Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1938. szeptember

38 31-32. len jegyzőkönyv hitelesítésiére felkéri Sárkány Béla és Tátrai Károly lelkészeket. A közgyűlést imádsággal bezárjai K. m. f. ifj. Kellő Gusztáv Kovács Andor jegyző. elnök. Tátrai Károly, Sárkány Béla hitelesítőik. Tudomásul szolgál. 32. Tárgyaltatott a kerületi Luther Szövetség alábbi jegyzőkönyve: JEGYZŐKÖNYV a bányakerületi Luther Szövetség Budapesten, 1938. évi szeptember hó 5-én tartott közgyűléséről. Jelen voltak: Dr. Raffay Sándor, Hg. Hohenlohe K. Egon, Kovács Andor, Kemény Lajos, Sárkány Béla, Magpcs lKároly, Broschko G. Adolf, Szántó Róbert, Dr. Scholtz Oszkár, Artner Oszkár, Dr. Édeskuthy Olivér, Szelényi Károly, Belohorszky Lajos, Dr. Konkoly Elemér, Péter Lajos, Farkas iSámdor. Kimentették magukat: Dr. Oppel Jenő, Dr. Bánkuti Dezső és Egyed Aladár. Dr. Raffay Sándor püspök üdvözölve a megjelenteket a gyűlést megnyitja. Magóos Károly, a Szövetség igazgatója, beterjeszti a Szövetség mult évi működéséről szóló alábbi jelentését: Egyik lelkésztestvérünk a nyár folyamán hosszabb időt töltött a III. Birodalomban. Nyitott szemmel figyelte ia dolgokat, sok komoly beszélgetése volt az egyház sorsáért az evangélium ügyéért aggódó egyházi férfiakkal. A búcsúbeszélgetés kapcsán ismét szóbakerült az egyház jövendője. Testvérünk megkérdezte: mi imégis a rövid

1 üzennivalója nekünk, magyar evangélikusoknak? Azt felelte: el kell készülnötök arra, hogy a nemzeti szocializmus valami formában hozzátok is eljut, ezzel homloktérbe nyomul nálatok is az egyházi kérdés s válságba jut — lehet, hogy átmeneti válságba csak — az evangélium ügye. El kell készülnötök arra, hogy meglazulnak azok a szálak, melyek az egyházat most még az államhoz fűzik, s problematikussá válik az állami támogatás. Idejében gondoljatok erre a nagyon komoly eshetőségre és tegyetek meg minden előkészületet, több erőfeszítést arra, hogy megállhassatok a magatok lábán, fennmaradhassatok ti és intézményeitek a magatok erkölcsi és anyagi erejéből. Végül idejében mozgósítsatok mindenkit, egyházi, de különösen társadalmi úton, hogy a sorsdöntő napok idején veletek, ne pedig ellenetek legyen. Sötétenlátó prófécia-e ez, — nem tudom, tény azonban, hogy az egyház jobb, ha a Krisztus ügye iránt való miniden optimizmus mellett komolyan látja a dolgokat és minden eshetőségre idején felkészül. Nem szabad engednie, hogy meglepetések érjék, miint nálunk 19 esztendővel ezelőtt. Éleslátású, komoly egyházi fórfiák, közöttük elsősorban püspök urunk, éppen azért hívták akkor életre a Luther Szövetséget, hogy legyen az egyház megbízható szövetségese, nyerje meg társadalmi úton azokat, akik ,a szószék,, az igehirdetés útján alig közelíthetők meg, s álljon, mint a hívek megszervezett tábora, az egyház rendelkezésére olyan kérdések felvetésére, jogos kívánalmaink állandó nyilvántartására, törvényes érdekeink kielégítsenek kiküzdésére, amikre a hivatalos egyház nehezen állítható sorompóba. Ez legyen kifelé. Befelé pedig minden belmissziói: ifjúsági, egyesületi és karitativ munkának egységesítő, összefogó és irányító szerve. Csak sajnálná lehet, hogy az a közel 20 esztendő, amely azóta eltelt, kevés volt ahhoz, hogy vezetők és vezetettek, lelkészek és hívek ezt megértsék és igyekezzenek a gyülekezeti szövetségek megszervezésével minden erővel megerősíteni magát a központi szövetséget. Félő, hogy amikor majd tudatára ébrednek a szövetség nagyhorderejű jelentőségének, megszervezésével akkor már elkéstek. Pedig tények a bizonyságai, hogy