésével tüntette ki

rtöbbizben a Lutherania-habgversenycket, hanem 2.coc,- forintos adományával uj fejlődés lehetősegét nyitotta meg. Külföldi vendégeink is gyönyörködtek az énekkar szép munkájában. Niemöller Márton, a Hessen-nassaui tartományi egyház elnöke meleg köszönő szavait fejezte ki az énekkar felé, Paul Gennrich lelkész felé, aki mint a németországi C-ustaw Adolf Werk főtitkára kották és partitúrák megküldésével az énekkar kantáta előadásainak technikai feltételeit biztosította, az énekkar nemrégiben személyesen fejezhette ki köszönetét, go éves^fennálásának jubileumát a*Lutheránia Bach: "H moll miséje" bemutatásával készül megünnepelni. A fasori egyházközség énekkara minden ünnepi alkalommal 1-2 énekkari számmál szolgált az istentiszteleteken, Peskó Zoltán orgonaművész, karnagy vezetése mellett./November 22-én kantáta-estet rendezett az ennkkar, amelyen Händel: "Oh Uram, árva lelkem" és Kuchnau: "ügy vágyom Krisztusomnál lenni" cimü kantátákat adta elő zenekari kísérettel. Ugyanakkor Peskó Zoltán előadásában felhangzott Händel F-dúr orgonaversenye is. Az énekkar decemberben zenés áhítaton vett részt a budahegyvidéki gyülekezetben. - A fasori templomban 1953-54.munkaévben 8 orgonahangverseny volt "Nagy mesterek - nagy müvek" összefoglaló cimen, melyen több énekes és hegedűs működött közre. 1