Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

25 áll, mint évekkel ezelőtt. Már a legszegényebb egyházközségek is elindultak az anyagi rendeződés útján. Az egyházmegyéről szerzett általános benyomás megnyugtató. Tisztelt Közgyűlés! íme nyolc kis kép a nyolc bányakerületi egyházmegye legutóbbi esztendeiéről. E képek rajza, színezése, sőt még szerkezete is más és más s a hangulat is nagyon különböző, amit a szemlélőben keltenek. Mégis mindannyian érezzük, hogy van bennük valami közös vonás, van valami összekötő erő; érezzük, hogy az ábrázolások mögött egy Lélek rejtőzik láthatatlanul: az Isten szent Lelke. Ez a Lélek munkálkodik a végtelen Alföld hatalmas templomai körül élő tízezrek körében, ez a Lélek viszi az elveszett bár ám/ nyomába a szórványokban működő pásztort, ez a Lélek csendesíti le a világváros vásári zaját, hogy helyette tisztult hangon csendüljön fel az evangélium és ez a Lélek lebeg békés kis falvak fehérfalú templomai felett is. Ez a Lelek összhangot teremt a nyolc kép eltérő árnyalatai között, összefüggést mutat a szétágazó vonalakban, lassan letompítja a részletek hangsúlyát és elmossa a határokat, hogy végül is ne nvolc-cikkű mozaik, hanem egységes-szerkezetű kép gyanánt álljon a szemlélő előtt szent munkaközösségünk: egyházkerületünk egy esztendei élete. Isten akarata nehéz időket mért az emberiségre s ezeknek gondja az egyházra is ránehezedik. Az elmúlt évben már több lelkészünk, tanárunk és tanítónk teljesített katonai szolgálatot, részben még itthon, részben azonban már kint az arcvonalban. A megváltozott korszellem, életfelfogás s az átalakuló gazdasági rend következtében pedig amúgy is mind kevesebb ifjú választja hivatásának a lélek és a szellem nevelését, úgyhogy az egyházi munkások körében a hiány kezd mutatkozni. Az egyházi és iskolai építkezéseket az egész kerületben vagy csak nagy nehézségek közt tudtuk folytatni, vagy pedig egyáltalában hozzá sem kezdhettünk a tervek megvalósításához. A közlekedési viszonyok nagy mértékben akadályozták az összejövetelek, közös konferenciák megtartását, pedig egyházi életünkben éppen az utóbbi időkben ezeknek egyre nagyobb jelentőségük volt. Az anyagi helyzet egyházi viszonylatban sokkal komolyabban érezteti súlyosságát, mint másutt, mert a kötelezettségek igen nagy mértékben megnövekedtek, míg a bevételek — melyeknek forrása végeredményben az egyházi adózás — megmaradtak a régi színvonalon. De a háború a lélekre is rányomja bélyegét. Hiszen ma az első arcvonal fontosságát hangoztatják szüntelenül, ez pedig.azt jelenti, hogy mindenki arcvonal-szolgálatot teljesít. Egyházunknak tehát egy alapjában megváltozott világban kell kötelességét teljesítenie és mégsem szabad mereven ragaszkodnia a mai helyzethez, mert az igazi nagy változásra még csak ezután várunk. Az elmúlt év azt mutatja, hogy beleilleszkedve a jelenvaló időkbe, mindenütt igyekeztünk a változások közt is hirdetni a változatlan evangéliumot. Az esperesi jelentések majdnem egységesen hangoztatják, hogy csak az igehirdetéssel lehet eredményes munkát végezni s egyetlen lelkészi tevékenység sem nélkülözheti az igét. örömmel kell ezt megállapítanunk, mert az ige az a sziklaalap, melyen ha állunk a vihar idején, megmaradhatunk vihar múltával is. Az evangélizáció az igehirdetésnek ma már szervezett módja lett: Szentesen, Pusztaföldváron, Orosházán, Aszódon, Péteriben, Battonyán, Kiskőrösön, Ácsán, Pitvaroson, Makón, Hévízgyörkön, Szegeden, Nagytarcsán, Mezőhegyesen, Tiszaföldváron és Hódmezővásárhelyen volt nyolc-kilencnapos evangélizáció. Ezen kívül külön az ifjúság körében tizenkét alkalommal végeztek evangélizációs