Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1952–1954

1954. június

- 13 módszerekhez folyamodik. Egyházunk belső megújulásának ellenségei, a múlt visszakívánó!, a hanyag papok és a mi mai feladatunkban felelősséget nem vállaló egyházi munkások módszerei is finomultak az elmúlt esztendőkben. Kapcsolataik szövevényesebbeké lettek, célkitűzéseiket megpróbálják éppen olyan látóhatárban fogalmazni és előkészíteni, mint egyházunk Istennek engedelmes gyermekei a,magukéit. ß harc azonban lényegében eldőlt. Nemzetünk és benne egyhazunk szilárdan és tántoríthatatlanul halad előre azon az uton, amelyet .Zsinatunk 1948-ban már felismert és kijelölt a számunkra. Alapvetően pedig azt kell mondanunk, hogy ez a harc lényegében ott dölt ex, a&ol a ni Urunk Jézus Krisztus legyőzte a Sátánt és előjelét adta az 0 minden emberre érvényes szeretetének, világot megváltó•győzelmenem, az Ó világra kiterjedő kegyelmességének, - a kereszten. A helyesen értett evangéliummal szemben mit sori tudnak kezdeni és mit sem fognak tudni kezdeni azok, akik annak ellene állanak. A világosság felülről jön s az egyház -életét Isten a világosság cselekedeteire épiti. Lényegében nagyszerű korszakot elünk, melyben a tévelygés hosszabb-rövidebb idő alatt karos következményeivel mutatja meg magát, melyben a vakvágányok nem hosszúak azok számára, akik azokra futtatják vagy akarják futtatni az életünket. Isten minket helyes döntésekhez vezetett, mert ezeket a döntéseket a következményekkel igazolta. Rajtuk van a sor, hogy hűségesek és meg nem alkuvók legyünk ezekben a döntésekben. Be rajtunk van a felelőssége is, hogy önigazságban ^ ne tetszelegjünk és valamiképpen el ne bizakodjunk/ mintha mar tökéletesok volnánk. A tegnapi manna na már romlott étel. Naponta kell újra visszatalálnunk az igéhez, naponta kell felülvizsgálnunk és korrigálni sajátnagunkat. Jórészt'innen vannak az elmaradásaink,vagy egyesek elmaradásai, egyházunkban. Innen, hogy tetszelgünk vagy egyeset tetszelegnek az elért eredményekben. Az önigazság, a magunkkal való elégedettség és n fölény teljesen alkalmatlanná tenne minket. Azoknak kell a legalázatosabban vizsgálniok a maguk útját, akik egyházunk jövőjéért a legtöbb reménységet.hordozzák. Mert a reménység nem szégyenül meg, de a hamis reménység mindig megszégyenül. A hamis reményseg melegágya pedig az elbizakodottság. Hamisan reménykedünk, ha önmagunkban, a magunk egykori állásfoglalásainak büszkeségeiből akarunk élni. A naponta való engedelmesség a mi utunk, engedelmesség az igének, mert az igében vannak Isten érvényes Ígéretei és csak Isten ígéreteiben van reális alapja a reménységnek. V. ^Egyházunk alapvető rendezésével és helyes, igeszeríi lelki tájékozódásával párhuzamosan építette Isten egyházunk háztartásának fejlődését is. Mindig inkább letöri azokat, akik a tengődés egyházpolitikáját ajánlottak, hogy azoknak kedvét rontsák és~meggyőződését pihitsák, akik egyházunk háztartását a tőkés alapokról át akarták építeni az igehirdetés erejére. A tengodésnek ez az egyházpolitikája igen talalékony volt. mlőször vitassa akarták tenni az államsegély elfogadását. Azután meg akarták tartani az egyházi iskolákat, hogy a gyülekezeteknek ne jusson a lényegében való egyházi szolgálatra. Azután tiltakoztak a földek feiajánlasa ellen. A földek felajánlás a után megkongatták a vészharangot. Imikor nyilvánvaló lett, hogy az államsegélyből és a gyülekezetek hozzájárulásaiból fenn lohet tartani az egyhazat, akkor viszont már kevesellették az államsegélyt és azt hajtogattak, hogy az egyháznak jobb sora volt, amikor közpűok módjóra behajtottak az egyházi adót. .Amikor az esetek döntő többségében kiderült, hogy a gyülekezetek önkéntes felajánlásaiból több egyházi bevetel szármázik, mint valaha is a kötelező egyházi adóból, akkor halogattak az önkéntes megajánlások rendszerére való áttérést. Amikor az egyházkerületek szilárd központjaivá lettek az egyházi életnek, akkor segélykérvények özönével próbálták az egyházkerületek anyagi erőit olyan helyekre elszívni, ahol nem a gyülekezet tényleges gyöngesége, hanem csak az avult gyülekezetszervező módszerek, a lelkész és a prsbitérium tunyasága idézte elő a háztartásbeli fennakadást.