Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

23 gélizációnak jó hatása. Ez természetesen csak ott érvényesül, ahol az evangélizáció után a lelkész tovább folytatja a megkezdett munkát. így megakadályozza azt, hogy a gyülekezetekben lelki szakadás álljon be. A lélek ébredésének jele az igehirdetés és úrvacsoraosztások számának szaporítása és az úrvacsorázók számának emelkedése. Az egyházmegyének van olyan egyházközsége, ahol az úrvacsorázók száma a gyülekezet lélekszámának 150 százalékát eléri (Hatvan). Sajnálatosan kell azonban megállapítani, hogy a születések száma itt is kevesbedett. A reverzálisveszteség igen jelentős, különösen a budapestkörnyéki egyházközségekben. A falusi gyülekezetekben a reverzális terén inkább javulás van. Az egyházi építkezések tovább folynak a helyzetből származó kisebb zökkenőkkel. Az építkezésekből kiemelkedik a rákospalotai és rákoskeresztúri templom építése. Az egyházi közigazgatás általában simán folyt, de az esperes panaszkodik amiatt, hogy a lelkészek a felső hatóságok leiratait nem olvassák el, vagy legalább is nem pontosan olvassák el. A hívek áldozatkészsége dicséretes. Mindinkább halaszthatatlanná válik a hévízgyörki leányegyház önállósítása. Iskolai téren ki kell emelni, hogy négy helyen van folyamatban új tanítói állás szervezése. Az esperességben kötelezően bevezették a lelkészi munkanapló használatát. A pesti középső egyházmegye esperese: Wolf Lajos, kelenföldi lelkésszé választván, esperesi tisztéről leköszönt. Ifjú korában került az akkor meglehetősen zavaros körülmények között, békétlenséggel telt esperesség élére. Néhány esztendei működése alatt sikerült elérnie azt, hogy egyházmegyéjében a békesség helyreállt és az egyházépítő munka szép reményekkel megindult. Ebben bizonyára nagy szerepe volt komoly evangéliumi lelkületének és példaadó lelkészi munkájának. Ha most az egyházmegye más utakon mehet célja felé, ezért Wolf Lajos esperesi működését illeti az elismerés. Távozása után az egyházmegye bizalma Bódy Pál tápiószelei lelkészt hívta el az esperesi tisztre. Hivatalbaiktatása a július 30-án és 31-én Tápiószelén tartott egyházmegyei közgyűlésen történt. Bódy Pál az esperesi székben nem új ember. Egy ízben már állott az esperesség élén, tehát mint az egyházi közigazgatásban jártas személy veszi át újra régi egyházmegyéje kormányzását. Szeretném, ha az egyházközségeknek vele szemben immár másodszor megnyilvánult bizalma alkotó, komoly munkának megindítását jelentené. Ezzel a kívánsággal és bizalommal köszöntöm őt újból az esperesi karban. Az egyházmegye közgyűlését Haerter Ádám egyházmegyei felügyelő nyitotta meg, kiemelvén beszédében a keresztyén életnek ama törvényét, amely az egymás terhének hordozását egyik elsőrendű kötelességünkké teszi. Ez a törvény éppen a rendkívüli időkben hangzik a legkomolyabb követeléssel elénk, mert ezeket csak úgy tudjuk győztesen átélni, ha az önző egyéni érdekek és célok hajhászása helyett megtanuljuk egymás terhének testvéri hordozását. Az esperesi jelentést Csaba Gyula alesperes állította össze s terjesztette elő, aki az üresedés alatt az esperesi teendőket végezte. A jelentés beszámol a nem régen létesített egyházfejlesztő alapról, megállapítva, hogy az egyházközségek a kivetett járulékokat pontosan fizetik. Az egyházmegyei nyomda fejlődik, lassanként biztos anyagi segítséget fog jelenteni az egyházmegyének. Az egyházközségek anyagilag erősödnek, noha egyikben-másikban e téren még sok a nehézség. Az egyházmegyében az igehirdetés munkája mind .belterjesebbé válik. Nemcsak az istentiszteleteken, hanem bibliaórákon, vallásos összejöveteleken, háziistentiszteleteken is hirdetik az igét s két gyülekezetben volt evangélizáció is. Az egyházi