Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943

1943. október

31. Olvastatott a Kerületi- Gusztáv Adolf Gyámintézet közgyűlésének alábbi jegyzökönyve: JEGYZŐKÖNYV felvéve Budapesten a bányai evangélikus egyházkerületi Gusztáv Adolf Gyámintézet 1943. október 13'án tartott rendes évi közgyűlésén. Jelen vannak: Sárkány Béla és Maurer Frigyes elnöklete alatt Bárdy Ernő, Fürst Ervin, Medvegy Mátyás, dr. Murányi György, Virányi Lajos, Wolf Lajos, Hézer Béla, dr. Medovarszky Mátyás egyházmegyei gyámintézeti elnökök, Benkóci Dániel, Kemény Lajos, Zászkaliczky Pál esperesek, dr. Keken András, dr. Gaudy László, Blatniczky Jenő, Güttler, Vilmos, Zeman Mihály, Sréter Lajos, Danhauser László, Torda Gyula, Kendeh Kirchknopf György, Zulauf Henrik, Lucsán Márton lelkészek. 1. Sárkány Béla elnök buzgó imája után a közgyűlést megnyitja és sajnálattal jelenti, hogy a kerületi G. A.gyámintézet világi elnöke, dr. Tomcsányi V. Pál őnagyméltósága, másirányú fontos elfoglaltsága miatt, a közgyűlésen nem jelenhetett meg. A világi elnöki tiszt elfoglalására Maurer Frigyes pestmegyei alsó egyházmegyei G. A. gyámintézeti világi elnököt, a jegyzőkönyv vezetésére Kendeh Kichknopf Györgyöt, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Kemény Lajos és Benkóczi Dániel közgyűlési tagokat kéri fel. 2. Egyházi elnök évi jelentését a következőkben terjeszti elő: Méltóságos és Nagy tiszteletű kerületi G. A. Gyámintézeti Közgyűlés! Az ötödik éve dúló háború vihara még mindig nem tudott elülni. Az egész világ hangos a csaták zajától s a harcok nyomában mindenütt nyomor és jmsztulás jár. Pusztulás emberi életben és anyagi javakban. A népek milliói állanak szembe egymással engesztelhetetlen gyűlölettel, apák, fiak, férjek és testvérek százezrei esnek áldozatul a szörnyű vérengzésnek és ki tudja, hogy mikor lesz vége ennek a titáni küzdelemnek. Istennek hála, a háború pusztító vihara minket eddig még elkerült, házaink és templomaink nem dőltek össze az ellenség bombáitól, véráldozatot, azonban tőlünk is követelt a szörnyű küzdelem. A háborús sebek gyógyítását jótékony egyesületek vették a kezükbe. Áldozatos nők végzik a könyörülő szeretet áldozatos munkáját, akik már eddig is sok könnyet töröltek le és sok sebet gyógyítottak be. Ezek a nehéz idők mindenkitől áldozatot követelnek. Áldozatot nemzetünktől, áldozatot egyházainktól, áldozatot minden hazáját igazán szerető magyartól. A haza meghozza a maga áldozatát, mert fiai ott küzdenek a messze harctereken, ott állnak őrt a sokszoros ellenséggel szemben, hogy távoltartsák hazánk határaitól a háború szörnyű pusztítását. Egyházunk hívei is megértették, hogy ezekben a nehéz időkben nekik is fokozottan kell gyakorolniok a testvéri szeretetet és bár az egyre fokozódó drágaság miatt maguk is nehéz, gondokkal küzdenek, jótékony adományaikkal, minden eddigit meghaladó jótékonysággal, segítségére siettek szegényebbsorsú testvéreiknek. Erről tesz bizonyságot az a gyönyörű eredmény is, amelyet egyházaink a gyámintézeti munka áldott mezején ezévben felmutattak. Mert amig 1941-ben 9.143 pengő volt gyámintézeti gyűjtésünk eredménye, 1942-ben pedig 13.069 pengő 57 fillért, tett ki a gyűjtött összeg, addig ez évben 21.362 pengő 61 fiiérre emelkedett egyházkerületünk egyházainak gyámintézeti adománya. Olyan eredmény ez, amelyért a legnagyobb elismeréssel és hálával kell adóznunk úgy az egyházmegyei és egyházközségi gyámintézetek elnökeinek, 70