Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1948

1948. november

ib lyen - de nem is csak az egyik helyen - a gyülekezet templomlátogatóinak háromnegyed része nő, a másik helyen sok férfi jár a templomba. Van gyülekezetünk, melynek statisztikája szerint igen nagyszámú igehirdetési alkalom hívogatott esztendőn át a van, ahol a lelkésznek nincsen fizikailag lehetősége arra, hogy a szórványok tengerétől körülvett gyülekezetében minden vasárnap istentisztelet legyen. - Továbbiakban rátér a hitoktatás fontosságára: Az uj iskolai esztendőtől kezdve bizonyosan az lesz az egyház első számú közügye • Valljuk meg, hogy rá is fér a hitoktatási ügyünk egész komplexumára, hogy végre előtérbe Jusson akár a hittankönyvekre, akár a hitoktatás munkásainak nyomorúságos helyzetére, akár a jövendő lehetőségeire, illetve megszükülő lehetőségeire gondolunk. Hitoktatás-ügyünk elsőszámú közügy, mert ebben látszik meg egyházunk szórványjellege s igy mint a szórványokban, itt veszithetünk a legtöbbet. Vagyoni, adózási ügyeket illetőleg világosan látható - hangzik az esperesi jelentés hogy csaknem minden egyházközség súlyos anyagi nehézségekkel küzd, adófizetési mérlege rossz s közeledik az idő, amikor sok változás mellett ezen a téren is nagy változások következnek be a gyülekezeti életben. Baja, önkéntességi alapon megajánlott összegeket szed. Sem tudni, hogy nem ez lesz- e a jövendő utja. - Lelkészek munkakörét illetőleg munkaköri bővülés je lentkezik: az egyik lelkész arról számolt be, hogy helyettesitgette a harangozot, iskolaszolgát, gondnokot, a másik gyülekezet lelkészeiről, tanítóiról, segédlelkészéről tudjuk, hogy a vályogvetéstől a betonozásig minden gyülekezeti munkát végzett. Segítsen az Isten bennünket, hogy a jövőben is vállalni tudjuhk minden munkát a Krisztusért. A pestmegyei középső egyházmegye egyházmegyei gyűlését Menden, augusztus 6-án Bódy Pél esperes és Benediekty Béla egyházmegyei másodfelügyelő elnöklete alatt tartotta. Esperes, évi jelentésében megállapítja, hogy az ébredés a háború megpróbáltatásai után nemcsak azokban a gyülekezetekben, amelyeket személyesen megfigyelhetett, hanem a lelkészi jelentések szerint is, megállapítható. Nagy az ige után váó éhség, amely ma már nem elégíthető ki a csak vasárnapi és ünnepi igehirdetés felhasználásával, hanem bibliakörök, gyermekistentiszteletek, az ifjúság és a felnőttekkel való állandó foglalkozás kötelezettségét rójja a pásztorra.