Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

65 24. Olvastatott a kerületi Gusztáv Adolf Gyámintézet közgyűlésének jegyzőkönyve. JEGYZŐKÖNYV, felvéve Budapesten, a bányai evangélikus egyházkerületi Gusztáv Adolf Gyámintézet 1942. szeptember 2-án tartott rendes közgyűlésén. Jelen vannak: Sárkány Béla és Maurer Frigyes elnöklete alatt Fürst Ervin, Wolf Lajos, Virányi Lajos, Medvegy Mátyás, Csaba Gyula, Bárdy Ernő, dr. Medovarszky Mátyás, Hézer Béla egyházmegyei gyámintézefi elnökök, dr. Traeger Ernő dunántúli kerületi gyámintézeti elnök, Benkóczy Dániel, Kemény Lajos, Bódy Pál, Bakay Péter esperesek, Tomcsányi László, Szabó Lóránd, dr. Murányi György, Rimár Jenő, Farkas Lajos, Várady Lajos, Güttler Vilmos, Sommer Gyula, dr. Gubcsó András, Blatniczky Jenő, Kendeh K. György, dr. Keken András, Krecsák János, Blázy Lajos, Kriszt Péter lelkészek és Bánszky György kerületi G. A. gyámintézeti jegyző. 1. Sárkány Béla buzgó imája után a közgyűlést megnyitja és sajnálattal jelenti, hogy a kerületi G. A. gyámintézet világi elnöke, dr. Tomcsányi V. Pál őnagyméltósága, másirányú fontos elfoglaltsága miatt a közgyűlésen nem jelenhetett meg. A világi elnöki tiszt elfoglalására Maurer Frigyes pestmegyei alsó egyházmegyei G. A. gyámintézeti világi elnököt, a jegyzőkönyv vezetésére a ker. gyámint. jegyzőjét, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Benkóczi Dánielt és dr. Murányi Györgyöt kéri fel. 2. Egyházi elnök évi jelentését a következőkben terjeszti elő: Méltóságos és Nagytiszteletű Kerületi G. A. Gyámintézeti Közgyűlés! Szomorú időben, meghatott kebellel jöttünk ma össze kerületi G. A. gyámintézeti közgyűlésünk megtartására. A már negyedik éve dúló szörnyű világháború nemzetünket is belesodorta a mindent elnyeléssel fenyegető örvénybe; fiaink és testvéreink a messzi orosz harctereken küzdenek a rettenetes ellenséggel és napnap mellett kapjuk a lesújtó híreket nagyreményű magyar ifjaink megsebesüléséről és hősi haláláról. Augusztus 20-án, István király napján, az ezeréves dicsőséges magyar múlt ünnepén, nemzetünk szívén fájó sebet ütött a háború vihara. Vitéz nagybányai Horthy István repülőfőhadnagy, Kormányzó Urunk fia, Magyarország Kormányzóhelyettese a messzi orosz harctéren, honfiúi kötelességének teljesítése közben hősi halált halt. Benne nagyra hivatott, magasan ívelő földi pálya ért korai véget és vele összeomlott mindaz a szép remény, mind az a jogos várakozás, amelyet nemzetünk az ő jövendő kormányzásához fűzött. Megrendülten, mélységes gyászban vett tőle búcsút nemzetünk és helyezte örök pihenőre a kenderesi családi sírboltban, a dicső ősök kihűlt porai mellé. De az a sírbolt csak porrészét zárja magába, szelleme itt él közöttünk, mint a lángoló, halálig hű hazaszeretetnek ragyogó példaképe. Egyházunkat is súlyos csapás érte március hó 31-én D. Kovács Sándor dunáninneni püspök váratlan halálával, aki mint egyházfő, mint nagvkészültségű történettudós, mint egyházi író és költő és mint kifogyhatatlan humorú, kivételes vonzó erőkkel megáldott férfiú, nemcsak paptársainak, hanem messze kiterjedt ismerőseinek körében is általános kedveltségnek örvendett. Hogy evangélikus egyházunk hívei milyen elismeréssel voltak az ő kiváló képességei iránt, annak ékesen szóló bizonysága az, hogy mikor Kiss István halálával a dunáninneni egyházkerület püspöki széke megüresedett, az egyházkerület a teológiai fakultás katedrájáról őt hívta meg püspökévé. Sokoldalú munkássága, tudományos elfoglaltsága mellett már mint teológiai tanár, kiterjesztette gondját egyházunk apróbb gyülekezeteire is és valóságos missziói munkát végzett szétszórtan élő evangélikus híveink felkeresése és összetartása érdekében. És hogy ezt a sokoldalú munkásságát