Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950

1949. október

Visszatérve az egyházi belső munka uj feladataihoz, elsősorban a lelkipásztorkodás területén kell minden erővel dolgozni. Már régen mondjuk, hogy elmúlt az ideje annak, hogy a lelkipásztor az öt felkereső híveknek szolgáljon, de mostmár kétségtelenül ejjött annak az ideje, hogy ő keresse meg sorba a reá bizott gyülekezet tagjait. Bizony, szégyelni kell azt, hogy kényszerítő körülményeknek kell erre rászorítani a lelkipásztorokat, Mostmár a hivogatás igéjének szünet nélkül kell hangzani a gyülekezetekben. Örömmel olvastam az egyházmegyék jelentéseiben, hogy ez a munka jelentősen megnövekedett, de még tovább kell növekednie. Uj jelentőséget kap a konfirmációi tanítás is. sokkal hosszabb időn át, talán egy esztendőn keresztül, és sokkal bővebb tartalommal kell végezni, mint eddig. A szórványok gondozásának ügyéről is sok bölcs és hasznos terv, előadás és javaslat hangzott el, de ennek a munkának céljai és nehézségei külön-külön azokra nehezedtek, akik szórványmunkában áldozták napjaikat és egészségüket. Az egyház lelkiismerete ebben a kérdésben még mindig nem ébredt fel egészen. Ugyanígy vagyunk a laikus munkások szolgálatbaállitásának, vagy pl. a presbiteri konferenciáknak a kérdésével is. Az uj idők uj feladatokat adnak, talán uj módszereket is kivánnak, de minden esetre halogatás nélküli és felelősséggel teljes nekibuzdulást igényelnek. A kitűzött célok megközelítése és a munkáért való felelősség tekintetében a legtöbb elismerés bizonyára az evangélizáció munkáját illeti, aminek eredményei nyilvánvalóak és hálát kell adnunk Istennek az ébresztő munka áldásaiért, de ezt a munkát is még fokozni kell. És nincs-e sok tennivaló az irattérjesztés,elsősorban a bibliaterjesztés terén, vagy a szeretetmunka minden ágában, vagy a jövendő lelkésznemzedék felkészítésében és megsegítésében? Bármerre nézünk, mindenütt kiáltanak az Isten országának mezői szántók és vetők után, hogy aratás nélkül ne maradjunk. Hadd kérem az egyházkerületi közgyűlés minden tagját, lelkészeket és. világiakat egyaránt, de az egyházkerületben dolgozó pásztorokat, felügyelőket,presbitereket, diakonisszákat, diakónusokat, laikus munkásokat és főként az ifjúság között dolgózokat, nézzenek szembe a mindig több munkának az igényével és minden takarékoskodás nélkül ádlozzák minden erejüket azon a munkamezőn, ahová őket elküldte az Ur. Ebből a felhivásból következnie kell annak az igéretünknek, hogy egyházkerületünk mind a saját határainkon belül, mind országos vonatkozásban akar és fog teljes szivvel szolgálni. ——