Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1947

1947. november

26 Ma is - mint mindig - az evangélium az, melyre népünknek legégetőbben van szüksége. Ma sokan élünk az egyházban, akik ugy érezzük, hogy magyar életünk keresztje alatt Isten legnagyobb áldása a-ban nyilvánul, ho^y egyházunkat Szentlelkével ébresztgeti. Ma munkások után kiált az egyház. Ma is igy csendül a hivo szó: "Jer által és légy

7 segitségül nékünk!" Gyülekezeteink a hivő szót Felügyelő Ur felé irányították. Ugy látták, hogy Isten ajándékaként Felügyelő Ur homlokán a higgadt, útmutató böleseség sugárzik, lelkében pedig él a vallást tévő evangéliumi hit ereje. Erről meg is bizonyosodtunk. Amint Pált Kisázsiában elvégzett munkájából Európa uj munkaterületére hivta a szólítgató hang, ugy hivja el Felügyelő Urat a budapesti egyházmegyében végzett szolgálataiból a banyai egyházkerület feladataira a várakozó bizalom hangja. "Jer által és légy segítségül nékünk!".... ebben foglalom össze az egyházkerületben elő egyházmegyék, gyülekezetek, iskolák intézmények, egyházi és világi munkások, gyülekezeti tagok bizalmas hivogatását. A köztünk végzendő munkához Isten Szentleikének áldását kívánom. Egyben átadom az egyházkerületi felügyelő tisztség jelvényét: az egyházkerület pecsétjét és ezzel a banyai evangélikus egyházkerület felügyelőjéül beiktatom. Isten éltető kegyelme nyugodjék meg Felügyelő Uran! 24./ a beiktatás után dr.Vladár Gábor az alábbi székfoglaló beszéddel foglalja el világi elnöki sáékét; Hálásan köszönöm az egyházkerületi közgyűlésnek, hogy az egyházkerületi felügyelői tisztségbe beiktatott és hálásán köszönöm a püspök urnák a megtisztelő és szivembe markoló advözlo szavait. I. Amikor az ember hirtelen, váratlanul valami nagy, erejét meghaladni látszó feladat elé kerül, megdöbben. A megdöbbenést csak fokozza a szavakból kicsendülő s a szemekből felém irányuló várakozás. A döbbenet azonban csak addig tart, ami^, az értelem a megdöbbenés lenyűgöző súlya alól felszabadul ^s fontolgatni kezd. Ha minden erőfeszitést hiábavalónak lát, meghátráltatja, ha a fel toluló képzetek közt dönteni nexa tud, kunktátorrá teszi, ha a higgadt mérlegelésre nem képes,eszeveszett Bon-Quijottc-i kalandokba sodorja, ha a sikertelen küzdést magát is érdemes célnak tartja a mártáromságig felmagasztosuló önfeláldozásra ragadja, ha minden érzelmi mozzanatot kirekeszt, rideg racionális program felállítására készteti, ha végül a hittel találkozik az értelem, Isten felé forditja az embert. Ez a hittel találkozó értelem az, ami megdöbbentő nagy feladat vállalása előtt az oltár elé vezet. Ez vezetett engem is az oltár elé, hogy innen induljak el arra a szolgálatra, amelyre hittestvéreim bizalma elhívott, amelyre erőm nincsen, hacsak nem az Isten kegyeiméből. le ugyanakkor felmerül bennem a kétség, szaoad-e az oltár elé állanom, ho^y innen induljak el? 3zabaá-e az oltárt, a legszentebb érzéseknek és gondolatoknak, Isten közvetlen közelségének aszimbolumát vállalkozásom céljára kisajátítanom u^, hogy in hoc signo induljak el? Alihoz nem fér kétség, ho^y az elvállalt x'eladat Istennek tetsző, méltó arra, hogy- az oltár lépcsőjétől kezdődjék, de vájjon Istennek tetszőáe a szolgálat felvállalása, vájjon niszta lélekkel vállalom-e a szolgálatot, nem a tisztség fenye, az emberek megbecsülése, a dona hominus homini csábit-e, vájjon nem tévesztettem-e meg megbízóimat afelől, hogy megvannak-e bennem a tisztség ellátására szükséges képességek, vájjon nem kerül-e méltatlan és erőtlen kézbe az a szolgálat, amelyet nagynevű. elődeim: a ^advánszky-ák, Po&maniezky-ak,Helienbaehok,Kubinyiak, Ealoghyak,