Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1950

1950. szeptember

8 lelkésznek módja van arra, hogy az egyházi munka leglelkiismeretesebb végzésére a külső lehetőséget megszerezze. Örülök annak, hogy ez a legtöbb helyen meg is történik. Majdnem mindig annak a lelkésznek van összeütközése az egyházon kívülálló tényezőkkel, aki a folyamatban lévő egyházi átalakulást tagadólag fogja fel és bizonyos mértékig politikai jelentőséget tulajdonit annak. Az egyház és egy munkása sincs Istentol feljogosítva arra, hogy a külső világ, a politikai élet s általában az államélet vagy a társadalmi rend, vagy a gazdasági berendezettség megváltozásának szemléletétől, kritikájától tegyen függővé igehirdető munkáját. Senki sem mondhatja azt, hogy ő csak az altala elképzelt külső körülmények között hajlandó lelkészi hivatását teljesíteni, és hogyha nem^megy minden ugy, ahogyan kívánja, akkor már szembetalálj a magát a^kívülálló világgal. Az, hogy az igét alkalmas és alkalmatlan időben hirdetni kell, kétségen kívül azt jelenti, hogy az egyháznak ugy kell végezni munkáját, ahogy éppen a ma lehetőséget ad, de ezt a munkát abbahagyni, szüneteltetni soha sem szabad. Ennek következtében minden egyházi munkás, elsősorban minden lelkész tegyen meg mindent a maga helyén, hogy a munka végzésének akadályait elhárítsa az útból. Tanúsítson olyan magatartást az egyházon kívülállókkal szemben, ami világosan bizonyítja azt, hogy ő nem ellensége a jelenvaló világnak és nem akar útjába állni a szükséges alakulásnak, mert hiszen nem ilyen hivatással állította őt szolgálatba az Isten. Az ő feladata az evangéliüm hirdetése. Ha e világ hatalmai és a hatalomnak ^gyakorlói ^a lelkészek magatartásán keresztül ilyen színben látják az egyházat és nem látnak benne ellenséget,akkor még azok a kisebb-nagyobb akadályok is el fognak múlni, amelyekkel ma sok helyen találkozunk. Az átalakulás következménye az is, hogy az egyházban eddig feleslegesen nagyszámban megvolt és folytonosan szaporodó egyesületek megszűnnek és egyesületi keretek nélkül váíik munkakörük az egységes^egyházi munkának egy részévé. Ezt az átalakulást ma mar egyházunkban senki sem sajnálja, mert az egyesületesdinek az utóbbi évtizedekben elburjánzott szokása az egyházi keretből a külső világnak kereteibe helyezte át munkánk egy-egy részletét. Most ezeknek a kereteknek lebontása megtörténik ugy, hogy ezáltal a tartalmat nem is érintjük. Az elmúlt közigazgatási év folyamán levetette egyesületi formáját a lelkészek közössége is és e formáktól függetlenül végezte munkáját. Hajtunk múlik, hogy ez a munka jő legyen. Ezen a vonalon örvendetes jelenségek közül kiemelem a következőket. Az evangélizáció mindig szorosabban lesz magának az egyháznak a munkájává. A Eébé Diakonissza Intézet egyesületi keretből ma már teljesen az egyetemes egyház intézményévé lett. Az államnak egykor átengedett lelkészképzésünk ügye az állammal kötött pótegyezmény alapján egyházi Theológiai Akadémia jellegét ölti fel. Ezek a jelenségek mind az egyház megujulását és saját 1/ényegéhez való öntudatos visszaigazodását bizonyítják. A kerületünkhöz tartozó diakonissza egyesületek, a Eébé és a békéscsabai, az elmúlt évben folytattak munkájukat és arról nekem jelentést tettek. A Eébé munkágára vonatkozólag több megbeszélést folytattunk az elmúlt hónapokban. Iskoláink. Evangélikus iskoláink közül tudvalévőleg a budapesti fiu- és leánygimnázium maradt meg az egyezmény értelmében. A két gimnázium élete minden különösebb akadályoztatás nélkül