Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950

1950. február, rendkívüli

Dr.Van^el Eridre: Kérem a kerületi felü^elő urat, foglalja el az elnöki széket és tartsa meg székfoglaló beszédét. Darvas József a következő székfoglaló beszédet mondja: "Tisztelt Közgyűlés! Első szavam: a köszönet szava. Köszönöm a megtisztelő bizalmat, amely erre a posztra, a banyai evangélikus egyházkerület felügyelői tisztéibe elhívott. Akik ismernek, tudják és tanúsithatják, hogy nem kerestem ezt a tisztséget. Nem kerestem és nem is ugy tekintem, mint Iiirt; rangot vagy dicsőséget biztosító poziciót, hanem ugy, mint alkalmat és felelőségteljes kötelességet a szolgálatra, lépes és egyházam ügyének szolgálatéra. Igy mondom és külön hangsúlyozom: népem ésegyliázam szolgálat ara, mert én ugy érzem, hogy ez a kétféle szolgálat, a nép ügyének s az egyház ügyének szolgálata nemcsak, hogy nem lehet egymással ellentétes, hanem nagyonis együvé kell tartozzék. En ugy érzem, hogy az, amit eddig mint iró s mint közéleti ember a nép érdekében tehetségemhez mérten végezni igyekeztem, nemcsak nem ellentétes azzal, amit ezután az evangélikus egyház életében végeznem kell, hanem egészen azonos célü vele. S ugy érzem, hogy egyházi ténykedésem akkor lesz igazán keresztyéni szolgálat, ha ebben a munkámban is azok az eszmények vezérelnek, amelyek eddigi életemben vezéreltek, a nép iránti hűség eleven tényeivel. író vagyok s egy idő óta, mint iró egyben politikus is. Evangélikus egyházunkba a múltban nem töltöttem be semmilyen poziciót, nem vettem részt az egyház belső életében. Mégis, ha felteszem magamnak a kérdést, hogy több volt-e hát a múltban az egyházammal való közösségem, mint csupán az, hogy evangélikusnak kereszteltek, hogy az evangélikus hitben nevelkedtem s hogy az evangélikus egyháznak voltam a tagja, - akkor azt kell felelnem erre a kérdésre hogy igen, több volt. Orosháza, az egyik legnagyobb evangélikus közösség volt a szülőhelyem s itt szereztem életem első, legdöntőbb élményeit. Nem tudom puszta véletlennek tekinteni azt, hogy azok küzül az evangélikusok közül származom én is, akik kétszáz évvel ezelőtt hitük, igazságok védelmében inkább az üldöztetést vállalták, semhogy megalkudtak volna. Amikor az iskolában a dunántuli Zombáról elmenekült honalapító ősök