Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1942. szeptember

13 mindig szívesen felsegített, mert nemzedékeken át „német hűséggel" és magyar becsülettel munkálkodtak velünk az ország megtartásán, emelésén és felvirágoztatásán? Hol vannak, akik a túlzók, elfogultak, elvakítottak, sőt talán hazafiatlanok nemzetrontó vakmerőségével egyet nem értenek és nem akarják letépni ezeréves hazánk testéről azt a darab földet, amely apáiknak a hontalanság idején békés otthont, az üldöztetés napjain biztos védelmet, a kenyértelenségben jólétet, a jogtalanság keserveiben a törzsmagyarságéval azonos jogokat adott? Ha vannak, akik az elkülönülésre szervezkednek, miért nincsenek olyanok is, akik a százados együttélés folytatására szervezkednek? És ha vannak az evangélikus egyházban, akik az evangéliumot a politika eszközévé alcsonyítják, miért nem tömörülnek azok is, akik a magyarság és németség természetes egymásrautaltságából le tudják s le merik vonni azt a következtetést, „hogy a mai világformáló időkben nem az elkülönülés, hanem a minél szorosabb összefogás e két nép természetes és józan kötelessége." Én bízom a hazai németségben, hogy a történelmi múlt tisztes hagyományai alapján a magyarsággal való testvéri együttélés békességes folytatására éppenúgy tömörülni fog, mint ahogy a békességes együttélés megbontására tömörültek azok, akik a maguk népi érdekeit a magyar nemzet törvényeivel és a közös haza érdekeivel összeegyeztetni nem tudják vagy nem akarják. Sőt bízom ez utóbbiak megtérésében és apáik lelkéhez való visszahajolásában is. Mert a múltakból mindnyájunkra átöröklődött igazság, a nehéz jelen parancsa, a jövendőnk követelménye az, hogy ez ősi földön és Európának ezen a helyén a magyarság és a németség testvéri megértéssel, kölcsönös türelemmel és evangéliumi békességgel éljen együtt a közös haza boldogítására. Aki ezt nem teszi, bizony mondom, bűnt követ el Istene, egyháza, hazája és önmaga ellen! A Bánság — érthetetlen módon — máig sem csatolódott vissza a magyar államhoz, így tehát evangélikus egyházunkhoz sem. Pedig az e területen élő evangélikus testvéreinket is nagy szeretettel várjuk, várjuk és várni fogjuk mindaddig, míg keblünkre nem ölelhetjük őket. Szomorúan kell azonban bejelentenem, hogy a bánsági evangélikus egyházközségek külön német püspökséggé szervezkedtek. Tavaly még szó sem volt erről, sőt a bánságiak egyenesen elítélték a bácskaiak elszakadási mozgalmát. Ez év január 13-án azonban a szerbiai német katonai hatóság 239. sz. alatt a Bánság összes evangélikus gyülekezeteihez felhívást intézett a következő rendelkezéssel: „Tekintettel a Bánságban élő Német Evangélikus Egyház' jogi kényszerűségére, Hein Ferenc ferenchalmi lelkészt a bánsági evangélikus gyülekezetek ideiglenes vezetőjévé rendelem. Az ideiglenes vezetőt megbízom, hogy ideiglenes egyházkormányzatot alakítson, a gyülekezetek és az egyház jogi viszonyainak új rendezését előkészítse, a Bánság összes gyülekezeteiből alakuló zsinatot összehívja. A zsinat január 26-ra hívandó össze, hogy az ideiglenes egyházvezetést megalakítsa; olyan egyházi szervezetet dolgozzon ki és fogadjon el, amely a bánsági evangélikus egyház élére püspököt állít és a püspökválasztást megejtse. A zsinat által megállapított egyházszervezet jóváhagyásom alá bocsátandó." Aláírva: A Szerbiában működő tábornok helyett: a kormányzó szerv főnöke: Turner államtanácsos. E rendelkezés alapján Hein lelkész a zsinatot január 26-ra Ferenchalmára összehívta s a kibocsátott meghívót Kund Vilmos esperessel is láttamoztatta.