Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942
1938. szeptember
67 V. FÜGGELÉK. Főtisztelendő és Nagyméltóságú Egyházkerületi Közgyűlés! Ma a nagy átalakulások korát éljük, nyitott szemmel kell járnunk, ha nem akarunk a világversenyben lemaradni. Harc folyik mindenfelé, mindenki erősíti hadállásait, átrendezi seregeit, új munkaterveket készít, hogy az elkövetkezendő nagy mérkőzéseken megál 1 hasson. A körülöttünk zajló élet a demokráciák csődjéről és a diktatúrák próbálkozásairól beszél. Némelyeknek ez égető kérdésük. Lehet, ha erősek és nagyok, ha van a próbálkozáshoz erőtartalékuk. Mi, kicsiny csonka ország népe, csonka, erőtlen egyház tagjai, nem próbálkozhatunk! Nekünk megkell látnunk a mi különleges magyar viszonyaink parancsát — és amint a magyar állam is szintézisre törekszik a demokrácia és a diktatúra közt, a centralizáció és a decentralizáció közt, úgy nekünk is követnünk kell ezt a bevált példát az egyház életében. Mert ez a példa az egyház életében is bevált! Nem a hatalom és a kormányzás, hanem az élet területén. A centralizáció üdvösen érezteti hatását a munkaterv egységes kidolgozásában',, a felelős vezetés központosításában! De érezteti hatását a szórványok központosításában is! Hála a jóságos Isten kegyelmének, egyre jobban kötözzük egyházunk szórványokba oldott kévéjét, melyet a reverzális és az áttérés bizony már kemény cséppel csépel. De érezteti hatását a megosztásban is! A munkamegosztásban! Amikor az ek fáradt munkások mellé új friss erők állnak be a munkába, hogy segítve és támogatva egymást, új erővel indulhassanak küzdelembe. Sajnos, ezt a munkánkat erősen lefékezi az anyagi erőtlenség. Gyengék vagyunk arra, hogy »a munkás megkaphassa munkája jutalmát és bérét. Ezen kell legközelebb segítenünk. Meg kell találnunk a módját,, hogy még több munkást állíthassunk munkába, hogy a hívek gondozása ha eröteleruségüuk miatt meg »nem haladhatja, legalább elérje azt a fokot, melyen más egyházak pasztorális munkája áll. De szükség van a megosztásra a nagy gyülekezetek területén' is. Nagy segítség a pasztorális munkában, ha a lelkész ismeri híveit és a hívek is lelkészüket. De meg lehetetlen dolog is az, hogy a többezer lelkes gyülekezetekben a lelkész minden hívét felkereshesse. Sajnos ennek a most már törvényben elrendelt megosztásnak is anyagi akadályai lesznek! Honnan veszik a megosztott gyülekezetek a megosztás után szükséges új templomokra a pénzt? Pedig ezt is meg kell csirálni, ha az egészséges centralizációt és decentralizációt nem akarjuk a félúton abbahagyni! Sajnos éppen az egészséges centralizáció egyik új hajtásáról — -az egyházmegyei munkáról — nem kaphattam képet, mert csak az egyházközségek jelentését vettem kézhez. Az egyes egyházközségek jelentését végigtanulmányozva, bizonyos mértékű javulást lehet az elmúlt évhez képest megállapítani. Sajnos a belmissziói munkának éppen az újabban felkarolt és áldásosán gyakorolt ágáról, az egyházmegyei, együttes munkáról nem tudok az egyes egyházközségek jelentéséből képet alkotni. Bizonyos számadatokból lehetne következtetést levonni a belmissziói munkára nézve! Sajnos csak lehetne, de nem lehet! Ennek oka a jelentések hiányos volta! Van lelkész, aki nem tudja híveinek számát! Pásztor, aki nem tartja számom a reábízott nyájat! Öt egyház nem tudja feltüntetni az ellenünk adott reverzálisok számát! Pedig az állami anyakönyvekbe való betekintés által meg lehet ezt állapítani! 2*
