Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948–1950

1949. október

gyalásoktól is, amelyek most vannak folyamatban arranézve, hogy az egyházi javadalmi földek kérdése egyetemlegesen oldassák meg. A tárgyalások eredménye elé reménységgel nézünk. Az állam rendelkezésre bocsátott egy nagyobb összeget, u.n. meliorizációs kölcsön céljaira, melyből egyetemes egyházunk az egyházi földek jobb müvelése, vagy beruházása érdekében a folyamodó lelkészeknek l.ooo forinttól 5-0000 forintig terjedhető kölcsönt nyújt. Mivel ennek az összegnek körforgásban kell maradnia, hogy visszaérkezés után újból kölcsönbe adható legyen, kérem a kölcsönbevevő lelkészeket, hogy a visszafizetési részleteket pontosan teljesitsék. Megkell emlitani azt is, hogy egyházi egyesületeink közül azokat, amelyek belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályokkal birtak és nem tisztán u.n. "hitbuzgalmi" egyesületek voktak, egymás után meg kell szüntetnünk. Itt is eltűnik néhány jónevü és szép multu társulás, de másfelől ez a változás is megegyezik azzal a szükséglettel, amelyről előbb szólottam,hogy az egyháznak a mgga belső életében kell minden feladatát önállóan és mélyebben teljesiteni. Összefoglalva a mai helyzetre vonatkozólag eddig elmondottakat, kifejezzük azt a reménységünket, hogy az állam vezetői és az egyház vezetői között a békés együttműködés megmarad, egyházunk teljesitheti mindazt a kötelességét, melyet népünk életében eddig is szolgált és ezután is szolgálnia kell, lelki erőtényező marad az uj állam és az uj társadalom alakulásában, az egyház Ura pedig munkásokat is és gyümölcsöket is fog adni nékünk, hogy továbbra is az ő áldásainak hordozója maradhassunk. Kern a magunk erejében bizakodunk, hanem egész szivvel bizünk az egyház Urában, aki nem engedi elsüllyedni a hajót, melyen tanitványai vannak. Emlékeztetem a közgyűlés tagjait bányai egyházkerületünk régi pecsétnyomójara, amely az egyház hajóját ábrázolja ezzel a felirattal: "Non periclitatur, in medio eius Christus." /Nem veszhet el, benne van Krisztus./ A felekezetközi helyzet tekintetében nincsan különösebb jelenteni való A református egyházzal a testvéri jóviszonyt tovább ápoljuk és sok kérdésben közösen járunk el. A szekták munkája most is az eddigi képet mutatja: időnkint egyes helyeken fellángol, azután meggyengül és állandóbb talajt nem kap sehol, ahol hűséges evangéliumi munka folyik.