Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947
1947. november
6 akkor is fennmarad a kérdés, hogy becsület bevágó erkölcsi sáelmet utólagos rehabilitáció mennnyire tud orvosolni? Eg^liázi iskoláink. ürömmel állapithatjuk meg, hogy a multévi jelentésben panaszosan szovátettjí sürü támadások a felekezeti iskolák ellen elhallgatták. TlisssUk, hogy a józanabb és tárgyi lagosabb megítélés eredménye ez. Erre nutat az állam részéről az a készség is, hogy iskolait gyünket fokozottabb anyagi támogatósban részesíti. Ma is változatlanul hangoztatjuk, hogy az állam ezzel nemcsak az egyház érdekeit támogatja alá, nem elsősorban a saját jól felfogott érdekeit szolgálja vele amellett, hogy törvényekben biztosított jogaink elismerésével és méltánylásával alkalmasan szolgálja a sok helyütt megingott törvénytisztelet megerősítését is. Iskoláinkról szólva mondjuk ki ma is teljes világossággal, hogy iskolaépítő és fenntartó őseink irányában ezért az áldozatukért él bennünk fiz utódok hálája. Mondjuk, hogy iskoláinkra, szolgálatukra, büszkék vagyunk.Kérjük ma is iksoIáinkban működő tanárainkat és tanítóinkat, hogy arait elődeik egyházi iskoláinkban tanítványaiknak elvehetetlen értékű^ utravalónak adtak, lelkük teljes odaadásával helyezzék ők is mai tanítványaik lelkébe. Vértezzék fel őket az Istenre épito hittel, hogy evangélikus egyházunk felnövekvő ifjúsága áldása és büszkesége lehessen egyházunknak és hazánknak. Kérjük most is a • yülekezetekben elő és gyermekeiket iskoláinkba járató szülőket, hogyha a téli időben fűtési nehézségek tanítási korlátozás gondját okoznák, személyes áldozattal is siessenek segítségül - a int azt uz elmúlt télen igen sok iskolában tették, - hogy tanulmányaikban oly sok gátlást szenvedett gyermekeink zökkenők nélkül pótolhassák a múlt hiányát és gy ar apodl las ß an alz uj ismeretekben. 1848•emlékének előkészítése• Blőre tekintő szemünk is kötelességek teljesítésére szélit fel bennünket. A ránk köszöntő év magyar nemzetünket drága eralék elé állit ja: az 1948-ikl szabadságharc hősi küzdelmét idézi elénk. 'lékünk végtelenül drága ez az emlék. Minden magyar testvérünkkel közös kincsünk. Ezenkívül egylnlzunk jogainak biztosít Lsában fundamentális jelentőségű. Bus zlceségünk, hogy ennek a szabadsá^küzdelestnek az élén járó zászlóvivők egész seregét a mi egyházunk ajándékozta nemzeti multunk egyik legdicsőségesebb korában. Istennek mondunk hálát e szab ads ágküadelea indexi értekéért* Ami e történeti hőskorból ránk származó hagyaték, ahhoz hűséggel ragaszkodxmk. Ezért éreztünk árra is kényszerítést, hogy 1848. emlékére készülő lélekkel szót emeljünk a kivívott sajtószabadságjog megóvásáért. Az egyházon belül pedig goncios ;odnunk kell arról, hogy szabadsághőseinkhez fűződő emlékezésünket szóban és cselekedetekben méltóképpen ápoljuk. Bár lenne a történelmi emlékek, drága éve egyben magyarságunk összefogásának, belső és külső szabadságban valü megujulő életének áldott esztendeje! Vihar által szétszórt népünk lassú egybesereglésének néhányjele egy-egy otthonnak xaár örömöt hozott. Hosszú esztendős távollét után lassan visszaérkeznek kadif melyeink. Hazatérnek, akikért oly sokszor fordultunk imádságos könyörgéssel Istenhez. Bár dordulnanak hozzánk azok a na, ok, ami tr egymást megbecsülő lélekkel eljutunk oda, hogy bilincseket oldozunk és alkoto munkába állítunk mindenkit, akinek sorsul Isten a magyar sorsot mérte ki! Egyházkerületünk életének egyes jelenségei.
