Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1952–1954

1954. június

- 11 kialakuló mindig jobb viszonya az országos egyház hitbeli állásfoglalásával, magatartásával és nemkülönben a gyülekezetekkel s nem utolsó sorban az egyházegyetem Sajtóosztályának mozgékony, hatásos kiadói tevékenysége . Ha ezeket az eredményeket nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy nagy lépéseket tettünk az 1952.évben az egyházi szervezetre vonatkozóan kialakított irányelvek formálása és kipróbálása terén egyaránt. Egyházunk életéért, egészséges, szerves együttműködéséért továbbra is a Zsinat fogja vállalni a legnagyobb felelősséget. Bizonyos vagyok benne, hogy egyházunk mindig inkább meg fogja érteni azt, hogy Isten milyen életteljesen készitgeti a számunkra az evangélikus egyházi szervezet igen modern és kiegyensúlyozott típusát, mely egyaránt tud támaszkodni a püspöki rendszerre, a zsinati rendszerre és a presbiteri rendszerre, jó egyensúlyt tartván a három közott.Meggyőződésem, hogy Zsinatunk jelentősége még emelkedni fog és mégjobban meg fogja mutatni, hogy állandó munkássága révén valóban a Magyarországi Evangélikus Egyház megtartatása és korszerű áldásos munkája kialakításának legjobb biztositéka. Isten a mi számunkra a belső egyházi átalakulás és a belső egyházi biztonság és fegyelem legfőbb munkásául adta a Zsinatot. Egyházunk belső életének és képviseletének, de nemzetközi kapcsolatainak a terén is a következő legnagyobb felelősséget egyetemes felügyelőnknek, püspökeinknek és az egyházkerületeknek kellett vállalni ok. Adjunk hálát Istennek, hogy ezek együttműködése jő volt s hogy tanácskozásaikból, különösen egyházkerületeink együttműködéséből sok áldás származott egyházunkra. A munka dandárja van mögöttünk, de éppen igy még előttünk is. Szükséges, hogy a legközelebbi jővőben ez a szoros együttműködésre alapított rendező és alapvető szervezőmunka rendületlenül továbbfolyjék. Jelentem az egyházkerületi Közgyűlésnek, hogy egyházunk felső vezetősége néhány hónappal ezelőtt elég széles bizottságot ala^kitott Előkészítő Bizottság cimén, mely a három felső testület és az országos érdekeletségü szervek munkájának egységes irányelveit dolgozza ki s ezzel elébe dolgozik az egyházkerületi és az egyetemes tanácsoknak. Ugyanakkor biztosítja a tanácsülések közötti időszakban az összefüggő és egységes vezetést is. Ez a bizottság már működik és reménységgel nézünk további munkássága elé. Ah együttműködés és az országos egység kialakításának' irányába esik az is, hogy az egyház legfőbb vezetőségében bizonyos szak-kérdéseket munkamegosztás formájában vállaltunk. Ennek a munkamegosztásnak és egyben felelősségnek további kialakítása folyamatban van és általában országos érdekeltséget jelent a vállalt feladatok szempontjából, - természetesen a belső egyházi autónómiák és alkotmányos rendünk tiszteletbentartása mellett. IV. Egyházunk lelki életét az igehirdetés komolyanvétele és a hitvallásos irányzat kialakulása jellemezte az elmúlt időszakban. Ma már nyugodtan tarthatjuk jelentős kezdeményezésnek azt, amellyel az egyház lelkészeit és gyülekezeteit a hitvallások és a hagyományos történelmi evangélikus kegyesség^betartására és erősítésére figyelmeztettük. Az Országos Esperesi Értekezletnek több tanácskozása, lelkészi munkaközösségek idevonatkozó tanácskozásai és zsinati törvényeink sok újszerű és jól fogalmazott szakasza mutatják ennek a fejlődésnek útját. Istentől ajándékba kaptuk azt, hogy a teljes irás igáz megértéséért küzdjünk, a teljes evangéliumot hirdessük, gyülekezeteinkben az igazi közösséget munkáljuk éa kárhoztassuk soraink között a csonka evangélium,_ a csonka tanítás, a csonka állásfoglalás, a csonka, torzközösség minden formáját. Ez persze nem történhetett éles és beható vitatkozások nélkül és nem történhetett a nélkül, hogy egyes lelkészekkel és az egyházban meglévő egyes csoportokkal szemben a hitvallásosság kérdését igen komolyan fel ne vessük. Ezen az uton helyesen haladtunk és helyesen fogunk továbbhaladni. A türelmes Isten időt engedett nekünk ahhoz, hogy egyhá2i életünknek ezeket a csökevényeit gondosan, az élő