Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947
1947. november
- lo megszegényedett életformánk mellett is több t költünk bármely fényűző cikkre, mint amennyit a gyülekezetfenntartás tőlünk vár. Csak az szükséges, hogy a régi kényelmes "utak helyett egyházi életünkben uj módot keressünk hiveink megszólitasára. Eddig kiszámítottuk az egyházközség szükségleteit, megállapítottuk az adókulcsot, az adót kivetettük és vártuk annak befizetését. Keressünk a gyülekezet tagjaival minél sürübb és minél őszintébb személyes kapcsdatot. szükséges ilyen ut keresése. Nemcsak azért, mert m ltból öröklött birtokallományunkat minden rron meg kell védelmeznünk, hanem azért is, mert a "gonosz napok"-ban, amikor ugy megszaporodott szenvedő és nélkülöző emb er kórsaink száma, testvérek és hitetlenek előtt fokozottabb dia-tó ni ab an kell az evangélikus gyülekezetnek keresztyén hitét igazolnia. Ha figyelmünket oclairányitqttuk ;ddig azokra a jelenségeibe, melyekkel egyházunk a világban találkozik ma és ha megkiséritük egyházkerületünk texdlletén számbavenni azokat a kérdéseket, melyek messzebb jövőre megoldást várnak tőlünk, ugy érzem, hogy most helye van egy olyan kérdés érintésének, melyet a gyülekezetek az előttünk álló munkaév programmjának tekinthetnének. Á háborús eseményekre tekintettel és az azutáni idők nehézségei következtében egyhásegyeteaünk azt a rendkívüli - endelkezést adta, vagy tanácsolta, hogy az egyház különböző közületeinél a tisstujitasok halasztassanak el. Most ez az állapot se, szűnt, a határozat feloldozást nyert. Valószínűnek tartom, hogy kerületünk g rlekezeteiben is sorban megindulnak a tisztulj itasok, ezek során presbitériumválasztások. Hogy ezek során egyhazunk érdekei a/ilyen nyereséget, vagy sérelmet szenvedhetnek, azt részletesebben vázolni talan szükségtelen. Éppen ezért szeretném bizalomra! kérni a grülekezeteket, hogy az egyházközség vezető helyeire olt an egyháztagokat hívjanak el," akik a gyülekezet hitben erős tagjaiként ismertek, s ha az egyház tanácsok ilyen összeállít zshan kezdik meg egyházi szolgálatukat, bizonnyal nem lesz nehéz az egyháztanáus~ nak ezeket a tagjait arra lelkesiteni, hogy a gyülekezet érdekeinek szolgálatában önkéntes munkával minél nagyobb részt ve yenek. Kerületünk néhány gyülekezetében kísérlet történt arra,irg.y a lelkész aktiv segítőiként a presbiterek munkába álljanak. Az őrállók szolgalatát végzik. A lelkész segítése szándékával felkeresik a gyülekezet minden tagját. Nemcsak azért, hogy anyagi áldozatkészségre, az egyházközség anyagi fenntartásának biztosit .sara kérjék fel őket, hanem azért is, hogy őket a gyülekezetbe hivogaásák, az istentiszteleten való részvételre Luzditsák és - amennyiben ugy szükséges, - *.ekik a yülekeset szeretetét támogatás formájában is elviszik. Ahol ezt a kísérletet megpróbálták, mindenünnen a legjobb bizonyság érkezik. Tudom, iiogy ez esek kísérlet eddig, melyet ^hosszabb időn át szerezett tapasztalatok még nem támasztanak alá. áppe : ezért nem is kivonok indítványt tenni a közgyűlésnek, hogy ilyen eljárásra határozathozatal erejével szólítsa i el a kerület minden gyülekezetét* Be a lelkip ~sz torok felé azzal a kéréssel szabad ma megszólalnom, hogy a kísérletet a maguk gyülekezeté ben szintén végezzék el buzgón, hogy minél több helyen szerzett tapasztalat alapján mérlegelhessük majd, ez-e az az ut, melyet uj időkben uj kötelességek között gyülekezeteinknek járni ok kell, hogy az evangélium melege minél több, - ha lehet - minden magyar evangélikust az egyházi közösségbe foghasson össze. Ez évben nyilt először alkalom, hogy eddigi levélbeli kapcsolatainkat a külfölddel személyes érintkezés utján mélyítsük el. Talán nem tévedek, ha ebben a legjelentősebbnek tartom az én hosszú külföldi utamat, melyről más helyen kissé részletesebbon is szolok, ápolja a külfölddel való összeköttetés szálait Vajta Vilmos, Lesko Béla és Pősfay György ösztöndíjas segédlelkészünk. Kint
