Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947

1947. november

4 területén a legna^obb arányokban dunántuli egylkizkerületünket érintette, de néhány gyülekezetben fájdalmával hozzánk is közel lépett. Fájdalmas es azért, mert egyáltalában sor került rá. A háborús erőszakosságok soron egyházunk sürün szólaltatta meg tiltakozó szavát az egyetemleges felelősségrevonás és elbánás alá vétel ellen és joggal remélhette, hogy a íe^jyveres küzdelmek megszűnése után a nemzetközi életben józanabb merlegelés lesz úrrá és egyesek bünnéért nea az összeséget vonják felelősségre. Ennek ellen kezűjét látni - fájdalmas. Fájdalmas ez azért is, mert mint azt mindenki tudja, magam pedig külföldi utazásom alkalmával surün tapasztaltam, felvidéki magyar véreink igazságtalan szenvedései e len felemelt panaszszavunk súlyát és erkölcsi tartalmát veszíti, amikor nekünk ugyanolyan elbánásra való készséget vethetnek szemünkre. Éppen ezért, mert az egyház ma is változatlanul sérelmezi a kollektiv felelosségrevonást, amint ez a múltban tette, jé lélekkel csatlakoztam ahhoz a menor

anduahoz, melyben egyiiáze yeteünk komoly, erélyes tiltakozással fordult a kitelepítések elleni panasszal kor; .árnyunk fejéhez. Kitelepülés. Ha lehet, még keserűbbé válik &z ember s áj ize, amikor a magyar-szlovák 1 akosságcser eegyezményre keriti a szót. Egy házunk eszei soha egyet nen értett. Felvidéki véreink hontalansága, tragédiája, családi nyugalmának felborulása, egyéni szenvedések kiapadhatatlan nyomora fűződik ehhez az egyezményhes* Bem ért he; ttunk egyet, mert egyházunk nyugalmát is feleslegesen és mélyen felzaklatta* Multévi jelentésem.cn részletesen kitértem azokra az intézkedésekre, melyekre az akkori viszonyok között kényszerítve éreztem magamat. Hea ismétlem meg okét, *3)e szóvá kell tennen azt, ami azóta történt vagy vált nyilvánvalóvá. Az arad-békési, békési és csanád-csongrádi egyházmegyeben több gyülekezetet tekintettem meg, melyeket ez a lakosoogcsereegyezmény érintett. Kégi erős gyülekezetek elerőtlenedtek* Van gyülekezet, melynek J-4ooo lelkéből 4-500 maradt meg. Elénk mered a kérdés, miként arapozzuk meg ezeknek a gyülekezeteknek jövőjét? Sérelmesnek és egyben oktalannak kell mondanunk azt az eljárást, melyet az eltávozottak helyére betelepítettek tekintetében követtek. Illetékeseikkel való többszöri tanácskozás alapján igéretünk völt,boi2/ & kitelepülés folytán elnéx>telenedett evangolilius gyülekeeetü községekbe a Felvidékről áttett evangélikus vallású polgárokat telepítenek le. Ez Kivételesen sem történt meg* Fájdalmasak ezek az intézkedések az egyházra nézve, mert elerőtlenedett gyülekezeteink nyomasztó kérdéseit Így nem tudjuk megoldani. AZ áttelepített evangélikusa ág szórvány-sorsba való szétszórása uj nehézségek elé állítja az egyházat. Amiért azonban a kérdést az előzetes tárgyalásokon is szóvátettük és amiért ma is szólunk róla, abban nem csupán az egyház szempontja vezérel. Szóvátesszük azért is, mert az ősi földjükről kiűzött, egy községben és egy gyülekezetben egymással összeszokott testvéreink helyzetét bizonnyal nem könnyítette, sőt nehezítette, hogy őket szükségtelenül nomesak az otthonuktól, hanem egymástól is elszakították, De szóvátettük és tesszük azért is, mert még az államnak sem lehet érdeke, ho^y volt egyvallásu községekbe a nagy templommal, paplakkal, iskolákkal rendelkező maroknyi maradék mellé más felekezetű polgárokat teleuitsen, kiknek viszont sem templomuk, sem paplakjuk, sem saját felekezetű, de még állami, vagy községi iskolájuk sincsen. Ez az intézkedés beláthatatlan következményű problémák tömegével olyan viszályok lehetőségeit rejti magaban, melyekre jővu nyugalmát kereső nemzetünknek valóban