Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1943

1943. október

Az eredmény itt is minden elismerést megérdemel. Itt is a Krisztus evangéliuma volt a vezérfonal és a világító szövétnek. Az, igyekvés, a munka az emberé, az áldás az Istené volt. Az egyházkerületünkben hitoktatás nélkül gyerek alig maradt. Ez, olyan teljesítmény, amelyre méltán büszke lehet az egyházkerület. Csaknem minden lelket felkerestek a hitoktatók s nem dotációért, hanem egyház szeretetből, az Ur hivó szavára, hogy-egy lélek se kallódjék el s ne maradjon az, ige ismerete nélkül. A tankönyv hiány aizonban itt is igen nagy, amihez hozzájárul az a másik hiba is, hogy a meglévő könyvek között alig van has/ználható. Ez a panasz azt. lehet mondani évtizedes, javulás azonban nem észlelhető. A VII. és VIII-ik osztály megnyitásával új, ezeknek az osztályoknak megfelelő könyvek megírásáról föltétlenül gondoskodni kell, mert így a munka igen széteső, rendszertelen s természetesen magán viseli az egyéni elgondolás nem mindég sikerült bélyegét. Á tankönyvhiány azonban nemcsak a hittankönyvek tevén, hanem a közismereti tárgyaknál is nagy. Különösen a VII. és VIII. osztályok vannak tankönyv nélkül, ami igen nagy hátrány az anyag feldolgozásánál, mert tankönyv híjján, a tanítók csak diktálás utján tudják az ismereteket közölni, ami rengeteg időt rabol el s az anyag feldolgozásának és elvégzésének a rovására megy. Itt valóban sürgős a tennivaló s minélelőbb gondoskodni kell uj tankönyvek megírásáról, mert minden év, amely elhalad felettünk, pótolhatatlan veszteséget jelent. Örömmel kell tudomásul venni a honvédelmi miniszter-nek azt az intézkedését, mely a leventéknek valláserkölcsi nevelését, rendeli el, amivel a levente kiképzésnél új teret nyer a hitoktatás. A csendes napok tartása, az úrvacsora kiszolgáltatása, a vasárnapi levente istentiszteletek bevezetése, közelebb hoziza az ifjúságnak ezt a rétegét az egyházhoz. Amig a leventeoktatásnál a valláserkölcsi nevelés terén fejlődés van, addig a cserkésizetrőL ezt nem mondhatjuk. Itt nincsen élet, minden pang s nagy a visszaesés. Különben az egész cserkészmunka megakadt s így természetes, hogy aiz, ifjúság valláserkölcsi nevelése is megtorpant. Áz énektanítást is csaknem minden egyházmegye tanügyi előadója kifogásolja. S nem ok nélkül! Mert itt meg éppen semmi rendszer nincs. Az énektanításról tényleg elmondhatjuk: ahány ház, annyi szokás. Minden egyházban, minden iskolában más és más a dallam, sőt nemcsak dallam, hanem más szöveg is. Egyes énekekre, ha más, csak a szomszéd egyházba megyünk, rá nem ismerünk. Éneklő egyház vagyunk, de minden egyháznak külön éuekkulturája vau. Egységes, elfogadott, énekes könyvünk sincs, egyházak adnak ki énekes könyveket, csak az egyetemes egyháznak nincs énei •>könyve. Itt végre rendet kellene teremteni s az egyházban és iskolában egységes énekes könyvet kell bevezetni. Az egyetemes presbitérium ugyan foglalkozott a koráikönyv kérdésével s a Kapi koraikönyv újból való kiadása mellett foglalt állást, de meg vagyok róla győződve, hogy emellett a legtöbb helyen minden marad a régiben s legtöbb egyház nem vesz tudomást az intézkedésről. A különféle énekgyüjteményékből rendszerint hiányoznak a régi lutheri, és reformátiói énekek s helyettük az úgynevezett „Halleluja" énekek kerültek be, amelyekről Peskó Zoltán nagyon helyesen jegyzi meg, hogy ez a gyűjtemény „eltakarja előlünk a reformáció zenei örökségét". Uj tanítói lakások és tantermek az egyházkerületben alig épültek. Orosháiii gyülekezet generális javítást eszközölt a tanítói lakásokon és a tanter3 33